A rendes bíróságok

Bár a bírósági szervezet átalakítása – az ügyeknek a rendes bíróságok hatásköréből történő elvonása – 1945 elején a politikai népbíráskodás bevezetésével megindult,⁶¹³ azért a régi szervezetű általános bíróságok (járásbíróság, törvényszék, ítélőtábla, kúria), sőt egyes különbíróságok is (honvédbíróságok, közigazgatási bíróság, hatásköri bíróság stb.) hosszabb-rövidebb ideig változatlan formák között folytatták működésüket. Azonban sem ez a szervezeti forma, sem pedig a formát kitöltő bírók, akik szaktudásukat a háború előtt szerezték, nem feleltek meg a szovjet mintának – amely szerint a bíróság feladata az ellenségesnek tekintett osztályok féken tartása és a dolgozó osztályból származó ingatag elemek nevelését –,⁶¹⁴ és az ezt adaptálni kívánó kommunista párt elvárásainak. Az általános bíróságok rendszerint alkalmatlanoknak bizonyultak e feladatok elvégzésére, „sőt nemegyszer egyenesen szembe szegültek a népi demokrácia politikájával és az ellenséges elemeket támogatták ítélkezésükkel.

A bírósági szabotázs gyakran egészen határozott formákat öltött a földvisszaítélések, az adócsalóknak, a gazdasági kártevőknek a felmentése stb. formájában.”⁶¹⁵

A háború előtti jogszabályokat alkalmazó, 1945 előtt gyakorlatot szerzett bírók, akik hatályos jogszabályokon és tényeken nyugvó, esetleg felmentő, vagy az elvárásokhoz képest enyhe ítéletet hoztak, tehát minden bizonnyal szálkát jelentettek a kommunisták szemében.

610 Gerzenzon–Iszajev–Pijontovszkij–Utyevszkij, 1951. 188–189.

611 Révész, 2003.

612 Lenin, 1949. 386.

613 81/1945. M. E. sz. rendelet a népbíráskodásról. Magyar Közlöny, 1945/3. szám.

614 Pető, 1962. 11. Ez a gondolat megfogalmazásra kerül a szovjet Btk-ban is, amely kimondja, hogy a „társadalmi védekezés intézkedéseit” egyrészt a bűncselekmény elkövetőjével szemben újabb bűncselekmények megakadályozása céljából, továbbá az elkövetőknek a „dolgozók államába való társadalmi együttélésre átnevelés céljából” valamint „a társadalom kevéssé öntudatos tagjaira hatás gyakorlása céljából” kell alkalmazni. Vö Menysagin, 1951.

615 Névai, 1960. 212.

138 Mint ahogyan a probléma lényegét Névai László megfogalmazta: „A régi jogszabály az új életviszonyok közepette már valóságos spanyolcsizmaként szorít és hogy várhatnók régi jogszabályainknak új tartalommal való megtöltését azoktól a bíráktól, akik maguk is a régi rendszer neveltjei, sőt legtöbbször nemcsak neveltjei, hanem hívei is?! Az ilyen kísérlet a legtöbb esetben hajótörésre van ítélve: nemcsak hogy őszinte alkalmazkodást nem várhatunk a régi rendszer egyes, fejlődni nem képes bíráitól, hanem egyenesen annak vagyunk tanúi, hogy a reakciós bírák a régi jogszabályoknak új, demokratikus módon való alkalmazása helyett még azt a néhány új, demokratikus jogszabályt is reakciós, formalisztikus, skolasztikus módon próbálják alkalmazni s keresik a kibúvókat. (Lásd a földbirtokpereket, lópereket, árdrágítási, fegyverrejtegetési ügyeket stb.)”⁶¹⁶

Mindezen pedig a politikai hatalom változtatni akart. A változást három csapásirány mentén tartották megvalósíthatónak: egyrészt a régebb óta működő bírák „demokratikus átnevelése” (és az erre alkalmatlanok elbocsájtása) által – ennek érdekében első lépésként igazoló bizottság elé állították a bírókat, és ügyészeket –, másrészt egy új bírói generáció kinevelésével,⁶¹⁷ harmadsorban pedig a laikus/népi bíráskodás újraértelmezett formájának bevezetésével, amelynek kereti között az ítélkezőket már egyáltalán nem köti gúzsba holmi jogi szakmaiság.⁶¹⁸

