har elleIvánelsőpozsonyifőidényét,illetvenyáriszezonjátahelyisajtóbizonyosvisz- szafogottsággaljellemzettvárakozássalfogadtais,azúj,1900.október1-jévelkezdő-dő,városiszínház-beliévadbanmárnyíltlapokkaljátszottmindenki,amitőlaztánmár egyenesvoltazútanevezettszínidirektorszínházikísérleténekmásfélévvelkésőbbi teljes összeomlásáig. aNyugatmagyarországi Híradó felelős szerkesztője, dr. nagy olivérazújévadmegnyitásaelőttkétfolytatásbanszedteízekrelapjábanr elléneka városiszínügyibizottsághozbenyújtottírásosönértékelését,valamintlegújabbterveit, sorramegcáfolva,illetvevisszautasítvaérveit.acikkírószerintannak,hogyaszínigaz-gatóegyrenehezebbentalálmegfelelőmagyarszínészeketatársulatának,színészei
„aránytalanulcsekélygázsija”isokalehet.azpedig,hogyegyolyanszínészegyéniség-nek,mintatöbbhónapraállandótagkénttársulatáhozszerződöttBeregioszkárnak nemtudottszínésziképességeinekmegfelelőelfoglaltságottalálni,„avegyesnyelvűség
F ó r u m Társadalomtudományi Szemle, XIV. évfolyam 2012/3, Somorja
folyománya volt”, ugyanis míg magyar részlegének műsora megoszlott a prózai és a zenésműfajokközött,addignémettársulatacsakprózaidarabokatadott.amipedigaz arénát illeti, már eddig is 234 000 koronába került, vagyis kár többet belefektetni.
ezenkívülkifogásolta,hogy–avárossalkötöttszerződésévelszemben–r elleanyári ligetiidénytszeretnémegrövidíteni(májusközepétőljúniusvégéig),valaminthogya nyáriidénybenalegszívesebbenlemondanaamagyaroperett-előadásokról,mivelazok igenköltségesek,miközbenmárnekiálltszerveznianémetoperettegyüttesét.svisz-szautasította a színházigazgatónak aNyugatmagyarországi Híradó folytonos akadé-koskodására vonatkozó panaszát is, azzal, hogy „dicsérni a rosszat nem fogjuk…”, egyúttalkijelentve,hogybárkezdettőlküzdöttekakétnyelvűszínházrosszrendszere ellen,r ellét,„akiazegészvállalatnakcsupántapasztalatlanéssajnálatraméltóáldo- zata,akiolyasmibefogott,amitmagasemismert”,sohanembántottákésnemisbánt-ják,sőtinkábbsajnálják,mert„jobbügyhözméltóbuzgalommalviszielőreahímnős csodaszörnyáltalvont,meg-megfeneklőszekerét”(dr.nagyolivér:r ellebeszámolója ésprogramjaI–II.NYMH,1900.szeptember23.,1–3.p.ésszeptember26.,1.p.).de nemcsakakezdettőlfogvar elle-elleneserőkhangjaélesedett,hanemkorábbipárto- lóiközülisegyretöbbenfelléptekellene.Jópéldaerreavárosiszínügyibizottságszep- tember25-iülése,amelyaszínigazgatónakazújévaddalkapcsolatoskéréseittárgyal-ta,aholavárospolgármestere,BrollyTivadarisszembeszegezteveleazegyüttesével kapcsolatos, a gyakori „hanyag rendezésre” és „szerep nem tudásra”, a „felületes játékra”,a„szerepkörökhelytelenbetöltésére”stb.vonatkozókifogásokat,figyelmez-tetveőt,hogy„avegyesnyelvűszínházvédelme[…]nemmegyaddig,hogyannaka hibáitéskinövéseitisvédelmezzük”(r elleügyes-bajosdolgai.NYMH,1900.szeptem-ber27.,2.p.).
