A turizmuspolitika háttere és fogalma .1 A turizmuspolitika háttere

Egy turisztikai desztináció sikere a jól tervezett környezeten nyugszik, amely a kívánt turizmusfejlesztési formákat ösztönözi és támogatja. A turizmuspolitika éppen az ilyen környezet létrehozására törekszik. A turizmus területén viszonylag új dolognak számít a turizmuspolitika formális (akár törvényerejű) megállapításainak alkalmazása, ami annak az egyre szélesebb körben elfogadott hatásnak köszönhető, amit a turisztikai desztinációk hosszú távú sikerességére kifejt. Ez a felismerés egybeesik a települések lakosainak világszerte egyre erősödő igényével, hogy beleszólhassanak a mindennapi életüket befolyásoló különböző politikák, programok és fejlesztések megalkotásába.

A fejlesztések kidolgozása során általános igényként jelentkezik a versenyképesség és a fenntarthatóság biztosítása, ami alapvető kritérium egy sikeres turisztikai desztináció létrehozásánál is. A versenyképesség a piacon történő hatékony versenyzés mellett a turizmus megfelelő jövedelemtermelő, elegendő látogatókat vonzó, a desztináció általános életminőségét növelő, és a desztináció fejlődését fokozó képességét jelenti. A fenntarthatóság a desztináció azon képessége, hogy fenn tudja tartani saját fizikai minőségét, valamint társadalmi, kulturális és környezeti forrásainak potenciálját az állandóan változó verseny környezetben.

Nagyon fontos, hogy az érintettek elkerüljék a gazdasági jövedelmezőség hamis értelmezését, vagyis annak a jövedelmezőségnek az illúzióját, mely gyakran a desztináció természeti tőkéjének láthatatlan csökkenéséből, feléléséből származik (Ritchie, Crouch, 2003). A fenntarthatóságra ezért úgy kell tekinteni, mint a természeti tőkebefektetés ösztönzésére, mely egyrészt növeli a környezet elmeinek sokszínűségét, másrészt a környezet különféle forrásainak egyidejű biztosítását jelenti a jelenben és a jövőben jelentkező igények, fogyasztások számára.

A fenntarthatóság csak tudatos fejlesztéssel érhető el. A tudatos fejlesztés feltételeit biztosító eszközök egy része viszont állami felelősségbe tartozik, mint pl. a turizmus intézményrendszerének kialakítása, kutatások végzése, nemzeti szintű turizmuspolitika kialakítása, fejlesztési ösztönzők létrehozása, modern szakképzési rendszer megteremtése, nemzeti szintű marketing és turisztikai információs rendszer kialakítása, az ellenőrzés és a visszacsatolások megszervezése (Lengyel, 2000). Ha az állam nem látja el ezeket a feladatokat, akkor a tudatos fejlesztés teljes egészében nem valósulhat meg. Természetesen a magánszektornak is meg van a maga felelőssége és ellátandó feladatai a fenntarthatóság megteremtésében. Ilyen az általuk nyújtott turisztikai szolgáltatások szakszerű és környezetbarát kialakítása, működtetése, valamint a turistaforgalom hatékony szervezése, irányítása. Tevékenységükkel az utazási célterület számára is előnyöket kell teremteniük saját céljaik, jövedelmi elvárásaik teljesítése mellett. A két szféra között tehát hatékony együttműködést kell kialakítani.

A tudatos fejlesztés megvalósításában a nemzeti szintű turizmuspolitikára már csak azért is szükség van, mert a tervezési hierarchiában ez a politika jelenti a legfelsőbb szintet, melyhez a többi terv igazodhat (Lengyel, 2000).

A turizmus és a többi szektor között fennálló kölcsönhatások lehetőségeket és fenyegetéseket is jelenthetnek a turizmusnak. Ebben a kölcsönhatásban konfliktust okozhat például az

erőforrások iránti verseny, vagy speciális szaktudás iránti igény, valamint a különböző szektorokban alkalmazott szemléletek, eltérő nézetek közötti eltérések (Ritchie, Crouch, 2003). Bármelyik szektorral való párbeszéd hatékonysága érdekében a turizmus szakembereinek felkészültnek, jól képzettnek kell lenniük. Ennek hiánya okozza sokszor, hogy a kormányzati döntésekben, politikák kialakításában a turizmusnak gyenge a kapcsolati tőkéje és a jövedelmezőségért folyatatott harcban a versenypozíciója.

