A statisztikai adatfelhasználás problémái

Bár a témaválasztás alkalmat adott volna arra, hogy a kutatásaim során a nagy visszhangot kiváltó perekre – Cseszka Éva meghatározásával élve „nagyperekre”¹⁰ – fókuszáljak – pl. az Ordass-ügy és mellékperei, a Vacuum Oil-ügy stb. –, de inkább azokra az esetekre koncentráltam, amelyek során tömegesen vonták eljárás alá a társadalom legkülönbözőbb rétegeihez tartozó állampolgárokat. Éppen ezért fontosnak tartottam, hogy az egyes megállapításaimat statisztikai adatokkal támasszam alá.

A statisztikai adatfelhasználás problémái:

1. A második világháború befejeződését követő években a bűnügyi statisztikák elkészítése háttérbe szorult. Ugyan az adatszolgáltatást előíró 27.000/1945. sz. I. M. rendelet hatályban volt, amely alapján ugyan gyűjteni kellett az 1945-től 1949 végéig hozott jogerős bírói határozatokat, de ezek az információk csak szórványosan állnak rendelkezésre. Az 1945-re vonatkozó bírósági statisztikák reprodukálhatóságát már egy 1961-ben készült feljegyzés megvalósíthatatlannak tartotta, amelyből kiderül továbbá, hogy az 1948. évi adatok közül hiányoznak a szegedi ítélőtábla adatai, illetve az 1950.

évből csak a pécsi és a debreceni felsőbíróságok adatait találták meg.¹¹ A disszertáció

10 Cseszka, 2012. 15.

11 Déri Rezső feljegyzése a bírósági statisztika 1945–1950. közötti évek közötti hiányzó adatainak pótlásáról, 1961. december 27. MNL OL XIX-E-1-j Bírósági statisztika 1946–1949., 22. A járásbíróságok, a megyei

10 elkészítésekor tehát figyelembe kellett vennem, hogy az 1945–1949 közötti időszakra vonatkozóan kevés statisztikai adat maradt fenn.

2. 1950-ben megkezdődött a bűnügyi adatszolgáltatás átalakítása. Ennek első lépéseként – megteremtve az ügyészségi statisztika alapjait –, 1950. január 1-jétől átszervezték a vádhatósági statisztikai adatgyűjtéseket.¹² Az adatgyűjtés megfigyelési egysége a vádhatósági ügy volt: minden bírói hatáskörbe tartozó bűncselekmény miatt tett feljelentésről, annak vádhatósági érdemi elintézésekor¹³ az állami, vagy járásbírósági közvádló, egy un. vádhatósági ügylapot állított ki. Ezen felül egyéni lapot állítottak ki a jogerősen elítéltekről, illetve felmentettekről, valamint azokról is, akikkel szemben az eljárást a bíróság megszüntette. Egyéni lapon gyűjtötték továbbá az egyévi szabadságvesztés-büntetésre ítélt személyek, de a fiatalkorúak vagy az utógondozottak adatait is. A korábbiakhoz képest új elemként, a lapokon szerepeltetni kellett az osztályhelyzetre utaló ismérveket.Az éves feldolgozás helyett elrendelték a havi és negyedéves feldolgozást. A munkát a Központi Statisztikai Hivatal végezte, az eredményeket pedig csak az Igazságügyminisztérium kapta meg, maguk az adatszolgáltató alsó- és középfokú igazságszolgáltatási szervek nem.¹⁴ Az adatszolgáltatási fegyelem emiatt is megkérdőjelezhető volt.

3. A vádhatósági statisztikai adatgyűjtés egyik döntő feladata a vádlottak osztályhelyzetének megállapítása lett, „a támadó osztályellenség leleplezése”. Éppen ezért az ügyészek gyakran panasszal éltek, mert a rendőrőrsök feljelentései, a környezettanulmányok nem tartalmazták a vádlott 1945 előtti foglalkozásának adatait, csak a feljelentéskori foglalkozás alapján sorolták a vádlottat osztályhelyzet-csoportba, de „ez a hiányosság az érdemi elintézést is hátrányosan érinti”.¹⁵

4. Alig másfél évvel a bevezetése után, megváltoztatták a rendszert: 1951. május 1-től életbe lépett a decentralizált bűnügyi adatgyűjtés.¹⁶ A vádhatósági adatgyűjtések felvételi mintái megváltoztak, egyszerűbb lajstromokat vezettek be, amelyek csak a

bíróságok (törvényszékek), a felsőbíróságok (ítélőtáblák), a Hatásköri Bíróság 1938., 1946–1949. évi ügyforgalma. 1.

