A világgazdasági paradigmaváltás hatása az urbanizációra

Világgazdasági korszakváltás, másnéven gazdasági paradigmaváltás alatt a nyugat-európai és észak-amerikai fejlett ipari államokban az 1960-as és 70-es évek fordulójától bekövetkező mélyreható szerkezetváltást értjük, amelyet szokás posztfordi átmenetnek is nevezni. Ennek az átfogó − s valójában nemcsak a gazdaságot, de az élet majd minden területét értintő − átalakulási folyamatnak az eredményeként megbomlott a gazdaság korábbi térbeli rendje, s dinamikusnak számító térségek, ill. városok egész sora veszítette el gazdasági bázisát.

A fordi tipusú ipari kapitalizmus jellemzői

Gazdaság Monopolista nagyvállalatok dominanciája; növekvő tőkekoncentráció; a szériaméret és a termelékenység folyamatos növelése, különösen a fogyasztási cikkek előállításában; a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy stb.) expanzója

Foglalkoztatás Teljes foglalkoztatás; az ipari munkahelyek számának gyarapodása a 60-as évek derekáig; a tercier foglalkoztatás bővülése; női foglalkoztatás terjedése

Fogyasztás Tömegfogyasztás általánossá válik, különösen a személygépkocsi és a standardizált háztartási eszközök (pl. TV, mosógép) terén

Termelés Méretgazdaságosság; futószalag jellegű tömegtermelés; a termelési funkciók szétválasztása és részleges kihelyezése külföldre

Munkaerőpiac Kollektivizmus; képzettség szerinti tagolódás; erős szakszervezeti befolyás; kollektív béralku; erős munkahelyi érdekvédelem

Társadalom A foglalkozási csoportok mentén rétegzett, erős homogenizálódás; lassú jövedelmi kiegyenlítődés

Politika Szorosan kapcsolódik az egyes foglalkozási-társadalmi csoportokhoz pl.

munkásszerveztekhez; a munkásosztály politikai befolyása jelentős; erős regionális érdekérvényesítés

Állam Keyneziánus, beavatkozó, liberális jóléti modell; a piac korlátozása; a kereslet mesterséges

fönntartása; nagyfokú állami tőkeelvonás (pl. adók)

Területi fejlődés Konvergencia, lassú területi kiegyenlítődés; öröklött területi különbségek; régiók funkcionális specializációja

A rugalmas (posztfordi) felhalmozási rendszer jellemzői

Gazdaság A termelés racionalizálása és modernizálása a jövedelmezőség és versenyképesség javítása érdekében; kis- és középvállalatok dominanciája; high-tech termelés és a gazdasági szolgáltatások robbanásszerű fejlődése

Foglalkoztatás Állandósuló tömeges munkanélküliség; az ipari munkahelyek száma zsugorodik, a magánszektor szolgáltató munkahelyeinek száma bővül; női foglalkoztatás csökken; a munkaerő kihasználása rugalmasabbá válik; terjed a részmunkaidős és ideiglenes foglalkoztatás;

Fogyasztás Egyre differenciáltabbá válik, az egyes fogyasztási cikkeket és szolgáltatásokat csak meghatározott fogyasztói csoportok vásárolnak

Termelés Kisszériás, egyedi tervezésű termékek gyártása; nagyfokú specializáció; rugalmas üzleti kapcsolatok; szervezeti szétdarabolódás; növekvő nemzetközi összefonódás

Munkaerőpiac Erősödő verseny a munkahelyekért; gyengülő szakszervezeti befolyás; kollektivizmus gyengülése; fokozódó jövedelmi differenciálódás; helyi béralku

Társadalom Növekvő differenciálódás, gyakori szociális feszültségek, polarizálódás; erős jövedelmi különbségek

Politika Eltávolodás a társadalmi osztályoktól és csoportoktól; a munkásosztály politikai befolyása csökken, domináns konzervativizmus; erős helyi érdekérvényesítés

Állam A keyneziánus modellt felváltja a szabadpiaci konzervativizmus; piaci dereguláció, a piac korlátoktól mentes befolyása; monetáris szabályozás mintsem keresletélénkítés; privatizáció Területi fejlődés Divergencia, hagyományos ipari régiók hanyatlása, új szolgáltató és high-tech régiók (pl.

