A szérum sCD14 koncentrációjának mérése különböző

6.2.1. A szérum sCD14 koncentrációjának mérése különböző immunpatomechanizmusú kórképekben

A korábban tárgyalt membrán-expresszált forma mellet a CD14 molekulának szolubilis formája (sCD14) is létezik, melynek koncentrációja az egészséges emberi szérumban 1-5 mg/L, de akut gyulladás esetén 3-4-szeresére emelkedik a szintje [32,43-46], pozitív akut

fázis fehérjének tekinthető. Több olyan fertőzéses, krónikus gyulladással járó, autoimmun és atópiás-allergiás betegség is ismeretes, ami a mCD14 és a szérumban található sCD14 szintek megváltozásával jár [32,43-46,49-54].

Vizsgálataink során arra kerestünk választ, hogy bizonyos immunpatomechanizmusú kórképekben mutat-e változást a szérum sCD14 szintje.

6.2.1.1. Atópiás dermatitis

A 6.1.1.1. alatt vizsgált kontroll és betegcsoport esetében a sejtfelszíni CD14-expresszió mellett megvizsgáltuk a szérum sCD14 koncentrációját is az általunk kidolgozott, kompetíción alapuló, áramlási citométeres módszer segítségével. Valamennyi betegcsoportban alacsonyabb sCD14 szintet mértünk a kontrollokhoz képest, azonban a különbség csak az összes AD-s beteget egyesítő csoportban, valamint az extrinsic AD-s betegek csoportjában volt szignifikáns (összes AD: 1.119,9372,5 g/L, p<0,03; extrinsic AD: 1.084,2407,9 g/L, p<0,02; intrinsic AD: 1.199,2283,0 g/L, p=0,36; kontrollok:

1.334,4385,7 g/L).

Itt is megvizsgáltuk, hogy a sCD14 szint mennyire lehetne hatékony biomarker az AD-s betegek azonosítására. A ROC analízis azt mutatta, hogy a szérum sCD14 koncentráció mérsékelt hatékonysággal különítette el az összes AD-s beteget a kontrolloktól (ROC-AUC: 0,690, optimális szenzitivitás: 69,0% és specificitás: 71,4%), míg az extrinsic AD vs. kontroll összevetés valamivel nagyobb effektivitást mutatott (ROC-AUC: 0,731, optimális szenzitivitás: 70,0% és specificitás: 81,0%) (17. ábra)

17. ábra A szérum sCD14 hatékonysága az AD-s betegek és egészséges kontrollok elkülönítésében.

ROC-AUC - Összes AD: 0,690 (95%CI: 0,540-0,840), p=0,023; Intrinsic AD: 0,598 (95%CI: 0,376-0,820), p=0,403; Extrinsic AD: 0,731 (95%CI: 0,566-0,896), p=0,011. AD: atópiás dermatitis.

A csökkent szérum sCD14 szint jellemző az AD-s betegekre, ez azonban csak mérsékelt hatékonysággal tesz különbséget a betegek és kontrollok között.

100% - Specificitás% (%)

Szenzitivitás (%)

Intrinsic AD Összes AD Extrinsic AD

6.2.1.2. Poly- és dermatomyositis

A 6.1.1.2. alatt jellemzett kontroll és myositises betegcsoporton a sejtexpresszált CD14 mellett megvizsgáltuk a szérum sCD14 szint változásait is. Első lépésként a PM-es és a DM-es betegcsoportokat hasonlítottuk össze; a szérum sCD14 koncentrációját a kompetíción alapuló áramlási citometriás módszerrel mértük meg. Nem találtunk szignifikáns különbséget a két betegcsoport és a kontrollok szérum sCD14 koncentrációiban, ezért a későbbiekben az összes myositises beteget egy homogén – PDM elnevezésű - betegcsoportba vontuk össze (18A. ábra).

Ezt követően a betegeket két csoportra osztottuk betegségük aktivitása alapján, melyet a klinikai tünetek és a laboratóriumi paraméterek figyelembe vételével határoztunk meg.

Eredményeink azt mutatták, hogy a sCD14 koncentrációja szignifikánsan magasabb volt az aktív betegekben (aPDM) mint az inaktív betegekben (iPDM) vagy a kontrollokban (aPDM: 2.850,8±577,4 g/L; iPDM: 2.337,6±325,2 g/L, p<0,0001; Kontroll:

2.357,6±399,9 g/L, p<0,0003) (18B. ábra). Mindezek alapján tehát, a szérum sCD14 koncentráció emelkedése a myositis aktivitási markerének is tekinthető; és valóban a sCD14 koncentráció és – a betegség aktivitásának egyik markere – a szérum laktát-dehidrogenáz aktivitás között szignifikáns korrelációt tudtunk kimutatni (R=0,273, p<0,004).