12 104.000/1950 I. M. sz. rendelet

13 mint például nyomozás megszüntetése, vádirat, vádindítvány, nyomozólevél, körözés kibocsátása iránti indítvány

14 Balázs, 1969. 51–52.

15 Mádai Lajos beszámolója a vádhatósági statisztikai adatgyűjtések 1951. I. félévi eredményeiről, 1951. augusztus 28. MNL OL XIX-E-1-j Ügyészségi statisztika 1950–51. 1. kötet. 1951. évi statisztika. A vádhatósági statisztikai adatgyűjtések 1951. I. félévi eredményei. 15.

16 A változást a bűnügyi statisztikai adatgyűjtések decentralizálását szabályozó 9000/1951. I. M. sz. rendelet megjelenése hozta.

11 legfontosabbnak tartott ügyészségi, bírósági adatokra szorítkoztak, de egyszerűsítették a rendőrségi és a börtönstatisztikát is. A vádhatósági statisztikai adatgyűjtések rendszere innentől kezdve két ágra tagozódott, a vádlottak és a gyanúsítottak statisztikáira. A megfigyelési egység a vádlottaknál a személy volt, míg a gyanúsítottak esetében az ügy lett. A feladatot pedig már nem a Központi Statisztikai Hivatal, hanem a megyei bírósági statisztikusok látták el, az országos eredményeket pedig az Igazságügyminisztérium titkársága vezette.¹⁷

5. Az 1951-től életbe lépő irány, vagyis az adatgyűjtés szűkítése egyben adatvesztést is jelent a kutató számára (pl. az, hogy 1951 és 1956 között sok esetben már nem ügytípusokra, hanem ügycsoportokra gyűjtöttek adatokat.) A statisztikai adatok összegyűjtését és feldolgozását – azon túl, hogy a teljes kép kialakításához megyei és városi szinten kell összegyűjteni őket – nehezíti, hogy 1951-től a pénzügyi bűncselekmények felderítésében és megítélésben szerepet játszó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség, börtönök) már nem az egységesen kiadott szempontrendszer alapján, hanem saját operatív céljaiknak megfelelően alakították ki a statisztikájukat.

Így pl. a rendőrség a nyomozással, annak eredményességével kapcsolatos adatokat gyűjtött, míg az ügyészségi statisztika az előzetes letartóztatások, nyomozások törvényességi felügyeletére és természetesen a vádemelésekre összpontosított.¹⁸

A fentiek alapján – s minthogy a hivatalos bűnügyi statisztikai adatokat sem 1945 és 1949 között, de az 1950. évi változásokat követően sem publikálták –, a korszakban elkövetett pénzügyi bűncselekmények adataira irányuló kutatások, azok számszerű kiemelése, elkülönítése a gazdasági bűncselekményeken belül, nehezebbé válik. Így például annak alátámasztására található adat, hogy 1951-ben a gazdasági bűncselekmények száma emelkedni kezdett: a 2. negyedévben az 1. negyedévhez képest 18%-al. A vádlottak több mint felével szemben (55,1%) gazdasági bűncselekmények elkövetése miatt emeltek vádat a vádhatóságok.

Ezen belül arra vonatkozóan is találtam adatot, hogy 1951 első félévében árdrágítás miatt összesen 5740, fizetőeszközzel elkövetett bűncselekmény miatt 826, egyéb pénzügyi bűncselekmény miatt 189 vádlottal szemben indult eljárás, míg például közellátás elleni bűncselekmény miatt 43.449, tervgazdálkodás elleni bűncselekmény miatt pedig 985 személyt

17 Mádai Lajos beszámolója a vádhatósági statisztikai adatgyűjtések 1951. I. félévi eredményeiről, 1951. augusztus 28. MNL OL XIX-E-1-j Ügyészségi statisztika 1950–51. 1. kötet. 1951. évi statisztika. A vádhatósági statisztikai adatgyűjtések 1951. I. félévi eredményei. 15-16.

18 Az ötvenes évek második felétől azután egyre inkább bővítették az ügyészségi, rendőrségi és börtönügyi adatgyűjtés körét, bár a bővítéseket továbbra is „ügy és tevékenységi szemlélet” jellemezte. Balázs, 1969. 54.

