4. A választójog egyenlőségének fogalma és tartalmi elemei
4.2. A választójog politikai értelemben vett egyenlősége
A választójog politikai értelemben vett egyenlősége tekintetében érdemes John LOCKE
gondolatából kiindulni, aki szerint a demokrácia fogalma azonosnak tekinthető a többség uralmával. A polgári kormányzatról szóló második értekezésében úgy fogalmaz ugyanis, hogy „[…] mindenki, aki másokkal megegyezik abban, hogy egyetlen kormányzat alatt egyetlen államot alkotnak, kötelezettséget vállal magára e társadalom minden tagjával szemben, hogy aláveti magát a többség döntésének és elfogadja azt, mert különben semmit sem jelentene az eredeti szerződés, mely által másokkal együtt egyetlen társadalommá egyesül.”173 Ezen gondolatot helytállóságával azonban KIS János nem ért egyet.174 Kiindulási pontja szerint a demokrácia elméletének két altípusa másképp értelmezi a többség uralmát. A kollektivista szemlélet szerint a nép fölötte áll tagjainak, és így a népakarat is felette áll az egyének akaratának. E tekintetben pedig a többség uralma nem jelent mást, mint a népakarat kifejezését, azaz, hogy a kisebbség a döntés tartalmából értesül arról, hogy szembekerült a népakaratával (azaz a többség döntésével).175 Ezzel szemben az individulaista szemlélet nem ismeri el a többségi döntés eleve magasabb rendű voltát (csupán azért, mert a többség döntése áll mögötte), helyette olyan többségi szabályként tekint rá, amely a politikai egyenlőség demokratikus elvét elégíti ki. A politikai egyenlőség176 elve alatt pedig azt érthetjük, hogy a népképviselet elvének gyakorlásában, azaz a törvényhozásra felhatalmazott képviselők
a választópolgárok száma megközelítőleg azonos legyen. A Vjt. a választókerültek nagysága között maximum 15 %-os eltérést enged, és a választókerülteket (amelyeknek a meghatározását a Vjt. melléklete tartalmazza) kötelezően felül kell vizsgálni abban az esetben, ha azok nagysága közötti különbség a 20 %-ot meghaladja.
KURUNCZI Gábor: A nemzetiségek parlamenti képviseletének kérdéséről, Közjogi Szemle 2014/1. szám, 56-65.
173 Lásd bővebben: John LOCKE: Értekezés a polgári kormányzatról. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1986.
174 KIS János: Alkotmányos demokrácia, Indok, Budapest, 2000. 66.
175 Ezen gondolat tekintetében lásd: SZIGETI Péter: Hatalommegosztás – Alkotmánybíróság. Világosság 1993/1.
szám, 54., továbbá: SZIGETI Péter: Alkotmánybíráskodásunk négy éve (1990- 1993) Tények - politológiai összefüggések, alkotmányossági értékelések. Politikatudományi szemle 1995/2. szám, 19-42.
176 KOVÁCS Ágnes a politikai egyenlőség fogalmának lényege kapcsán úgy fogalmaz, hogy bár a közösség tagjai természetszerűleg eltérően vélekednek az igazságosság kérdéseiről, azonban az egyet nem értés ellenére közösen kell cselekedniük, így a közösségi célok és cselekvések kijelölését olyan eljárásra kell bízniuk, amely minden egyén nézetének azonos súlyt ad, mert az egyenlő figyelem és tisztelet elve csak így biztosítható. Ebben a kontextusban pedig a demokratikus döntéshozatal bizonyul olyan eljárásnak, amely a lehető legtöbbet valósítja meg a politikai egyenlőség követelményéből. A közösségi döntések legitimitását tehát nem a döntések eredménye, hanem a döntéshozatali eljárás méltányossága biztosítja. Ezt a méltányos egyensúlyt pedig minden olyan eljárás felborítja, amely bizonyos döntéshozók vélekedésének kitüntetett jelentőséget tulajdonít. KOVÁCS Ágnes: Fényevők? – A hazai alkotmány elmélet esete a politikai konstitucionalizmussal. Fundamentum 2015/2-3. szám, 21.
