KANTA, 1738
Szerző-rendező: FANCSALI ISTVÁN (Kanta, 1738) Rendező: SZABÓ KONRÁD (Kanta, 1762. augusztus 2.)
[SZEREPEK
PROLOGUS MAGISTER Am°AERIUS
BoNTrus
CUNATUS DATIUS ERMINOLDUS FRUCTUOSUS CosMOPHil.US ŰENIUS INFERNAUS CARo
SusoITUs PRIMUs SusoITUs SECUNDUs SusoITUs TERTIUs SusoITUs OuARTUS SusoITUs QuINTUs PROCURATOR JoeONUS MATER JoeoNA MUNDUS
SeRvus PRIMus JoeoNJ SERVUSSECUNDUSJOBONI SeRvus TERTIUS JoeoNJ
SERVUS QuARrus J oeoNJ
PoRTARJUS
AB e AS
ŰENIUS THEOPHil.I PROVISOR VJNEAEJOBONI
CoADJUTOR PRJMUS IN VJNEA JoeoNI CoADJUTOR SECUNDus IN V INEA JoeoNJ CoADJUTOR TERTIUS IN VJNEA JoeoN1 CoADJUTOR OuARTUS IN VINEA JoeoNJ PASTOR
JuDEX M1LES PRIMUs Mn.ES SECUNDUS Mn.Es TERTIUS M1LES OuARTUS SENATOR PRJMUs SENATOR SECUNDUS SENATOR TERTIUS L1croR PRIMUs L1croR SeCUNDus PROCURA TOR ANT AERII SeRvus CARNIFias)
Laudetur Iesus Christus ARGUMENTUM
ln quo scenicé describitur
Juvenis quidam magnorum in Hispanijs Parentum magnus et piae indolis filius, isqué unicus patemorum bonorum haeres, qui postquam ob lachrymas et parentum precés Deo vocato restitisset, binis vicibus ex certa Religione exeundo, Parentem ferro, miserabiliter se ipsum itidem perdidit.
SUMMA
Melyben le iratik
Egy híres Spanoly országi gazdag és nagy Atyáktol származot nagy és eleintén jo
erkőlcsű iffiu, minden gazdagságnak és Atyai örökségeknek egyetlen egy gyükere, ki minek utánna Istennek kegyes hivatallyát szűlei kőnyhulatásánál és fohászkodásártál kevessebre becsűlvén, két versben bizonyos szent Szerzettől
bocsut vett volna, a mint édes Attyát maga fegyverrel meg őlte, ugy véletlenűl
magát is el vesztette.
ES
Ezen alkalmatossággal eszre vehetik és meg érthetik a figyelmetes halgatok, mely veszedelmes az Isteni sugálatokat meg vettni és az ördög, világ és tést csalogatási után indulni. De bővebben az előttúnk lévő dologban.
Az Atya, Fiu és Szent Lélek Ur Isten Segitségébúl
Argumentum 1 [Felette a bal sarokban:) L.l.C.
11 [Felette a darab előadásáról alább idézett bejegyzés. Az Argumentumból csak a cím van meg)
Su111ma 1 [A végén:) F.S.F.
U [Az Argumentum után a darab címe
követ-~~ik majd némi eltéréssel:) Summája Csekélly unkánknak, melybe Le iratik Nemely hires
Amen.
Frater Stephanus Fancsali
. .. származott ifiu örökségnek egyetlen egy gyúkere és Csemetéje, Ki.. .Könyhullatasinál Kevessebbre becsúlte volna, és bizonyos
szer-zetből Kétversben Ki ment volna, a' mint . „fegyverével Kegyetlen út meg ölte, ugy ma-gátis véletlenúl el vesztette. Caetera Poesis etc.
(A többi hiányzik.)
53
Laudetur Iesus
PARENTUM NIMIUS AMOR SUI IPSIUS ULTOR
Anno 1738 Compositum pro Schola Cantensi Ordinis Minorum Sancti Francisci Conventualium
5
10
15
20
PROLOGUS
Amaz nagy mennyei keserves esétben A:z harcz pártosoknak lévén szerentsétlen, Angyali seregek elveszvén felesen,
Maradának karok számosak úressen.
Mellyeket akarván megint bé tölteni, A:z irgalmas Isten és fel állitani,
Emberi nemzetről kezde gondolkodni, És a kárhozatban pártosokat hadni.