azállamigazgatásszintjénméganyárfolyamánújabbfontoslépésektörténteka vidéki színészet rendezése, színvonalának emelése ügyében. a miniszterelnök-bel-ügyminiszter ugyanis ekkor nevezte ki gróf Festetics andort, a budapesti nemzeti színházaddigiszínész-igazgatójátaterületországosfelügyelőjévé,akiakésőbbiekben fontosszerepetjátszottavidékiszínészetkorszerűrendszerénekkiépítésében,aszín-pártoló egyesületek és színügyi bizottságok munkájának kiszélesítésében és haté- konnyátételében.Festeticsgróftevékenységénekegyiklegfontosabbelemeaszínike- rületirendszerkialakításavolt,amelyazidetartozótársulatokállamiéshelyiszubven-cionálását igyekezett összhangba hozni, két-három város összekapcsolásával egész évadra szervezett játéklehetőséget biztosítva így a színészeknek, társulatoknak. e rendszerenbelülnégyvidékiváros–Pozsony,kassa,kolozsvárésarad–kapajövőre nézveönállótársulatszervezésérelehetőséget.
apozsonyiaknakazonbanaddigiselkellettdönteniük,milyenlépésekettegyenek ar elleésavárosháromévesszerződésénekkövetkezőévbenesedékeslejártautáni időszakravonatkozóan.aNyugatmagyarországi Híradó javaslata,hogyavárosilleté-keseilépjenekkapcsolatbavalamelyik„előbbkelőmagyarszínigazgatóval”,illetveújból elevenítsékfölamagyarszínészetpozsonyiállandósításánakgondolatát(Mitörténjék aszínházunkkal?NYMH,1901.január16.,3.p.).azugyanismárvilágosvoltminden-kiszámára,ígyaNyugatmagyarországi Híradó elemzőjealapfebruár9-iszámában, hogy„avegyesnyelvűségvégnapjaitéli”,bárősemgondolja,hogy„ahaldoklásrövid lesz”,sőtakáregyesztendőbeisbeletelhet,„amígezaszerencsétlenbeteggyermek
F ó r u m Társadalomtudományi Szemle, XIV. évfolyam 2012/3, Somorja
veleszületett gyengeségének áldozatul esik és hosszas gyötrelmeitől megváltja a halál”,azorvosokazonbanmárlemondtakróla,ugyanis„avegyesnyelvűcsemetének gyógyíthatatlanbetegségevan:avéreigenpetyhüdt,nempezseg”,amiviszontolyan szervi rendellenesség, „amelyen nem segít a legjobb orvos, a szubvenció sem”.
Megoldástapozsonyiszínészetbajairatehátcsakahathónapostélimagyaridényhoz-hat,szembenazokkalajavaslatokkalis,melyekkétkülönálló,különigazgatású,egy magyar,illetveegynémetnyelvűszínházműködtetésébenlátnákamegoldáskulcsát.
azügybennyilatkozókegyharmadikcsoportjaviszontcsaklegyintettavitára,mond- ván,hogyebbenahelyzetbenbekellzárniaszínházat.vagyakárleisbontani?–kér- deziezektőlacikkíró,hiszen,úgymond,„Minekállott?Csakbosszantjaabékéspol- gárokat.ahányszorelmennekmellette,egésznapjukelvanrontva.hátkinekvanhasz-nabelőle?”(Csukjukbeaszínházat!NYMH,1901.február9.,2.p.).
abelügyminisztériumbankésőbbújfentszóbakerültapozsonyiszínészetkérdése, aholismétfelvetődött–azországújonnantervezetthuszonkétszínikerületeegyike- ként–azönállópozsonyiszínikerületlétesítésénekterve,mertaváros,úgymond,„egy-maga képes egy színtársulatot eltartani”. aNyugatmagyarországi Híradó azonban nehezményezte,hogyaBezerédjviktorszínügyireferensirodájábantartottmegbeszé- lésre,melyengrófFesteticsandorisjelenvolt,Pozsonybólsenkitsemhívtakmeg,ami- nek–ígyahelybelilap–okalehetazis,hogy„amiszínháziviszonyainkatolyzüllöt-teknektalálják,ahonnanmárjótanácssemnőhet”.elképzelésszerintakormánynak legalábbévi200000koronátkellajövőbenszánniaavidékimagyarszínészettámo-gatására,melybőlPozsony20000koronaállamsegélytkapna,azzal,hogy„amostani oktalanvegyesnyelvűségetmegszüntetiéstélenátállandósítjaamagyarszínészetet”
(apozsonyimagyarszínészetjövője.húszezerkoronaállamsegély.NYMH,1901.janu-ár1.,1–2.p.).afebruár5-ilapszámteljeselsőoldalánarkauerImre2ezzel–teháta magyar színészet pozsonyi állandósításával – kapcsolatban háromkolumnás érteke-zésttettközzé.ebbenelőszörisleszögezi,hogyPozsonynakmindenekelőttolyan,„a maimodernízlésnekmegfelelő”,magasszínvonalatképviselőszínházra,illetveszín-társulatra van szüksége, mely minden tekintetben kielégíti a kényes ízlésű helybeli
„műértőközönséget”,beleértveazún.„magasabbtársadalom”ízlésétésigényeitis.
