Laosz és Kambodzsa
X. A Szovjetunió összeomlása után
A „Vártam ott és elégtem” című e-könyvemben tömören foglalkoztam a kérdéssel:
A „Trumped! A Nation on the Brink of Ruin... And How to Bring it Back” (az angol olvasmányaim között 49.) könyv utolsó részében a zseniális szerző, David A. Stockman, jobboldalinak tűnő gondolkodó így látja:
„Tény, hogy az ország fővárosába beépült Háború Párt a folyamatos háborút garantáló gazdasági érdekek és ideológiai perverziók elkötelezettje. Ezek az erők biztosítják a fegyver-zet végtelen pusztulását; a 21. századi high-tech hadviselésből fakadó felmérhetetlen halált és emberi szenvedést okoznak; és ezzel eleve terror-válaszcsapásokat generálnak azoktól, akikre a Háború Párt ráerőlteti a hegemóniáját.
Tehát a 77-éves háború befejezése után még virulens fenyegetés leselkedett a békére Potomacon. Dwight Eisenhower, a nagy tábornok és elnök ‘katonai-hadiipari komplexum’-nak nevezte búcsúbeszédében.
A beszédírói törölték a beszédéből a ‘congressional’ (kongresszusi) szót, ami utalt volna a hidegháború hadseregének ‘polgári’ csapataira, a CIA-re, kormányzatra, AID-re és a többire.
‘Ez képezte a legfélelmetesebb hadi gépezetet és birodalmi hegemóniát, mióta a római légiók meglovagolták a civilizált világ nagy részét.’
Egyszóval, az igazi veszélyt a békére 1990 körül az jelentette, hogy az amerikai birodalom nem volt hajlandó csendben elmenni az éjszakába.”
A „Lelkem világának tüköre”[H] című e-könyvemben bosszankodtam a hidegháború végén történteken:
„Vége nincs, hossza nincs a világelső hatalom biztosítása érdekében tett lépéseknek.
Nem is lenne nagy baj vele, ha az így elért abszolút világelsőséget a Szovjetunió összeomlása után az általános leszerelésre, a világbéke megteremtésére használták volna fel.
Nem ez történt! Hogy mennyire nem, arra elég egyetlen számsort felmutatni: az USA a II. világháború és 2002 között 263 katonai akcióban* vett részt, aminek csupán egyharmada történt 1991 előtt, 176-ra azután került sor (akadémiai felmérés). Külön figyelmet érdemel a neves Andrew Bacevich megállapítása, miszerint 1980 és a 9/11 terrortámadás között az Egyesült Államok tucatnyi iszlám államba hatolt be, vagy szállt meg, vagy bombázott: Irán, Líbia, Libanon, Irak, Kuvait, Szomália, Bosznia, Szaúdi-Arábia, Afganisztán, Szudán, Koszovó és Jemen. Irakot már a háború előtti években oly mértékben bombázta tönkre, hogy a lakosság döntő része embertelen körülmények között kényszerült élni: az elektromos erőművek 92 %-át, az olajfinomítók 80%-át tették tönkre. A további területeket – ahol súlyos volt a károsodás – csak sorolom: petrokémia, telekommunikáció, hidak, utak, vasutak, mozdo-nyok és termékekkel teli vagonok, rádió- és TV-állomások, alumínium-, textília-, elektromos kábel-termelés. A gyógyszerellátás súlyos hiányosságokkal küszködött, a saját generátorokkal nem rendelkező kórházakban nem tudtak műteni. Csoda, hogy az iszlám világ gyűlölte az USA-t?”
Hogy kerekebbé tegyem a képletet, idézem még a blog-lapomon, majdnem pontosan egy éve tett „Világégés küszöbén állunk”1 bejegyzésem utószavát:
„Utószó
Ritkán folytatok lezárt írást. Most mégis megteszem, szinte remegő kézzel, annyira kemény mondatokra találtam a már elolvasottként az ‘angol olvasmányaim’ könyvtárba tett
‘Trumped! A Nation on the Brink of Ruin... And How to Bring it Back’ könyv utolsó részében. A zseniális szerző, David A. Stockman, aki az amerikai politikai és gazdasági életben egyaránt magas szinten mozgott, szinte durva kifejezésekkel kel ki az ‘amerikai imperializmus’ ellen. Aki elolvassa a könyvet, megállapíthatja, hogy gazdasági elveiben jobboldali valakiről van szó, ezért különösen fontosak ezek a megnyilvánulásai. A könyv két Kindle-olvasó oldalát illesztem be alább, és magyarul is elmondom a kifakadása lényegét.
A Kindle itt olvasható sorainak első részét fentebb adtam magyarul, a két piros kiemelés határolta szakasz. A folytatás itt következik:
„Tény, hogy az elmúlt 25 évben a birodalmi Washington elvesztette minden emléke-zetét, hogy a béke valaha is lehetséges lett volna a hidegháború végén. Ma ez ugyanolyan bűnre hajló, megfontolatlan és vérszomjas, mint Berlin, Párizs Szentpétervár, Bécs és London voltak 1914 augusztusában.”
