A belföldi lakóhely követelményének „eltörlése” miatt felmerülő kritikák

Mint már korábban utaltam rá, a belföldi lakóhely előírásának kérdése körében számos metajurisztikus érv is megjelenik, amelyek vonatkozásában fontosnak tartom néhány szempont tisztázását, annak érdekében, hogy ezen érvek ne zavarják a valós alkotmányjogi kérdés (konfliktus) megértését és elemzését (illetve lehetséges feloldását).

A választójog lakóhelyhez kötöttségének kérdése – a rendszerváltást követően, ahogyan arra már korábban utaltam – érdemben először 1993-ban merült fel.²⁷⁷ Az akkori ellenzék körében többen is felszólaltak a belföldi lakóhely követelményének megtartása mellett, egyúttal a javaslat ellen. Ezek közül az egyik felszólaló így érvelt: „Nem támogatjuk azért, mert elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak, és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokaknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz”.²⁷⁸ Ezen érvelés a korábban ismertetett EJEB gyakorlatban sem ismeretlen, a testület ugyanis a Polacco and Garofalo v. Italy ügyben hasonló indokolással támasztotta alá a belföldi lakóhely előírásának szükségességét. A fenti idézetben elhangzó érvek a Vjt. vitája során is felmerültek, elsősorban a szűkebb politikán kívüli oldalról.²⁷⁹ A leggyakrabban ismételt ellenérvek a belföldi lakóhely követelményének eltörlésével szemben tehát az adózás helyére, a tényleges politikai befolyásra, valamint a döntések határon túli magyarságra való hatásaira irányultak.²⁸⁰

Az EJEB gyakorlatából a fenti érvekkel kapcsolatban két ügyet érdemes kiemelni. Anyagi jogi megközelítés szempontjából az Oran v. Turkey ügyet, amelyben az EJEB elismerte az állam jogos igényét arra, hogy korlátozza a külföldön élő állampolgárok befolyását a választás eredményére.²⁸¹ Eljárásjogi oldalról pedig a Vámos és társai kontra Magyarország ügyet, amelyben a testület lehetővé tette az államoknak, hogy a külföldön lakó állampolgárainak egy

277 Valójában először a korábban már idézett 3/1990. (III. 4.) AB határozat nyomán került szóba a választójog belföldi lakóhelyhez kötöttsége. Annak eltörlésével kapcsolatos vita először azonban 1993-ban bontakozott ki.

278 KOVÁCS i. m. 99.

279 Lásd: http://velemenyvezer.blog.hu/2011/01/31/kap_szavazati_jog_nehez_kerdes, továbbá:

http://hazaeshaladas.blog.hu/2011/07/05/a_hataron_tuliak_valasztojogarol

280 CSERNY 2014b i. m. 27-28. A politikai vitában több hasonló érv is elhangzott. Így pl. „Álláspontunk szerint annak kell szavazni Magyarország követendő politikájáról, aki itt él, részt vesz a közteherviselésben, például fizet adót, másrészt pedig viseli döntéseinek a következményeit”. PÁL Gábor: Politikai közösség, politikai felelősség, politikai stratégia – A külhoni magyarok szavazójogával kapcsolatos közéleti vitát keretbe foglaló politikai diskurzusok elemzése. In: CSERNY 2014. i. m. 189. Lásd továbbá: HASZNOS Viktória: Legyen-e a határon túli magyaroknak képviselete az országgyűlésben? In: ANTALI Dániel Gábor – JAKÓ Nóra – SULYOK Márton: Kérdőív az alkotmányozásról 2011. Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2011. 32.

281 Lásd: Oran v. Turkey, Judgment of 15 April 2014., no. 28881/07 and 37920/07.

74

eljárási előnyt biztosítson (konkrét ügyben a postai szavazás lehetőségét), ami a másik oldalról hátrány az országhoz szorosabban kötődő választópolgárok számára.²⁸² Jól látható tehát – amire a korábbiakban is utaltam –, hogy az EJEB mindig a helyi sajátosságokra figyelemmel hozza meg döntéseit, így a fenti kritikákkal kapcsolatban sem tudunk egyértelmű iránymutatást meghatározni az EJEB gyakorlatából.

