3. Párviadal – hármasban
3.3. A Romániai Értesítő (1900)
Másfél havi hallgatás után, az új évszázad első hónapjának legvégén ugyanakkor megjelent a Romániai Értesítő! Szerkesztője és most már kiadója ugyancsak Bartalus. A kiadó hivatal a református parókián volt (Strada Luterana 8.).
A viszonyok megváltozását nem csak a kiadói kör névsorának elhagyása, a ritkásabb (havon-kénti) megjelenés, és az ennek megfelelő szerényebb címadás, de az apróbb, sűrűbbre szedett hasábok is jelezték. Már a Híradó lehetséges, és tényleges, de hátralékos előfi zetőinek címzett felhívások is az anyagi háttér elégtelenségére fi gyelmeztettek. Bartalus beköszöntőjében kizáró-lag ezzel magyarázta lapjuk megszűnését.62 A társulati hírek között pedig jelezte, hogy a vá-lasztmány folytatni kívánta a kiadói vállalkozást, ám a behajtatlan tartozások miatt nem kívánt ilyen áldozatot tőlük. Bíztatásukra azonban mégis vállalta a havi tájékoztató szerkesztését.63
A közéleti csatamezőkön elszenvedett kudarcok hatására, s különösen a katolikus verseny-társ megjelenése miatt, azonban a lap célját óvatosabban és átgondoltabban fogalmazta meg.
Mindenekelőtt a nyilvánosság szerepét hangsúlyozta, amely nem csak a társasági élettől tá-volmaradók tájékoztatását, de egyúttal a vezetőség munkájának „civil” ellenőrzését is biz-tosítja, s ezzel jótékonyan fékezi a bűnös utakra tévelygés ösztönét mind a vezetők mind a vezetettek számára.
Új szempont a hazai közvélemény tájékoztatásának igénye. S ebben jó adag önérzet is munkált. Bartalus állítása szerint ugyanis a hazai közvélemény értesülései eddig nem voltak elégségesek és megfelelőek annak a lényegi kérdésnek az eldöntésére, hogy: „…a Romániába telepedett sok ezerre menő magyarságnak a magyar fajra nézve van-e valami értéke, mint ahogy mi hisszük, hogy van; vagy pedig, mint a hogy némelyek állítják, az összes romániai magyarság csak egy értéktelen, szemét, söpredék nép.”64
A szerkesztő szóba hozta a magyar nyelvű laptársat is, ám a most már nyilvánosság elé lépő Bálinth Jánossal szemben láthatólag nem akart semmi visszavonhatatlant elkövetni. Annál ke-vésbé, mivel a katolikus papot csak néhány hete választották meg (magas szavazati aránnyal) a Társulat elnökévé, majd annak elhárítása után alelnökévé.65 A bukaresti magyarság szervezeti
61 Új magyar lap Bukarestben. Uo.
62 RÉ, 1900. jan. 30/[febr.]11.
63 A mintegy 250 franknyi kintlévőség pótlására a választmány által e célra díjmentesen felajánlott díszterem-ben egy belépti díjas előadás megtartását tervezte. Uo.
64 Érdekes, hogy a karácsonyi a pásztorjáték rendezője is – a gyér érdeklődés miatt felzaklatva – előadás köz-ben azt kiabálta be színjátszóinak: „Keljetek fel pásztorok, mert nem érdemes ez a bukaresti söpredék nép, hogy előadást tartson az ember neki.” Uo.
65 BK, 1899. szept. 18/30. és BK. nov. 14/26.
Határon túli magyar sajtó – Trianon előtt 64
kettészakadásának veszélye pedig nagyobb volt, mint valaha. Nagy visszatetszést keltett példá-ul, hogy a kizártak által indított kártérítési perben az ügyvédek azzal érveltek, hogy az erdélyi románság „elnyomása” miatt példásan meg kell büntetni a regáti magyarok bázisintézményét.66 Mindez a belső vitáknak immár veszélyes politikai dimenziókat kölcsönzött. A két tábor közötti szakadékot az is tovább mélyítette, hogy Bálinthnak a regáti magyarság gondozásában szerzett érdemeit taglaló írás jelent meg a hazai sajtóban, amelynek pontatlanságait hiúságában megbánt-va, de férfi asan visszafogottan igazította helyre a szerkesztő.