Látá ugyan, hogy már ótett meg vetette, A tilalmas fának gyúmólcsét meg ette, És poroncsolattyat az által meg szegte, lgy magát órdógnek kezében ejtette.
De mivel vétkezet inkáb gyarloságbol, Nem mint a pártosok, fel fuvalkodásbol, Noha ki úzeté a paradicsombol,
Ki nem ejté még is maga irgalmábol.
Mert mindgyárt keserves el esete után Maga fogadását Fiu Isten tudván, Attya akarattyát tölteni akarván,
Hogy rajta kónyórúl, meg mutatá nyilván.
A midőn négy ezer Esztendők el telve, Erette le szálla Menyekból a földre.
Óltózék emberi testben órók Ige És keserves halált kereszten szenvede.
Cím I(Elótte:] L.l.C. 1411 mint az Angyalok
16 11 nem veté D [Az Argumentum szó után:] amor est sui
2 11 [Negyedik sorként.]
4 11 Igen nagy változás tórténék hirtelen 24 11 Keresztfán
Christus
25
lgy nyilék meg néki Menyország kapuja, Mellyet bűneivel eróssen zárt vala.
Hely adaték néki az űres karokba,
Mellyekbűl pártosok hányattak poklokra.
Mely dolgon az Egis nagyon álmélkodék És az Angyaloknak vig kedvek érkezék, Ördög irigysége nagyon nevekedék, Ujjonnan ellenne fel is fegyverkedék.
Mire nézve szűkség magára vigyázzon, Órdóg haraguván ellenne ily nagyon, Az irigysegtól is viseltetik azon,
Hogy honnan le eset, ember ne hághasson.
Azért ejjel, nappal azon mesterkedik, Sót egy oráig is soha meg nem szűnik,
Hogy vonnya magához, a kik nem kedvellik, És oltalmazhassa, ki kezében esik.
De hogy hathatosbban folytatthassa dolgát, Testre és világra nem bizza csak magát, Hanem emberrel is közli practikáját, Gyakrán mérgesitvén természet folyását.
Ezt pedig cselekszi számintalan sokszor, Fiu Attya ellen támad valahányszor.
Atya jo gyermekit kinozza, mint lator,
Gyűlölséget tartván ez okbol mindenkor.
Mikor Atyafiak rutul veszekednek, Az házas személlyek háborogva élnek, Szomszédok egy massal gonoszul egyeznek.
Gazdák a cselédre sitkozódva kelnek.
Mérgesiti, mikor embert részegiti, Fajtalan életre, bujuságra vészi, Lopás, tolvajlásra utat mutatt néki, Káromkodás, sitok kenyerét éteti.
36 11 ne juthasson 4511 számtalanúl 5511 tolvajságra 2611 bűneivel elébb bé
2711 És igy helly adaték az 2811 Melyből az Angyalok 3111 irigysége pedig
3311 Mire való nézve magára 5611 Káromkodásokra ótet fel gerjeszti
55
60
65
70
75
80
59 11 rekesztve 61 1 elotted 11 előtted
Melyektől óregbűl az ó veszedelme, És mint rab őrdógtűl tartatik kötözve, Mennyei karokból hogy ki van rekedve, Mikor pokolra jut, akkor vészi eszre.
Lássad azért, ember, előtted az életet!
Tekins menybe, néked mert szék készitetett!
Koronád is lészen, a mint igirtetett, Országod őröktől fogva készittetett.
Lassad, ha magadatt akartva meg csalod, Rosz indulatodott meg nem zabolázod, Semmiben az Istent te nem okozhatod!
Mire juthat ember, majd példában látod.
De kivált ti, szűlek, jol figyelmezzetek, Fiak, léányok is itt ebren legyetek, Veszedelmeteket hogy kerűlhessétek,
lrtoztato dolgot ezennel szemléltek.
ACTUS PRIMUS
SCENAPRIMA
MAGISTER
Ninsen oly el vetett, alatson mesterség, Ninsen oly unalmas alá valo tisztség,
~ely után nem táplál embert jo reménység, Ambár következzék néha kedvettlenség.
Az Hadi Vitézek nyugodalmat várnak, És noha harcz után sebeket mutattnak, De elő menetelt nékik azok adnak, Tisztséget is nyernek, sokan boldogulnak.
