A RENDSZERSZEMLÉLETŰ TALAJHASZNÁLAT - TERVEZÉS

A földhasználat időbeli és térbeli tervezésének eszközei mindig az adott társadalmak gazdasági és technológiai fejlettségi színvonalát tükrözték. Már az ókori társadalmak is rendszerezték a földhasználati információkat a kataszteri nyilvántartások vezetésével, a növénytermesztési és meteorológiai megfigyelések följegyzésével. Később, a gazdálkodási nyilvántartások mellett az egyre pontosabb és sokoldalúbb térképek jelentették az információbázist. A XX. században a gazdálkodáshoz és tervezéséhez fölhasználható, sokrétű, sokféleképpen rendszerezhető és értelmezhető tudásanyag a gazdálkodás szinte valamennyi aspektusára kiterjedt. A talajtani és agrokémiai információk, a növénytermesztéssel kapcsolatos ismeretek mind fontos hátterét képezik a regionális és helyi tervezési és szabályozási, valamint lokális gyakorlati munkáknak. Egy rendszer szemléletű talajhasználat tervezés elemei tehát rendelkezésre állnak, ezek a legtöbb esetben azonban csak részeiben működnek (talajművelési és növénytermesztési rendszerek, talajvédelmi elvek, produkciós potenciál értékelése stb.).

A XXI. században az élelmiszerpiac változásával, az európai mezőgazdasági politika és támogatási rendszerek átalakulásával és az energianövények valószínűsíthető térnyerésével a különböző mezőgazdasági földhasználati rendszerek területi arányai várhatóan változni fognak. Ezek a változások a mezőgazdasági földhasználatban előforduló legnagyobb változástól, a művelési ág megváltoztatásától (pl. szántóföld/erdő vagy szántó/gyep konverzió) a kisebb változtatásokig (pl. növényi sorrend és összetétel, vagy a talajművelés módjának megváltozása) széles skálán fognak mozogni, a piaci viszonyok, a lokálisan érvényesülő szabályozási rendszer és termesztési feltételek függvényében. Ahhoz, hogy ezek a változások a gazdálkodók, a társadalom és a környezet érdekeit egyaránt szolgálják, a földhasználat regionális, országos és európai szintű tervezésének összehangolására van szükség. A környezeti szempontú mai vidékfejlesztési politika gyakorlati megvalósítása a legtöbb esetben csak részcélokat szolgál, s a régiókon belüli vagy régiók közötti, illetve társadalmi csoportok közötti esélyegyenlőség alapelve ellen hathat, és aránytalanságok kialakulásához vezethet. A gazdasági, társadalmi és környezeti célok szinergiáját és harmóniáját csak gondosan felépített, olyan programok alapján lehet kialakítani és megvalósítani, ahol a kölcsönhatások eredménye a rendszer elemeinek hatása szerint összehasonlítható.

A mezőgazdasági földhasználat fenntarthatóságát a növénytermesztéshez kapcsolódó anyag- és energiaáramlási folyamatok ellenőrizhetősége és befolyásolhatósága biztosítja (Tóth, 2003). A földhasználatot táblaszinten befolyásoló tényezők közül (a társadalmi és gazdasági tényezőkön kívül) a tábla ökológiai adottságait, a művelésből adódó hatásokat és a környező területekkel meglévő kapcsolatokat (egymásra gyakorolt potenciális hatások) kell kiemelni. A felszíni és felszín alatti vizekkel és a légkörrel meglévő kapcsolat szintén fontos, vagy fontossá válhat.

Az ökológiai adottságok hosszú távú befolyásolása, pl. egyes kedvezőtlen adottságok melioratív jellegű megszüntetése, de az időszakosan változást jelentő talajművelési, öntözési, tápanyaggazdálkodási és növényvédelemi beavatkozások is, kisebb vagy nagyobb mértékben változtatják az anyag- és energiaáramlási folyamatok jellegét. Amikor ezek a folyamatok nyomon követhetőek, szabályozhatóak, és az esetlegesen szükségessé váló visszacsatolásuk (akár áttételesen) biztosítható, úgy a

talajminőség és evvel az adott földhasználati lehetőség hosszútávon is fenntartható marad (5.3.1. ábra).

