Laosz és Kambodzsa
VII. A korszak háborús bűnösei
Harry S. Truman1
Több háborús bűnösről lesz szó a továbbiakban. A sort Truman-nal kell kezdeni.
Szürke volt valószínűleg az USA nagyjai között, talán maga sem értette, hogy került a világ trónjára. Akkor még az se volt teljesen világos, az egész világ trónját örökölte-e?
Legalább négy lépése miatt sorolom a háborús bűnösök lajstromának élére:
1. Az atombombák békés városok elleni bevetése,
2. A hidegháború megindítása a Truman-doktrína2meghirdetésével,
3. Beavatkozása a koreai háborúba, majd a rémséges kegyetlenséggel vívott háború, 4. Újra atombomba bevetés elrendelése (szerencsére megakadályozták a parancs teljesítését!
Máris megállok, mert hallom lelki füleimmel: miért nem Hitler, miért nem Sztálin? A válaszom igen egyszerű, és csak ismétlés: mert a mai világcsendőr születésének, erősödésé-nek, megállíthatatlanságának koreográfiáját vizsgálom, nem halottakat, nem romba döntött, vagy önmagába roskadt hatalmakat. Ilyen erővel Dzsingisz Kán-ig, Nagy Sándorig mehetnék vissza, vagy vizsgálhatnám Nagy-Britannia uralkodóit, esetleg Napóleont. Maradjunk tehát a ma abszolút uralomra szert tett USA emberiség elleni bűnsorozatának elkövetőinél.
Pár mondat a négy ponthoz:
ad 1., Az atombombák bevetésével fentebb foglalkoztam. Sok hozzátennivaló nincs, leg-feljebb annyi, hogy az USA katonai vezetése azóta is, a legkisebb incidensek esetében is
„nuke”-ért kiált. Pokoli fertő!
Ki kell egészítenem! Nem folyamatosan írom a könyvet, eltöltöttem heteket a koreai háborúval, és ott szembesültem – Cumings könyvében – azzal, hogy Truman kiadta a parancsot nukleáris fegyverek Észak-Korea elleni alkalmazására is!!! (Hogy miért nem hajtották végre, azzal is foglalkoztam ott.) Nem egyszerűen háborús bűnös, hanem ördögien aljas gazember!!!
ad 2., A Truman-doktrína születése állítólag a görögországi és törökországi helyzet miatt született, 400 millió USD támogatást is nyújtott Amerika a két országnak.
A görög kommunisták vezették a náci Németországgal szembeni ellenállást, és komoly politikai erőt jelentettek. Nagyon leegyszerűsítve a bonyolult történéseket: sikerült elérniük, hogy részesedtek a hatalomban is.3 Választásra került a sor, amiben kisebbségbe kerültek.
Ellenkormányt alakítottak. A kialakuló konfliktusban Anglia azonnal a jobboldali fél segítsé-gére sietett, majd először Anglia (1947. február 21-én), majd Görögország (március 3-án) segítségért fordult az USA-hoz. A „Truman-doktrína„ után az USA átvette a katonai irányítást Közös Védelmi Tanács néven.4 Kell ennél többet mondani? Nem egészen két évvel a II. világháború befejezése után a szövetséges Szovjetunió által képviselt eszmerendszer vörös ködöt eresztett a tőke fellegvára döntéshozói szemére.
A Truman-doktrína egyébként – mint a fent említett vonatkozó Wikipédia-lap írja – előkészítette a terepet a később meghirdetett Marshall-terv számára, és legfontosabb eleme, a
„feltartóztatás” (containment) végül az amerikai hidegháborús politika egyik sarokkövévé vált, meghatározó szerepe lett, többek között az Egyesült Államok koreai és vietnami háborús politikájában.Valóban, 1990-ig ez a doktrína vezérelte az USA kül- és katonapolitikáját.
A török kérdés nem ennyire világos, számomra legalábbis. A kubai krízis után tudta meg a világ, hogy a szovjet rakéták visszavonása ellenében az USA felszámolta a Törökországba telepített rakéta-telepeit. Magyarul: sarokkövet képviselt a szovjet „fenyegetéssel” szemben.
ad 3., Fentebb talán túlságosan is részletesen elemeztem a koreai háború előtti helyzetet, majd a frontális háború kitörését. Truman 1950. június 30-án a Kongresszus megkérdezése nélkül csapatokat küldött Dél-Koreába. Ezt megelőzte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácshoz fordult, amely agressziónak minősítette az észak-koreai támadást és
„rendfenntartói intézkedéseket” rendelt el. Hivatalosan az Egyesült Államok csak ezeket az – alibiül szolgáló – intézkedéseket támogatta, valójában azonban a főparancsnok, Douglas MacArthur tábornok nem a Biztonsági Tanácstól, hanem Washingtonból kapta a parancsokat.