Szilícium-völgy) fölemelkedése; területi különbségek növekedése

Forrás: Martin, R. (1988) alapján saját szerkesztés

Az I. világháború után az amerikai autógyáros Henry Ford (1863-1947) után egyszerűen fordizmusnak elnevezett tőkés gazdasági rendszer alapját a standardizált termékek nagyszériás, futószalag jellegű termelése jelentette, ami szükségszerűen vezetett az üzemméretek látványos növekedéséhez, nagy ipari tömörülések (agglomerációk) kialakulásához. A fordi típusú tőkeakkumuláció révén sokmilliós, magasan urbanizált nagyvárosi régiók jöttek létre Európa és Észak-Amerika ipari körzeteiben.

A fordi tipusú, ipari tömegtermelésen alapuló kapitalizmus fejlődési lehetőségei az

132

Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.

www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu

1960-as évekre fokozatosan kimerültek. A fordizmust sorozatos csapások érték (pl. az olajválság) amely felszínre hozta a rendszer gyenge pontjait (nagyfokú termelési és térbeli rugalmatlanság, nyersanyag- és energiapazarlás stb.), s ezzel véget ért a második világháborút követő hosszantartó gazdasági fellendülés időszaka.

Az 1970-es évekre Nyugat-Európa és Észak-Amerika nagy ipari körzeteiből rohamossá vált a tőke, majd egy idő után a munkaerő menekülése. Magas munkanélküliséggel jellemezhető ipari válságrégiók alakultak ki. Ezzel egyidejűleg egyre intenzívebbé vált Japán és az újonnan iparosodó (főként kelet-ázsiai) országok versenye, ami újabb csapást jelentett az érintett országok ipari válságrégióira és nagyvárosaira nézve.

A fordizmus megingásával párhuzamosan egy új felhalmozási rendszer, a posztfordizmus körvonalai kezdtek kirajzolódni. A csődhelyzetbe került, hagyományos, nagy nyersanyag- és energiaigénnyel rendelkező iparágak (pl. kohászat, alumíniumipar, textilipar) dinamizáló szerepét fokozatosan a kisszériában, fejlett technológiával (high-tech) termelő iparágak (pl. elektronikai ipar, híradástechnika), valamint a gazdasági szolgáltatások (pl.

pénzügyek, biztosítás, kereskedelem) vették át. Földrajzilag a posztfordi gazdaság szervezetei elhagyták a hagyományos iparvidékeket, s új, korábban periférikusnak számító régiókban (pl.

Dél-Anglia, Dél-Franciaország, az Egyesült Államokban Kalifornia, Texas) telepedtek le, ami azok dinamikus gazdasági kibontakozását eredményezte. A hanyatló válságrégiókat a snow-belt, a fellendülő, dinamikus régiókat sun-belt névvel illették, utalva a köztük gyakorta kimutatható klimatikus különbségekre is (55. ábra).

55. ábra Palo Alto (Apple székház) a kaliforniai Szilícium-völgyben

Forrás: saját kép

Globális léptékkel vizsgálva, míg a fordi ipari társadalomban a centrum feladata a perifériáról odaszállított nyersanyag feldolgozása volt, addig a posztfordi gazdaság viszonyai között a centrum térségekből a termelés jelentős része kikerül a perifériára, ahol olcsó a munkaerő, így alacsonyak a termelési költségek (pl. Délkelet-Ázsia, Mexikó, s a 90-es évek elejétől Kelet-Európa). Ebben a felállásban a centrum feladata egyre inkább a gazdaság megújulását (kutatás-fejlesztés) és irányítását végző, magasanszintű szolgáltatói tevékenységek (kereskedelem, tőzsde, üzleti szolgáltatások stb.) ellátása (5. táblázat).

134

Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.

www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu

5. táblázat A világgazdasági korszakváltás területi modellje Centrum Periféria

fordizmus termelés nyersanyag utánpótlás posztfordizmus irányítás, szervezés termelés

Forrás: saját szerkesztés

Mindez az urbanizáció szempontjából azt eredményezte, hogy a 70-es évektől kezdve megtorpant a centrum térségek városainak növekedése, sőt egy viszonylagos hanyatlás vette kezdetét, míg a periféria országaiban roppant módon felgyorsult a városnövekedés.