Ennek feltételeit az 1948. évi XXII. tv. teremtette meg, amely lehetővé tette bármely bíróság ítélőbírójának — beleegyezése nélküli – áthelyezését, vagy 1949. december 31-ig történő végelbánás⁶¹⁹ alá vonását.⁶²⁰ Az áthelyezhetőség és nyugdíjazhatóság puszta lehetősége is alkalmas volt a bírák megfélemlítésére, zaklatására, biztonságérzetük elvonására. Ahogyan azt az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület megfogalmazta: „Miként ítélkezzék szabadon a bíró kényes természetű politikai büntető, vagy polgári ügyekben, ha mint lehetőség állandóan fönnforog, hogy áthelyezhetik, nyugdíjazhatják. Nem lesz-e a bíró hajlamos arra, hogy az eléje vitt ügyben ne csupán a jogszabályokat tekintse zsinórmértékül, hanem más, tilos területre is elkalandozzék figyelme és érdeklődése. Már pedig a bírói eljáráshoz és az ítélkezés

616 Névai, 1948. 122.

617 A bírósági és ügyészségi apparátus új káderekkel való erőteljes felfrissítése érdekében állították fel a Büntetőbírói és államügyészi akadémiát – későbbi nevén Bírói és ügyészi akadémiát. [4181/1949. (VIII. 6.) Korm.

sz. rendelet]. Az akadémia a népi származású dolgozók részére nyújtott jogi képzést, a végzett növendékek közül több százan nyertek kinevezést a bírói és ügyészi karba. A kérdésről lásd bővebben Szabó, 1948. 107–108.

618 Ez valósult meg az uzsorabíróság különtanácsának (a munkásbíróságoknak) a munkája során. Ld. később.

619 Különleges okokból a szolgálati idő letelte előtt nyugdíjazott vagy elbocsátott.

620 1948. évi XXII. tc. az ítélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az ítélőbírák és az államügyészségi tagok végelbánás alá vonásának átmeneti szabályozásáról. Kihirdetve az Országos Törvénytárban, 1948. március 23.-án. Rendőrségi Közlöny, 1948/9. szám.

139 pártatlanságához fűződő közjogi érdek szempontjából a gyanú látszatát is kerülni kell, nehogy az ítélőbíró aggályt kelthessen maga iránt.”⁶²¹

Noha az igazoló és létszámcsökkentő eljárás következtében 304 olyan bíró távozott a bírói karból, akiknek politikai magatartását kifogásolták az erre kijelölt hatóságok, a szűrőn átesettek pedig már megfeleltek a „demokratikus szellem követelményeinek”,⁶²² Ries István a bírói karral kapcsolatban még 1948 közepén is a következő véleményen volt: „Sem az igazolás, sem a B. listázás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és a bíróságokban nagyon sok reakciós elem maradt benn.”⁶²³

A bírósági szervezet alapjaiban történő átalakítása az egypártrendszer megvalósulásával új erőre kapott. 1949-ben a büntetőbíráskodás egész területén bevezették a népi ülnökök rendszerét,⁶²⁴ amit az új alkotmány megerősített, valamint megfogalmazta a bírák határozott időre szóló választásának és visszahívhatóságának lehetőségét.⁶²⁵ Az alkotmányban rögzített elveket a gyakorlatban ráadásul sajátosan értelmezték, így a kormánynak az igazságügyi tárcán keresztül olyan jogosítványokat adtak, amelyek a bíróságokat merev hierarchiába vonták. „A hierarchikus államszervezés teljességét a végrehajtó apparátus, a bíróságok és a párt szerveződésének totális párhuzamossága biztosította. A miniszter a bíróságok formális irányítását a bírósági elnökökön keresztül végezte titkos utasítások, leiratok, miniszteri és felügyeleti tájékoztatók segítségével. A megyei elnökök közvetlen utasíthatósága és teljes alárendelődése az igazságügy-miniszternek a miniszter felé való jelentési kötelezettségben csúcsosodott ki.”⁶²⁶ Ez a közvetlen utasításos rendszer nemcsak a (direkt) politikai perekben, hanem a gazdasági perekben is megmutatkozott, és az e téren hozott ítéletek is – főleg nagy számuk okán – alkalmasak lettek arra, hogy a jog eszközét felhasználva, tömegeket félemlítsenek meg.⁶²⁷

Alapvető változást jelentett a Legfelsőbb Bíróság feladatának új meghatározása is.

1949-ig a Kúria (a hatáskörébe tartozó ítélkezési tevékenységen kívül), az elvi kérdésekben meghozott határozataival a jogalkalmazás egységét biztosította. Az Alkotmány elfogadását követően a feladat változott: a Legfelsőbb Bíróság már nem az egységes jogalkalmazást biztosította, hanem – a bíróságok számára kötelező erővel rendelkező irányelveken és az elvi

621 Sz. n.: A bírák áthelyezésének és végelbánás alá vonásának szabályozásáról szóló törvény körül – az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület észrevételei. Jogtudományi Közlöny, 1948/5–6. szám. 60.

