A társadalmi részvétel előnyei és hátrányai

Az interjúalanyok számos előnyét és hátrányát sorolták fel a társadalmi részvételnek. Az előnyöknek számos típusa különíthető el. Ezek között szerepel olyan, amelyik a demokrácia működőképességének indikátoraként tekinti a társadalmi részvétel mértékét, mint az egyik NGO képviselője kifejtette, „a demokrácia rossz működését mutatja, nagy kiábrándultsághoz vezethet, ha ennyi évvel a rendszerváltás után nem adhatnak hangot a véleményüknek,”

egyben „leginkább pozitív hogy a résztvevők emberi jogait és környezettel kapcsolatos jogait

10 A döntést előkészítők az állami alkalmazottak.

tiszteletben tartják.” A társadalmi részvétel eredményeként erősödik az emberek demokrácia tudata is, érzik azt, hogy egy társadalomnak a tagjai és nem csupán különálló egyének: „az egyén fejlődésében sokat számít, ha érzi, hogy valamit csinálni tud, ellensúlyozza a csak magamnak élek felfogást.”

Társadalmi részvétel

Előnyei / érvek mellette Hátrányai / érvek ellene Erkölcsileg elfogadható, jogilag támogatandó, hiszen minden

okuk megvan rá (saját egészségükre, életükre megy a vásár).

A demokrácia jóságának fokmérője, hiány kiábrándultsághoz vezet, az emberi jogok érvényesítésének eszköze,

ellensúlyozza a csak magamnak élek felfogást

Elfogult: Csak az én kertembe ne! (NIMBY)

A felháborodott lakosság megakadályozhatja a beruházást. Időigényes, lassítja a döntési folyamatokat Hosszú távon, utólag lényegesen költségesebb, ha nincs:

konfliktusok, presztizs-veszteség, konkurrensek rögtön kihasználják.

Költséges (rövidtávon)

Lakossági csoportok helyismerete (legapróbb részletek, időbeli folyamatok), más szemlélete (megoldásra törekvés, holizmus, több hatósággal állnak kapcsolatban – több szempontból látják); muszáj engedni, hogy saját kárán is tanuljon a közösség, mert így halmozódik föl az a tapasztalati készlete, amely a későbbi jó döntések alapja;

politikai kockázat csökkenthető (vagyis nem fölülről mondják meg a szakmának, mi legyen)

Szakmaiság hiánya, hozzá nem értés veszélye, a társadalom tagjainak a társadalom egészének érdekeivel szembenálló preferenciái, ha sokan gondolnak valamit az még nem biztos hogy igaz, nem biztos, hogy a környezetvédelmi szempontok jutnak érvényre

Társadalmi, közösségi tanulási folyamat – a hibákból is lehet és kell tanulni, nem csak a sikerekből (sőt, a tanuláselméletek szerint a sikerek sokszor éppen a nem tanulást alapozzák meg) Bonyolult interaktív folyamat, a véleméynek nagyon gyakran eltérőek

Rossz döntések veszélye

Emellett praktikus okai is vannak annak, hogy a társadalmat a döntésekbe illetve a döntéselőkészítésbe bevonjuk. Ezek között szerepel például az egyik NGO képviselő véleménye szerint, hogy az „segíti a döntéshozatalt, helyi információkat, a közvetlenül az érintettek számára rendelkezésre álló információkhoz juttatja a döntéshozókat.” Egy másik NGO képviselője szerint a társadalmi részvétel előnye az „ésszerűség, társadalmi támogatottság, elfogadhatóság elősegítése.” Ugyanezen interjúalany részéről a társadalmi elfogadottság és támogatottság nem csak mint önmagában értékes pozitívum merült fel, hanem mint egy negatív kimenetel elkerülésének lehetőségét is bizotsítja, vagyis hogy „nem kell bírósági úton perelni és ez költség megtakarítás a beruházónak és hatóságnak.” Egy másik NGO képviselője erre példaként a MOM Park beruházásának esetét hozta fel: a „18 méter mély gödör két éven keresztül állt, ha megakadályozni nem is tudták, ha nem is lett egy jó létesítmény, de annyit meg tudtak tenni a környéken lakók, hogy két évvel késleltették a beruházást. Tehát ha itt normális módon egyeztettek volna, akkor az a két év fél év lett volna, és nem ásták volna ki azt a gödröt, aminek a fenntartása, hogy be ne omoljon az is egy csomó plusz költség volt.” A beruházókban is tudatosodnia kellene annak, hogy „bármennyibe kerül, és bármeddig tart, még mindig sokkal olcsóbb, mint minden más.”

A több szempont és információ artikulálásának pozitív hatásait fejtette ki egy NGO képviselője, aki szerint egyrészt összetett problémák esetében „nem olyan könnyű felismerni az összefüggéseket, egy embernek vagy kisebb csoportnak jó szándékú gondolatmenete, látszólag koherens érvrendszere vagy megoldási javaslata nem fedi le a valóságot.” A való

életben a problémák „olyan(ok) mint egy amőba, szabálytalan(ok), szétterülő(k). A kétféle megoldást kereső módszer, a szakértői módszer és a társadalmi döntéshozatal közül az előbbi úgy közelít a problémához, hogy „kitalál egy megoldási javaslatot, ami egy kerek egész,”

azonban „ha a kettőt [problémahalmazt és megoldási javaslatot] egymásra tesszük akkor nagy területek maradnak ki. Ezzel szemben ha „úgy próbálunk a döntéshez közeledni, hogy nagyon sok embernek vesszük figyelembe a dolgait akkor lehet hogy nem lesz konzisztens az egész elmélet, de sokkal jobban ráilleszthető az egész problémahalmazra.”