A terhes súrlódások ellenére Bartalus lelkierejéből szerencsére futotta még arra is, hogy a magyar közösséget általában érintő ügyekről szóljon: a Társulat új működési szabályzatának (többnyire előnyös) változásairól, s az egyházmegyei közgyűlésekről. Ez utóbbiak végkicsen-gése az volt, hogy aggasztóan romlott kapcsolatuk a román tanügyi hatóságokkal, s nem csak a két tankönyv újraíratása miatt (amire a csekély pályázati díjazás miatt az óta sem találtak jelentkezőt), de az újabban megkövetelt matrikulák, román (kettős) könyvelés és vizsgajegy-zőkönyv-vezetés miatt is. S indokoltnak látta a református iskolába járó gyermekek szüleit fi gyelmeztetni – éppen a román tanfelügyelet szigorára hivatkozva – a mulasztások igazolá-sára, s a tanítás kezdetének pontos betartására. Talán Bartalus maga is érezte, hogy megint nem sikerült a helyes arányt megtalálnia, a szűk társulati érdekek és a magyar közösség egé-szét érintő témák között, ezért a „helyhiányra” hivatkozva sajnálkozását fejezte ki a kimaradt iskolai beszámolók miatt.67
Az új lapszámban a „civil” tartalmak között említésre méltó, hogy a gazdasági válság meg-szorító intézkedést tett szükségessé a református gyülekezetben, így az ünnepekre nem fo-gadtak legátust az óhazából. Ennek fényében különösen elismerésre méltó az egyháztagok adakozásának puszta ténye a kolozsvári szeretetház (menhely) javára.68 A magyar öntudat erősítésének egy másik tényével szembesülhetett az olvasó a Bukarest népességéről szóló hír-adásból, kiderült ugyanis hogy a negyvenezresre becsült bukaresti magyarság mintegy 14
%-át teszi ki a román főváros népességének.69 A közügyek terén a Társulat választmánya számára kedvező és kellemetlen hírek vegyes képet mutatnak.70 Közülük kiemelhető a kor-rupciós vádak cáfolatául kért számvizsgálat összességében felmentő jelentése.71
66 1200 lejre perelték a Társulatot a károkozásért, amit a Petőfi -ünnepség elmaradása okozott. A Társulat ugyanis megvonta a jogot, hogy a műsort a Díszteremben tartsák, mondván, hogy elkerüljék a látszatot, hogy az est a Társulat hivatalos programja. Egy per. RÉ, 1900. jan. 30/[febr.]11. Kicsinyes törlesztésképpen S. Némethék egy félrevezető értesítést küldtek ki a Társulat zártkörű farsangi báljáról, ami alapos felfordulást okozott a szer-vezésben, de ez a rendezvény nem maradt el. Uo.
67 Uo.
68 RÉ, 1900. febr. 27./[márc.]11.
69 A statisztikai jelentés meglehetősen szűkszavú. A főváros lakosságát 282.069 főben adja meg, akikből 43.318 a (hontalan) zsidó, s további 53.056 idegen anyanyelvi bontás nélkül. Uo.
70 A Társulatot az elmaradt Petőfi -est ürügyén a román bíróság a megtartott előleg kétszeresének és a perkölt-ségeknek a megfi zetésére kötelezte. Bálinth Jánost viszont egy nyilvános szereplésekor elhangzott sértő megjegy-zése [„söpredék”] miatt a közgyűlés megrovásban részesítette. Uo. Nagyon is valószínű, hogy ennek az aff érnak is szerepe volt abban, hogy a Társulat március 11-ei tisztújító közgyűlésén a rivális lap szerkesztőjét nem válasz-tották be az új vezetőségbe. Az elnök végül Sántha Andrással szemben ismételten Szörnyű Béla lett, alelnökké viszont Debreczi Józsefet választották Bálinth és Vizy helyett. RÉ, 1900. márc. 26. /[ápr.]8.
71 S. Némethék azonban fenntartották álláspontjukat, s a hatóságoknál azzal a váddal hozakodtak elő, hogy a választmány a tagok befi zetéseivel az Egyesült Államokban tervez új életet kezdeni. Ennek a híresztelésnek csu-pán annyi valóságalapja volt, hogy az ekkor már a német Anker Betegsegélyző Egylet pénztárosa ezt csakugyan megtette tagtársaival. RÉ, febr. 27./[márc.]11.
3. Párviadal – hármasban 65
A beköszöntőben a szerkesztő ígéretet tett, hogy a fővárosi magyar közösség dolgai mellett tudatosan kíván a diaszpóra magyarság ügyeivel is foglalkozni. Nos, a 3. lapszámban találjuk az első érdemi híradást, mégpedig a brăilai reformátusokról. A gyülekezet azonban hasonló meghasonlott állapotban találtatott, mint a fővárosi egyesület. A gyülekezeti gondnok és helyettese a lelkész ellen agitált, s a viták végül itt is a román bíróságra vezettek.72
S ha sikerül is tisztázni a temetkezési egylet számadásával a brăilai viszonyokat, Bukarest magyar egyesülete menthetetlennek látszik. A Bartalus személye ellen összehívott mintegy 200 fős „népgyűlés” követeli a lelkész lemondását (78-an aláírásukkal is). Bartalus helyzeté-nek megingása a lap további sorsára is kihatással lesz: a Romániai Értesítő az általunk ismert 4 szám után végleg megszűnik.
72 Jáni Gábor gondnok és helyettese, Rózsa Sándor a temetkezési pénzek elsikkasztásával vádolták Nagy Sán-dor missziói lelkészt, aki felsőbb utasításra polgári peres úton vett elégtételt az igaztalan rágalmakért. RÉ, 1900.
márc. 26. /[ápr.]8.