A politikai vitákban és a közéletben megjelenő érvek tekintetében az értekezésem 2.1.

alpontjában már szóltam arról, hogy álláspontom szerint az állampolgárság szükség szerint együtt jár a választójoggal. Természetesen a választójog tekintetében is megjelennek korlátok:

pl. az életkorhoz kötés, illetve az bizonyos szempontból maga az állampolgárság is tekinthető ennek. Ahogyan fentebb az egyes országok gyakorlatánál láthattuk, a belföldi lakóhely követelményének előírása is egy gyakori szűkítő feltétel. Így – figyelembe véve az EJEB gyakorlatát és az EJEE előírását is – ugyan elfogadható korlátozás lehet a belföldi lakóhely előírása (mint ahogyan azt Magyarország is alkalmazza a helyhatósági választásokon²⁸³), de főszabálynak álláspontom szerint a belföldi lakóhely megkövetelésének mellőzését kell tekintenünk. Így, ha ezt a jogalkotó mégis előírja, akkor az előírás okát kell megindokolnia, és nem azt, ha adott esetben mégsem követeli meg azt a választói jogosultság feltételeként.²⁸⁴ A fentieken túl röviden érdemes azt is rögzíteni, hogy a belföldi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárokra ugyanúgy kiterjednek a belföldi jogszabályok²⁸⁵, mivel azok esetében a személyi hatály (ha azt az adott jogszabály nem szűkíti le, mint ahogyan teszi azt a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 1. §-a) minden magyar állampolgárra kiterjed, tartózkodjék a világ bármely pontján. Így ha egy belföldi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgár Londonban elkövet egy bűncselekményt, akkor az nemcsak a Scotland Yard eljárását alapozza meg, hanem a magyar bűnüldöző hatóságokét is.

Ezen példa természetesen számos más törvényre is igaz lehet (így a magyar Ptk. is alkalmazható lehet külföldön). Így azon érv, miszerint a belföldi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárokra semmilyen esetben sem hatnak ki az Országgyűlés vagy épp a Kormány által hozott döntések, ebben a formában egész biztosan nem helytálló. A jogszabályok mellett természetesen említhetnénk a különböző gazdasági döntéseket is, amelyeknek szintén számos

282 Lásd: Vámos and others v. Hungary, Second Section Decision of 19 March 2015, no. 48145/14.

283 Az Európai Parlament magyar tagjainak megválasztása tekintetében az aktív választójogosultság szabályozását a 2018. évi CXIII. törvény 1. §-a – a korábban írtak szerint – átalakította.

284 ORBÁN i. m. 156.

285 Vö.: BRUNDA i. m. 172. Ezen írásában azt írja ugyanis a szerző, hogy a határon túli, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező személyek által is választott törvényhozás döntései nem hatnak ki ezen személyekre, így az általános népfogalom, mely szerint a nép az, akikre az adott államban jogok és kötelezettségek vonatkoznak, nem teljesül, mivel a nép és az Alaptörvény alanya, valamint a nemzet nem azonos fogalmak.

75

esetben lehet kihatása a határon túli magyarságra is.²⁸⁶ A Magyarországon történő adófizetés²⁸⁷ kérdése tekintetében²⁸⁸ pedig egyetlen adatot érdemes rögzíteni: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett 2017-es évre vonatkozó foglalkoztatottsági adatok szerint – a közfoglalkoztatottak számával együtt – a foglalkoztatottak száma nagyságrendileg 4,5 millió főre tehető²⁸⁹, azaz ennyi személy fizet ma személyi jövedelemadót hazánkban. Ha ehhez hozzászámoljuk az egyéni vállalkozókat (és a nyugdíjas korú személyeket²⁹⁰), akkor is jól látható, hogy a több mint 8 millió választópolgárnak közel sem a teljes része fizet bármilyen jövedelem típusú adót ma Magyarországon – már csak azért sem, mivel a foglalkoztatottak számában nem kizárólag a magyar állampolgárok szerepelnek.²⁹¹ Emellett pedig azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy számos olyan, belföldi lakóhellyel rendelkező állampolgár létezik, akik külföldön dolgoznak, így jövedelem típusú adójukat is ott és nem itthon fizetik meg, mégis rendelkeznek választójoggal, és azt senki nem is vitatja el tőlük.²⁹²

A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy – az EJEB és a nemzetközi gyakorlat tükrében – a gyakran felhozott nem jogi jellegű érvek nem indokolják az aktív választójog általános jelleggel történő belföldi lakóhelyhez kötését.

