NAGYBÁNYA, 1761
PROLOGUS MAsoDIK TANA TS HARMADIK T ANÁ TS
A' KRISTUS-nak érettünk való kínszenvedéséről, és némely példáiról, mellyek előre ámyékozták, és jelentették jövend~béli kínszenvedését, és
ártatlan halálra menését 's meg-ölettetését.
10
15
20
25
PROLOGUS
E' Jelen-való nap, a' kik itten vagytok, Nagy szép sokasággal, láttyuk, tsoportoztok, S' talám ezen napra azért fáradtatok,
Hogy példákban KRISTUS halálát lássátok.
A' Szent Atyák mondgyák, hogy ollyan idöben, Szenvedet a' KRISTUS, mikor a' mezökben Violák 's szép rosák fakadnak épségben, A' fák meg-indúlnak levéllel hegyekben.
Mert Ádám Atyánk-is ezen idö tájban Istentül téteték a' paraditsomban, Az holott-is esék Istennek átkában, 'S kígyó tsalárdsága miatt az halálban.
Hogy hát KRISTUS Urunk ebbül ki-váltana, És ö szent Atyának kedvében juttatna, Kivánta, hogy hamar meg-vigasztalhatna, És halála által lelkünk szabadulna.
Azért hozzá kezde a' szép kikeletbe, Az ö életének gyengébb idejébe, Virágzó ereje drága szépségébe, Érettünk szenvedvén ártatlan Testébe.
Akkoron hallatlan sok csudák történtek, Kiktül az emberek nagyon meg-ijedtek, És sokan-is tsak nem kéttségben hogy estek, Mikoron illy csuda dolgokat szemléltek.
Mert a' nap az Holdat setétben öltöztek, A' Csillagok rajta gyászszal keseregtek, 'S az Egek lakási sírással könyveztek, És Teremtöjökkel e' képpen szenvedtek.
1 [A sor előtt PROLOGUS hiányzik.]
187
30
35
40
45
50
55
60
37 ó Törvényben
A' földnek oszlopi ezen meg-rendültek, A' Kemény kö-sziklák széjjel repedeztek, Az erös kö falak egy mástúl el-mentek, Látván annak kinnyát, kitül teremtettek.
Még-is az Emberek ezt meg nem gondolták, Noha szenvedését szemekkel jól látták, Hogy az élet Urát Kereszt-fára adták, A' kinek halálát föld 's az Ég siratták.
Példákkal-is ISTEN ezt az ó Törvényben Jelentette sokszor nem tsak egy két rendben, Hanem mint az irás számtalan részében,
Elől adgya Kristus kin-szenvedésében.
Elöszször hát Dávid meg ütközesében, És Goliád ellen lött gyözedelmében, Példázzuk: homlokon kit úgy ütöt főben, Parittyajábúl, hogy meg holt azon helyben.
Másodszor mutattyuk eztet mi Adámban, Ki helyheztetett volt a' paradicsomban.
Véle ö csontyábúl alkotott Evában, Kik vetették embert az Isten átkában.
Mert mint Paradicsom kelemes kertében, Magát 's maradékit ejtette vétekben, Úgy a' Geczemánni szenvedés kertében, KRISTUS ázik értünk véres verítékben.
Harmadszor Josefben J ákóbnak Fiában, Kit Attyafiai adtak Egyiptomban,
Ugy KRISTUS Urunk-is ártatlanságában, Vettetett Judástól nagy árultatásban.
Negyedszer mútattyuk ezt mi meg Samsomban, Kit Dalila álnok lévén szavaiban,
Filisteusoknak vetett fogságokban, Melly végtére esett utólsó rontásban.
Susannát, a' két vén bírák kik vádolták, És ártatlan a' nép előtt kárhoztatták, Az álnok Zsidokat magokon példázták, Kik KRISTUST büntelen, 's hamissan árúlták.
65
70
75
Ugyan ezt Czélozta Nábot halálával, Mikoron őt Acháb az ó biráival, Hamissan itilte, oh melly nagy kárával!
Meg-is ölettetvén gonosz szolgáival.
Nenímásra mutatott Abel öletése, A' gonosz Káintúl vérének öntése,
Mert a' KRISTUS-nak-is lött meg-öletése, 'S a' mi büneinkért fára fügesztése.
Ezeket hát tölünk a' midön láttyátok, Tréfás mulatságnak kérünk ne tartsátok, Hanem mind ezekkel arra czélozzatok, Mintha itt a' KRISTUST szenvedni látnátok.
