– Síklaki István 70. születésnapjára, szeretettel302 –
Sehol-sziget vagy Új Atlantisz erőteljesen esztétizált társadalmaiban a boldogság építő kö-veinek a vágybeteljesülések oszlopsorai kínálnak szilárd támasztékot. A „nem létező hely”
leírásának többezer éves európai hagyománya nem egy esetben megkerülhetetlen államelmé-leti bölcseletekben fogalmazódott meg – most azonban irányítsuk fókuszunkat a műfaj (utópia, disztópia, entrópia stb.) azon variánsai felé, melyekben az ismert vagy isme-retlen szerzők/alkotók a Nép vágyainak adnak hangot/víziót. Mert, bár sokat nem tudunk róla, lévén keveset vagy tán’ sose találkozunk vele, de a hétköznapok emberének titkos vágyait, melyek túlmutatnak az engedelmesség, a lelkiismeret szabadsága, az Istennek tetsző élet tartományán, talán érdemes megfejteni, ábrázolni próbálni, de legalábbis kigúnyolni – gondolhatták a XVI–XVII. századi mítoszmesélők, akik aztán neki is láttak ezen bemuta-tásoknak. Mondjuk ki: a képzelgéseknek.303 (Mert, úgy-e, szociálpszichológiai módszeresség nélkül dolgoztak...)
Valamikor 1530 táján Hans Sachs nürnbergi mestervarga, s egyben mesterdalnok szatirikus balladában énekli meg Cocaigne-t304 – s ezzel jelentős mértékben szegi meg a dalnokiskola közepén kiállított tabulatúra szigorú előírásait, pedig olyan volt ez a dalnokoknak, mint susztereknek a kaptafa. (Richard Wagner vígoperájában is ez az alapdilemma: az ifjú frank lovag, Walter von Stolzing dalnokká avatása valójában az újítás és a tradíció összeütközését jelképezi.)
Sachs témaválasztása valóban merész. Cocaigne a kora középkori mítoszok egyike, amely egész Európában megtalálható: ez a tejjel-mézzel folyó Kánaán. A föld, ahol senki nem dolgozik, és mindenkire testi élvezetek várnak: a hegyek sajtból vannak, a folyómedrekben bor és tej folyik, sült csirkék potyognak az égből, a fákon egész évben érett gyümölcsök lógnak, és akit munkavégzésen kapnak, azt letartóztatják. Semmiért nem kell fizetni, és bárki szabadon szexelhet. Az első verziókban még romlott papok és erkölcstelen apácák a szerep-lők, a későbbi történeteket már közvetlenül a paraszti világhoz rendelik. Tudós történészek értelmezésében a Cocaigne-mítosz a középkori parasztság vágyálma volt, amely némi írt jelenthetett a kemény munkavégzésre és a gyakori éhínségekre.305 Persze a parasztság szóhoz nem jutott, csak ábrázolódott, elmesélődött, értelmeződött...
1567-ben idősebb Peter Brueghel elkészíti a Het Luilekkerland című festményét barátja, a gazdag antwerpeni kereskedő, Hans Franckert számára. Het Luikkerland, azaz The Land of Cocaigne:
302 és a megbocsátásodat kérve a késésért...:)
303 Az irodalomtudomány műfaji besorolása szerint a svankköltészet versben vagy prózában elbeszélt tréfás, mulatságos képzelgés. Lásd: https://www.holmi.org/2002/05/mann-lajos-a-svankrol
304 Le Goff nem ad helyt azon etimológiai magyarázatoknak, miszerint a név, Cocaigne, bizonyíthatóan a „little cake”, a gyerekek számára készített süteményből eredne. Le Goff, Jacques: A középkor hősei és csodái. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012. Fordította: Lőrinszky Ildikó.
305 https://web.archive.org/web/20120716201501/http://utopia.nypl.org/I_sources_9b.html
Brueghel, sokszor Franckerttel együtt, szeretett falvakba, falusi eseményekre látogatni, hogy megfigyelje a parasztok viselkedését, szokásait és rituáléit, ahogy esznek, ahogy táncolnak, ahogy szexelnek, élvezettel szemlélte viccelődéseiket, játékaikat, veszekedéseiket. És utána megfestette – s ezzel hagyta szóhoz jutni a parasztokat.
Ezen a festményen, nagyszerű kompozícióban elrendezve, megjelennek a Cocaigne-mítosz alapelemei, a túlevés, a túlivás, a tátott szájjal sült galambra várás, a henyélés, a hatalmas sziklaként ábrázolt rizspuding (jobb felső sarok, éppen valaki rágja át magát rajta), a sárgájában egy kanállal bandukoló tojás, a tálalásra kész sült malac, oldalában egy késsel, a piskótát termő fa és így tovább. Ugyanakkor Brueghel eloldja a paraszti világtól a témát, hiszen – nem nézve most azt a tényt, hogy a képen csak férfialakok vannak – a cséphadarója felett összerogyott paraszton kívül a drága bundáján hempergő, szemével bizonyára az Istent kereső egyházfi és még két katona is szerepeltetése azt mutatja, hogy a festő mindenkit el tudott képzelni ebben az Édenben, ahol senkinek nem kell dolgoznia és ami végtelen ital- és ételforrást kínált. Mennyei szintjét a földi örömöknek.