18. ábra A szérum sCD14 koncentrációk összevetése polymyositises, dermatomyositises betegek és egészséges kontrollok mintáiban (A). A szérum sCD14 koncentráció összefüggése a betegség aktivitásával poly/dermatomyositisben (B). A sCD14 szintet az inhibíciós áramlási citometriás módszer segítségével határoztuk meg a betegek szérumában. PM: polymyositis, DM: dermatomyositis, PDM: PM és DM együtt, aPDM: aktív PDM, iPDM: inaktív PDM.

ROC analízis segítségével megvizsgáltuk, hogy a szérum sCD14 koncentráció mennyire hatékonyan képes megkülönböztetni a különböző aktivitású betegcsoportokat a kontroll csoporttól. Az aktív PDM csoportot a kontrollokhoz viszonyítva magasabb ROC-AUC értéket (AUC: 0,771) kaptunk, míg az inaktív myositises betegek és a kontrollok között

Monocyták Össz sCD14 56 kDa sCD14 48 kDa sCD14

p<0.02

Össz sCD14 56 kDa sCD14 48 kDa sCD14

0 Össz sCD14 56 kDa sCD14 48 kDa sCD14

p<0.02

Össz sCD14 56 kDa sCD14 48 kDa sCD14

0

lényegében nem tett a sCD14 különbséget (AUC: 0,505) (19. ábra). Ugyanakkor az aktív és inaktív PDM-es betegek megkülönböztetésében igen jó hatékonyságot mutatott (AUC:

0,802).

19. ábra A szérum sCD14 hatékonysága az aktív és inaktív PDM-s betegek és egészséges kontrollok elkülönítésében. ROC-AUC - aPDM vs. Kontroll: 0,771 (95%CI: 0,656-0,886), p<0,0003; iPDM vs.

Kontroll: 0,505 (95%CI: 0,364-0,647), p=0,94; iPDM vs. aPDM: 0,802 (95%CI: 0,712-0,892), p<0,0001.

PDM: polymyositis és dermatomyositis csoportok együtt. aPDM: aktív PDM, iPDM: inaktív PDM, K:

kontroll.

A szérum sCD14 koncentráció emelkedése összefüggést mutat a betegség aktivitásával poly- és dermatomyositisben, és jó hatékonyságú aktivitási markerként szolgálhat.

6.2.1.3. Szisztémás lupus erythematosus

A sCD14 mérésére alkalmas áramlási citometriás assay validálása során 53 egészséges kontroll és 23 SLE-s beteg sCD14 eredményét hasonlítottuk össze. Az összes egészséges kontroll eredményeit értékelve az átlagos szérum sCD14 koncentráció 1.904411 g/L volt, és a férfiak (1.897336 g/L, n=29) és nők (1.912495 g/L, n=24) értékei nem mutattak szignifikáns (p<0,9) különbséget. A kontroll és SLE-s betegek összevetése 27 kontroll és 23 beteg mintájának mérése alapján történt, mert a rendelkezésre álló 1 db kereskedelmi forgalomban kapható ELISA kit segítségével csak ennyi minta mérésére volt lehetőségünk. Az új, áramlási citometriás módszerrel kapott eredmények alapján a betegek sCD14 koncentrációja (2.625704 g/L) szignifikánsan magasabb volt a kontrollokénál (1.907467 g/L; p<0,0002). Az ELISA-val nagyon hasonló sCD14 szinteket mértünk (SLE: 2.721700 g/L, kontroll: 1.978427 g/L, p<0,0001), és Pearson regresszióval összevetve a két módszer jól korrelált egymással (r=0,92). Annak ellenére, hogy a vizsgálati csoportok mintaszáma meglehetősen alacsony az elvégzett ROC analízis alapján

100% - Specificitás% (%)

Szenzitivitás (%)

aPDM vs. K.

iPDM vs K.

100% - Specificitás% (%)

Szenzitivitás (%)

iPDM vs. aPDM

A B

a szérum sCD14 mérés diagnosztikus ereje meglehetősen nagy volt (áramlási citometriás módszer: AUC=0,838; ELISA: AUC=0,854) (20. ábra). Az optimális cut-off (2.100 g/L) mellett az áramlási citometriás teszt szenzitivitása 78%, specificitása 81% volt.

20. ábra A szérum sCD14 hatékonysága az SLE-s betegek és egészséges kontrollok elkülönítésében.

ROC-AUC - ELISA módszer: 0,854 (95%CI: 0,744-0,964), p<0,0001; Áramlási citometriás módszer: 0,838 (95%CI: 0,725-0,952), p<0,0001.

A szérum sCD14 mérése hatékonyan tesz különbséget az SLE-s betegek és az egészséges kontrollok között, és ha nem is betegség-specifikus, de relatíve érzékeny markere lehet az SLE-nek.