622 Uo. 61.

623 Ries, 1948. 140.

624 1949. évi XI. tv. a népnek a büntető igazságszolgáltatásban valórészvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről

625 1949. évi XX. törvény 37. és 39. §.

626 Fleck, 2001. 117.

627 Idézi Hack, 2007. A kérdés részletes elemzését lásd Kahler, 1993.

140 döntéseken keresztül –,⁶²⁸ elvi irányítást gyakorolt az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében.⁶²⁹

Az 1949. évi XI. tc.⁶³⁰ megszüntette a büntetőeljárásban a harmadfokú felülvizsgálat lehetőségét. Ezt követően 1950-ben az 1949. évi alkotmány módosításáról szóló törvény a főállamügyészség intézményét is felszámolta. Az 1951-ben kiadott Büntető perrendtartásról szóló törvény⁶³¹ (Bp.) pedig már egyértelműen a szovjet minta leképeződése volt, amelyről a korszak párthű értékelői azt tartották, hogy „világos áttekinthetőségével, egyszerű, magyaros, mindenki számára érthető nyelvezetével komolyan hozzájárult ahhoz, hogy büntetőbíróságaink büntetőtörvényeinket helyesen alkalmazzák a nép ellenségeivel szemben, és dolgozóinkat a szocialista társadalmi együttélés szabályainak a megtartására neveljék.”

A magyar bírósági szervezet 1950 után radikális változásokon ment át. Az 1950. évi 46.

tvr. újraszabályozta a bíróságok hatáskörét. Általános hatáskörű bíróságnak a megyei bíróságok (törvényszékek) helyett a járásbíróságokat tette meg, polgári ügyekben és büntetőügyekben első fokon egyaránt. Ettől kezdve a polgári és büntetőügyek általában a járásbíróságok hatáskörébe tartoztak, azok kivételével, amelyeket a törvény eleve a megyei bíróságok elé utalt: pl. árdrágító visszaélés és a közellátás érdekét veszélyeztető bűncselekmények, ha arra a törvény halálbüntetést állapított meg; a tervbűntettek; a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények.⁶³²

A Sztálin halálát követő enyhülés a gazdasági bűncselekmények megítélése terén is éreztette a hatását: kritikák fogalmazódtak meg az 1953 előtt kialakult gyakorlattal szemben, hangoztatva, hogy az igazságszolgáltatás a legsúlyosabb hibákat a gazdasági bűncselekmények üldözése terén követte el.⁶³³ Nagy Imre 1953 július 4-én elmondott, a kormánya programját ismertető beszédében ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „A bírósági és kihágási eljárások nagy száma a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítások terén elkövetett tömeges túlkapások és visszaélések,

628 Legfelsőbb Bíróság irányelvet adott ki, ha a „bírói hivatás helyes betöltése érdekében akár általános szempontból, akár valamely jogszabály részletes kifejtése végett elvi irányítás szükséges, ezt az igazságügy-miniszter kezdeményezésére az Alkotmány 38. §.-án alapuló jogkörében a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága irányelv megállapításával adja meg”. Az elvi döntés meghozatalára akkor került sor, ha egy bíróság téves alapon álló jogerős határozatot hozott, vagy ha bíróságok ellentétes elvi alapon álló határozatokat hoztak, és az elvi kérdés eldöntése „az igazságszolgáltatás helyes működése érdekében szükséges”, vagy ha korábbi elvi döntéstől való eltérés volt szükséges. 4338/1949. (XII. 6.) MT rend. 1. §.-ának (2) bek. és 6. §.

629 1949. évi XX. törvény 38. §.

630 A népnek a büntető igazságszolgáltatásban való részvételéről és a fellebbvitel egyszerűsítéséről

631 1951. évi III. tv. a büntetőperrendtartásról. Magyar Közlöny, 1951/79. szám.

632 1950. évi 46. sz. tvr. az igazságügyi szervezettel kapcsolatos hatásköri és eljárási szabályok módosításáról.

Magyar Közlöny, 1950/199–203. szám.

633 Vida, 1955. 103.

141 valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét, meglazították a dolgozó nép és állami szerveink, helyi tanácsaink kapcsolatát.”⁶³⁴

A közigazgatási és bírósági szervezet területi összehangolását szolgálta a 48/1953. M.T.

sz. rendelet, amely a járásbíróságokat 1953. október 6-tól kerületenként újra decentralizálta. Ezt erősítette meg az Bírósági Szervezeti Törvény,⁶³⁵ amely megyei bírósági hatáskörben létrehozta a Fővárosi Bíróságot, ami a Budapesti Megyei Bíróság megszüntetését jelentette, és járásbírósági hatáskörben kerületi bíróságokat állított fel. Ez az átalakítás is csak 1957-ig volt érvényben.