A művészettörténészek szerint Brueghel a jelenettel erős társadalomkritikát fogalmaz meg az egész holland (férfi)társadalomról, amit két jelenségbe, a falánkságba és a lustaságba sűrít, azaz főbűnökként értékel. Mindehhez a kezdődő németalföldi szabadságharc és a folyamatban lévő protestáns reformáció kínált történeti kontextust. (Az utóbbit Brueghel a „Farsang és a nagyböjt küzdelme” című szatirikus festményén is megörökítette.)
Majd 150 évvel később Johann Baptist Homann (1664–1724) császári geográfus, német térképész és térképkiadó 1694-ben nyomtatja ki saját metszésű térképét, melyhez egy katonatiszt, Johann Andreas Schnebelin készít átfogó magyarázatot. A térkép felirata:
„Schlarranffenlandes”, azaz Cocaigne földje:
Homann autodidaktaként sajátítja el a térképkészítést, illetve a rézmetszést, és amíg a német területek elismert térképészévé válik, valójában egyetlen dologgal foglalatoskodik: vallást vált. Az eredetileg katolikus fiú a jezsuitákhoz jár iskolába, majd azt követően belép a domon-kos rendbe. Később Nürnbergbe költözik csak azért, hogy lutheránus lehessen. A hitváltás jól sikerül, ám nem lesz tartós, mert Homann hamarosan rekatolizál, ami a családjával és a várossal való viszonyát is megrontja. Végül kérvényezi, hogy ismét lutheránus lehessen...
A hite megtalálásának, azaz valláserkölcsi szabályrendszere kálváriájában hánykolódó Homann ismerte Hans Sachs svankversét, melynek hatására készítette el Cocaigne térképét. A földet a 360. és az 520. hosszúsági körök közé tájolta be... A föld legfelső részén a Terra Sancta Incognito-t jelöli a térkép: a hívők, a jámborok, a kegyesek élnek itt – de ez még ismeretlen, még fel nem fedezett terület... (bár neve máris van: Új Jeruzsálem). Lent viszont a jól ismert, a már rég felfedezett vidék: a Pokol – Belzebub, Sátán és Lucifer földje. A térkép által ábrázolt terület közepén a Nemi Vágyak tengere található, amit a következő régiók ölelnek körül: a Tékozlók Királysága; a Mammon/a Pénz országa; a Nemtörődömség/a Hanyagság földje; a Nagyhasúak Birodalma; az Uzsorások Királysága; a Vágy Köztársasága;
a Kevélység Régiója; a Süketek Országa; a Falánkság Földje; a Veszekedések Országa; az Ivászat földje; az Esküdözések országa; az Öregek országa; a Fiatalok országa; a Dohányzók Földje; a Tubákolók földje; a Szellemidézők földje; az Élősködők /Potyázók-szigete; a Szajhák-tengere; s végül a Részegek-tengere.
A térkép olyannyira kidolgozott, hogy a régiók nevén kívül még több, mint 1700 név találha-tó: városok, falvak, folyók, erődök, hegyek, tavak és szigetek neve – a legtöbbször gunyoros, ironikus hangzással.306
Cocaigne képzete nem hal ki a XVII. századdal: a XVIII. századi Nápolyban rendszeresen megtartották a Cocaigne-ünnepet, melynek kezdetén óriási halom húst, sajtot, kenyeret és zöldséget tornyoztak föl, és amikor a király jelt adott, a tömeg rávetette magát a javakra, igyekezve minél többet megkaparintani, hazavinni. A jeleneten az udvari méltóságok mindig jól szórakoztak.307
Hát István, ez lehet az igazi szociálpszichológiai küldetés. Amikor az élvezetek, az öröm, a javak fogyasztása, a vágyak ébredése, sőt a vágyak kielégítése szélsőségességgé, zavartsággá, indolenciává, mentális zavarodottsággá vágyik a köznapi és a szakmai-tudományos értelme-zésekben. Ezt túlélni, ezt megmagyarázni, ezt inkorporálni.
További sok sikert! És nagyon-nagyon boldog születésnapot!!!
306 https://digital.library.cornell.edu/catalog/ss:3293788
307 https://web.archive.org/web/20120716201501/http://utopia.nypl.org/I_sources_9b.html
Háznézők (részlet). Akril, vászon, 150 x 130 cm
Kóda
Pszeudo-Erős Feri (2019 nyara)308 NAPTOLVAJOK
Az újsághasábnyi fényes távlatok nemesebb célokra kellenek;
a humánum leheletnyi selymét át-átdöfik az éles fegyverek.
Aminthogy meglelte Jacqueline is a maga derék Onassisát,
miért is ne folytatnánk e csendes szellemi onániát?
Győz a jó – vidám a világ.
Az igazságnál szebb az illúzió.
Részletre is megvásárolható.
Van már Önöknél televízió?
