Kéziratos naplójába – melyet haláláig utóda és neveltje, Moór Gyula őrzött – a közel huszonöt éves Somló Bódog a következőket jegyzi fel 1898 tavaszi-nyári napjairól:
„április 21. Pécsett voltam jogb[lcseleti] tanszék dolgában. Szeredy kanonok igazgatónál1 és a tanároknál. Remek román székesegyház.
április 22. Nádason voltam Hetyey Sámuel püspöknél2. Egyenes lelkű magyar ember. Szörnyűködött, hogy Heidelbergben tanul-tam, ahol bizonyára református szellemmel szaturáltak. Böjti ebéd.
Szép park. Délután Bonyhádot néztem meg. Reggel a zárdaromot.
Vért hányó svábok a szent kép alatt. április 28. Elhatároztam, hogy Lipcsében habilitáltatom magam. [...] júl. 13. Pályáztam Pécsre.”3
1 S József (1833–1903) 1865-től jogtanár, 1883-tól igazgató, 1888-tól székesegyházi plébános; fő műve: Egyházjog különös tekintettel a magyar Szent Korona területének egyházi viszonyaira, valamint a keleti és protestans egyházakra. I–II. kötet. Pécsett, ifj. Madarász Emil Könyvnyomda, 1874., majd ezt követő kiadásokban 1879. és 1883. (összesen mintegy négyezer példányban!); vö. még https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeredy_József és http://
lexikon.katolikus.hu/S/Szeredy.html
2 (1843–1903), 1897-től pécsi megyéspüspök, katolikus egyetemi célra 100.000 Ft-os alapít-vány tevője, a püspökszentlászlói kastély felújítója, aki – még ugyanezen év őszén a magyar püspökkartól megsemmisítetten – dogmatikai hivatkozással kitiltja a templomi éneklésből a magyar himnuszt; vö. http://www.cellbibl.hu/index.php/10-lexikon/122-hetyei-samuel és http://lexikon.katolikus.hu/H/Hetyey.html
A mecseknádasdi, Klimó György püspöktől építtetett s Liszttől kétszer is meglátogatott (melynek vendégeként itt komponált első ízben magyar szövegre zenét) barokk püspöki kastélyra ld. https://hu.wikipedia.org/wiki/Püspöki_kastély_(Mecseknádasd)
3 S Bódog: Jogbölcseleti jegyzetek és kivonatok. 1896. 39. és 40. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Hung. 3038/1.
I. A XX.
34
Vajon mi volt és hogyan végződött ez a kísérlet, melyre naplójában Somló nem tér vissza többé, s melyet az életútjáról eddig közzétett vázlatok4 is em-lítetlenül hagynak? Vajon mindezek lehetséges feltárása tartogat-e olyasmit számunkra, ami gazdagíthatja Somló pályafutását illető eddigi ismereteinket, vagy néhány adalékkal továbbárnyalja azt a képet, amit a kor mindennapjainak valóságáról magunkban formáltunk?
Fenti naplóbejegyzésekor Somló már három éve maga mögött tudja egyetemi tanulmányait. Időközben egy évet katonáskodott; nyolc hónapig ügyvédboj-tárkodott Kolozsvárt, majd Budapesten; az 1896/1897-es egyetemi év egy-egy szemeszterét kormányzati ösztöndíjjal Lipcsében, ill. Heidelbergben tölti; visz-szatérve azonban több lehetőséget nem talál annál, mint hogy atyja segítségével, aki az osztrák–magyar vasutaknál főtisztviselő, maga is az államvasutakhoz kerüljön, és 1897. augusztus elsejétől a vezérigazgatóság segédfogalmazójaként lépjen a civil életbe és kezdje meg felnőtt, önálló, ambícióival és képességeivel összemérve azonban egyelőre kevés jóval kecsegtető életét.
Ekkor történik, hogy a pécsi jogakadémián a jogbölcselet és büntetőjog elő-adója, az 1891-től tanárhelyettes, 1895-től nyilvános rendkívüli tanár, a szerény tehetségű Kasza József5 megújuló és súlyosbodó betegségére tekintettel felmen-tését kéri oktatási kötelezettségei teljesítése alól, majd hamarosan elhalálozik. A megüresedett katedrát betöltendő, rövidesen kiírásra kerül egy
„Pályázat (A pécsi püspöki lyceum jog- és államtudományi karánál a jogbölcsészet és büntetőjog tanszékére.) [...] A pályázni kívánók felhivatnak, hogy tudori fokozatukat, esetleg egyetemi magántaná-ri képesítésüket, a tanámagántaná-ri pályán történt eddigi működésüket, vagy különbeni alkalmaztatásukat, nyelvi ismereteiket, irodalmi tevé-kenységüket, s egyéb érdemeiket tanúsító okmányokkal, születési anyakönyvi kivonattal, erkölcsi és egészségi bizonyítványokkal és rövid életrajzzal (curriculum vitae) felszerelt és méltóságos Hetyey Sámuel pécsi püspök úrhoz címzett kérvényüket [...] 1898. évi
4 M Gyula: Somló Bódog. [Különlenyomat, Társadalomtudomány 1/1.] Budapest, Politzer, 1921.; Julius M : Vorwort. In: Félix S : Gedanken zu einer ersten Philosophie. Berlin–
Leipzig, de Gruyter, 1926. Vö. továbbá – életrajzi tekintetben nagyrészt ezek nyomában – L György: Somló Bódog. Valóság, 1973/8.
5 K József (1863–1898), a teológiát elhagyva lett jogász; egyetlen megjelent szakmai mun-kája: Detentio és possessio. Tanulmány a bölcseleti magánjog köréből. Pécs, Taizs-Nyomda, 1894. 171., amit majd csupán Válogatott költeményei. Összegyűjtötte Kaufmann Mátyás.