286 POZSÁR-SZENTMIKLÓSY Zoltán egy tanulmányában TÓTH Gábor Attila (TÓTH Gábor Attila: Túl a szövegen.

Értekezés a magyar alkotmányról. Osiris, Budapest 2009. 210.) álláspontját idézve úgy fogalmaz, hogy megfontolandó szempontokat tartalmaz azon nézőpont, amely a választójogot az adott országban élő politikai közösség tagjainak, vagyis azok jogaként szemléli, akiknek életét a döntések közvetlenül befolyásolják. POZSÁR -SZENTMIKLÓSY szerint azonban a politikai részvételi jogok oldaláról nézve, a választójog kiterjesztése a korábban is választójoggal rendelkező állampolgárok esetében semmiképpen nem jelenti a meglévő jogok korlátozását. A választójog ugyanis nem az adott szavazat össz-szavazatszámhoz viszonyított arányát biztosítja, hanem a politikai vélemény szabad formálásának és kinyilvánításának jogát. POZSÁR-SZENTMIKLÓSY Zoltán:

Politikai részvételi jogok az Alaptörvényben. In: FAZEKAS Marianna (szerk.): Jogi Tanulmányok 2012. I-II.

kötet: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskoláinak III. konferenciája, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 2012. 190.

287 Ide nem értve a vásárlás során keletkező ÁFA fizetés esetét.

288 Az ellenérvek között ugyanis gyakorta megjelenik azon érv is, miszerint a belföldi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárok nem itthon fizetnek adót.

289 A KSH adatai szerint egészen pontosan 4 502 000 fő.

Lásd: http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/gyor/fog/fog1810.html

290 A nyugdíjas korú személyek esetében érdemes kiemelni, hogy egyes európai országokban (pl.

Franciaországban, ahol a nyugdíjat általános szociális járulék terheli) a nyugdíjak után is kell valamilyen közterhet fizetni. Ez általában szabályozástechnikai úton valósul meg, azaz a nyugdíj összegét annyival emelik (kvázi felbruttósítják), amennyi az utána fizetendő közteher mértéke. Így gyakorlatilag a nyugdíjas ugyanazt az összeget kapja meg, csak az állam beszed utána egy közterhet. Önmagában az ilyen szabályozás azonban álláspontom szerint nem túl logikus, mivel ilyenkor az állam tulajdonképpen egyik zsebéből a másikba teszi a kérdéses közteher összegét.

291 Ebből következően pedig, ha a választójogosultság meglétét a személyi jövedelem típusú adó fizetésétől tennénk függővé, sok külföldi állampolgár számára is biztosítani kellene a választójogosultságot az országgyűlési választásokon is (azaz végső soron a népszuverenitás alanyainak meghatározása során a fő viszonyítási pontnak az adófizetést kellene tekintetnünk).

292 Hasonló álláspontot képvisel: BRUNDA i. m. 172-173. Tanulmányában ide sorolja az eladósodott társadalmi rétegeket, a munkanélkülieket, a 18. életévüket betöltött, de a még tanulmányukat folyatókat is.

76

Ezen pontban tárgyalt – elsősorban jogon kívüli, vagy a választójog általánosságának és egyenlőségének elvétől különböző – ellenérvek között érdemes megjegyezni azt a 2014-es országgyűlési választások előtt megfogalmazott kritikát is, miszerint csak azért került kiterjesztésre a választójog a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárokra, mivel a körükben a jobboldali kormánypártok (Fidesz és a KDNP) támogatottsága a meghatározó – így a kiterjesztésre csak politikai haszonszerzés szándékával került sor. Ha megvizsgáljuk a 2014-es és a 2018-as országgyűlési választások eredményét, akkor láthatjuk, hogy a 2014-es országgyűlési választásokon a határon túli választópolgárok által leadott 128 429 érvényes listás szavazat közül 122 638 szavazat a Fidesz-KDNP listájára érkezett²⁹³, a 2018-as választásokon pedig a 225 025 érvényes listás voksból 216 561 db-ot szerzett meg a Fidesz-KDNP pártszövetség.²⁹⁴ Ez 2014-ben a szavazatok több mint 95 %-át, 2018-ban pedig a 96 %-át jelentette.²⁹⁵

