A tankönyv integrálása a pedagógiai folyamatba

Sok, kitőnı digitális taneszköz készült már a köz- és felsıoktatás hatékonyságának javítása érdekében, de ezek többsége polcokon porosodik, mert nem szervesült az oktatási folyamatba: Akiknek szánták, nem használták, nem tesztelték, hatékonyságnövelı hatásukat nem vizsgálták. Éppen ezért, saját fejlesztéső taneszközünk esetén már a tervezés szakaszában figyelembe vettük, hogy miként válik a sportszakmai tárgyak oktatásának szerves részévé, az ismeretátadási fázisban, a tanulás-felkészülés, az önellenırzés és a számonkérés során egyaránt. Egyik hipotézisünkben rögzítettük, hogy a taneszköz folyamatba ágyazottsága alapvetı feltétele, hogy hatékonyságnövelı hatása mérhetı legyen. Ennek ellenırzésére pusztán e folyamat sikerességét szántuk. Abban bíztunk, hogyha sikerül a taneszközt maradéktalanul integrálnunk az oktatási folyamatba, akkor a hatékonyság és a digitális tankönyv használata közötti kapcsolat megléte már önmagában bizonyítja ezt az állítást. Mégis az

Kutatási eredmények

által, hogy több oktató vett részt a vizsgált sportszakmai tárgyak oktatásában és ezt a feladatot különbözıképpen értelmezték, egyfajta felidézett kísérlet valósult meg.

Érdemes elsı lépésként definiálni, hogy mit is értünk egy taneszköz folyamatba ágyazottságán. Egy taneszköz - különösen egy tankönyv - akkor tekinthetı a pedagógia folyamat szerves részének, ha az oktatás tartalmi és módszertani szempontból egyaránt támaszkodik rá, ha az általa megszerezhetı információk része vagy egésze máshonnan nem hozzáférhetı, valamint a számonkérés is erre az ismeretanyagra épít. Nyilvánvaló tehát, hogy az oktatási folyamat szervezıjén, magán a pedagóguson múlik, hogy milyen szerepet szán az alkalmazott taneszköznek. Esetünkben a vizsgált mindhárom sportszakmai tárgy tantárgyfelelıse Bucsy Gellértné volt, de a különbözı csoportoknak tartott elıadások és gyakorlati kurzusok oktatásában a Testnevelési Tanszék több oktatója is részt vállalt.

Ezért fontos tanulmányoznunk a megtartott kurzusok oktatónkénti megoszlását mutató 23.

táblázatot, ahol betőkkel jelöltük az oktatókat (B betővel például Bucsy Gellértnét, a digitális tankönyv egyik szerzıjét.).

23. táblázat

A megtartott kurzusok és oktatóik megoszlása

Tantárgy Nappali Esti Levelezı Pápai levelezı Sportrekreáció

Elıadás B B B B

Gyakorlat - - - -

Szabadidısportok elmélete és gyakorlata I.

Elıadás B M B N

Gyakorlat B, M M, S B, N M, N

Szabadidısportok elmélete és gyakorlata II.

Elıadás B, M M B N

Gyakorlat B, M M, N B, N M, N

a táblázatban a B, M, N, S betők az oktatókat jelölik

Látható, hogy a Sportrekreáció tárgy esetén mindegyik csoportnak ugyanaz az oktató (B) tartotta az elıadásokat, míg a másik két tárgy esetén három oktató (B, M, N) osztozott ezen a feladaton. Többször hangsúlyoztuk, hogy mindhárom tárgy esetén törekedtünk a kísérlet megkövetelte azonos feltételek biztosítására. Ezért mindegyik oktatót tájékoztattunk a

Kutatási eredmények

kísérlet céljáról, a leadandó tananyagról, a számonkérés digitális és hagyományos módjáról, valamint mindegyikük megkapta az egységes elıadásprezentációkat is. Ennek ellenére nem sikerült minden esetben eredeti elképzelésünket megvalósítani. Az elsı félév tapasztalatait a kollégákkal egyeztetve kiderült, hogy nem mindegyikük értelmezte egyformán az általunk elmondottakat. B és M pontosan tartotta magát az eredeti elképzelésekhez, míg N kissé eltért ettıl. Így történhetett, hogy a pápai csoport Szabadidısportok elmélete és gyakorlata I. tárgy elıadásain nem pontosan ugyanaz az anyag került leadásra, mint Sopronban. A leadott anyag alapjaiban nem, de részleteiben és hangsúlyaiban eltért a tankönyvben foglaltaktól, nem támaszkodott a közös elıadásprezentációkra sem. Ugyanakkor a számonkérés az általunk összeállított és a soproni csoportokéval teljesen megegyezı kérdéseket tartalmazó írásbeli vizsga volt.

Ennek tudható be, hogy az elsı vizsgán a 93 fıbıl 49 fı szerzett elégtelen illetve elégséges érdemjegyet. Az elégséges érdemjegyő hallgatók közül is jónéhányan eredetileg megbuktak volna, de a tárgy oktatója elégségesre módosította érdemjegyüket a hallgatók gyakorlati kurzuson nyújtott jó teljesítménye alapján. A csoport átlageredménye is messze rosszabb volt a többi csoporténál (14. táblázat). Ezért ennek a csoportnak, ebbıl a tárgyból szerzett eredményeit figyelmen kívül kellett hagynunk a kísérleti statisztikák során. Azt pedig, hogy ezeknek a gyenge vizsgaeredménynek a leadott és számonkért tananyag különbözısége volt az oka, az is bizonyítja, hogy a megismételt vizsgán - ahol a hallgatók már a kiadott tankönyvre és nem a leadott anyagra támaszkodva készültek fel - az ismétlı vizsgát tett hallgatók 4,13 átlagot értek el.

Tehát valóban felfoghatjuk mindezt egy felidézett kísérletnek, ahol a kísérleti csoportban az alkalmazott taneszköz nem volt integráns része az oktatási folyamatnak, amíg a többi csoportban a taneszköz szerves részként funkcionált. Bár a pápai csoportnál a hagyományos tankönyv került alkalmazásra, nem a digitális változat, megállapításunk még érvényes: egy taneszköz puszta léte és elérhetısége - legyen az digitális vagy hagyományos - nem garancia az oktatás hatékonyságának növelésére. (Nem véletlen, hogy a legegyértelmőbb eredmények a Sportrekreáció tárgynál születtek, ahol minden csoportnál ugyanaz volt az oktató, aki - lévén a könyv egyik szerzıje -teljes mértékben azonosult a kísérlet céljaival.)

A második félévben az elsı félév tapasztalatait figyelembe véve már minden oktató igyekezett a tantárgyi követelményeket azonos módon közvetíteni, így ekkor már ebbıl fakadó jelentıs eltérések nem jelentkeztek.

Kutatási eredmények

Mindez jól jelzi, hogyha a tárgy oktatója nem támaszkodik a kiválasztott taneszközre, nem érzi sajátjának, az oktatási folyamatot más eszközökkel és módszerekkel valósítja meg, akkor az adott eszköz nem éri el célját, feleslegessé válik. Így minden taneszközfejlesztés elsı lépései közé kell hogy tartozzon a pontos és alapos igényfelmérés az adott mőveltségi terület oktatói között.

Eredmények összegzése