70 11 Fiak és Léányok itt
62 11 mert szék Keszittetett néked 72 11 [A margón:) szemléltek. [Szereplőként:]
MAGISTER MARIOPHILUS 64 11 (mire juthat ember) Országod pediglen
regen 74 11 Nincs olyan
7811 És néha
85
90
95
100
105
84 11 remenséggel 90 11 nevelvén sótt 9111 majdon
92 11 Példáját követvén 95 11 tett munkámnak
A szánto Ember is f áratsága után Már nem emlékezik fáratt eke szarván, Hanem azt tekinti, mi fordul a munkán, Van jo reménységben minden nap és orán.
Igya szomoru tél szép Tavaszra virrad, Zur Zavar, fergeteg fris időre fakad, Szomoruság után kívánt öröm támad, Bujdoso is végre hazájára akad.
Az Atyák és Anyák sem egyebet várnak Fiakat nevelvén, de naponként biznak, Hogy ők ezek által hajdon boldogulnak, Példáját forgatván a vén Tobiásnak.
Nékem is örömet szerzet tanításom,
Körűlletek valo munkás fáratságom.
Kivánt aratását mert munkamnak látom, Be is telik végre minden kívánságom.
Mert tanitványimban szép erkölcs túndöklik, Isteni félelem s szeretett virágzik,
Szerzetesek száma vélek gyarapodik, Test, világ és ördög mert fódhöz veretik.
Szerelmes fiaim végképpen most intlek, Elmétekben legyen mire neveltelek!
Kiki meg becsúllye, a mit tanult, kérlek, Mint szemem világát, mert titeket féltlek.
ANfAERIUS
Szerelmes mesterem, a menyi jott vettem, Én magam részerűl meg nem köszönhetem,
Sőt elégségesen ki sem beszélhetem, Jutalmazza Isten ötett, azon kérem.
1001fodhóz11 fólhöz [!]
10411 titeket féjtlek
10511 [A sor előtt:] ANTAERIUS DISCIPU-LUS PRIMUS
106 11 részemről
57
110
Hogy ha némely fiak azzal dicsekednek, Hogy nemes és gazdag Atyaktol szúlettek,
Kiktől örökséget, gazdagot is nyertek, Gonosz erkólcsókben de hamar öltöztek.
En dicsekedhetem bizonyára jobban, Mert fel neveltettem nemes tudományban És jo erkólcsókre rendelt iskolákban, Igaz örökséget vettem is azokban.
CUNATUS
Atyám hellyet valo kedves, jo Mesterem, Énis Istenemet nem egyébért kérem, Néked fizessen meg, holtig esedezem, Mivel mindenekben te voltál vezérem.
Lám ó szeretetitt szívemben oltottad, Igaz félelmiré fel is indítottad,
Erkölcsök virágit kertemben plántáltad, Minden bűnnek gazát belólle gyomláltad.
DATIUS
U gy vagyon, azért is ha méltán szolhatnék, A vagy háláadást illendót tehetnék,
Szerelmes Mesterem, talám hosszas lennék, Bár dicsiretedhez semmit ne toldanék Csak azért koronát fogsz Istentől nyerni, Órókkós jutalmat Menyországban venni, Hogy nem sajnállottad velűnk dajkálkodni, Deák tudománnyal fel ékesíteni.
111 11 gazdagságot nyertek 125 11 [A sor előtt:] RICHARDUS Énis azt mondanám ha
112 1 erkólcsukben 11 erkölcsökre de hamar térúltek
114 11 fel nevekedtem
121-124 11 [Szerepnév:) ROGERIUS Enis köszönhetem hozzam jo voltodat 11 Hogy jo erkölcsökre szivem inditottad 1 llsten szeretetét Lelkemben oltottad 11 És a' bűnnek sárát abból
1281tóldanék11 tóldanék [127. sorként.]
129 1 Istentől (venni) nyerni 11 nyemj [A sor
előtt:) GAJDERIUS 131 11 velúnk múnkálkodni
ERMINOLDUS
135
140
145
150
155
A kik tudományban másokot neveltek, Ha nagy dicsiretett azok érdemlettek, Néha méltosaggal, nagyal tiszteltettek, Királyok előtt is becsúletett nyertek.
Mint nagy Sándor előtt bőlcs Aristoteles, Másoknál Seneca, Cato, Demosthenes, Ó vitezségekert Hector és Achilles, Ritka mesterségű kép iro Apelles.