Fontos meghatározni azt a földrajzi területet, ahol a turizmuspolitikát alkalmazzák, és ahol a látogató a különböző utazási élményeit szerzi. Ezeknek a desztinációknak különböző típusa létezik, melyekhez külön szükséges politikát illeszteni a fejlesztések hatékony megvalósítása érdekében. A turisztikai desztináció lehetséges típusai (Ritchie, Crouch, 2003):

- nemzeti, országos (pl. Magyarország, Benelux államok),

- makro regionális (pl. Európa, Alpok sí régió) – több országot tartalmazó földrajzi egység, kontinens vagy akár kereskedelmi zónáknak megfelelő terület, vagy több országba átnyúló földrajzi terület,

- országon belüli tartományi, országon belüli regionális (pl. Balaton, Burgenland), - térségi, kistérségi (pl. Nugyat-Balaton),

- városi, mega-városi (city)

- különleges helyhez, attrakcióhoz kötött, mint pl. a nemzeti parkok, történelmi vidékek, emlékhelyek, melyek magukban képesek látogatókat vonzani (pl. Ópusztaszer).

5.1.2 A turizmuspolitika definíciója

A turizmuspolitika fogalmának meghatározására több definíció is létezik. Ebben a fejezetben két meghatározás kerül bemutatásra, melyből az egyik komplexebb (összetettebb) módon értelmezi, míg a másik konkrétabban.

A turizmuspolitika „szabályozások, szabályok, útmutatók, ajánlások, fejlesztési és promóciós célok, stratégiák, melyek keretet biztosítanak a közös és egyéni döntéshozatalhoz, közvetlenül befolyásolva a turizmus fejlesztését, valamint a napi tevékenységeket egy adott desztinációban” (Ritchei, Crouch, 2003). E szerint a politikaalkotás célja tehát egy olyan környezet kiépítése, amely maximális előnyt biztosít az érintetteknek a negatív hatások minimalizálásával.

A turizmuspolitika a turizmus fejlesztésével kapcsolatos hosszú távú célok együttese, mely látogatók vonzását jelenti adott turisztikai desztinációba, ahol a számukra nyújtott szolgáltatásokkal jövedelmet termelnek a térség lakossága, vállalkozásai és közszektora számára (Lengyel, 2004). A jövedelemtermelés mellett a turizmusnak természetesen számos más funkciója is van, mely a turizmuspolitika megfogalmazásakor a fő célok között szerepelhet. Így például a turizmus munkahelyteremtő képessége, a turizmus fenntartható fejlesztése, vagy a nemzetközi versenyképességének elérése, melyek távlati perspektívájuk miatt mind politikai alátámasztást igényelnek.

A turizmusban különböző szinteken lehet politikát alkotni. A leggyakoribbak a nemzeti, a regionális, a helyi és a vállalkozási szintek. A kidolgozott különböző szintű politikáknak és a bennük megfogalmazott hosszú távú céloknak egymással összhangban kell lenniük.

Meg kell határozni a desztináció fogalmát is, amelyre a turizmuspolitikát készítjük. A desztináció egy térség, kistérség, régió, vagy egy ország, egy olyan utazási célterület, mely

földrajzilag jól körülhatárolható és komplex turisztikai termékeket kínál (Ritchie, Crouch, 2003).

Ha már definíciókról beszélünk meg kell említeni, hogy több fogalom is használatban van, melyeket sokszor azonos vagy nagyon hasonló dolgokra alkalmaznak a politika alkotásának, a fejlesztések megvalósításának folyamatában. Magának a politikának is van három hasonló tartalmú megfelelője. Az elnevezések természetesen országonként változhatnak (Lengyel, 2004).

- A politika hosszútávra szóló célokat fogalmaz meg és feltételezi a magasabb szintű jóváhagyást, mint pl. a kormány, a megyei önkormányzat, regionális idegenforgalmi bizottság vagy vállalati szinten a vállalat legfelsőbb szervének jóváhagyását.

- A stratégia szintén hosszú távú célkitűzéseket fogalmaz meg, a „Mit?” mellett azonban itt már nagyobb hangsúlyt kapnak benne a „Hogyan?” kérdésre adott válaszok, valamint a megvalósításhoz szükséges konkrét feltételrendszer kialakításának biztosítása.

Sok országban a politika kifejezése helyett használják a stratégiát, mivel tartalmuk lényegében azonos és mindkettőnek feltétele a hivatalos jóváhagyás.

- A koncepció a fejlesztési tervek első fázisa, mely kijelöli az optimális jövőképet, annak eléréséhez szükséges főbb célokat és a megvalósítás feltételeit. Ezzel tulajdonképpen lényegében szintén megfelel a politika tartalmi követelményeinek.

- A terv a politika megvalósulását szolgálja, de lehet önállóan is létrehozni, ha nincs politika. A konkrét célok mellett ez már részletesen tartalmazza a megvalósításhoz szükséges eszközöket és forrásokat, a megvalósítás menetét és felelőseit. Pl. Nemzeti Fejlesztési Terv, Széchenyi terv. Rövid-, közép- és hosszú távra is készülhet.