GouÁo
ELSÓ SZAKASZ Goliád, Dávid, Saul
EN vagyok az hires Goliád nevembe, Kire nagy tekéntet vagyon érdemébe, Mert, általamjutot e' nép ditsösségbe, so 'S vitézi modgya-is általam ment végbe.
85
90
95
Sok ellenséggel már szállottam vólt szembe, Kiket meg-próbáltam szép vitézségekbe, De hozzám hasonlót még-eddig eröbe,
Nem láttam, 's hallottam nagyságban 's szépségbe.
Azért Ti néktek-is (világossan szólván) lsrael Fiai meg-mondom azt, bizván,
Hogy egygyet ki velem szemben száll próbálván, Válaszszatok, kihez van reménség nyilván.
Ha az ollyan lészen ki engem meg-gyözhet, 'S maga erejével a' földig le-verhet,
Sött ha fegyverével engemet meg-ölhet, Jobbágyitok lészünk, 's ki ki Urunk lehet.
De kitsoda légyen néktek olly Istentek, Kinek erejével engem meg-verhettek, 'S e' népet fegyverrel innét el-üzzetek, Állyon elé lássam, lesz-ditsösségetek.
189
SAUL
Vitézek én velem a' kik itt állotok,
Tudom, hogy ez ellen már ti készen vagytok, Káromlását néki mint hogy hát hallyátok,
100 Azért probálni, ki akar meg-mondgyátok.
105
no
115
120
125
Én Királlytok lévén do bogok szívemben, Nagy félelem miatt változom szinemben, Tartván: hogy ha találjönie közinkben, Sokat meg-motskolván el-temet hírünkben.
Hogy hát a' kinek van kedve a' probára, E' nagy Oriással a' meg-hartzolásra, Ha ötet meg-gyözijút nagy Uraságra, Leányom el-veszi, 's megyen Méltóságra.
DÁVID
Felséges Királyom, itt meg-ne ütközzék, Küllömbb féle színnel sem meg-ne változzék, Lássa bolond modra ö hadd kiáltozzék, Hiszem lészen töle, a' ki ne irtózzék.
SAUL
Örömest akarnám azon férfit látni,
Annak eö személlyét 's nevét-is meg-tudni, Alkalmas-e' vagy nem, véle meg-hártzolni, Mert nem tréfa dolog ezzel jádzodozni.
DÁVID
Nem kelletik néki nagyságára nézni, Sem ö nagy szavával valamit gondolni, Én kegyelmével az Istennek probálni, 'S szemtül szemben véle akarok szállani.
SAUL
Hiszem te Gyermek vagy, és mindgyárt meg-ölhet, A' Kezétül pedig senki meg-nem menthet,
Sött a' lábával-is (gondolom történhet)
Ugy meg-rúg, hogy mindgyárt a' béled ki-mehet.
Mert ez immár régen híres hadakozó, Sok vitéz emberek életek el-húzó Volt, és mindekoron nagyra vágyodozó, Ki ellen nem lehet köztünk oltalmazó.
DAvm
Én, Te szólgád eddig hogy Júhot öriztem,
130 Mikor Oroszlányt, vagy Medvét észre vettem, Ha ugyan elömben vévén el-érhettem,
A' bárányt vagy júhot szájábúl ki-vettem.
Ellenben ellenem a' mikor támadtak,
Vagy nagy haragjokban velem szemben száltak,
135 Valamint ök velem bánnia kivántak,
Mindgyárt torkon fogva tölem meg-fojtattak.
SAUL
No hát már nem bánom menny Isten hirével, Környékezzen téged nagy jó szerentsével, Hozzánk (minnyájunknak kivánt örömével)
140 Térittsen, meg-áldván védelmezésével.
Hogy pedig bátrabban ö ellene mehess, Vitézül keményen vele meg-ütközhess, Kösd-fel a' kardomat, és erössebb lehess, A' pántzélom vedd-fel, hogy inkább ne-félhess.
DAvm
145 lllyen öltözethez még eddig nem szoktam, Fegyvert oldalomon soha nem hordoztam, Azért hát le-vetem, mert a' mint probáltam, Nem lészek szerentsés, azt jól által láttam.
(Itt le veti)
Héj majd tsak pásztori botomat ragadom!
150 Ellene indulván véle nemjádzódom, Hanem úgy meg-ütöm (aztat én fogadom) Hogy fel-döll, 's a' testét az hollóknak adom.