Közben, a doktrínától kezdve gyorsan növelte a fegyverkezésre fordított összegeket.
1950-ben, a koreai háború kirobbanásakor megsokszorozta, évi ötvenmilliárd dollárra, a nemzeti össztermék 13%-ára emelte a katonai költségeket. Új lendületet kapott a háború után visszaesett hadiipari termelés. Hihetetlen propaganda-gépezet itatott át mindent a kommunista veszedelem rémével, ami inkább lepel (alibi) volt, mint valóság. Sajnos a kommunizmus sorozatban szülte a diktátorokat, véres vagy képtelen diktatúrákat, jogosnak tűnt a világ számára az eszeveszett fegyverkezés. Meg kellene próbálnia valakinek felmérni, mit veszített a világ a fegyvergyártás-őrülettel, és mire lett volna elég, ha ésszerű dolgokra költi a felesleges pazarlást? Nekem már nem sikerülhet.
Két pozitívumot is megemlítek:
1. 1951. április 11-én leváltotta az engedetlen, a kormány politikáját bíráló, az atombomba bevetését javasló MacArthur tábornokot. Kína beavatkozása után sem engedett az atombomba-terveknek, a lokálisnak tekinthető háború világháborúvá szélesítésének.
Most írtam le – visszatéve a koreai háborúhoz –, hogy aláírta az atombomba bevetését Észak-Koreában. Katonai vezetők vették ki MacArthur kezéből a parancsteljesítést!
Micsoda kivétel: a katonák általában követelik a „nuke” bevetését. Nincs tehát ez a pozitívum!
2. A boszorkányüldöző McCarthy-t le akarta állítani (de a Kongresszus nem engedte).
Nehezen hihető helyzet!
Douglas MacArthur5
Ötcsillagos tábornokként Tokióból vezényelte a koreai háborút. Döntő szerepe volt abban, hogy az amerikai részvétel igazi terrorháborúvá vált. Atombomba bevetését is javasolta, mégpedig több bomba bevetésével a demarkációs vonal fölött „függönyt” akart képezni. Sokmillió ártatlan ember vérével akarta győzelemre vinni a csapatait.
A modern világtörténelem egyik legsötétebb alakja, vérszomjas héja, több millió ártatlan ember köszönheti neki kínhalálát, nyomorúságát, földönfutóvá válását. Megszállott vadállat-ként irtotta embertársait. Ilyenkor bánom, hogy tántoríthatatlan ellenzője vagyok a halálos ítéletnek, különben...
Fentebb, a koreai háborúról szóló IV. fejezetben mindent elmondtam róla!
Lyndon Johnson
Ha szigorúan vesszük, a vietnami amerikai katonai beavatkozás két elnökkel Johnson előtt elkezdődött, de igazi háborúvá Johnson elnöksége alatt vált, aki a Tonkin-incidenst
„kreálva”, McNamara hadügyminiszter erőteljes támogatása mellett – ENSZ áldást elnyerve – indított frontális támadást Észak-Vietnam ellen, majd szélesítette a konfliktust igazi terror-háborúvá. A sokoldalú figyelmeztetés hatására végül súlyos depresszióba esett, és lemondott az újraválasztásról.
A history.com-ban találtam egy két perces videoklipet, telefonbeszélgetést valamelyik tanácsadójával, amiben Johnson arról beszél, hogy ki kellene lábolni a háborúból.6
Johnson: „Számomra úgy tűnik, egy másik Korea helyzetbe kerülünk ezzel. Szörnyen aggaszt a helyzet, mert amennyiben elkötelezettséget vállalunk, nem tudom, hogyan lehet ebből kimászni. Azt hiszem, a kínai kommunisták beszállnak ebbe. Nem tudom, le tudjuk-e nyugtatni őket (itt van egy nem érthető rész) és haza menni, nem hiszem, hogy megéri ezen a területen, és nem hiszem, hogy ki tudunk valaha is szállni. És őszintén a legnagyobb felfordulásba kerülünk.”
Tanácsadó: „Igen, szörnyű összevisszaság van!”