- A program a terv egyik változata, középtávú fejlesztési célokat és a megvalósításhoz szükséges feladatokat tartalmazza. Például a területfejlesztési tervek két részből állnak, a koncepcióból és a fejlesztési programból. A fejlesztési program stratégiai és operatív programból tevődik össze. A stratégiai program a célokat, a megvalósítás és az ellenőrzés átfogó feltételrendszerét tartalmazza, az operatív program a fejlesztési témákat részletezi a megvalósításhoz szükséges konkrét feladatokkal.

- A projekt konkrét létesítményre vagy fejlesztési témára részletesen kidolgozott fejlesztési tervjavaslat. Az operatív program alapján kidolgozott projektek jelentik az utolsó anyagot a tényleges megvalósítás elkezdése előtt. Projekteket lehet önállóan is kidolgozni pl. pályázaton való részvétel vagy befektetők vonzása céljából.

Mint látható az eltérő fogalmak valóban hasonló tartalmakat takarnak. Ebben a fejezetben egy olyan általános keret kerül bemutatásra, mely a turizmuspolitikára (nevezzük bárhogyan is) általánosan alkalmazható lehet.

5.1.3 A turizmuspolitika természete

A turizmuspolitika fontosságát az alábbi fő tulajdonságoknak köszönhetően egyre többen felismerik (Ritchie, Crouch, 2003). Ezek szerint a turizmuspolitika:

- figyelembe veszi a makroszintű politikákat, - hosszú távra készülnek,

- meghatározza a kritikus és korlátozott erőforrások elosztásának elveit, - tekintettel van szakmai tapasztalatokra és kutatási eredményekre, - ösztönzi a vállalkozói kreativitást,

- támogatja a dinamikus társadalmi folyamatok kialakulását, - áttöri a korlátokat a turizmus és a többi iparág között,

- kapcsolatot teremt a turizmus különböző rendszerei között, így a társadalmi, gazdasági rendszerek nemzeti és regionális tervei között, és ezáltal azok részévé is válik.

A turizmuspolitika kialakítása dinamikus társadalmi folyamatként értelmezhető a folyamatos szakmai és érdekegyeztetéseknek köszönhetően, melynek kimenete egy általános turizmusfejlesztési stratégia (Ritchei, Crouch 2003). Turizmuspolitika önmagában nem létezhet. Az általános politikák egyike, melyet a kormány ellenőriz, de más szektorok, szervezetek is hatással vannak rá, mivel számos társadalmi, gazdasági, jogi, technológiai politika létezik, melyek önmagukban is hatással vannak a desztinációkra, azok vonzerejére és versenyképességére. Ilyen például az adózás, vagy a kamatpolitika, melyek befolyásolják a költségeket, és ez által a jövedelmezőséget. Idesorolhatók a különböző légtéri megállapodások, a környezetvédelmi politikák, vagy az infrastrukturális politikák, a területfejlesztési politika, a pénzbeváltási politika, kulturális politikák, a külföldiek befektetési lehetőségeinek politikája, oktatás politika, stb., mind-mind hatással vannak a turizmus teljesítményére. Ez a hatás azonban kölcsönös, melynek eredményeként a turizmuspolitika is részévé válik a társadalmi, gazdasági és egyéb politikáknak.

5.1.4 Miért fontos a turizmuspolitika?

A turizmuspolitika legfontosabb szerepe talán annak biztosítása, hogy a desztináció világosan lássa hova tart, mivé akar válni hosszú távon, és olyan „klímát” hozzon létre, ahol az együttműködés az érintettek között könnyen megvalósítható (Ritchie, Crouch, 2003)..

5.1.5 A turizmuspolitika fő funkciói A turizmuspolitika:

- meghatározza a játékszabályokat,

- elfogadható tevékenységeket és viselkedéseket határoz meg, - mindenki számára alkalmazható iránymutatást tartalmaz,

- az egyetértés elérését a desztináció víziója, stratégiája, céljai tekintetében megkönnyíti,

- támpontot nyújt a turizmus szerepének és hatásainak megítéléséhez a turizmus gazdasági, társadalmi hozzájárulásának megvitatásakor és

- segít a többi iparággal történő hatékonyabb kapcsolatépítésben.

A turizmuspolitika tehát nem csupán egy elmélet koncepció, hanem valódi hatása van a napi gyakorlatra, így például a marketingre és a rendezvények fejlesztésére, az attrakciók működtetésére, vagy a változatos látogatói programok létrehozására (Ritchie, Crouch, 2003).

5.2 A turizmuspolitika szereplői