A FÖLDMINŐSÍTÉSI IRODALOMBAN HASZNÁLT TERMINOLÓGIA ÁTTEKINTÉSE

A hazai és nemzetközi irodalom a földminőség (angolul: land quality) és talajminőség (angolul: soil quality) fogalmát gyakran mint állapotindikátort használja (Bouma, 1997;

Dumanski et al., 1998; Karlen et al., 1997; Tóth, 2000; Van Camp et al., 2004). Ugyanakkor sem a talajtanos szakemberek között sem a földhasználat tervezői és a föld használói között nincs teljes egyetértés a földminőség, ill. talajminőség jelentését illetően. Mivel a „minőség”

általános értelemben is a szubjektív elvárásoknak való megfelelés mértékére utal (lásd:

Magyar Értelmező Kéziszótár, ill. a talajminőségre vonatkoztatva: Várallyay, 2003), ezért következésképpen a föld-, ill. talajminőség megítélése is viszonyul a földdel, ill. talajjal szembeni bármely egyedi elváráshoz. A földminőség és talajminőség ebből a szempontból a meghatározott használati formára való alkalmasság mértékét jelenti. A földminőség és talajminőség fogalmak gyakran - és tévesen - egymás szinonimájaként jelennek meg az

irodalomban. Valójában a földminőség a talajminőség kiterjesztése a lokálisan ható klimatikus, domborzati, hidrológiai és más, a talajfunkciók teljesítésére ható külső tényező hatásának figyelembe vételével. A földminőség meghatározásához tehát alapvetően a talajminőség fogalmával kell tisztában lenni.

A talajminőség a hazai gyakorlatban leginkább talajbonitás értelemben szerepel és a termőhelyi érték (= földminőség) valamint a földérték meghatározására szolgál. Gyakorlati szempontból a talajminőség tehát hagyományosan a talajtermékenység mértékének kifejezője. A tudományos szakirodalomban a talajminőség fogalma már árnyaltabban és sokfélén jelenik meg, gyakran a vizsgálat célja szerint értelmezve a fogalmat (pl. a termékenység, a művelhetőség, vagy a biológiai aktivitás megítélésére), de több szerzőnél átfogó értelmezéseket is nyújtva. (Dent és Young, 1981; Fórizsné, Máté és Stefanovits, 1972;

Karlen et al., 2001; Letey et al., 2003; Mauchbach és Tugel, 1997; Máté, 1960; Máté és Tóth, 2003; Nortcliff, 2002; Rossiter, 1996; Sojka és Upchurch, 1999; Tóth, 2000; Tóth et al., 2007b;

Várallyay, 2002a,b).

A földminősítéshez kapcsolódó, a szakirodalomban leggyakrabban használt kifejezéseket azok jelentésével érdemes részletesen is áttekinteni:

Talajtermékenység

Győri (1984) a talajtermékenység témakörében írott összefoglaló munkájában részletesen magyarázza a fogalmat. Viljamszra (1950) hivatkozva talajtani szempontból a legmegfelelőbb meghatározásnak a következőt tartja: "a talajok termékenysége azt jelenti, hogy a talaj képes ellátni a növényeket azok vegetációs ideje folyamán vízzel és tápanyagokkal." Ugyanitt Boguslawski (1965) után a talajproduktivitás kifejezést használja a termékenység mértékének jellemzésére. A továbbiakban a termékenység, produktivitás, produkciós képesség és produkciós kapacitás kifejezések egymás szinonimájaként kerülnek szóba és mindenütt a talajtermékenység termésben kifejezésre jutó mennyiségi értelmezését takarják.

Talajminőség

A talajminőség egyrészt - hagyományosan - jelenti a szántóföldi használati formára való alkalmasság mértékét, amely jelentése a talajminősítés hazai gyakorlata kapcsán a talajbonitással szinonim és a földminőség és földérték meghatározására is szolgál. Ilyen értelemben a talajminőség a talajtermékenység kifejezője. A talajminőség továbbá a talaj azon képességére is utal, ami alapján képes betölteni ökológiai funkcióit. A nemzetközi szakirodalom hasonló értelmezésben használja a talajminőség (angolul soil quality) fogalmát (Dumanski et al., 1998). Főként az észak-amerikai irodalomban elterjedt megközelítés szerint a talaj minőségét a talaj három fő funkciójának - tartamos biológiai produkció, környezeti minőség, növényi és állati (valamint emberi) egészség biztosítása - együttese mutatja (Karlen et al., 1997; Mauchbach és Tugel, 1997). Kifejezetten az EU talajvédelmi stratégiájának a támogatására és az EU talajokkal kapcsolatos jogszabályai közötti összhang megteremtése, valamint a végrehajtásuk elősegítése érdekében Tóth és munkatársai (2007b) olyan talajminőség definíciót fogalmaztak meg, ami alkalmas arra, hogy a fenntarthatóság követelményeinek megfelelő egységes rendszerbe helyezze a talajminősítés, degradációs veszélyeztetettség és talajhasználat megítélését (részletes ismertetése az 5. fejezetben.)