Ha-minden ezeket becsúlötte nagyra, Régi pogány világ nem vigyázván arra, Se nem figyelmezvén a lellci dolgokra, Hanem el veszendő és világiakra,
Semmit használt nékik, mert ezt tekintette, Világi jutalmat és bért kedvellette,
A vagy becsúletitt vadászta s kergette, De ez is többire el futott előtte.
A keresztény világ mást néz e dologban, És oly kincset szemlél Déák tudományban, Mely nem ál mulando bérben s jutalomban, Hanem a lelkeknek boldogulásában.
Igen szorgalmatos mivel ebben voltál.
Minket nagy okossan arra tanitottal, Azon kivűl Menybe hogy utatt mutattál, Az Ur Isten előtt kegyelmett tanáltál.
FRUCIUOSUS
160
1331 nevelnek 11 neveltek 13811 Parisoknál [!] Seneka 13911 Fő vitességekért
Órókkőn órőkké fognak fényeskedni, S mint égen forgo nap szépen túndókleni, Isten országában vigaságban lenni, A mint a szent irás ezt szépen fel tészi.
14411 és világi jokra 145 11 penzért tekéntette 153 11 [A sor előtt:] NERIUS 1411becsúlotte11 Ha mondám ezeket
becsúlót-te 158 1 fényeskedni [A II. forrásból jav.] 11
fognak túndókleni
59
165
170
175
180
Azok tudni illik, kik az igasságra Másokat oktattnak igaz tudományra, Mint mindenek felet Szűkséges dologra.
Te is mások kózót jol vigyáztál arra.
15ivált képpen pedig, hogy Kristusnak szúltél Es tanitas mellett arra igyekeztél,
Hogy menyeiekre minket gerjesztenél Kívánságod szerint, mellyet is meg nyertél.
Vég bocsumat vészem immár, jo Mesterem, Fogyatkozásimnak bocsánattyát kérem, Halálom oráját a miglen el erem, Éretted is Istent, mint lehet, dicsirem.
ANrAERIUS
Légy jo egességben, minnyájunknak szava, Agy áldást ezennel, mert indulunk utra!
MAGISTER
Ha ugy van, Fiaim, a mint beszélletek, Isten hivatallyát, jaj, meg ne vessetek!
Vég bocsuval egyút áldásom vegyétek, Isten szent Angyala légyen vezéretek!
SCENA SECUNDA
.ANrAERIUS
Linqvo cvax ranis, cras corvis vanáqve vanis Ad logicam pergo, quae Mortis non timet ergo.
16311 Kivált a' szúkseges és Lelki dolgokra 16511 [A sor előtt:) FORTUNA TUS
Nyer nagy gazdagságot 1 S. boldog mennyorszá-got. (Si vis, amplifica)
16911 [A sor előtt:) RA YMUNDUS
173 11 [A sor előtt Antaerius helyett) ALOISI-US. [A sor után:) Nem lesz el felejtve te jó voltad soha, 1 Hanem dicsirtetik annak drága volta.
17411 [176. sorként) azonnal
17511 [A sor előtt:) MARIOPHILUS MAGIS-TER; beszéllitek
1781vezérek11 vezéretek [A sor után:) Cantio valedictoria a Mundo Antaerij 11 Oh, egek nagy Ura, 1 Minden joknak árja! 1 Oh, szivek gyújtó-ja, 1 S. joknak meg adoja! 11 Már teged
szeret-179-180 11 [A sorok még az első scenában olvashatók, a második scena a 181. sorral
kezdődik.]
185
190
195
200
205
210
19311 Jol meg
BoNrrus
Antaeri, mindenkor én kedves barátom, És mindenek felet rajtad csudálkozom, Sok okokra nézve sorsodot sajnálom, Mire adá magad, nagyon álmélkodom.
Kedves szúleidnek egyetlen egy Fia, Nemes Familiad gyamola s Istápja, Hires Nemzetednek csak egy virág szála, Atyai s Anyai örökségnek Ura.
Miért ily véletlen szúleidet rontod, Setétt koporsoban elevenen zárod,
Sok, szép joszágodatt Fiscus kézre hagyod, Familiád nyakát, sót végét szakasztod?
Jaj, meg gondold azért cselekedetedett, Szerzetes életre ha adod fejedett!