51
kiválasztásában, a törvényeknek alávetett közösség (azaz a nép) majdnem minden tagja egyformán részt vehet.177 Azaz mindenki választó és választható, mindenkinek van szavazata, és mindenkinek ugyanannyi darab szavazata van. Az egy ember-egy szavazat elve tehát szimbolikus jelentőségű, azt ismeri el ezáltal ugyanis az állam, hogy a politikai közösség minden tagja egyenlő státust élvez, egyetlen választópolgár akarata sem számít kevésbé, mint másoké, illetve a törvényhozásban közreműködő emberek sem különbek náluk.178 KIS János kiemeli egyúttal azt is, hogy a politikai értelemben vett egyenlőség elve nem pusztán azt követeli meg, hogy a voksolás pillanatában egyenlő legyen a leadott szavazat száma és súlya, hanem azt is, hogy ez a szavazatok összesítésekor is érvényesüljön – azaz senki szavazat nem kaphat kisebb vagy nagyobb súlyt azon az alapon, hogy álláspontja értékesebb, mint másoké.
Ezt nevezhetjük szavazategyenlőség elvének is, amely alapján az egyenlőség követelményének nem csak a szavazat leadásakor kell érvényesülnie, hanem jövőben is. KIS
János álláspontja szerint a szavazategyenlőség kétféleképpen sérthető meg: ha a választópolgárokat személyük szerint, illetve ha álláspontjuk szerint különböztetjük meg.
Ugyanakkor ezen követelményből az is következik, hogy a jogalkotónak fel kell ismernie a különlegesen kezelt csoportokat (akár az eljárási szabályok szintjén, akár az anyagi jogi szabályozás tekintetében), és őket meg kell különböztetnie a választópolgárok többségétől, annak érdekében, hogy a választás résztvevőinek szavazatait korrekt módon súlyozhassa.179 Abban az esetben ugyanis, ha a választópolgárok egy csoportja épp annak sajátos jellegéből fakadóan (pl. nemzetiségi hovatartozásuk) kerülne hátrányba a választópolgárok többségével szemben, akkor a jogalkotónak épp a politikai egyenlőség, illetve a szavazategyenlőség védelme érdekében kell fellépnie – pl. speciális eljárási vagy anyagi jogi szabályok megalkotásával.
177 Richard BELLAMY egy tanulmányában úgy fogalmaz, hogy az egyenlő szavazati jogon alapuló többség uralma a képviseletei alapon nyugvó politizáláson alapszik, hiszen ez biztosítja a lehetőséget a koalíciók kialakítására, továbbá ez teszi fogékonnyá a politikai szereplőket az állampolgárok, valamint a kisebbségek érdekeit szem előtt tartó kompromisszumok iránt. („Ahelyett, hogy nyers mechanizmusokkal a többség lábbal taposná a kisebbségek jogait, a demokratikus megoldások olyan kompromisszumok kialakítására ösztönöznek, amelyek érzékenyek a társadalomi csoportok széles körének problémái iránt.”) Lásd bővebben: Richard BELLAMY: Political Constitutionalism: A Republican Defence of the Constitutionality of Democracy.
Cambridge., 2007. 147. továbbá: ANTAL Attila: Politikai és jogi alkotmányosság Magyarországon.
Politikatudományi Szemle XXII/3., 53.
178 KIS i. m. 66-67.
179 Uo. 67-68.
52
Így pl. ennek mentén fogadható el – a disszertációban későbbiekben vizsgált – kedvezményes mandátumszerzés lehetősége a Magyarországon elismert nemzetiségek parlamenti képviselete vonatkozásában.
A szavazategyenlőség elvével összefüggésben fontos tehát kiemelni, hogy csak a szavazatok egyenlő súlyozása tudja biztosítani a demokratikus egyenlőséget, azaz végső soron a többség uralmát. A választópolgárok egyenlőként kezelése pedig a választási rendszerekben azt jelenti, hogy mindenki szavazata egyenlően kezelendő, függetlenül a választópolgár preferenciájától, és a preferenciája felé való elkötelezettségének erősségétől.180
180 Uo. 72.
53