Ha pedig nem szolgál a' bot, parittyámba Követskéket tészek egy néhány darabba,
155 És közép-tájban úgy meg-ütöm homlokba,
Hogy mindgyárt vagy meg-hal, vagy meg-öl azomba.
GouAo
Vallyon hová ment az lsrael Istene?
lmé nints a' Népen a' ki könyörülne, Tsak egy sintsen a' ki ide jöni mérne,
160 'S velem meg-ütközvén egy probát tehetne.
156 mel-öl
191
165
170
175
180
185
190
Látom mindeniknek meg-sárgúlt ortzája, Nagy félelem miat el-kékült a' szája, Egygyik a' másiknak a' sátorát bújja, Szemeket bé-fogván az halál hálója.
(Dávid mégyen ellene)
Talám hogy én kutya vagyok azt itéled, Hogy reám bottaljósz? Urad igy tiszteled?
És én roszszabb légyek náladnál azt véled?
Átkozott légy a' mig e' világot éled.
Jöjj közelebb, meg-ládd ma lészen el-veszted, 'S égi madaraknak adatik a' tested,
Észre veszed, hogy ha még most meg-tekénted, Volt-e', vagy soha sem e' világban léted.
DÁVID
Te én ellenemjösz sisakban 's fegyverben, Az erös Pántzél, és Dárda erejében, Én pediglenjövók az Urnak nevében,
Kit meg szidalmaztál már egynéhány rendben.
De azt el-hitessed még mostan magaddal, Hogy el-ütöm fejed tulajdon kardoddal, És a' tested adom mint mondád a' száddal, Vadak, 's madaraknak, kik hiznak husoddal.
GouÁo
Meg akarnám én azt szemeimmel látni,
~logy igy veted magad, kivánom probálni, Es még ellenem hogy igy mérsz bátorkodni, Most mindgyárt kardom túl fejed le-fog esni.
DÁvrn (fut, és mondgya)
Ezennel meg-látom dühös rút kegyetlen, Mivel káromlásod volt igen helytelen, Tartozzál vér szopó gonosz Istentelen, El-esel lábadrúl most mindgyárt véletlen.
(Hajit, el-esik, az hátára áll, el-vágja nyakát) Israel Istenét a' ki káromoltad,
Baromi eröddel magadat biztattad, Imé a' fejedet (ezt meg sem gondoltad) El-vágatni tülem kardoddal probáltad.
165 [A sor előtt:] G [elhagyva.]
195
200
205
210
215
220
13 RMDE2.
(A' Filistaeusokhoz szól)
Filistaeusoknak rappant nagy Tábora, Nézzed kinek hágtam mostan az hátára, Fejét ládd el-vettem, 's lött gyalázattyára, 'S köztetek sokaknak szörnyű bánattyára.
(Mégyen Saulhoz)
lm' Felséges Királly a' ki káromlotta, Népünk, 's Istenünket felettébb átkozta, Meg-öltem, és fejét szolgád ide hozta, 'S személlyében adni kezedben kivánta.
SAUL
Áldott légy Te Dávid Fia lsainak, Áldott légy szentelte az Egek Urának, Ki illy gyözedelmet adott szolgájának, Hogy általa adná, népét szabadságnak.
JÉSUS
AZ UTÓLSÓ VACSORA SZERZÉSRÖL
Tudgyátok hogy két nap után Húsvét lészen, Mellyen a' 'Sidó nép magához húst vészen, Kivel bizonyságot Isten előtt tészen, Hogy szolgálattyára lelkek vagyon készen.
Tehát Péter, 's János tsak hamar mennyetek, Az husvéti Bárányt hogy el-készittsétek, Szenvedésem minek elötte nézzétek, Kívánom, hogy velem Ti is meg-egyétek.
PÉTER
Mester hol akarod, hogy azt el-készittsük?
Mond-meg kívánságod, 's szándékod hadd értsük, Hogy a' börünket-is veréstül ne féltsük,
'S akaratodat-is igazán bé-töltsük.
JÉSUS
A' Városban menvén egy embert találtok, Ki korsóban vizet viszen, és mondgyátok:
Az Húsvéti Bárány ételre nálatok,
Vagyon-e' hely? hiszem nem lészenkárotok.
193
225
EMBER
Vagyon bizonyára, bár meg-tekéntsétek, Igen alkalmatos, és ha tettzik néktek, Az Húsvéti Bárányt ott meg-ehetítek, Nem is kell senkitül semmit-is félnetek.