Johnson: „Ezt egyszerűen végig kell gondolnunk. Nézzük meg ezt az őrmestert ma reggel. Itt beteg gyerekek voltak, értük ment, behozta őket éjjel és segíteni próbált. Meg ilyesmik. És én az utasításokra gondoltam. Hogy minek rendeltem őt ki oda? Mi az értéke ennek az ország számára?”
Izgalmasabb az a videó, amelyik a Tonkin-incidenst adja elő.7 Angolul tudók világos képet kaphatnak a történtekről.
Angolul nem tudók számára idézem a magyar mult-kor.hu8 ezzel foglalkozó oldaláról a még mindig hihetetlenül hangzó tényt: gazemberek provokációja – Johnson-nal az élen – indította el a hidegháború legforróbb háborúját:
„Matthew Aid, a hírszerzési ügyek elismert, független szakértője most azt állítja: az NSA hivatalnokai tökéletesen tisztában voltak az általuk továbbított második jelentés hamis tartalmával, azaz pontosan tudták, hogy a kulcsfontosságú bizonyítékként kezelt augusztus 4-i támadás soha nem történt meg.
Aid, aki a múlt héten jelentkezett megdöbbentő kijelentésével, elismeri, hogy a vietnámi háborút kutató történészek számára a félrevezetés eddig is nyilvánvaló volt. A Hivatal azonban mélyen hallgatott a történtekről. Sőt, az NSA igazgatóhelyettese idén augusztusban hivatalosan is blokkolta az információ nyilvánosságra hozatalát. Az ügy kipattanása persze azonnal állásfoglalásra késztette a szervezet munkatársait, akik hivatalos nyilatkozatban indokolták a döntést. Eszerint, a közléssel maguk is maximum november közepéig vártak volna, addig is csupán azért, hogy a kellő pillanatban viszont minden fontos összefüggést biztosítva juttassák el a hírt a nyilvánosságnak.
A szakértő meglátása szerint a döntés oka nyilvánvaló és kényes aktuálpolitikai kérdésekkel áll kapcsolatban. A napokban is heves viták övezik a kérdés, vajon a Fehér Ház manipulálta-e a most zajló iraki háború kitörése előtt a hírszerzést abból a célból, hogy a tőlük kapott hírekre támaszkodva az ésszerűség látszatát keltse a következő lépések számára. Mint az a jelenlegi hírekből tudható, az USA, iraki invázióját – a vietnámi esethez hasonlóan – szintén „zavaros” hírszerzési információkra alapozva indította meg, (lásd a tömegpusztító fegyverek létezéséről szóló híreket) ezekkel támasztva alá a lépés helyességét. Alapvetően tehát attól lehet tartani, hogy az amerikai társadalom, amely anno néhány éven belül egyértelműen ellenezte Amerika katonai jelenlétét a vietnámi térségben, most, ha az igazság kitudódik, meglátja a két esemény közötti párhuzamot, és megvonja támogatását a regnáló kormánytól.”
Hogy a magába roskadás mennyire menti fel a háborús bűnös bélyegző viselése alól, azt a történelem talán egyszer eldönti. Én annak tartom, mert
- ő indította el a harmadik legvéresebb háborút (az I. és II. világháború előzi csak meg):
Gulf of Tonkin Resolution;
- fokozta a vietnámiak elleni terrort, több lépésben növelve a bombázásokat.
Mértékadónak tartom az angol tudós filozófus, Bertrand Russell kezdeményezését, aki Johnson-t kritizálva és célpontul kitűzve kezdeményezte az International War Crimes Tribunal létrehozását. Magyarul: rásütötte a háborús bűnös bélyegzőt!
Robert McNamara9
Kennedy és Johnson mellett asszisztált a vietnami beavatkozás körül. Bár időnként puhítani szerette volna Johnson intézkedéseit, illetve másként fogalmazva Johnson túllépte az ő javaslatait, végül is aktív részese volt egy ország porig rombolásának, milliók haláláért felel.
Ha ezért nem ítélnénk el, elég lenne a Wikipédiában leírt nyilatkozata:
„A Világbank volt elnöke, az Egyesült Államok volt külügyminisztere – aki elrendelte Vietnam tömeges bombázását – és a Kiterjesztett Immunizációs Program tagja:
Robert McNamara. A „J’ai tout compris” („Mindent megértettem”) francia kiadvány így idézi őt: „Drákói intézkedéseket kell foganatosítanunk a népesség lélekszámának csökkentése céljából, a lakosság akarata ellenére. A születési arányszámok csökkentése lehetetlennek vagy elégtelennek bizonyult. Ezért a halálozási rátát kell növelnünk. Hogyan? Természetes eszközökkel. Éhínség és betegség útján.”
