A lakóhely fogalma és jelentősége a választójogi szabályozásban

A Vjt. 1. §-a a következőképpen határozza meg a lakóhely fogalmát: „[a lakóhely] a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerinti lakóhely, lakóhellyel nem rendelkező állampolgár esetében a tartózkodási hely.”²¹⁷ A Vjt. tehát egy merev hivatkozással definiálja a lakóhely fogalmát. A lakóhellyel összefüggésben azonban három fogalmi kategóriát is elkülöníthetünk: egyfelől az ún. egyszerű lakóhely fogalmát, amely alatt azt a helyet értjük, ahova az érintett személyt állandó vagy átmeneti jelleggel bizonyos fizikai vagy pszichikai tényezők kötik. Ilyen lehet pl. alvásának szokásos helye, azon hely ahol házastársa vagy családja él, illetve esetleg az a hely, ahol huzamosabb ideig (bár átmeneti jelleggel) tartózkodik. A második fogalmi kategória az ún. rendes (vagy szokásos) lakóhely, amely alatt azt a helyet érthetjük, ahol általában tartózkodik az adott személy, azaz ahova életvitele rendszerint köti. A fentiek mellet, harmadrészt megkülönböztetjük az ún. házassági lakóhelyet is, amelyet elsősorban olyan helynek tekinthetünk, ahol a házastárs jogán tartózkodhat a másik fél. Választójogi értelemben azonban ezek közül, csak az egyszerű lakóhely fogalmának tulajdoníthatunk jelentőséget.²¹⁸ Fontos kiemelni azt is, hogy a lakóhely²¹⁹ pontos meghatározása²²⁰ és annak az egyes személyekhez kapcsolása, valamint ennek egy nyilvántartásban (jelen esetben a lakcímnyilvántartásban) való rögzítése elengedhetetlen az állam megfelelő működése

217 A Vjt. által hivatkozott, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI.

törvény 5. § (2) és (3) bekezdése szerint pedig: „(2) A polgár lakóhelye: annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ, továbbá - a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével - az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy - amennyiben más lakása nincs - megszáll. (3) A polgár tartózkodási helye: annak a lakásnak a címe, ahol - lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül - három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.”

218 John David MCCLEAN: The meaning of residence. The International and Comparative Law Quarterly, Vol 11. No. 4. (Oct., 1962.), 1153-1168.

219 A lakóhely értelmezése és fogalmi meghatározása régre visszanyúló vita tárgyát képezi. Egy 1905-ben, a Michigan Law Review folyóiratban megjelent rövid értekezés pl. a „residence” és a „domicile” fogalmak közötti különbséget elemezte, kiemelve, hogy a „residence” jelentésében egy sokkal korlátozottabb, helyiségileg pontosabb meghatározást takar, mint a „domicile” kifejezés. Lásd: Domicil, Election, Residence and Intention, In: Michigan Law Review, Vol. 3. No. 6. (Apr., 1905.), 483-484.

220 William Fenton MYERS több féle módon is lehetségesnek tartja a lakóhely meglétét. Így pl. álláspontja szerint egy nő a házasságkötéssel jogosulttá válik férje lakóhelyét sajátjának tekinteni. MYERS i. m. 516.

63

érdekében.²²¹ Ennek pedig immanens eleme a lakcímnyilvántartás és választói névjegyzék kapcsolata is (hiszen a Nemzeti Választási Iroda – a továbbiakban: NVI – a lakcímnyilvántartásból nyeri ki az adatokat, amely alapján a választói névjegyzéket összeállítja).²²² Fontos kiemelni azt is, hogy az állandó belföldi lakóhely meghatározása nem tekinthető egyszerű vállalkozásnak. Kérdés ugyanis, hogy pl. egy olyan személynek, aki tartósan egy külföldi államban él, de nem jelentkezik ki előző állandó lakóhelyéről, és erre az államok sem kényszeríthetik, továbbra is fennáll-e a szoros kapcsolata az állampolgársága szerinti államával (feltéve, hogy nem kettős vagy többes állampolgár), amely a választójogosultsághoz megköveteli a belföldi lakóhely meglétét. A Velencei Bizottság pl. az 580/2010. számú jelentésében²²³ e vonatkozásban három kategóriát különböztet meg. Az elsőbe azon belföldi szavazók tartoznak, akik a választás napján valamilyen rövid ideig tartó okból (pl. tanulmányok folytatása, üzleti út stb.) külföldön tartózkodnak, így ők nem is tekinthetőek igazi külhoni szavazónak. A második kategóriába sorolhatóak azon személyek, akik huzamosabb ideig (több hónapot vagy évet) tartózkodnak külföldön, de kinti éltük ideiglenes. A harmadik csoportba azon állampolgárok sorolhatóak, akik tartós, akár letelepedési céllal hagyták el az országot, így hazatérésük erősen kérdéses. Erre való tekintettel HALÁSZ Iván pl. úgy véli, hogy a belföldi lakóhely meghatározása során több tényezőt is figyelembe kell venni (lásd később részletesen).²²⁴ Jelen értekezés keretében az egyik megválaszolandó kérdés tehát, hogy a belföldi lakóhely megléte lehet-e (elsősorban) az aktív választói jogosultság feltétele.

