—ke, —ka, —csa, — ese, —cza, —cze. Kicsinyítőket képez fő- és melléknevek-ből: leány-ka, legény-ke, halvány-ka, szegény-ke. Néha megfordítva: ok: kúp ok, kwp-ka, ctut-ak, csut-ka, btcs-ak, oics-ka. Lágyítva cse csa: kenő-cse, görgő-cse, gyermek-ese, tó-csa; fordítva: ecs, öcs: köv-ecs, g&o-ecs, ur-ocs, mely alakhoz ismét különösen ke ka szokott járulni, együtt kettős kicsinyítőt képezvén: köv-ecs-ke, szém-écs-ke, ttir-öcs-ke, w-acs-ka, fi-acs-ka, bor-ocs-ka, továbbá cze, cza: gyer-kö-cze, der-cze, Gfyuri-cza, Kati-cza.
Ezen képzőt némelyek szláv eredetűnek tartják, minthogy változataival együtt a szláv nyelvekben is köz divatú, p. hlava, fej, hlavüska, fejecske, díva leány, divka, divicza, de-vojka, devojtsícza ám. leányka, nyitravölgyiesen: lánycsika. Bókon vele a latin cu is: homun-culus, muliercula, plebecula, és a szásznémet: chen: Mánnchen, Weibchen. Vájjon van-e a szláv ka, latin cu, német chen-nek saját nyelvbeli mégfelelő gyöke, itt nem kutatjuk: de azt nem tagad-hatni, hogy nyelvünkben alaphangra és fogalomra nézve a ke kicsinyítövel egyeznek a kev-es, ki-s, ki-csi, gyökei, s a csekély ám. a maga nemében kicsi, továbbá esők, régiesen esek, fogalom-ban szintén csekélységre, kicsiségre vonatkozik, valamint az önálló ecs, öcs, kisebbik, fiatalabbik testvér, és az ocs-ó nyúl ám. kicsi, fiatal nyúl. Eléfordúl a török nyelvben is főneveknél dstk, esik, s mellékneneknél dse, cse alakokban: ana-dsik anyácska, udsuz-cse ólcsócska; a persában ok:
mwg-hak madárka, aszp-ak, lovacska; a hasonlító fokban is: bihtar-ak, jobbacska. A finnben is:
kka, kainen stb.
—nyi. Régiesen nye v. ne, mennyiséget nagyságot, illetőleg mértéket jelentő mel-lékneveket képez: egy öl-nyt, egy öl hosszú; órá-nyi, óráig tartó, mázsá-nyi, mázsa nehézségű, anyá-nyi leány, anyjához hasonló nagyságú, egészen felnőtt. „Hatvan láb földnye." Münch. cod Luk. 24. „Kétazász könyökletnye." U. o. Ján. 21. „Ennye ideiglen." U. o. Midőn mai nap ró-, re-vel ragozzuk, a régiek a nélkül éltek vele: „Eltávozék tolok egy kő hagyeitásnye" (rá). Er-teményéből világos, hogy a nagyságra vonatkozó nő, tájejtéssel nyő (ereseit, major fit) és növel, nevel, nyúlik, igékkel s a nagy melléknévvel rokon, péld. őlnyi = öl-nagy, oly nagy mint egy öl, évnyi, egy évi nagyságú, hordónyi has, oly nagy, mint hordó.
—se*g, —ság. 1) Főnevekből képez tértSszveget, tét-sokaságot, tfljt, vidéket jelentő szó-kat: hegység, völgység, síkság, mezőség, erdőség, Nyírség, Szilágyság, Ormánság; b) személy-zeti öszveget, sokaságot: katonaság, papság, diákság, polgárság, nemesség, magyarság, tótság,
— 127 —
bizottság, küldöttség, vagy bizonyos személyek, illetőleg nép által lakott tartományt, vidéket:
Jászsági Kunság, Őrség; c) átv. ért. személyzeti tulajdonságot, állapotot, rangot: katonaságra ixánni magát; nemességet szerezni; asszonyság, uraság, királyság, nerczegség, atyafiság, mes-terség, kovácsság.
2) Minden melléknévhez járulhat, s jelenti az illető tulajdonságát, bőségét, egész mi-voltát, állapotát: szépség, rútság, kicsiség, nagyság, fényesség, homályosság; honnan szépséges több mint szép, hasonlóan; rűtságos, nagyságos, fényességet, boldogságot, gyönyörűséges a maga nemében több mint rút, nagy, fényes, boldog, gyönyörű. Ide tartoznak a melléknévül hasz-nált részesülők: forróság, lehetőség, járandóság, múlandóság, vásottság, nyíltság, levertség, érettség.