A társadalmi részvétel fontosságát a hatósági képviselő is elismerte, azonban a véleménye („olyan véleményeket kap szakemberektől, ami segíti a jogszabály elkészítését”) arra enged következtetni, hogy elsősorban a nem hatósági szakemberek bevonását tekinti fontosnak, és nem feltétlenül a civil lakosság bevonását.

A hátrányokról az interjúalanyok nagyon vegyesen nyilatkoztak. Voltak, akik a társadalom bevonását a döntésekbe és döntéselőkészítésbe szinte kizárólag pozitív dolognak látták, míg mások sokkal pesszimistábbak voltak. Az optimista oldalon az egyik NGO képviselője negatívumként említette, hogy „hosszú ideig tart, áldozni kell rá pénzt,” azonban rögtön hozzátette, hogy „ezek olyan negatív oldalak, amelyek a másik számára pozitív, és annak ellenére, hogy pénzbe kerül, feltétlenül áldozni kell rá.” Ezt követően más negatívum nem jutott eszébe, mint megjegyezte, „nem tudok hátrányt mondani, pedig hogy igyekszem.” Egy másik NGO képviselője, aki azt mondta negatívumként, hogy „sokba kerül és sokáig tart, nem lehet napok alatt vagy hetek alatt dönteni, és bizonyos településfejlesztési koncepcióknál akár a 80-90%-át a munkának is társadalmi részvételre kell költeni”, valamint hogy a társadalom bevonása „bonyolult interaktív folyamat” szintén főleg a pozitívumokat hangsúlyozta ki.

Volt olyan NGO képviselő is aki viszont szkeptikus volt a társadalmi részvétel alkalma-zásával szemben. Egyrészt a társadalom tagjainak preferenciáit olyannak tartotta, amelyek érvényesülése illetve figyelembevétele nem mindig eredményez olyan döntést, amelyet ő maga társadalmilag elfogadhatónak gondol. Ennek kapcsán mondta, hogy a társadalom tagjai

„azt veszik meg amit reklámban tévében látnak,” és feltette e kérdést, hogy vajon „ jó-e ha mindenki beleszól,” mivel „ha igazából szeretnénk, hogy a társadalom részt vegyen, az azért nem jó, mert a társadalomnak Big Brother kell”. „Negatív oldala, ha olyanokat kérdezek meg, akiket nem érdekel, akiknek nem fogódik fel„. Röviden és velősen megfogalmazva,

„Hátránya, hogy ha sokan gondolnak valamit, attól még nem biztos, hogy igaz”. Egy másik NGO képviselője is felismerte az ellentmondást aközött, hogy a zöld szervezetek egyrészt támogatják a társadalom bevonását, másrészt viszont nem minden esetben egyezik az akaratuk a társadalom nagy részének akaratával, azonban arra a következtetésre jutott, hogy

„vannak dolgok, amikben sajnos még olyan áron is, hogy esetleg nem a zöldeknek lesz igaza, meg kell kérdezni a társadalmat.”

Amennyiben a társadalmi részvételt teljesen komolyan vesszük, és annak lehetőségét, illetve a különböző vélemények figyelembevételét maximálisan kívánjuk biztosítani, ennek az a veszélye, hogy a döntés illetve annak előkészítése kezelhetetlenné válik. A hatósági képviselő fogalmazta meg, hogy „ha a civilek nem egységes álláspontot képviselnek, akkor ezt az államigazgatás nehezebben tudja kezelni, nehezíti a folyamatot és többszörös egyeztetést igényel. Másrészt, a vélemények nagyon sokszor eltérőek ellentétesek, kioltják egymást.

Magyarán egy tervezetnek a véglegesítésekor fizikai képtelenség minden véleményt bele építeni, mert az egyik azt mondja fekete, a másik azt mondja rózsaszín”. Ennek a nézetnek nem csak a hatóság képviselője adott hangot, hanem egy NGO alkalmazottja is, aki a megoldást nem a minél nagyobb részvételben és minél több szempont figyelembevételében látja, hanem a megfelelő értékrend alapján történő döntéshozatalban: „meg lehet sok mindenkit hallgatni, de minél több mindenkit hallgatsz meg, annál rosszabb döntést fogsz hozni”. Nézete szerint „a környezetvédelem nem lehet tekintettel arra, hogy milyen a munkanélküliség (…) kell egy értékrend, és szelektálni az információk között, főleg etikai

értékrendre van szükség”. A túlzottan sok szempont és információ figyelembevételét Karel Capek Az utolsó ítélet című novellájához hasonlította, és azt mondta, hogy „minden információ birtokában nem lehet dönteni”. Ugyanakkor megállapította, hogy a „másik véglet sem jó, nem lehet megparancsolni sem a társadalomnak semmit”.

A kép azonban ennél is árnyaltabb. Az egyik NGO képviselő szerint a társadalmi részvétel előnyeinek és hátrányainak megítélése függ attól is, hogy milyen kérdésről van szó, valamint változó lehet az is, hogy kinek a véleménye szerepeljen igazán nagy súllyal. Egyrészt szerinte

„vannak olyan kérdések, amiket szakmai alapon is el lehet dönteni, és vannak olyanok, amik sokkal összetettebbek annál, hogy szakmai alapon is eldönthetők legyenek, függetlenül attól, hogy a szakmai megfontolások, illetve hogy egy szűkebb elit réteg, aki ezen a területen elmélyült, annak véleménye nagy súllyal szerepeljen”. területrendezés, ezzel kapcsolatos az összes kérdés: abban a társadalmi részvétel a fontos, az, hogy egy erőműnek a kibocsátása milyen, abban inkább kevésbé érdekes, mert azt el kell tudni dönteni (…) vannak olyan dolgok, amiket szabványok és jogszabályok alapján viszonylag nagy megbízhatósággal a társadalom szolgálatában el lehet dönteni”.