(Annyival egészítem ki az Utószót, hogy érdemes Eisenhower békét hirdető beszédét elolvasni, egy archívumban „Military-Industrial Complex Speech, Dwight D. Eisenhower, 1961„2 címen találtam meg. A kifejezést tartalmazó mondatot figyelmesen végig kell rágni:
„In the councils of government, we must guard against the acquisition of unwarranted influence, whether sought or unsought, by the militaryindustrial complex. The potential for the disastrous rise of misplaced power exists and will persist.”
A mondat ugyanis nemcsak a rendkívüli erő megjelenésére hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a kormányzat szerveiben védekezni kell indokolatlan befolyása ellen,
mert a „...nem helyénvaló erő katasztrofális növekedésének veszélye fennáll és fennmarad.”
Éleslátását az azóta eltelt öt és fél évtized félelmetesen igazolja (mint ahogy azt is előre látta, hogy meg fognak jelenni a holokausztot tagadók). A szerző le is egyszerűsíti ezt az erőt, War Party-nak, Háború Pártnak hívja.
Az Utószóban szereplő két oldalt követő alfejezetben megismétli, hogy Washington az új, globális veszély. Sorolja: nem Moszkva, Peking, Teherán, Damaszkusz, Moszul vagy akár Rakka. A Szovjetunió bukását követően az idősebb Bushnak deklarálnia kellett volna, hogy a
„feladat teljesült”. A Pentagon büdzséjét 500 milliárd $-ról le kellett volna csökkentenie 200 milliárdra, demobilizálnia kellett volna a katonai-ipari komplexumot, be kellett volna tiltania új fegyverek fejlesztését, hadrendbe állítását, exportját, fel kellett volna oszlatnia a NATO-t, fel kellett volna számolnia az USA katonai bázisainak hálózatát, az ország fegyveres erőinek létszámát másfél millióról pár százezerre kellett volna csökkentenie; világméretű lefegy-verzési kampányt kellett volna szerveznie és vezetnie. Ehelyett George H. W. Bush, aki nem a béke embere volt, hanem a Háború Párt formálható eszköze, egyedül felrúgta a békét, amikor beavatkozott Irak diktátorának és Kuvait emírjének piti vitájába, amihez az USA-nak nem volt semmi köze.
Az idősebb Bush bűnei közé sorolja, hogy hatalomhoz segítette Dick Cheney-t, Paul Wolfowitz-ot, Robert Gates-t és sakáljaikat, valamint, hogy béke helyett háborút és olajat választva megnyitotta az iszlámmal konfrontáció kapuját, ami a Szaddam Husszein-nel folytatott szeszélyes vitáiból fakadó erőktől származó dzsihádista terrorizmust táplálta.
Semmi se fenyegette Amerikát, a Varsói Szerződés több mint egy tucat államocskára foszlott. A Szovjetunió 15 független és távoli köztársaságra esett szét, maga az anyaország (Oroszország) pedig olyan recesszióba süllyedt, hogy a GDP-je Filadelfia nagyvárosi körzetével bővített régiójának GDP-jével azonossá csökkent.
Határozottan állítja, hogy 1990 körül nem fenyegette a világot iszlám terrorizmus.
Egész alfejezetet szentel a témának: „No islamic terrorist or jihadi threat circa 1990”. A síita-szunnita csoportok békében éltek – kisebb helyi konfliktusokat leszámítva – közel másfél évezreden keresztül. A gond akkor kezdődött, amikor 1991-ben Szaddam Husszeint kiűzték Kuvaitból, és a CIA (!) fegyveres síita felkelést robbantott ki Basra körzetében. Husszein köztársasági gárdája (a szekuláris hatalom) brutálisan leverte ugyan a lázadást, de a felszín alatt sértődöttség és bosszúállás vágya forrt. Ez is az idősebb Bush hagyatéka a szerző szerint.
Amikor aztán a fia és háborús uszító bandája tömegpusztító fegyvereket és Al-Kaida kapcso-latokat keresve lerombolta Husszein egész rendszerét, megnyíltak a pokol kapui (Kadhafi figyelmeztetett erre is, mint később a saját országa ellene agresszióval kapcsolatban tette!), és a jelenlegi és ősi vallási és törzsi ellentétek előtt határtalan erőszakos lehetőségek nyíltak.”
Nincs mit hozzátennem, a sok piros is jelzi a legteljesebb egyetértésem. Másutt is foglalkozom a kérdéssel, és számomra teljesen egyértelmű, hogy az iszlám terror nem ok, hanem termék. Az amerikai „hülye fehér ember” elefánttáncának következménye: szétrom-bolta az iszlám világ porcelánboltját!
Jegyzetek:
1. https://ahalmos.wordpress.com/?s=Vil%C3%A1g%C3%A9g%C3%A9s+k
%C3%BCsz%C3%B6b%C3%A9n+%C3%A1llunk
2. http://avalon.law.yale.edu/20th_century/eisenhower001.asp