A belföldi lakóhely követelménye mind a nemzetközi²²⁵, mind pedig a magyar választójogi szabályozásban gyakran jelent meg az aktív választói jogosultság egyik feltételeként, és kezdetben összekapcsolódott a vagyoni cenzussal, hiszen a vagyontárgyak határozták meg az illetőséget is (lásd például az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról

221 Lásd bővebben: BERKES Lilla: A lakcímnyilvántartás rendszerének vizsgálatáról szóló ombudsmani jelentés választásokkal összefüggő megállapításai. In: CSERNY Ákos – TÉGLÁSI András: Tanulmányok a választási eljárás aktuális kérdéseiről. Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2013.15-37.

222 Többek között emiatt találta az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek az előzetes regisztráció kötelezettségét az 1/2013. (I. 7). AB határozatában a magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgárok esetében, és emiatt tartotta azt elengedhetetlennek a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok viszonylatában (hiszen az ő esetükben az állam nem vezet nyilvántartást a lakóhelyükről).

223 Report on out-of-country voting, Study No. 580/2010, CDL_AD(2011)022.

224 Lásd a kérdés tekintetében: HALÁSZ 2018b. i. m. 13.

225 Lásd többek között: M. D. NAAR: Law of Suffrage and Elections – 1880. Cornell University Library, 2009.75-122. NAAR 1880-ban megjelent írásában pl. úgy fogalmaz, hogy a belföldi lakóhely követelménye minden államban magától értetődő módon a választójogosultság feltétele. A kérdés pusztán az, hogy mi alapján teszünk különbséget a lakóhely és a tartózkodási hely kötött (lásd: Uo. 75.).

A témában lásd továbbá: Constance E. SMITH: Voting and Election Laws: Laws for Voters. Oceana Publications, New York, 1960. 14-20.

64

szóló 1848. évi V. törvénycikk 2. §²²⁶, valamint a legközelebbi közös hongyűlésre küldendő követek népképviselet alapjáni választásáról szóló 1848. évi II. erdélyi törvénycikk 3. §). Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. törvénycikk már az állandó lakóhely fogalmát használta, aminek akkor felelt meg a választójogosult, ha legalább egy éve ugyanazon községben lakott, vagy ott lakással bírt.²²⁷ Az 1919-es választási szabályozás (5.985/1919. ME. rendelet) szerint pedig a választásra jogosultnak legalább fél év óta ugyanabban a községben kellett laknia.²²⁸ A helyben lakás időtartamát az 1922-es ME.

rendelet (2.200/1922. ME. rendelet) két évre²²⁹, az 1925-ös törvény²³⁰ és az 1938-as törvény pedig hat évre szigorította.²³¹ HOLLÓSI Gábor tanulmányában azonban kiemeli, hogy a helyben lakás megkövetelt időtartama alól számos és egybehangzó kivételt találunk a fenti jogszabályokban. Az 1919. évi ME. rendelet az egy helyben lakás alól egyrészt azokat mentesítette, akik a rendkívüli viszonyok miatt kényszerültek lakóhelyüknek az elhagyására, másrészt a közalkalmazottakat „általában” véve. Az 1922-es ME. rendelet az első kivételt törölte és azt egy új rendelkezéssel helyettesítette, amely az egy helyben lakás megkövetelt ideje alatt a lakóhely egyszeri megváltoztatását bárkinek lehetővé tette. Másrészt az 1922-es ME. rendelet a második kivétel alá esők körét jelentősen kibővítette: bármily rövid ideig tartó helyben lakás is elegendő volt tisztviselőknek, tanároknak és lelkészeknek, továbbá mindazoknak, akik középiskolát végeztek és állandó állással rendelkeztek.²³² A változást az 1945. évi VIII. törvény²³³ hozta meg, ez ugyanis feltételként már csak azt határozta meg, hogy

226 1848. évi V. törvénycikk 2. §: „[…] választók:

a) Kik szabad királyi városokban, vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben 300e. ft. értékű házat vagy földet, egyéb községekben pedig eddigi urbéri értelemben vett 1/4 telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot, kizáró tulajdonul, vagy hitveseikkel, s illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen bírnak.

b) Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhellyel vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak.

c) Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek.

d) Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, academiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választó kerületben, mellyben állandó lakásuk van.

e) Kik eddig városi polgárok voltak, ha a fentebbi pontokban leirt képességgel nem bírnak is.”

227 Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. törvénycikk 1. §-a szerint „az országgyűlési képviselőválasztói joga van a férfinemhez tartozó minden magyar állampolgárnak, ha a választói életkort elérte , állandó lakóhelye van és a választói joghoz megkívánt különös kellékek valamelyikének megfelel. A 3. § pedig úgy fogalmaz, hogy a választói jogosultsághoz megkívánt állandó lakóhelye annak van, aki e törvény hatályosságának területén legalább egy év óta ugyanegy községben lakik, vagy lakással bír. ”

228 5.985/1919. ME. számú rendelet, 1. §

229 2.200/1922. ME. számú rendelet, 1. §–3. §

230 1925. évi XXVI. törvény, 1. § (1), 2. § (1) és 4. § (1)–(4) bekezdései.