1. ábra

A 2014-es és a 2018-as parlamenti választásokon a Fidesz-KDNP pártszövetség országos listájára érkező levélszavazatok összes levélszavazathoz viszonyított aránya

Ezek alapján a fenti kritikát nehéz lenne cáfolni, de úgy vélem, hogy arra nincs is szükség, mivel a választójog kiterjesztése – ahogyan azt az EJEB gyakorlatából is láthattuk – alkotmányos keretek között történt, így ezen eredmények értékelése színtisztán politikai

293 LÁSZLÓ Róbert: A külhoni szavazatok 2014. évi országgyűlési képviselőválasztás eredményére gyakorolt hatásának vizsgálata. In: CSERNY 2014. i. m. 125-126.

294 Lásd: http://www.valasztas.hu/levelszavazas-jegyzokonyv

295 Ezzel együtt – ahogyan ezt a későbbiekben láthatjuk – a határon túli szavazatok a választás eredményét érdemben nem befolyásolták.

0 50000 100000 150000 200000 250000

2014 2018

Összes levélszavazat Fidesz-KDNP szavazatai

77

kérdés (azaz, hogy melyik párt támogatottsága a nagyobb a határon túl). Ebből következően azonban ezen százalékok tovább erősítik a hipotézisben megfogalmazott elvet a választójogosultság kiterjesztésére vonatkozóan (miszerint az aktív választójog bővítésére – természetszerűleg – mindig akkor kerül sor, ha a mögött valamilyen politikai érdek, motiváció áll).

A másik hasonló jellegű ellenérv az volt az aktív választójog ilyen irányú kiterjesztésével szemben, hogy az túlzottan sok listás mandátum sorsáról tud dönteni, így adott esetben egy választást jelentős mértékben tud befolyásolni.²⁹⁶ Ezzel összefüggésben két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Egyfelől, hogy a határon túli választópolgároknak – ahogyan azt a következő pontban részletesen kifejtem – csak ún. „félszavazata” van, azaz csak pártlistára szavazhatnak. Így önmagában az a kritika, hogy jelentős mértékben befolyásolhatják a választások kimenetelét, már önmagában féligazságnak tekinthető. A másik fontos szempont a 2014-es és a 2018-as országgyűlési választások eredménye. 2014-ben²⁹⁷ az országos párt- és nemzetiségi listákra összesen érkező 5 047 363 érvényes szavazatnak (amelyek közül az 5 %-os parlamenti küszöböt átlépő pártok szavazatai 4 845 476 szavazatot jelentettek) a külhoni listás voksok (128 429 szavazat) mindössze a 2,54 %-át tették ki. Emellett pedig azt is fontos megjegyezni, hogy ha ehhez az adathoz hozzászámítjuk a listás mandátumok kiosztása tekintetében jelentőséggel bíró töredékszavazatokat is, akkor a 128 429 érvényes levélszavazat mindössze a 1,57 %-át képezte a listás mandátumok kiosztásának alapját jelentő 8 174 880 szavazatnak. A fentiekhez képest 2018-ban²⁹⁸ összesen 5 732 283 érvényes szavazat érkezett az országos párt- és nemzetiségi listákra (ezek közül pedig 5 312 422 voksot az 5 %-os parlamenti küszöböt átlépő pártokra adtak le a választópolgárok), amelyek közül 225 025 db határon túli szavazat volt, ez pedig mindössze a szavazatok 3,92 %-át jelentette.

Az érvényes levélszavazatoknak a töredékszavazatokkal kiegészített összes érvényes listás szavazat számához (8 827 857 db voks) viszonyított aránya pedig csupán 2,54 %-ra volt tehető.