Agymértékutáni gondolatszabadság, igazítható, pompás konfekció:
íme a tiszta gondolatszabadság – vallja e fennkölt, modern koncepció.
Ha ember vagy és hazátlan, és oly magányos, mint a csillagok, azért még ne hidd,
hogy nem kell választanod.
Ma nehezebb, mint tegnap és holnap tán még nehezebb.
Simogatnak és szorítanak a láthatatlan gépkezek.
Prométheusz vagy naplopó?
Naptolvajok vagyunk, kik itt vagyunk.
Még nem dőlt el, melyik leszünk.
Naphosszat ülünk és vitatkozunk.
A kockázat csak annyi, hogy tán nincs is igazunk –
s hogy Prométheusz akartunk lenni, ez sem lesz vigaszunk.
Szétszéledünk ekkor szelíden, mint hivatásos naplopók, s aggkorunkban meghalunk, mint Kossuth-díjas alkotók.
308 Szerzői lábjegyzet: a vers nem most először kerül nyilvánosság elé, megjelent a Goffman meséi c. kötetben is (Cserépfalvi-Seneca, Bp. 1996.). Szerkesztői lábjegyzet: a Festschrift szervezése 2019 tavaszán kezdődött, amikor Erős Ferit arra kértem, adjon valamely írást „a fenséges és az alantas” kérdéséről. Több vers között ezt küldte. Most már Feri emlékét is őrzi immár a vers, a mindig őszinte üzenetei közül e ránk hagyott is.
Szerzőink
A.Gergely András társadalomkutató, az ELTE TáTK, a PTE és (olykor) az SZTE oktatója, szerkesztő
Bíró Judit habilitált egyetemi docens, ELTE TÁTK, Társadalmi Kapcsolatok Intézete oktató, Kisebbségszociológia Tanszék tanszékvezető
Csepeli György szociálpszichológus, szociológus, egyetemi tanár, az ELTE Társadalom-tudományi Kar oktatója, bővebben: http://www.csepeli.hu/cv_eng.html
Dessewffy Tibor ELTE TÁTK Digitális Szociológia kutatóközpont vezető, habilitált egyetemi docens
Dúll Andrea (ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézet) Intézetigazgató egyetemi tanár, az MTA doktora
Pszeudo-Erős Feri (1946–2020) szociálpszichológus, a pszichológiai tudományok kandidátusa (1982), az MTA doktora (2002). MTA Pszichológiai Kutató Intézete (1973–
2013), 1995-től a PTE BTK Pszichológiai Intézete Szociálpszichológiai Tanszékének docense, 1998-tól egyetemi tanára, 2013-tól professzor emeritus. 1997-től a PTE BTK Pszichológiai Doktori Iskolája elméleti pszichoanalízis programjának vezetője
Flach Richárd PhD-hallgató, Pécsi Tudományegyetem
Gyökér Róbert zenekari művész, kulturális antropológus, filmrendező, doktorandusz.
Bővebben: http://www.docdivision.hu/
Kamarás István OJD író, szociológus, egyetemi oktató, akadémiai doktor. Bővebben:
http://www.kamarasistvan.eoldal.hu/
Kiss Endre filozófus, filozófiatörténész, germanista, egyetemi tanár, az MTA doktora
Kiss Máté az ELTE TÁTK Szociológia Doktori Iskola Interdiszciplináris Társadalomkuta-tások Doktori Program doktorandusza, és a Kulturális Antropológia Tanszék magyar és angol nyelvű programjainak óraadó tanára
Lányi Gusztáv pszichológus, szociológus, a tudomány kandidátusa (CSc), ny. egyetemi docens
Nagy Ádám ifjúságszociológus, a neveléstudomány habilitált doktora, a Magyar Pedagógiai Társaság Szabadidő-pedagógiai Szakosztályának elnöke, valamint a Magyar Szociológiai Társaság elnökségi tagja; a komáromi Selye János Egyetem és a Kodolányi János Egyetem docense.
Nagy J. Endre jogász, történész, szociológus, habilitált egyetemi tanár, professor emeritus (Semmelweis Egyetem)
Örkény Antal szociológus, az MTA doktora, az ELTE Társadalomtudományi Kar egyetemi tanára, 1996 óta az ELTE-UNESCO Kisebbségszociológiai Tanszék vezetője, 2006 óta a Társadalmi Kapcsolatok Intézete igazgatója
Séra László pszichológus, 1974 és 2005 között az ELTE BTK általános (kognitív) pszichológia oktatója, majd 2008-ig habil. főiskolai tanár (KJF)
Tettamanti Ádám képzőművész (https://tettamantiadam.wixsite.com/tettamanti)
Tibori Timea szociológus (MTA TK Szociológiai Intézete), intézetigazgató, kutatásvezető, a Kultúra és Közösség főszerkesztője
Tóth Katalin kulturális antropológus, az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola Magyar és összehasonlító folklorisztika Doktori Program hallgatója
Trencsényi László tanár, közoktatási kutató-fejlesztő, Tudományos /Művészeti/ akadémiai tag (MTA), habilitált egyetemi tanár (ELTE).