12 helyeztek vád alá.¹⁹ A statisztikából tehát megállapítható, hogy a közellátás érdekeit veszélyeztető büntettek több mint 4/5-ét teszik ki az összes gazdasági bűncselekménynek, és hogy valószínűleg a tavaszi vetések elmulasztása, a késedelmes teljesítés, a feketevágások, az engedély nélküli szállítások növelhették meg ezen elkövetések számát. Ugyanakkor az egyéb pénzügyi bűncselekményeken belül már nincs elkülönítve pl. az adócsalás és a vámbűntett, és a statisztikai adatok elfedik, illetve torzítják azokat az eseteket is, amikor valakit elítélnek pl. a fent említett bűntett miatt, de az indoklásból kiderül, hogy az ítélet magában foglal más (a bíróság által kisebb jelentőségűnek tekintett) bűncselekményeket is.

Az 1950–1956 közötti időszak tekintetében a statisztikai adatok feldolgozását – a dolgozat szempontjából releváns adatok szűrését – megnehezítette egyrészt, hogy a bűncselekmények csoportosítását gyakran módosították. Az ügyészségi és bírósági statisztika 1951 és 1953 között a Btk-nak megfelelő, míg 1954-től a BHÖ szerinti bű ncselekmény-csoportosítást használt. A rendőrségi statisztika a BHÖ rendszere szerinti csoportosításra csak 1956 után tért át.²⁰ Másrészt a „megrendelői” igények – a Belügy-, az Igazságügyminisztérium, vagy a bűnüldöző szervek által támasztott elvárások – is alakították a statisztikai adatfelvételt.

Ezek mentén a hangsúly a bűnüldözési harc aktuális középpontjában álló bűncselekményekre tevődött, míg a többi bűntett külön felsorolás nélkül az „egyéb” kategóriába sorolódott. Így a pénzügyi bűncselekmények adatait a legtöbb esetben magába olvasztotta a gazdasági bűncselekmények átfogóbb kategóriája, s csak egy-egy kiemelt bűntettet – pl. az árdrágító visszaéléseket – hangsúlyoztak. (Például: 1954-ben 108.324 vádlott került a bíróság elé. A bűncselekmények 2,5%-a népköztársaság ellen; 9,3%-az államhatalom és államigazgatás rendje ellen; 3%-a család, ifjúság és nemi erkölcs ellen; 14,7%-a személyek ellen; 19,3%-a javak ellen irányult. Az elkövetett bűncselekmények 51,2%-a volt a népgazdaság elleni bűntett – gazdasági ügyekben 53.608 eljárás indult –, de ezen belül csak a társadalmi tulajdon elleni bűntettet nevesítették, ami a népgazdaság elleni bűntettek 74,9%-át tette ki. Vagyis megállapíthatjuk, hogy 1954-ben már a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntettek élveztek prioritást, amelyek esetében 1954-ben 26.980 ügyet fejeztek be vádemeléssel, 42.707 vádlottat állítva a bíróság elé. Az ügyekben okozott kár összege 101.926.024 forint, a bírósághoz áttett ügyekben lefoglalt bűnjelek értéke 14.058.146 forint, míg a bűnügyi zárlat, biztosítási

19 Mádai Lajos beszámolója a vádhatósági statisztikai adatgyűjtések 1951. I. félévi eredményeiről, 1951. augusztus 28. MNL OL XIX-E-1-j Ügyészségi statisztika 1950–51. 1. kötet. 1951. évi statisztika. A vádhatósági statisztikai adatgyűjtések 1951. I. félévi eredményei. 22.

20 Mádai, 1956. 422–423.

13 végrehajtás értéke 21.109.350 forint volt.²¹ További hasonlóan részletes statisztika a gazdasági bűncselekmények kategóriájába tartozó további bűntettekről viszont a kutatás jelenlegi állása szerint nem állt rendelkezésemre.

A statisztikai adatfeldolgozás feldolgozás problémáit összegezve elmondható, hogy az 1945–1949 közötti időszakra vonatkozó adathiány, illetve a 1950–1956 közötti korszak fent vázolt nehézségei nemcsak azt akadályozták, hogy minden egyes, általam vizsgált pénzügyi bűncselekményi kategóriát megfelelő mennyiségű statisztikai adattal támasszak alá, de mindez megnehezítette az összehasonlító elemzést is. Ezért a disszertációmban csak tendenciák, folyamatok, illetve egy-egy adatcsoport bemutatására van lehetőség, a statisztikai adatok összegyűjtése és hónapra, negyedévre, évre bontott, valamint külön igazságszolgáltatási szervek szerinti elemzése egy önálló – jövőben elvégzendő – kutatás tárgyát képezhetné, a jelen dolgozat kereteit a téma részletes feldolgozása szétfeszítette volna.