El kell hadnod ottan kedves szúleidett, Gazdagjoszágodatt, sok számu kincsedett.
ANTAERIUS
Ezeket, Bonite, én mind által láttam, Szerzetes életre midőn szándekoztam, De mennél mélyebben elmémben forgattam, Annál jobban csalárd világot meg untam.
Osztán szúleimnél Mennyei Atyamatt, A csalárd világnál dicső Menyországatt
Szemfényvesztő joknál meg maradandokat, Órók kárhozattnál boldogulásomatt
N agyobra becsúlni én ne igyekezzem?
Vagy azokat inkáb, mint Istent szeressem?
Távul légyen, inkáb lelkem údvezitem, Órók kárhozattol igy kónyen meg mentem.
CUNATUS
Bölcsen, jo Antaeri, s okossan beszéllesz, Dicsirlek, világnak hogy kevesset hiszesz, Csalogatásira kevesset figyelmesz, Nagyot cselekedel, ha állando lészesz.
61
215
220
225
230
235
240
Elei túl fogva, hogy világ csalárd volt, És semmi állandót s boldogot nem koholt, Meg tudgya mondani, a ki hozzá hodolt.
Jaj, mely sok ártatlan már miatta meg holt.
Bizonyságok errúl szent Irási példák, A:z Historikusok most is irton irják, Lelki tanitok is szúntelen kiáltyák, A:z el kárhozottak szúntelen átkozzák.
DATIUS
rytind eddig, Világon a ki nagyon kapott, Es egy szővetségben véle vérset futott, Vagy rutul meg botlott vagy meg csalattatott, Vagy bizony az őrők kárhozatra jutott.
Egy először ugyan szépiti ó magát, Mig el készitheti s vetheti halóját, Leszben helyhezteti esze veszet hadát, Hogy jobban vághassa szeretőjé nyakát.
Bőlcs Salamon ellen bálokat készite, Sok adományival belé is kerité, Csalárd álnoksággal végre arra vive, Hogy az őrdögöknek aldozatott tenne.
ERMINOLDUS
Világ, Órdőg és Test egy huron pendúlnek, Hálot és keleptzét egyút készitenek.
Ószve tanátskozván egyút járnak, kelnek, Soha egy más ellen, hidgyed, nem vétenek.
Egy szivel, lélekkel rohannak emberre.
Ha kezett ád nékik, lészen veszedelme, És minek előtte vettessék tómleczre, Szép mesterségesen, jajt imak fejére.
21311 [A sor előtt:] ROGERIUS
214 11 ó soha nem 22711 Lesbe
22911 [A sor előtt:] FRUCTUOSUS 230 11 béis Keritette
21611 [A sor előtt:] RICHARDUS 220 11 örökké átkozzák
22111 (A sor előtt:] GAJDERIUS 22511 (A sor előtt:] NERIUS
231 11 arra vitte 232 1 órdögoknek 2401 jaj 11 jajt
Csuda, mégis ember ezt eszre nem vészi, Maga veszedelmét bé hunt szemmel nézi, A:z halálos mérget noha sokszor érzi, Még is mind az által magátul nem űzi.
Faucruosus
245 Nem Úzi? Nem, hanem keresve keresi, Vélek barátkozzék, ejjel, nappal lesi.
Zászlójok alá áll, ha szerit tehetj,
Nem nézvén, hogy Veszély idő mulva éri.
A csalárd világrol bőven beszéllétek,
250 Órdőgról és Testrúl el feletkezétek, Holott ezek ketten gonosz ellenségtek, Kivált test, ha néki felettéb kedveztek.
Mert Világ nem őlhet mindent csalárdtsággal, Mit őrdőg nem vihet végben álnoksággal, m A test végben viszi nem nagy ravassaggal,
Sőt ravasságának palastolásával.
Nincs oly veszedelem s vak merő gonosság, A:z emberek kőzőt fertelmes undokság, Sitok, átok, harag és rut fajtalanság,
260 Melybe ne keverne rut testi kivánság.
Ez őll és vesztegett egész táborokatt, Ront Tartományokat s erős kővárakatt,
Pusztit Városokatt, roppant Országokatt, Szamtalan lelkekkel meg tölti poklokat.
265 Mivel ezért, ó Test, ily rut, kegyetlen vagy, Ellenned haragom, el hidgyed, igen nagy.
Ellenséged vagyok, távul járj és maragy!
