A városodás egy statisztikailag viszonylag pontosan mérhető jelenség, amit a városok és városlakók számával, valamint a városi népesség össznépességhez viszonyított arányával fejezhetünk ki. A világ földrészei, országcsoportjai és egyes országai között óriási különbségeket tapasztalhatunk a városlakók arányát tekintve. Néhány alacsonyan fejlett országban a népesség alig egytizede él városokban, (pl. Trinidad és Tobago 9%, Burundi 12%, Pápua Új-Guinea 13%), míg a fejlett, kis területű országokban a népesség több mint 90 százaléka városlakó (Izrael 90%, Málta 95%, Belgium 98%). De mitől függ az, hogy egy ország lakosságának hány százaléka ér városokban?
A városlakók számát, illetve arányát egy adott területen alapvetően négy tényező határozza meg:
• a város hivatalosan elfogadott definíciója (statisztikai városfogalom);
• a társadalmi-gazdasági fejlettség szintje;
• a történelmi tényezők;
• a természetföldrajzi viszonyok.
A statisztikai városfogalom lényegét korábban részletesen kifejtettük. A városi jogállás népességszámhoz kötött szabályainak változása természetesen jelentősen módosíthatja a városlakók arányát és a városodottság szintjét egy országban. Ha egy ország jogrendjében pl.
10 ezer főről 5000 főre csökkentik a városok lehatárolásának hivatalos küszöbértékét, akkor egycsapásra megváltozik a városodottság szintje is. Még egy bonyolult, sok mutatóra alapozott várossányilvánítási rendszer is változhat időben, melyre Magyarország nyújt kiváló példát.
Hazánkban a rendszerváltozást megelőzően mintegy másfélszáz várost tartottak nyilván, jelentős részük a településhierarchia magasabb fokán álló, markáns központi szerepkörrel rendelkező, népesebb település volt.
Az azóta eltelt negyedszázad alatt csaknem kétszáz település kapott hazánkban városi címet, amelynek köszönhetően városaink száma napjainkra 346-ra emelkedett. Kizárólag ennek volt köszönhető, hogy a városlakók aránya Magyarországon az 1990-es évek elejétől napjainkig 61%-ról 71%-ra emelkedett. Ha nincs az elmúlt évtizedek szorgos várossá nyilvánítási gyakorlata, akkor hazánk urbanizációs mutatója, az időközben végbement elővárosi fejlődés (szuburbanizáció) jóvoltából tetemesen csökkent volna. A várossá nyilvánítás szabályainak
"kiürülésével" a városok hazai mezőnye erősen felhígult, a városi jogállás nagymértékben leértékelődött.
A városodás mértéke szorosan összefügg a társadalmi-gazdasági fejlettség szintjével is. A fejlett gazdasággal rendelkező országokban az ipari forradalom és a népesség városokba áramlása már viszonylag korán (a 19. század elején) elkezdődött, ennek következtében az urbanizáció korán felgyorsult, s jól fejlett városhálózat jött létre. Ezekben az országokban a városi jogállás küszöbértéke alacsony (1-2 ezer fő), s népesség túlnyomó része ma városokban él (2. táblázat). Ezzel szemben, azokban az országokban, ahol az ipari forradalom csak megkésve, ill. részlegesen jelentkezett (pl. a dél- és a kelet-európai országok, köztük Magyarország), az urbanizáció is késve bontakozott ki, s a városodottság szintje mindmáig elmarad a fejlett országokétól. Ugyanakkor, legalacsonyabb a városlakók aránya a modern urbanizációba csak késve, lényegében a 20. század második felében belépett, korábban gyarmati függőségbe szorított afrikai és ázsiai fejlődő országokban.
24
Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu
A városodottság szintje függ a történelmi tényezőktől, nevezetesen a településhálózat történelmi fejlődésétől is. A politikai-kormányzati viszonyok a történelem során mindenkor kivetülnek a térre, hatásuk a későbbi évszázadokban is érezhető. A történelmi tényezők érvényesülésére kiváló példa Latin-Amerika városfejlődése. A 16-17. században feltárt és gyarmatosított kontinensen részben a mostoha terepviszonyoknak (Andok-hegység, őserdő), részben az állandó külső fenyegetésnek (indiánok) köszönhetően egy rendkívül koncentrált, javarészt csak fallal körülvett kisvárosokból álló településhálózat jött létre.
Aprófalvak vagy szórványtelepülések kialakítására az ellenséges környezetben nemigen nyílt lehetőség. Kedvezett a koncentrált településfejlődésnek a gyarmatosítók politikai berendezkedése is. Az abszolutizmus keretei között ugyanis csak ott lehetett települést létrehozni, ahol arra az uralkodó helyi megbízottja, az alkirály engedélyt adott. Az így létrejött ritkás, de szinte kizárólag fallal körülvett városokra "zúdult rá" azután a modern urbanizáció az 1950-es 60-as években, amelynek eredményeként Latin-Amerika ma egyike a Föld legvárosodottabb kontinenseknek, jóllehet a társadalmi-gazdasági fejlettség szintje a magas urbanizációs értékeket közel sem indokolná.
2. táblázat A városlakók aránya a Föld néhány országában (2014)
Ország %
Belgium 98
Japán 93
Dánia 88
Egyesült Királyság 82
Franciaország 79
Csehország 73
Magyarország 71
Románia 54
Nigéria 47
Szomália 39
India 32
Nepál 18
Uganda 16
Forrás: ENSZ, World Urbanization Prospects alapján saját szerkesztés
A történelmi tényezők szerepe érvényesül hazánk városodásában is, ahol a többé-kevésbé kiegyensúlyozott településfejlődésen keresztülment Nyugat-Dunántúl sűrű, jól fejlett kis- és középvárosi hálózattal rendelkezik, s ennél fogva magasabban "urbanizált", mint az ipari fejlődésbe és polgárosodásba később, s csak akadozva bekapcsolódott Alföld (még ha a városlakók aránya statisztikailag éppen ellentmond ennek). A nagy népességszámú, központi funkciókkal és vonzáskörzettel alig rendelkező alföldi települések ugyanis legjobb esetben is csak mezővárosoknak tekinthetők.
26
Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér 13.
www.u-szeged.hu www.szechenyi2020.hu
Végül, ha közvetett módon is, de a természetföldrajzi viszonyok, azon belül a domborzat is kihatással lehet egy ország városodottságára. A tagolt domborzat, a hegyvidéki jelleg általában nem kedvez a városok, valamint nagyobb népességtömörülések létrejöttének, ezért a hegyvidéki jellegű országok urbanizációs értéke rendszerint elmarad a szomszédos síkvidéki országok hasonló mutatójától, pl. Svédország népességének 86%-a, Norvégiának csak 80%-a városlakó, jóllehet mindkét országban a 200 főnél népesebb településeket tekintik városnak, s a társadalmi-gazdasági fejlettség szintjét tekintve is nagyban hasonlítanak egymásra. Hazánk nyugati szomszédja a magasan fejlett, de hegyvidéki jellegű Ausztria (66%) hasonló mutatója is elmarad hazánkétól.