296 A dilemmák tekintetében lásd továbbá: HALÁSZ 2018b. i. m. 28-29.

297 Lásd: http://www.valasztas.hu/dyn/pv14/szavossz/hu/hatar.html

298 Lásd: http://www.valasztas.hu/orszagos-listak-eredmenye

78

2. ábra

A 2014-es és a 2018-as parlamenti választásokon a határon túli választópolgárok által leadott szavazatoknak, valamint az összes listás, illetve kompenzációs szavazatnak aránya

Ez alapján megállapítható, hogy a külhoni voksok 2014-ben és 2018-ban is mindösszesen 1-3 parlamenti mandátumról döntöttek.²⁹⁹ Így jelenleg azon állítás, miszerint a külhoni magyarság jelentős mértékben befolyásolni tudja a parlamenti választások eredményét³⁰⁰, semmiképpen sem tekinthető teljességgel igazoltnak.³⁰¹ Természetesen egy szorosabb belföldi választási eredménynél, illetve egy (a 2018-as parlamenti választásokon tapasztaltnál is) jelentősebb létszámú határon túli választási részvételnél ez az állítás felülvizsgálatra szorulna³⁰² (ha a

299 Azzal együtt, hogy ez mindkét esetben gyakorlatilag a győztes párt 2/3-os parlamenti győzelmét jelentette. A külhoni voksok nélkül ugyanis nem aratott volna ilyen arányú győzelmet a későbbi kormánypárt.

2018-ban hiába volt magasabb (sőt kifejezetten magas) a határontúli, szavazásban résztvevő választópolgárok száma (224 564 érvényes szavazat) a 2014-es parlamenti választásokon résztvevő magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok számához (127 633 érvényes szavazat) képest, a magasabb belföldi részvételi arány miatt érdemben ugyanúgy 2-3 listás, parlamenti mandátum sorsáról döntöttek a külhoni választópolgárok.

300 Vö.: BRUNDA i. m. 173-174.

301 Az egyes visegrádi országokban a külföldön élő választópolgárok szavazatának súlya a mandátumok kiosztásakor a következőképpen alakul: Csehországban kezdetben (2006-ot megelőzően) gyakorlatilag súlytalanok voltak ezen szavazatok, 2010-re azonban jelentősen megnőtt ezen szavazók száma és így azok szavazatainak a súlya is; Szlovákiában igen csekély hatással vannak ezen szavazatok a parlamenti választások arányára; Lengyelországban pedig egyes számítások szerint a külföldön leadott voksok nem befolyásolják a választás eredményét. H^ORVÁTH Attila – SKUTA Vivien: Szimbolikus gesztus vagy érdemi befolyás? A migráns szavazatok súlya és megoszlása a visegrádi államokban. In: CSERNY 2014. i. m. 68-80., továbbá: HORVÁTH Attila: Eltérő preferenciák: a külhoni szavazatok mintázata Lengyelországban és Csehországban.

http://real.mtak.hu/18611/1/horvath_attila_a_kulhoni_szavazatok_mintazata.pdf

302 Érdemes megjegyezni, hogy a 2018-as országgyűlési képviselők választásán a Nemzeti Választási Iroda (NVI) statisztikai adatai szerint 462 550 regisztrációs kérelem érkezett be az NVI-hez a névjegyzékbe vétel iránt a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok részéről, és közülük 378 368 főt névjegyzékbe is vett az NVI (a levélben szavazók névjegyzékébe pedig 378 449 fő került felvételre). Lásd:

http://www.valasztas.hu/kulhoni-magyar-allampolgarok-valasztasi-regisztracioja (2018. április 6-ai adat).

0 5000000 10000000

2014 (összes listás szavazat) 2014 (töredékszavazatokkal kiegészített listás szavazat) 2018 (összes listás szavazat) 2018 (töredékszavazatokkal kiegészített listás szavazat)

Határontúli szavazatok száma Belföldi listás szavazatok száma

79

jelenlegi kormánypártok támogatottsága a külhoni magyarság körében továbbra is 95-96 % körül mozogna). Ebben az esetben sem lenne szabad azonban elfelejteni, hogy a magyar országgyűlési választásokon alkalmazott vegyes választási rendszer 106-93 arányban az egyéni jelöltek felé billen, akikre pedig a belföldi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok nem szavazhatnak.³⁰³

In document Az általános és egyenlő választójog elvével összefüggő kihívások alkotmányjogi elemzése a magyar szabályozás tükrében (Pldal 73-79)