231 1938. évi XIX. törvény, 19. § (1), 20. § (1), 21. § (1), 22. § (1), 24. § (1)–(4)

232 HOLLÓSI i. m. 123-124.

233 A választójognak a szocializmus időszakában való fejlődéstörténetét lásd részletesebben: HORVÁTH Attila: A választójog története Magyarországon a szovjet típusú szocializmus időszakában. In: MISKOLCZI-BODNÁR Péter (szerk.): Studia in honorem István Stipta, KRE-ÁJK, Budapest, 2017. 170-194.

65

az állampolgár 1945. szeptember 1-jén rendelkezzen lakhellyel.²³⁴ Az 1947-es választójogi törvény (1947. évi XXII. törvénycikk) pedig a választói névjegyzék összeállítása vagy helyesbítése évének május 1-jén való Magyarországon lakást követelt meg.²³⁵ Az Alkotmány átfogó módosítását végrehajtó 1989. évi XXXI. törvényig a választójogi szabályozás nem tartalmazott lakóhelyre vonatkozó előírást. Az Alkotmány módosítása azonban ismételten előírta az állandó lakóhely követelményét a választójoghoz. Az 1989. évi XXXIV. törvény pedig a szavazásban akadályozottként jelölte meg azt, ha valakinek nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelye.²³⁶ Az 1994-es Alkotmánymódosításban az állandó lakóhely fogalmát a

„Magyar Köztársaság területén élő” kifejezés váltotta fel, 2002-ben pedig ismét a „lakóhely”

fogalma került az Alkotmányba.²³⁷

A választójognak a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező állampolgárokra való kiterjesztésére a hatályos szabályozás bevezetését megelőzően (de a rendszerváltást követően) is több kísérlet volt. Az első alkalomra 1993 őszén került sor, amikor is az Antall-kormány idején egy alkotmánymódosító javaslatban törölték volna el a választójognak a magyarországi lakóhelyhez kötöttségét. Ezzel kapcsolatban BOROSS Péter úgy fogalmazott, hogy „[a]z alkotmányos jogegyenlőség megköveteli, hogy külföldön élő honfitársaink ugyanúgy részt vehessenek a választásokon, mint az itthon élő állampolgárok”. SALAMON László pedig kifejtette, hogy „…a választójog állampolgári jog, és minden magyar állampolgár joggal tart igényt gyakorlására.” Ellenzői oldalról TÖLGYESSY Péter azt emelte ki, hogy vérségi leszármazás elve miatt azt sem tudhatjuk pontosan, hogy mennyi magyar él külföldön. A vita

234 A nemzetgyűlési választásokról szóló 1945. évi VIII. törvénycikk 4. § (1) bekezdése szerint: „Nemzetgyűlési választójoga van minden magyar állampolgárnak, aki huszadik életévét betöltötte vagy a választói névjegyzék összeállításának évében betölti és 1945. évi szeptember hó 1-én Magyarország 1937. évi december hó 31-i határain belül lakott [...].”

235 Az országgyűlési választásokról szóló 1947. évi XXII. törvénycikk 5. §-a szerint „az 1945:VIII. tc. 4. §-a (1) bekezdésének első mondata akként módosul, hogy országgyűlési választójoga van minden magyar állampolgárnak, aki húszadik életévét betöltötte vagy a választói névjegyzék összeállításának, illetőleg helyesbítésének évében betölti, feltéve, hogy a választói névjegyzék összeállítása, illetőleg helyesbítésre évének május hó 1. napján Magyarországnak a békeszerződésben megállapított határain belül állandó lakóhelye van [...]”

236 Az 1989. évi XXXIV. törvény ezen szabályozása az Alkotmánybíróság 3/1990. (III. 4.) AB határozata nyomán került meghatározásra, amely döntésében az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a törvény azon részét, amely szavazásban akadályozottként jelölte meg azt, aki a szavazás napján külföldön tartózkodik. Lásd erről továbbá: TÓTH Károly: Az állandó lakóhelyen kívüli szavazás egyes kérdései a rendszerváltás első éveinek jogalkotásában. In: CHRONOWSKI – POZSÁR-SZENTMIKLÓSY – SMUK – SZABÓ i. m.

821-835., továbbá: TÓTH Károly: A lakóhelyen kívüli szavazás néhány problémája. In: HOMOKI-NAGY Mária – KARSAI Krisztina – FANTOLY Zsanett – JUHÁSZ Zsuzsanna – SZOMORA Zsolt – GÁL Andor (szerk.): Ünnepi kötet Dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár 70. születésnapjára. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Juridica et Politica; Tom. 81., Szeged, 2018. 937-943.

237 BODNÁR 2014.i. m. 183.

66

ellenére azonban a választójog kiterjesztése nem történt meg.²³⁸ A második kísérletre 2002-2003-ban került sor, amikor is hazánk Európai Uniós csatlakozására tekintettel módosították a választójogi szabályozást, azonban a tényleges változtatásra ekkor sem került sor.²³⁹