3) Járul jelenidöbeli igetökhöz: kivánság, tanulság, fogság, mulatság, mentség, nye-reség, sietség, veszteség, stb.
Elemzése. Eredeti alakban ség, minthogy a régiek vastaghangu szók után is így használták. „Melotosnak kedig minden kazdagség# városit kivivá, és megtörő minden magas-ág városokat" Bécsi cod. Judit I. Ebből kiindulva úgy vélekedünk, hogy öszvetett szó az és (.is) és ég elemekből, eredetileg es-eg, v. és-eg. Lássuk már ezek jelentéseit nyelvünkben.
és, v. és, is, mint föntebb is eléadtuk, 1) Kapcsoló: Péter és Pál, én is, te is; alapfo-galomban többnek öszveadása, öszvekötése, illetőleg sokasító. 2) Fokozásban nagyító, sokasitó:
leg-es legjobb, telid-es teli. 3) Gyakorlatos, azaz ismétlés által sokasitó: röp-ös, tip-es, tap-os, foly-o», verd-és, szökd-ös. Rokona ez (óz, őz) csipd-éz, repd-éz, kapd-oz, köpd-öz, kérd-ez. 4) Vi-szonykötő, vagyis kettőt egyesítve sokasító: család-os ember = család és ember szoros együt-tes viszonyban; bor-os korsó = bor és korsó, mint tartalmazó együtt véve; vér-es kard = ver-és kard, egymáshoz tapadva. 5) Nagyítva sokasitó ezekben ver-és ilyenekben: tenyer-es, talp-as, váll-«, mark-os, csont-os, ember.
ég (ég, ög, og). Gyakorlatos igeképző: tip-ég, tip-és, tap-og, tap-os, csipd-ég-el, cíipd-es, verd-ég-el, verd-és. Alapértelme és, p. szed-eg-et ám. szed és szed, vet-ég-et ám. vet és vet, kér-ég-et ám. kér és kér, mér-ég-et ám. mér és mér. 2) Belső viszonyt kötő: ür-eg ám. ür-es hely, tér; lov-ag ám. lov-os ember.
Továbbá ezen ég ám. meg. A Bakony és Balaton vidékén eg-láttam = meg-láttam, ty-verték = meg-verték, és a palóczoknál: es-eg = es-meg, is-meg (ismét), meg-es-eg — roeg-u-mg, = és-és-és. Én mtg te = én és te.
A meg tájtéssel: met s közösebb szokássaiméi; p. met-mondtam = meg-mondtam, érmét, is-mét = es-meg, is-meg, vagy: és-még.
Végre hasonló hozzá a lég nagyítóban rejlő ég, tájejtéssel: ét: lég-jobb, lét-jobb.
Ezek szerint az «s, és, is; ég — meg; met v. met, ét jelentenek mind egyenkint, mind egybefoglalva általán kapcsolatot, öszvekötést, s ebből származó többséget, sokaságot, illetőleg gyakorlatot.
Hasonló rokonságban állanak a) a latin: ét és a gyakorlatom igeképzö it, t. p. mooet noidit, mot-it-at mozgat, clamat kiált, clam-it-at, kiáltoz, rapit ragad, rap-t-at ragadoz, sálit Jzökik, tal-t-at szökdös ; a magyar: járat és jár-t-at •=. folytonosan, vagy gyakran já-rat ; folyat és foly-tjá-rat = gyakran, tartósan folyat. 2) a latin gyakorlatos képző g = magyar tg, u: ter-o török, dörök, ter-g-o dör-g-öl. Hasonló képzési rokonságban vannak a latin:
•pörgő, magyar szopogatok, lat. vergo m. vergődöm, s a keményebb c (= k) rá változva: claudus
^nta, daud-ic-at eánt-ik-ál, fodit ás, f od-ic-at ás-k-ál. És így: vellít, vellicat, mordét, morsicat.
3) A Útin —et-c = magyar —es-eg, —esg: sen = es-c-o, cal-es-c-o, frig-es-c-o, tep-es-c-o, épen olyanok, mint a magyar; ker-esg-él, fut-osg-ál, tap-osg-ál. 4) A latin gyakorlatos s = magyar grak. és, ég, péld. ver-s-o, forgatok, cur-s-o, futosok, quasso = quat-s-o, verdesek. Hasonlók a pwk, veho igékből származott penso, vexo stb. 5) A latin os-(us) = és (és, ás, ős, ős) magyar melléknév képző: mucus mocsok, takony, muc-os-us mocsk-os, takny-os; grumus göröngy, pram-o»-n8 göröngy-ös; ririts mirigy, vir-os-us mirigy-és; séta sérte, set-os-us, sert-és; fumus füst, fum-os-us fílst-ös; és az id képző; humor nedv, hum-id-us nedv-es; calor hév,: cal-id-us teT-«;putor bűd, bűz, put-id-us büd-ös, büz-ös.