Talajhigiéné (talaj „egészség”)

Szintén ökológiai összefüggésben használatos a „talaj-egészség” (soil health) kifejezés. A fenntartható mezőgazdaság és környezetgazdálkodás, a biológiai alapok fenntartása szempontjából fontos kategória. A talajminőség egyik összetevője. Jelentése arra utal, hogy a talaj eredeti (természetes) állapotához képest mennyire képes betölteni szerepét az ökoszisztémában (agrár-ökoszisztémában), illetve milyen mértékű a környezeti érzékenysége. (Doran et al., 1997; Doran és Parkin, 1996.)

Talajbonitáció (termékenységi talajértékelés)

A talajbonitáció elnevezés azt a folyamatot jelöli, ami során a talajok termőképessége a genetikus talajegységek alapján, talajok belső tulajdonságai, illetve egynémely a termékenységet döntően befolyásoló külső környezeti tényező figyelembevételével, meghatározott kritériumok szerint kerül értékelésre. A talajbonitáció célja az adott talaj egy általános talajtermékenységi viszonyítási rendszerbe (a  talajbonitációs rendszerbe) sorolása.

Talajértékszám

(≈ talajbonitási index vagy mutató; talajtermékenységi mutató, talajbonitás)

A talajviszonyoknak a földminősítésben és földértékelésben játszott szerepét érzékeltető viszonyszám (Stefanovits, 1999). A mezőgazdasági művelésű földek genetikai tulajdonságaiból és meghatározott talajjellemzőiből számított (ill. becsült) relatív termékenységét mutatja. Értéke más földek azonos termesztési viszonyok közötti összehasonlítása során nyer értelmet.

Talajbonitációs rendszer

A szántóföldeket talajtulajdonságok alapján termékenységi rangsorba állító rendszer.

Alapja a genetikai talajosztályozás. Éghajlati, domborzati és hidrológiai mutatókkal kiegészítve adja az ún. termőhelyi értékelési rendszert, vagyis földminősítést, tehát a földértékelés természettudományos alapját.

Termőhelyi érték / földminőség

Fórizsné, Máté és Stefanovits (1972) a talajbonitáció hazai viszonyok közötti alkalmazására tett javaslatában következőképp definiálja a termőhelyi értéket: "A föld értékének a természeti viszonyokban gyökerező elemét termőhelyi értéknek nevezzük, amely összefoglalja a talaj termékenységét (talajérték), a domborzati, hidrológiai és meteorológiai viszonyokat, mint a föld értékét befolyásoló természeti tényezőket." Ez a meghatározás általánosan elfogadott lett és vele a termőhelyi érték a hagyományos értelemben vett földminőség szinonimájává vált.

Földminősítés

A FAO (1976) meghatározása szerint a „földminősítés az a folyamat, ami során a föld teljesítménye egy vagy több meghatározott használati cél alapján kerül becslésre, és amely folyamat magába foglalja a területről rendelkezésre álló tájforma, talaj, vegetáció, klimatikus

és egyéb szempontok szerinti adatok gyűjtését és interpretációját a minősítés céljának legmegfelelőbb földhasználati formák meghatározása és összehasonlítása érdekében". Van Diepen et al. (1991) definíciója szerint, „az összes módszer, ami magyarázza, illetve becsli a termőföld hasznosíthatóságának (potenciáljának) mértékét”.

Érdemes rámutatni, hogy az angol nyelvű szakirodalomban a földminősítésre használt

„land evaluation” kifejezés gyakran a földek közgazdasági értékelésére, tehát földértékelés értelemben is előfordul, evvel konfúziót okozva.

Földérték

Közgazdasági kategória, amely változhat a föld használati céljának vagy a gazdasági környezet változásával. A szántóföldek értékét azok termesztési potenciálja, a termelési és értékesítési költségek, valamint a termény ára együttesen határozzák meg. Doktori értekezésemben a földérték talajtermékenységből adódó összetevőjét tárgyalom. Fórizsné, Máté és Stefanovits (1972) szerint „a földérték számszerű kifejezéséhez úgy jutunk el, ha a talajértéket - a talaj termékenységét kifejező számértéket - módosítjuk a domborzati, hidrológiai, meteorológiai tényezők hatását kifejező faktorok segítségével. Az így nyert szám a termőhelyi érték mennyiségi kifejezője, és amelyet tovább módosítunk a földérték közgazdasági elemeit kifejező faktorokkal."

A földérték fogalma a fentieken kívül a föld árában megnyilvánuló piaci értéket is jelentheti. Ebben az összefüggésben a föld nem csak, mint mezőgazdasági termelőeszköz, hanem a hasznosítás, vagy hasznosíthatóság egyéb formáinak figyelembe vételével, a kereslet és kínálat törvényszerűségei szerint, az ingatlanértékelés másutt megszokott kritériumait is figyelembe véve, speciális módon kerül megállapításra (Ihring, 1968; Szűcs, 1999, 2003).

Földértékelés

A termőföld gazdasági értékelése a földtőke hozadékának meghatározását jelenti (Szűcs, 2003). A hozadék meghatározásának folyamata során az adott mezőgazdasági terület terméshozamából, fekvéséből és piaci viszonyokból eredő lehetséges vagy valós haszna kerül meghatározásra. (A földértékelés pontos angol nyelvű megfelelője az economic land evaluation.) A tisztán hozadéki földértékelést Németországban már a 30-as években, de a II. Világháború után Európában szinte mindenütt fölváltotta a természeti mutatókon alapuló földértékelés (Egri, 1974; MÉM, 1978).

2.3 Történeti áttekintés: a hazai földminősítés fejlődése