Így is, úgy is szemét gazember, tömeggyilkos és emberiségellenes teóriák alkotója, működtetője.
Richard Nixon, az iszákos héja
A vietnámi háborúban Nixon szinte fokozhatatlan aljasság-szintet örökölt. Tudta fo-kozni: „a béke érdekében” parancsot adott a Vietkong kambodzsai bázisainak bombázására, a Kongresszus és a közvélemény tudta nélkül. Részletek olvashatók erről a mérhetetlen gaztett-ről kicsit lentebb, Kissingernél. (Itt is felmerülhet a Vietkong összetévesztése a reguláris észak-vietnami hadsereggel.)
Két tulajdonsága maradt rejtve a közvélemény előtt:
A vad héják közé tatozott. Be akarta vetni az atombombát. Saját vezérkara annyira veszélyesnek tartotta – a mindjárt következő másik tulajdonsága miatt (is) –, hogy parancsot adott ki, miszerint a Fehér Házból érkező parancsokat nem, kizárólag a hadvezetéstől érkezőket fogadhatják el.
Alkoholista volt, magyarul iszákos. Tök részegre itta magát sokszor hivatali idejében is. Saját személyzete is „a mi iszákos emberünk”-ként írta le az elnököt, aki többször is bántalmazta a feleségét, Pat-et, és sűrűn használt minősíthetetlen kifejezéseket.
Ken Hughes újságíró, aki évek óta kutatja a Nixon elnökségének idejéből fennmaradt és hozzáférhető titkos iratokat és hangfelvételeket, azt állítja, egyértelműen bizonyítható, hogy Nixon volt az, aki megtorpedózta az 1969-ben indult vietnami béketárgyalásokat.
Johnson elnök a választások előtt nagyjából egy héttel hiteles forrásból kapott tippet arra vonatkozóan, hogy Nixon „arra bíztatja Saigont, többet követeljen, miközben Hanoi tudtára adta, ő majd bármit elfogadhat, úgyis az elődjét hibáztathatja majd érte”.10
A Jegyzékek 23. sorszámú – fentebb már javasolt – tagja is hasznos információkkal szolgálhat.
Henry Kissinger: „Mindenre, ami mozog!”
A legegyszerűbb, ha idézem magamat. Ez az írás szélesebb kört ölel fel, előreszaladok vele majdnem a napjainkig. És annyi benne az aljasság-adat, hogy nem is tudom, mit emeljek ki:
„Több cikk is foglalkozik Kissingernek a Közel-Keletet háborúba rántó szerepéről. A Sah-in-Sahot oly mértékben támogattatta, hogy az valóban a Közel-Kelet királyai királyának (Sah-in-Sah) képzelhette magát. Most pedig ellenzi az Iránnal kötendő megállapodást.11
Összehasonlítja Colin Powell-el, az USA ENSZ-nagykövetével, aki azt vallja, hogy országa kötelessége a sebezhető országok védelme. Jelentős szerepet játszott Obama meggyő-zésében, hogy Kadhafi ellen vesse be az amerikai légierőt, ami a diktátor halálához, a rend-szer erőszakos bukásához, és az ISIS, meg más terrorista csoportok térnyeréséhez vezetett.12
Ezzel szemben Kissingert a „politikai realizmus” iskolájával azonosítják, ami szerint az amerikai hatalomnak Amerika érdekeit kell szolgálnia, akkor is, ha ez mások emberjogi érdekeit sérti.
Az elvet hűen szolgálta! Nem egyedül neki köszönhető, hogy az USA biztonság-politikája borzalommá vált, de a példája – különösen, hogy a bombázást, mint a „diplomácia”
fegyvertárába tartozót, erőteljesen támogatta, és közreműködött a Perzsa Öböl militarizá-lásában – évtizedeken keresztül átkozta el az utat, ami az örökös háború állapotához vezetett.
A cikk meglepetéssel szolgált számomra, leírva egyrészt Kissinger szerepét Délkelet-Ázsia szétbombázásában, másrészt – és főként – Kissinger lelkivilágának megrajzolásában.