Zászlod alol mégyen Fructuosus, s el hagy.
255 11 nem nagy fáratsággal 24111 [A sor előtt:] FORTUNATUS; ember
hogy észre
24611 vélek barátkozni 24911 [A sor előtt:] ALOISIUS 250 1 órdógrol
260 11 Melybe nem keveri magát a' Kivánság 26111 [A sor előtt:] RA YMUNDUS 264 11 tölti meg
268 11 megyen Rajmundúsis
63
270
275
280
285
290
SCENA TERTIA CosMOPHILus
Oh, gonosz ellenség, pusztito tolvajom, Népem veszedelmét mely nagyon sajnálom!
Nem maradhat tűled csendesen országom, Ellenned, el hidgyed, szerentsém probálom.
Ez lészen a jele, hogy igen haragszom, Mivel most kardomat ellenned ki vonszom.
Mig boszumat állom, sem eszem, sem iszom, Se ejjel, se nappal csendesen nem nyukszom.
Ördöggel és Testtel szövetséget szerzek,
Elegendő ho pénzt azonnal készitek, Roppant seregeket mezőre ki viszek, Vigyázokat minden utakra rendelek.
E mellett el rejtett bálokat készitek,
Tőrt és kelepczéket feleseket vetek, Oly jo készűlettel utánnad eredek, Nem egyébért pedig ezekre szert tészek.
Hanem hogy általlam légyen veszedelmed, Országod pusztulyon és romolyon néped, Avagy kissebbegyék mind hired, mind neved, Végre kik szerettek, vessenek meg téged.
ŰENIUS INFERNALIS
Cosmophile, mit félsz? Vagy kire haragszol?
Hiszem te melletted harczol test és pokol.
Vigasztalásodra érkeztem Plutotol, Pokol országának egyik fó Urátol.
CosMOPlDLus
Felelmem tűrhető, s nem kinoz annyira, De ki mondhatatlan haragomnak oka.
26911 [A sor előtt:] COSMOPHILUS FILIUS
PRODIGUS 281 11 el vesztő bálokat
285 11 hogy az hellyen 270 11 mel~ igen
2731 [A haragszom-ban a g k-ra írva.]
2771Ordóggel11 Ördöggel; szivetséget [!]
289 11 [A sor előtt:] GENIUS INFERNALIS PRIMUS; haragszor
29011 a' test s. pokol
295
300
305
310
315
GENIUS INFERNALIS
Ha el nem tagadod haragodnak okátt, Hidgyed fel tanályuk annak orvosságátt.
CosMOPHILUS
Oka Theophilus halalos bajnakom,
Tőlé nem maradhatt csendesen országom.
GENIUS INFERNALIS
Hány feje van néki? Hogy meri probálni, Fegyverét országod ellen fel emelni?
CosMOPHILUS
Ez nem első dolga, ezért nem tűrhetem,
Továb gonosságát nem is szenvedhetem.
Mostani dolgát is néked meg beszéllem, Mely miat is magam felettéb emésztem.
Hat ékes ifiat nem rég fel nevelék, Ez ideig nékik mindenkor kedvezék, Ezeket el csalá, addig hizelkedék, Magához hoditván, és en ugy maradék.
Ezen pártos, tőlem el szókőt ifiak
Semmi becsúletett rajtam nem hagyának, Mit nálam tanultak, mindent ki mondának, Így fizeték árrát dajkálkodásomnak.
GENIUS INFERNALIS
Mind ebből áll a te keserves panaszod?
Kicsin szivú, ezen magad miért rontod?
Régi mester lévén még is tompa kardod?
Idein bajodot miért hirré nem adod?
30411 Melly miatt magamat 295 11 [A sor előtt:) GENIUS INFERNALIS
SECUNDUS
296 11 Hidd el fel talállyúk 297 11 Oka Mariophilus 29811 Vele nem
305 1 Ha 11 Egy néhány ifiat nem régen találék 306 11 Kiknek ez ideig
299 11 [A sor előtt:] GENIUS INFERNALIS PRIMUS
300 11 Fegyverét illy kórhel 30111 azért
5 RMDE2.
308 11 én igy [A sor utáni rendezői utasítás:]
Monstrat digitum.