Mennyiben a magyar ég, ág ezt is jelenti: és, ás, hasonló hozzá a német képző ig, id-i nachlass-ig hany-ag, thőricht balgat-ag, és a német isch = magyar és, ős, és: wind-isch oel-ei; büb-iscA gyerek-es; narr-isch bolond-os; az igeképzö sch = magyar és: for-sch-en,herr-Kh-eo, knirr-8ch-en; leb-s-el, gug-s-ol, hab-s-ol.
Továbbá, valamint a magyar: ég, meg, úgy a fordított német: ge a) gyűjtő, sokasitó:
Ge-ioatser, öe-dflrm, b) ismétlő, gyakorlatos: (?e-brumme, morm-og-ás, öe-flister,
sus-— 128 sus-—
og-ás, öe-polt«r, dob-og-ás, öe-klingel, csén-ég-és: b) A latin ét magyarul e», &; ttem magyarul asmeg, ismeg; idenlidem = item ét item, magyarul tájdivatosan megesmeg, egesseg, wietesmet.
Mindezekből kitetszik, hogy az és ég-, és rokonaikban a totósig, sokaság, gyakorlat, itmétlés alapfogalma rejlik.
Alkalmazzuk már ezeket a seg, ság, képzőjü szókra.
1) főneveknek sokasági jelentést kölcsönöz: hegység = hegy és meg (= hegy és még) hegy-eseg =r hegy folytában véve, sok hegy. Hasonlóan: erdőség, mezősig, teVsé*g, síkság, elter-jedt erdők, mezők, rétek, síkok folytonos sokasága; paptág, katonaság, papok, katonák öszvesen vagy bizonyos seregben; királyság, minden, mi a királyi hatalomhoz; müvészség, minden, mi a művész köréhez tartozik. Hasonlóan a melléknevekből: szép-ség = szép jegyek öszvege, óoi-dogság = boldog állapot egész mivoltában. Valószínűnek látszik, hogy maga a tok melléknév sem egyéb, minta a ség ság módositványa.
2) Az igékből alkotott ség ság képzöjú neveket úgy is lehet feloldani ha a meg v. ég előre, az és pedig hatratétetik p. kívánság — roeg-kiván-ás, feledség = meg-feled-és, nyereség = meg-, vagy tájejtéssel eg-nyer-és.
A gyakorlatos igeképzőkről.
I. —t, —sz, —z, —zs, —d. Ezek a fentebb elemzett és kötszónak módosulatai, mind-egyik saját hangrendü önhangzókkal.
—s, (—és, —ős, —öt) rep-és, tip-és, foly-os, tap-os, szök-ös, köp-ös, csipd-és, verd-és, fogd-os, kapd-os, lökd-ös, törd-ös, mint középképzö: hem-s-eg, har-s-og, pör-s-en.
—ász, —ész. Rotor-ász, hadár-ász, legel-ósz, csiper-ész, egér-ész, mint köaépképzö:
toll-ász-kodik, tetv-ész-kedík, term-ész-et.
—z, (—az, —ez, —ez, —óz, —Sz). Von-z, 8r-z, cser-z, fÖ-z, ág-z-ik, hab-z-ik, ágy-az, level-ez, bélyeg-éz, folt-oz, köt-öz.
—óz, —ez, (kétágú), ingad-oz, roskad-oz, szakad-oz, ömled-éz, hűled-ez.
—óz, —ez, —Sz, (háromágú). Eapd-oz, hord-oz, csipd-éz, lökd-öz, üld-öz, vált-oz-ik, érk-éz-ik,férk-éz-ik, ölt-öz-ik, költ-öz-ik.
—sz, mint középképző: von-sz-ol, on-sz-ol, töm-ösz-öl, csöm-ösz-öl.
—zs, mint középképző, mor-zs-ol, hor-zs-ol, pér-zs-él, dör-zs-öl, leb-zs-él.
—d, (—ód, —ed, —öd,) tap-od, kapk-od, csapk-od, csipk-éd, röpk-öd.
Mint középképző: fog-d-os = fog-od-os, kap-d-os = kap-od ős, lök-d-ös, = lök-öd-ös, tépd-és = tép-éd-és, lép-d-és = lép-éd-és, nyel-d-és = nyel-éd-és, moz-d-úl, (moz-od-ul, moz-og-úl), ford-úl (for-od-úl, for-og-úl), ren-d-ül, zen-d-ül, csen-d-ül, zör-d-ül, gör-d-Ül.