Mivel Nixon választási ígérete volt a vietnami háború befejezése, Kissinger, Nixonnal a háta mögött rávette a Pentagont, hogy a háború a Vietnam északi határai fölötti Kambodzsa bombázásával, a szállítási útvonalak elzárásával kezdjék újra. Nixon ígéretei miatt nem elégedett meg a terv „szigorúan titkos” kezelésével, titokban tartotta azt a Kongresszustól is.
Kizárólag a Pentagon főtiszteivel (Haig, Sitton a Pentagonban, Creighton Abrams Vietnam-ban) dolgozott, és kifejezetten élvezte, amit csinált. Térképen „igazgatta” a terveket. Amiket aztán, minden egyéb dokumentummal együtt elégettek. A támadások megindulását „sugárzó arccal” jelentette az Ovális Irodában. Élvezte a bombázó játékot. A Kambodzsát 1969-ben és 1970-ben ért 3875 bombatámadás mindegyikét ő hagyta jóvá. Lelkesedett a bombatölcsérek méretéért. A vezényletével 1969 és 1973 között csak Kambodzsában végrehajtott bombatáma-dások során félmillió tonna bombát dobtak le, megölve legkevesebb 100 000 embert. Újra-indította végül Vietnam mindkét felének a bombázását, és Laoszt is megtámadta. „Fogadok, hogy rövidesen egy nap alatt több bombázót fogunk bevetni, mint Johnson tette egy hónap alatt.” – mondta Nixonnak.
Ez alatt a négy és fél év alatt hatmillió (!) tonna bombát dobtak le Délkelet-Ázsiában.
Nem mutatkozott politikai realistának. Politikai idealistának bizonyult, nem hagyta el a bár-sonyszékét, amikor bebizonyosodott, hogy nem sikerül megtörni a „szegény parasztországo-kat”, Kambodzsát, Laoszt és Észak-Vietnamot. „Nem tudom elhinni, hogy egy kis negyed-rangú hatalomnak, mint Észak-Vietnam, nincs töréspontja.” – mondta.
Kambodzsa teljes romba döntése teremtette meg a feltételeket a tömeggyilkos Khmer Rouge születéséhez..
A szerző, Greg Grandin író szerint az is egyértelmű, hogy a Közel-Kelet lángját is Kissinger lobbantotta fel. A Szovjetunió bukása után, a hidegháború végét követően voltak normálisan gondolkodó biztonsági tanácsadók is. Felszólaltak az Irak elleni lépések ellen (még Bush előtt). Az USA korábbi ENSZ-követe, Jeane Kirkpatrick például kijelentette:
Washingtonnak nincs megkülönböztetett érdeke az Öbölben, most, hogy a Szovjetunió eltűnt.
Kissinger a józan véleményt nyilvánítókat elkeresztelte „Amerika új izolacionistáinak”. Ő volt az első, aki Husszeint Hitlerhez hasonlította. A kuvaiti incidens során Kissinger sajtóban, TV -n és a Kongresszus előtti tanúságtétel során az intervenció mellett agitált, beleértve „Irak katonai vagyontárgyainak sebészi és progresszív lerombolását, és az iraki vezető eltávolítását a hatalomból.” És ott volt mindenütt – ABC, NBC, CBS, PBS, rádión, újságokban – a véleményét hirdetve.
A Clinton adminisztráció a hatalmon maradt Husszeint örökölte. Kissinger hamar kifejtette: „Az igazi ‘probléma’ az akarat. Akarni kell megtörni a hátát annak, akivel nem kívánunk tárgyalni”.
Jött 9/11. Kissinger ismét gyorsan reagált, erőteljes katonai választ sürgetve. Vezér-cikkben támogatta az iraki rendszerváltást, „forradalminak” nevezve azt (wrote). Indokolta az
‘igazságos megelőző csapást’, mondván, hogy az ugyan sérti a ‘modern nemzetközi jogot’, mégis szükséges az új jelenséggel, a ‘terrorista fenyegetéssel’ szemben, ami ‘túllép a nemzet-államon’. Alig három hét múlva Dick Cheney, az elnökhelyettes tálalta (laying out) a Külföldi Háborúk Veteránja konvencióján az iraki invázió tervét, idézve Kissinger cikkéből: „Amint a volt külügyminiszter a közelmúltban mondta, parancsoló szükség van megelőző csapásra.”
Egyértelmű háborús uszítás! Az első szikrák a tomboló tűzhöz.