(Viszsza térnek és mondgyák)
fANOS
Készen vagyon az hely, tsak hamar siessünk, Serény lépésekkel hogy oda érhessünk, És míg mások jőnek addig le-ülhessünk, Vagy addig végezvén osztán fel-kelhessünk.
(Bé-mennek: és Kristus mondgya) Jtsus
Kívánva kívántam ez Húsvétet enni
230 Ti veletek, minek előtte szenvedni
Kezdgyek, és keserve kin 's halálra menni, Testamentomot-is most akarok tenni.
235
240
245
(Hálákat ád térden álva)
Mennyei szent Atyám, én hálákat adok, Néked jó-voltod-ért, 's hozzád fohászkodok, Engedelmességben halálig maradok,
'S akaratod szerént, illy rendelést mondok.
-E' kenyér én Testem, melly meg-törettetik, (Meg-áldgya)
A' magos Keresztre világért adatik, Minden bünösökért fel-is feszittetik, Az bor színben vérem van melly ki-öntetik.
Azért mint Testemet e' kenyért egyétek, ( Communikálnak)
És a' bor szín alatt véremet vegyétek, Mellyek meg újjitnak lélekben, bennetek.
Emlékezetemre hát ezt mivellyétek.
Az áldozatokban azt hagyom néktek - is, A' kenyért Testemé így tegyétek Ti - is, Ez hatalom léend éppen nálatok- is.
Mind világ végé-ig ezt úgy hidgyétek- is.
E' szinben én Testem én szenvedésemet,
250 A' borszinben Vérem, meg-öletésemet Hirdeti, 's Keresztre feszittetésemet, Mellyek vételével lelitek kedvemet.
A' ki ebbül eszik örökké fog élni, Benne lészek, és ö én bennem fog lenni,
255 Egy Test, 's vér lesz velem, fogom- is szeretni, 'S Szent Halálomban - is a' fog részesülni.
Étel közt pediglen azt - is mondom néktek, Hogy el-árúl engem egy Ti-közületek, Nem nézvén hogy eddig mig valék veletek,
260 Mindenben (úgy vélem) vólt nagy örőmetek.
Az halálra ugyan én el-fogok menni, A' világ büné-ért Keresztre tétetni, De jobban lött volna annak nem születni, Kitül fog az ember Fia el-adatni.
PéTER
265 Szerelmes Mesterem én vagyok-e' vallyon A' ki által reád illy gyalázat szállyon, Inkább az én lelkem ezerszer meg-hallyon, Hogy sem e' nagy veszély tégedet talállyon.
Jésus
A' ki velem kezét a' tálban bé-mártya,
270 Az, a' kinek reám tzélóz gondolattya, De a' lészen néki utólsó falattya, Melly után követi ötet kárhozattya.
JuoAs
:$n vagyok-e' Rabbi az a' nagy áruló?
Artatlant el-adó, és lator fondorló?
275 Vagy mint imit amott lappangva kóborló, Kinek dólga nem jó, sött semmire való.
Jésus
Te mondod, és vallod eztet magad felöl, Mivel a' te lelked furdál igen belöl, Mindenkor a' roszban menél nagyon elöl,
280 Ki-ért a' többi közt soha igaz nem löl.
(Judás el-megyen)
n·
195285
290
295
300
305
JÉSUS
Minnyájan én bennem Ti meg-botránkoztok, Midön imádkoznám Ti tsak szunnyadoztok, A' félelem miatt éppen bádgyadoztok, Végre ide 's tova széllyel szaladoztok.
PÉTER
Ha minnyájan benned ök meg-botránkoznak, A' nagy álomtúl- is ha el-nyomattatnak, Engemet mind ezek meg-nem háboritnak, Sem pedig szemeim nékem nem-alusznak.
JÉSUS
Jól vigyázz Péter, mert háromszor meg-tagadsz, Valamikor akkor vélek szemben akadsz, Átok, 's esküvésre nevemért ki-fakadsz, Háromszor a' kakas mig szóll, kit meg-halhasz.
PÉTER
Uram én tsudálom a' mit töled hallok,
Hogy sem azt mivellyem inkább most meg-halok, Eddig veled voltam, 's töled el-sem állok,
Miglen tsak egy tsep vért magamban találok.
Hiszem már hitemben engem meg-próbálál, Hivségedben lenni eddig tapasztalál, Ihol van a' kard-is, a' kiröl te szollál,
Hidd-el, meg-is hal az, a' kit tsak ér, 's talál, Azért hát Tégedet én meg-tagadgyalak?
Hamis rút hitemmel pénzen el-adgyalak?