H. —g, —k. A g legszaporább gyakorlati képző nyelvünkben, mely ily nemű igé-ket képez a) csaknem valamennyi természeti hangból, különösen, melyek, az an én igeképzöt is fölveszik, o, é, S, hangrenddel, mint: csatt-og, csatt-an, péty-ég, petty-en, zör-ög, zörr-en.
Ilyenek; bugy-og, csett-ég, berr-ég, csöp-ög, csör-ög, csor-og, czup-og, dob-og, csosz-og, döcz-ög, döb-ög, dör-ög, durr-og, duzz-og, forty-og, föcs-ög, hars-og, horty-og, hörp-ög, kocz-og, kop-og, koty-og, korty-og, locs-og, loty-og, nyif-ég, nyif-og, nyek-ég, nyik-og, patt-og, pih-ég, pisz-ég, pity-ég, poty-og, puff-og, recs-ég, rétt-ég, rez-ég, rop-og, roty-og, roz-og, röf-ög, röh-ög, azoty-og, szorty-og, szusz-og, top-og, toty-og, vics-og, vak-og, zök-ög, zöty-ög, zör-ög; továbbá, melyek az an, én, képzőt nem szokták felvenni: bé-g, bö-g, bú-g, nyö-g, sú-g, zú-g, barcz-og, bek-eg, bizs-ég, csaca-og, csámcs-og, csemcs-ég, csén-ég, czaf-og, czincz-og, dön-ög, dud-og, dunny-og, dünny-ög, err-ég, gág-og, gagy-og, hák-og, háp-og, herr-eg, hinny-og, höb-ög, huh-og, hümm-ög, hőr-ög, kár-og, köh-ög, lih-ég, mi-og, máv-og, mok-og, monn-og, nyám-og, nyáv-og, nyik-og, nyös-ög, pessz-ég, pinty-ég, pen-ég, pip-ég, porcz-og, sáp-og, selyp-ég, sip-og, sus-og, suttog, szisz-eg, vacz-og, vih-og, vinny-og, vorcz-og, zaj-ojr, zok-og, zen-eg.
b) mozgalmat jelentő gyökökből: bicz-ég, bill-ég, boly-og, czamm-og, döcz-ög, in-og, for-og, für-ög, laf-og, lef-ég, leb-ég, lib-ég, lob-og, iz-ég, moz-og, rem-ég, pill-og, vill-og, sür-ög, stb. melyek közöl némelyek fölveszik az an én képzőt is, mint: biczcz-en, bitl-en, lebb-en, lobb-an, mozE-an.
c) r, l, ly, képzöjü törzsekből: ácsor-og, hábor-og, tántor-og, hunyor-og, kóbor-og, kódor-og, bódor-og, csavar-og, sanyar-og, könyör-őg, sünydör-ög. csöpör-ög, dider-ég, teker-ég, szender-ég, henter-ég, fanyal-og, nyavaly-og, támoly-og, émely-ég, szédel-ég, tévely-ég, gőzöl-ög, büzöl-ög, füstöl-ög. Ezek általán hangugratók, valamint az a) és b) pnnt alattiak is r, n, ly, z, után jobbára azok, mint: dör-g, mor-g, kon-g, don-g, boly-g, moz-g, rez-g stb.
— 129 —
d) mint középképzö az átható igéhhez szokott járulni: lát-og-at, tát-og-at, márt-og-at, nyujUg-at, von-og-at, ver-ég-et, szed-ég-et, takar-g-at, vakar-g-at, peder-g-et, göngyöl-g-et stb.
c) néha n közbetéttel: boly-ong, csap-ong, zsib-ong, tol-ong, szor-ong, töpr-eng, mely esetben némi nagyítási mellékértelme van.
A hangrend szerint segédhangzója o, é, 8: for-og fér-ég, för-ög, csatt-og, sercz-ég, tór-ög, tántor-og, teker-ég, csöpör-ög. Kivételcsen a, i: csat-ang-ol, bar-ang-ol, ker-ing, gur-ig-ál.
Ai i kicsinyíteni árnyalat.
—k. Ez önálló gyakorlatos igéket nem képez, hanem, mint középképzö a g-nek mó-dosulata, melynek t. i. szervrokona: ás-k-ál = ás-og-ál, jár-k-ál = jár-og-ál, tur-k-ál = tur-og-ál, uur-k-ál szur-og-ál, ir-k-ál ir-og-ál, váj-k-ál váj-og-ál, vés-k-él vés-eg-él, her-k-él her-eg-é), caer-k-él cser-ég-él, fuld-ok-ol fuld-og-ol, hald-ok-ol hald-og-ol, nyeld-ék-él nyeld-ég-él.