Ezen a gyűlésen átadott Bush beszédírójának egy 1969-ben Nixonnak írt emlékeztetőt (memo) azzal, hogy adja át Bushnak. Arra figyelmeztetett, hogy a csapatok visszavonása sós mogyoró lesz az amerikai lakosságnak. „Minél több katona tér haza, annál többet fognak követelni.” Ne essenek ebbe a csapdába. Ha egyszer elkezdődik a kivonulás, mind nehezebb lesz az ott maradók harci szellemét fenntartani, hogy ne beszéljünk az anyákról. A teljes emlékeztető elolvasható a Jegyzetek 13. sorszáma alatt!
Nem folytatom. Undorító az egész. Valóban a „Greater Middle East” pokol egyik lángszórója, a feneketlen gyűlölet, hatalom-akarás kulcsfigurája.”[E]
Ugyancsak az [E]-ben:
Az ottani Jegyzékben 115. helyet elfoglaló „Kissinger, the bomber” (Kissinger, a bombázó) most a 12. helyet kapta. Kötelező olvasmány.
John Foster Dulles14
Bár a koreai háborúnál leírtak is elégségesek a háborús bűnös előkelő cím elnyeré-séhez, egyetlen bekezdéssel egészítem ki a róla szóló angol weblapból (durva fordításban):
Eisenhower az elnöki poszt kivívását követően külügyminiszterének választotta. A hidegháborús szövetség különösen a NATO erősítésén fáradozott. A Southeast Asia Treaty Organization (SEATO, magyarul Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete) alkotója volt. Az 1953 évi iráni, és az 1954 évi guatemalai államcsíny a CIA közreműködésével a vezetése mellett történt. [Mindkét esetben demokratikusan megválasztott kormányt buktatott meg diktátorok javára, Guatemalában kommunista volt az elnök.] A szovjet „agresszió” szembeni masszív ellencsapás stratégiáját támogatta. A franciákat [újragyarmatosítókat] támogatta a Vieth Minh ellen Indokinában, majd elutasította a franciák és kommunisták között létrejött 1954 évi Genfi Megállapodást, helyette Dél-Vietnamot támogatta a Genfi Konfe-rencia után.
Itt a helye, nem vitás!
*
És íme szóla Eisenhower (ahalmos.wordpost.com bejegyzésem):
Egy idézet, amit érdemes megjegyezni! A fegyverkezés „hasznáról” beszélt:
Dwight D. Eisenhower mondta, hogy „minden egyes fegyver, minden vízre bocsátott hadihajó, minden kilőtt rakéta végső értelemben azoknak a meglopása, akik éheznek és nem tápláltak, azoknak, akik fáznak és nincsenek felruházva.” A fegyverekre költött dollárok – állította Ike – közvetlenül kifejezhetők fel nem épített iskolákban, kórházakban, otthonokban, autópályákban és erőművekben. „Ez egyáltalán nem életforma, semmilyen igazi értelemben.”
– folytatta. „Ez vasból készült kereszten függő emberiség.”
Jegyzetek:
1. https://hu.wikipedia.org/wiki/Harry_S._Truman
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Truman-doktr%C3%ADna
3. https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_polg%C3%A1rh
%C3%A1bor%C3%BA
4. https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6r%C3%B6g_polg%C3%A1rh
%C3%A1bor%C3%BA
5. https://hu.wikipedia.org/wiki/Douglas_MacArthur
6. http://www.history.com/topics/us-presidents/lyndon-b-johnson/videos/lyndon-johnson-expresses-doubts-about-vietnam-war
7. http://www.history.com/topics/us-presidents/lyndon-b-johnson/videos/lbj-gulf-of-tonkin-incident?m=528e394da93ae&s=undefined&f=1&free=false
8. https://mult-kor.hu/20051107_hamis_hireken_alapult_a_vietnami_haboru 9. https://hu.wikipedia.org/wiki/Robert_McNamara
10.https://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/08/09/nem_a_watergate_volt_nixon_le gsotetebb_ugye/
11.http://www.tomdispatch.com/post/176049/tomgram%3A_greg_grandin
%2C_henry_of_arabia/#more
12.http://www.tomdispatch.com/post/176066/tomgram%3A_greg_grandin
%2C_waging_endless_war_from_vietnam_to_syria/#more 13.https://nsarchive2.gwu.edu/news/20061001/peanuts.pdf 14.https://en.wikipedia.org/wiki/John_Foster_Dulles