31211 arrát jo korhelságomnak
313 11 [A sor előtt:) GENIUS INFERNALIS SECUNDUS
314 11 Aszszony szivú
65
Tudván, hogy melletted s véled harczol pokol, Ellenséged óli, ha éri valahol,
Hitesd el magaddal, tűled el nem hodol,
320 Nem is feletkezik azon ifiakrol.
325
330
335
340
Csak adgy szabadságot, és mond meg hol vadnak, Azon lészűnk megint visza hozassanak.
Hiszem is, ha egyszer kezqnkben akadnak, A Theophilushoz tóbbé nem pártolnak.
CosMOPHILUs
Tudod, eddig voltunk kivánt egyességben, Egy mást sem sértettűk, ugy hiszem, semmiben, Meg értettűk egy mást mi könyen mindenben, Állandok is voltunk szövetség kötésben.
Theophilus őket már Klastromba Zárta, Fel is óltóztette uj liberiába,
Húzta a goromba, szoros regulára, És így nehéz lészen őket hozni vissza.
GENIUS INFERNALIS
Ha, Ha! Jo, hogy tudom, a tóbbi én dolgom, Noha ugyan nagyon Klastromtol irtozom, Mert sokszor munkámnak ottan kárát vallom, De mind azon által szerentsém probálom.
Te pedig oltalmazd addig országodatt, Mint ennek előtte, folytassad dolgodatt!
A menyiben lehet, olyad is magadatt, Legy jo egésségben! Kóvetem utamatt.
(A bit)
Reménlem, Antaeri, hogy még visza nyerlek, Leg alkalmatosbnak mert téged ismérlek.
Társaid, nem bánom, ámbár el veszenek, Mert nálam nem voltak felettéb kedvesek.
318 II Ellenségid öli ha (el) éri
320 II Elsem feletkezik 33311 [A sor előtt:] GENIUS SECUNDUS 337 11 [A sor előtt:] GENIUS PRIMUS; De teis oltalmazd
321 II [A sor előtt:) GENIUS PRIMUS 324 II Rosz Mariophilushoz
327 1 konyen 11 mindenkor mindenben 329 11 Mariophilus őket
345 Várván várom azért, mit hoz a szerentse,
Nem csudálkozhatom én rajtad elegett, Világ is tégedett nem igen emlegett, Tálán hűvsegedröl el is feletkezett, Mivel segedelmet tőlled régen nem vett.
En is tapasztalom, nagyon meg restűltél,
Régi serénységtül igen távul estél.
Nem csuda, meg híztál, mert sokat hevértél.
Visgáld meg kevéssé, te mit cselekedtél!
CARO
En csudálkozhatom inkáb jo világon, Egy ujné dologban hogy így botorkázzon.
Bagatela dolog markába szakadgyon, Kevés ellenségnek mindgyárt hátatt adgyon.
Hallottade, mostan mely nagyon meg botlott És hogy népe kőzűl hatott el szalasztott?
Engem és tegedett nagyon károsított, Jo barátim, bizony, roszszul gondolkodott.
Illy dolgot nem egyszer szokot cselekedni, Szokása barátit néha boszontani.
Bár szembe lehetnék, tudnék még szollani, És ha kivántattnék, tanácsot is adni.
ÜENIUS INFERNALIS
Ne csudáld, hogy néha ő is meg csalatik, Egyedúl mindenre mivel nem érkezik, Nagy birodalma van. Sokat veritezik,
Inkáb, mint magában, hidgyed, bennúnk bízik.
34611 [A sor után:] Schena [!) quarta 36111 és titeket 34711 [A sor előtt:) GENIUS PRIMUS
35111 [A sor előtt:) GENIUS SECUNDUS 352 1 serénységtul
362 11 Kétség kivúl hogy ó roszúl forgodozott 366 11 [Hiányzik.]
359 11 Hallottadé mostis 36011 sokat el
s·
367 11 [A sor előtt:] GENIUS PRIMUS 368 11 [A sor után:) GENIUS PRIMUS
67
375
380
385
390
Bennűnk bízik, a mint mostan is azon kér, Hogy mellette legyűnk, míg kára visza tér, És mint hogy fegyvere minden felé nem ér, Rám bízta é dolgot, én rád bízom, frater.
CARO
Jol van, a dologban, hidgyed, el is járok, Munkámott nem szánom, ezer mester vagyok.
Jol van, a dologban, hidgyed, el is járok, Munkámott nem szánom, ezer mester vagyok.