5.3.1. ábra. A földhasználat hatása a talajra és talajminőségre (Tóth et al., 2007b).

Az emberi beavatkozás hat a talajjellemzőkre és a talajfunkciók ellátására (változnak, ill. adaptálódnak). A talajjellemzők és talajfunkciók (ezek ellátásának képessége) talajosztályokba vonhatók össze. A földhasználat kielégítő vagy degradált talajjellemzőkhöz/talajminőséghez vezet. Kielégítő állapot esetén a földhasználat feladata a status quo fenntartása. Degradáció esetén a földhasználat módosításáról kell dönteni a talajjellemzők és talajminőség javítása érdekében. Az ábra azt szemlélteti, hogy a talajminőség fenntartásához folyamatos monitorozás és adott esetben földhasználati kiigazítások szükségesek. Az optimális és fenntartható talajhasználat célja a talajjellemzők kielégítő paramétereinek maximalizálása és degradációt mutató paramétereinek minimalizálása.

A környezetgazdálkodási beállítottságú mezőgazdaság a 5.3.1. ábrán szemléltetett alapokon, az ökológiai lehetőségeket legintenzívebb módon kihasználó növénytermesztéstől az extenzív gazdálkodás széles palettáján harmonikusan tevékenykedhet. A hatótényezők, hatások, és környezeti (talaj) válaszok ismerete mellett

emberi

azonban a földhasználati célok kalibrációja is szükséges. Ezekben egyaránt segíthet egy integrált földminősítési rendszer alkalmazása.

Jelen doktori értekezésnek nem közvetlen célja egy talajminőségre épülő átfogó talajhasználat tervezési módszertan részletes kidolgozása. Ugyanakkor érdemes rámutatni a kidolgozott integrált földminősítési eljárás azon tulajdonságaira, amik segíthetik egy átfogó földhasználat-tervezési rendszer megalapozását. A 5.3.1. táblázat arra mutat rá, hogy az integrált földminősítés alapján meghatározott tartamos talajkondíció, milyen módon használható fel a talajhasználati beavatkozás szükségességének megállapításához.

5.3.1. táblázat. A tartamos talajkondíció megítélése és fölhasználása a talajhasználat tervezésében.

1. lépés 2. lépés 3. lépés

Referencia (kiindulási) talajminőség megállapítása

Tartamos talajkondíció (adott talajhasználat mellett, rövid,

közép, vagy hosszú távon)

A szükséges talajhasználati

beavatkozás meghatározása Összefoglalásként elmondható, hogy az integrált földminősítés gyakorlati alkalmazásával a különböző ökológiai feltételek közötti fenntartható földhasználat keretfeltételei kialakíthatók. Azokon a területeken, ahol az intenzív (nagy input igényű) szántóföldi művelés környezeti terhelést jelent, más művelési ágat, vagy alternatív talajművelési-növénytermesztési eljárást kell előnyben részesíteni. Főként ezek azok a területek, amelyekről a döntéshozóknak egységes szempontrendszer szerint összehasonlítható információval kell rendelkezniük, és ami alapján a mezőgazdasági szabályozás a fenntarthatóság kritériumai szerint valósulhat meg. Természetesen a földminőség ismerete számos szempontból (pl. a támogatási és elvonási rendszerek kidolgozása) a környezetileg kevésbé érzékeny területeken is hasznos.

A talajerőforrások termelési potenciálja és a talajhasználattal összefüggő degradációs veszélyeztetettségének összehasonlítható minősítésével komplex ökológiai-gazdasági-társadalmi kérdések megválaszolásához nyerhetünk információt, ezért javasolható, hogy az integrált földminősítés a földhasználat tervezés és irányítás során is az eddiginél meghatározóbb szerepet kapjon a jövőben.