viszontacikkírószembehelyezkedikazokkalapozsonyiakkal,akikamagyarközönség igényeit a „die kunst ist international” jelszavával igyekeznek negligálni. amely még igazislehet,ámkérdés–ígyarkauerImre–,ejelszótartalmazza-eamagyarművé-szetet is. amennyiben igen, minden rendben, csakhogy, szerinte, ha mégis „vannak köztünkolyanpolgártársak,akikmégnemvettékfelamagyarművészeteta»diekunst istinternational«kebelébe,akkormárkiderülalóláb:»diekunstistinternational«,de csakakkor,ha nem magyar;eccenemlehetavárosiszínházügyétmegoldani,mert mégPozsonybanamagyarművészetneminternationális”.ezértahelyinémetlapok
azzaltehetnékalegjobbszolgálatotavárosnakésolvasóiknak,ha„érthetőjóakarat-F ó r u m Társadalomtudományi Szemle, XIV. évfolyam 2012/3, Somorja
2. acikkíróazonoslehetazzalazarkauerImrével(1844–1911),akitazegyikszlovákéletrajzi forrás dr. arkauer István (1886–1940), aNyugatmagyarországi Híradó (1919-től pedig híradó) későbbi felelős szerkesztője (1910-től), majd 1914-től tulajdonosa édesapjaként szerepeltet.vö.valentovič1986,77.p.
tal”világosítanákfelőketatekintetben,hogyanémetművészetmellettamagyarnak isteljesjogúhelyevanavárosban.amiaztisjelenti,hogyapozsonyiszínészettámo-gatására kilátásba helyezett 20 000 koronára elengedhetetlen szükség van, amely csakakkorkerüljóhelyre,haalegkiválóbbfővárosiszínészekpozsonyivendégjátéka- ira,abudapestioperaésbalettvendégfellépéseire,továbbáegyfajtavonzóbérletrend- szerre,kedvezőjegyárakrastb.fordítják,mertezamagyarjátékszínpozsonyiállandó-sulásamellettaztisjelentené,hogyavárosvégretúllépjenazon,hogy–soknémet óhajaszerint–afféle„vorstadtvonw ien”,vagyisBécskülvárosalegyen(arkauerImre:
amagyarszínházállandósításaPozsonyban.NYMH,1901.február5.,1.p.).Mindent egybevéve,úgytűnik,hogyr ellepozsonyiműködéseidejénavárosmagyarnyelvűszín- játszásánakszínvonalavalóbanvisszaesett(bár,igaz,számszerűlegvalamelyestmeg- nőttamagyarelőadásokszáma),míganémetjátékszín–Bécsésművészeiközelsé-geokánis,akikhetentetöbbszörisfelléphettekPozsonyban,sokakatátcsábítvaezzel amagyarelőadásokbólkiábrándultközönségsoraibólanémetelőadásokra–,3 azelőb- bikárára,erőteljesenfellendült.ugyaneztmondjaerrőlafutópillantásratalánéssze- rű,végsősoronazonbanszerencsétlenötletrőlBenyovszkykárolyis,akirőlpedigtud-valevő,hogymagaisavároskétnyelvű,kétkultúrájú–magyar–német–polgáraiközé tartozott.4 a vegyes nyelvű színházat illetően egyébként bizonyos párhuzamosságok mutathatókkiPozsonyésaszinténjelentősnémetnépességűsopronközött,aholszin-ténnemkis„dulakodás”folytaszínházügyébenavárosnémetésmagyarpolgársága között,5sszínészetikérdésekben–denemcsakazokban–akétvárossokszoregymás példájárahivatkozott,6vagyközösmegoldásokontöprengett.