Fel kötöm a' kardom, hogy oltalmazzalak, 'S halál-ig hartzolok, mégis el nem-hagylak.
MÁSODIK SZAKASZ
JosEF (panaszolkodik báttyaitól való el-adatásáról sok nyomo-ruság szenvedéséről, mellyeket kettös álmai jelentettek) ALdás-e' vagy veszély? de nem tudom nyilván, Öröm-e' vagy sirás? sokat gondolkodván, Engemet utól ér, magam által látván,
Azért Testvérimhez igy szóltam, ezt mondván.
305 [A sor felett a jobb margón:] Gen. 37.
310
315
320
325
330
335
340
Jó bátyáim estve, hogy én el-nyugottam, Az el-múlt éttzaka tsekélyen aludtam, És az ébren létel között mit álmodtam, Gondolkodván reggel e~zembe juttattam.
Sok kévéket mintha mi kötöztünk vólna, Kik között láttzott, hogy enyém fenn állana,
·~ tijétek pedig mind egygyig le-borúlna, Es az én kévémnek tiszteletet adna.
Másodszor hogy szörnyen engem udvarlottak A' nap, hold, 's tizen-egy tsillagok imádtak, Mellyen a' bátyáim mind meg-haragudtak, 'S az idötül fogva ellenemre jártak.
Gondolván, hogy rajtok én hatalmat vészek, 'S valamikor akkor vagy Királlyok lészek, Vagy boszszúságokat ellenekre tészek, Vagy az áldásokban nem lesz velem részek.
Álmodozásimnak az árát meg-adtam, Édes Atyámtúl mert meg-pirongattattam, Bátyáimtúl pedig tsak tsufoltattattam, Káromoltattam-is mikor köztök voltam.
Parantsolatbúl hát hogy hozzájok mennék, Dotaimbúl Sichem pusztájárúl térnék, Még a' midön tölókjó távúlra volnék,
Törvényt tettek rám hogy fejem el-vesztenék.
Hozzájok érkezvén dérrel dúrral szolnak, Hoszszú köntösömtül mind gyárt meg-fosztának, Egy viz nélkül való kútban botsátának,
Hogy vagy meg-öllyenek, avagy el-adgyanak.
Az Atyánkat pedig úgy el-ámitották,
Hogy a' melly köntösöm én rólam le-vonták, Aztat a' Gödöllyö vérében mártották, Izenvén hogy Fiát vadak el-szaggatták.
A' jött kereskedő Ismaelitáknak,
Húsz ezüst pénzek-ért engem el-adának,
1-'
kik Egyptomban hogy velem jutának, Ujjollag árulván, adtak Putifárnak.197
345
350
355
360
Ott ártatlan tiszta életet viseltem,
Mert félvén Istenem, törvényét szerettem, És fajtalanságra, hogy kényszerittettem, Mint valami mérges kigyót el-kerültem.
Még-is Aszszonyomtól abba vádoltattam, Eröszakot tenni rajta hogy akartam, Melly-ért az Uramtúl meg-is fogadtattam, 'S a' Királyi Rabok közé zárattattam.
De onnét üdövel el ki-szabadúlván Isten által, kiben reményem vólt, bizván, Meg-vigasztalt engem, fel-is magasztalván, Az álom-fejtéssel Uraságrajutván.
Álmodozásimat igy tellyesitette I,sten, 's szenvedésim e' képpen fizette, Es midön a' földet az éhség el-lepte, Bátyáimmal akkor meg-is ismértette.
Mert elöttem kévék módra le-borúltak, 'S tizenegy tsillag-ként minnyájan imádtak, 'S alázatossággal szüntelen uraltak
Mind addig nevemről, a' mig rám találtak.
A' Papi Fejedelmek Tanátsot tartanak a' KRISTUS meg-fogattatásában, és Judással meg-alkusznak harmintz ezüst pénzbe.
365
370
375
ANNÁS
P Apok Fejedelmek egy szeg van fejemben Melly nagy félelmessen furdál a' lelkemben, Mert egy gonosz ember tselekedetiben, Magát hiresiti tsuda tételiben.
Sántát, vakot, bénnát, már sokat gyógyitott, Ördögöket üzött, 's hóltokat támasztott, A' mint Lázárnak-is, a' kit fel-ásatott, Élet, és egésség töle meg-adatott.
KAIFÁS
Nem más Ipam Urám, ez a' KRISTUS lészen, A' kirül most mondod hogy tsudákat tészen, Mert ördögségével majd ö eröt vészen, A' Juda Papjain, és Királlya lészen.