Pécs, Püspöki Lyceum Nyomdája, 1898. 215. követ; vö. még https://hu.wikipedia.org/wiki/
Kasza_József_(jogász)
július 15-ig nyújtsák be. (Pécsett, 1898. június hó 12-én.) A pécsi püspöki joglyceum igazgatósága.”6
Pécsett az immár hatvanöt éve működő jogakadémia fennállását megol-datlan gondok felhalmozódása jelzi. Ezek között korántsem utolsó helyen áll a tanerők gyengesége, s maga a kiválasztás megoldatlan volta;7 s ehhez még az egyetemi karok elszívó ereje is járult – úgy, hogy „A tanári karban nagy volt a fl uktuáció.”8 Ami pedig a szóban forgó oktatási tárgyak helyzetét illeti, már a tanrendből is következtethetünk arra, hogy a büntetőjoggal karöltve a jogbölcselet hangsúlyozott szerepet játszott. ,,A pécsi püspöki lyceum jog- és államtudományi karának tanrendje az 1898/9-iki tanév első felére” – amit 1898.
május 20-i kelettel sokszorosítanak le – a „második évi jogi tanfolyam” első számú tárgyáról a következőket írja: „Jog és állambölcselet; csütörtök kivételé-vel naponként de. 8–9-ig; hétfőn de. 10–11-ig; hetenkint 6 óra. A kinevezendő tanár.”Somló személyes helyzetét illetően ugyanakkor könnyen érthető, hogy néki immár égetően fontos, hogy magának a kutatás és oktatás lehetőségét biz-tosító egzisztenciát teremthessen. Ezért kevéssel a tanszék megüresedése után, hónapokkal a pályázat kiírása előtt már látogatást tesz Pécsett, hogy előzetesen tájékozódjék, s hogy magát mind a jogakadémián, mind a kegyúri minőségé-ben a kinevezés jogkörét gyakorló püspöknél9 megismertesse. Pályázik tehát, aminek tartalmáról, s értékeléséről csak a jogakadémia hivatalos irataiból értesülhetünk.10
6 Baranya megyei Levéltár, Joglyceum, 1898. évi iratok. Az anyag részemre történt feltárásáért Moór Mariann levéltárosnak tartozom köszönettel.
7 „Jogakadémiánk visszaállítása, s mondjuk a jogtanárok qualifi catiójának szabályozása óta nem volt eset arra, hogy az oly gyakran megüresedett tanszékek valamelyikére qualifi calt pályázó jelentkezett, ki legalább rendkívüli, nem is említve, rendes tanárrá kinevezhető lett volna. [...] Ez is az itteni állapotok egészségtelen voltára vall.” K Károly: A pécsi jogakadémia múltja és jelene. Pécs, Irodalmi és Könyvnyomdai részvénytársaság, 1897. 61.
8 http://www.pecstortenete.hu/index.php/95-tanulmanyok/79-csibi-norbert-a-pecsi-puspoki-jogakademia-es-hallgatoi-a-dualizmus-koraban; eredetileg In: K Zoltán – V József (szerk.): Tanulmányok Pécs történetéből. 20. k. Pécs, Pécs Története Alapítvány, 2009. 173–212. Mindazonáltal http://www.pecstortenete.hu/index.php/component/content/
article/98-psz1998-3-4/311-rajczi-peter-a-pecsi-puspoki-jogakademia-tortenete (eredetileg Pécsi Szemle, I. évfolyam. 1998/3–4. 33–39.) mögöttes könyvtárával egyetemben éppen tanári karát értékeli olyan minőségűként, mint ami erőteljesen segítette a pozsonyi egyetemnek tör-ténetesen Pécsre kerülését.
9 K i. m. 60.
10 A majd július 18-án megszületett püspöki kinevező levél utal arra, hogy „idezárva küldöm a kérvények mellékleteit a folyamodóknak való szíves viszszaszármaztatás végett”. Eredeti somlói dokumentum sem a jogakadémiai, sem a püspöki iratok között nem található: amint Csigi Imre (1912–1988) nagyprépost levéltáros 1979. november 3-i levelében jelezni szíves
I. A XX.
36
A pályázatokat a prodirektor július 16-án, 231/1898. számú felterjesztésében küldte meg a püspöknek. Somlót a következő összegezés jellemzi:
„Dr. Somló Bódog, született Pozsonyban 1873. július 21-én, róm.
kath., nőtlen, az 51. számú cs. és kir. gyalogezredben tartalékos hadnagy, és jelenleg a m. kir. államvasutak vezértitkárságában se-gédfogalmazó. Középiskoláit különböző kath. főgymnásiumokban végezte, jogi tanulmányait Budapesten kezdette meg, már Kolozsvárott folytatta és ugyanott be is fejezte. Ugyancsak a kolozs-vári egyetemen avattatott fel 1895-ben az összes jogtudományok, 1896-ban pedig az államtudományok doktorává; minden szigorlatát
‘Kitűnő’ eredménnyel tette le. Tanulmányainak befejeztével a magyar kormány a szaktudományokban jelesen a jogbölcsészet és a római jogban leendő további kiképeztetés czéljából az 1896/7-iki tanévre 800 fr állami ösztöndíjjal Németországba küldötte; a tanév első felében a lipcsei, a második felet pedig a heidelbergi egyete-men töltötte. Irodalmi működését folyamodványában, s a mellékelt okmányokon tünteti fel; teljesen egészséges; a magyar nyelven kívül írásban bírja a latint, szóban és írásban a németet és angolt.”
P. Szt. Lászlón, 1898. július 18-ai keltezéssel, Sámuel püspök aláírással napokon belül megérkezik a kegyúri döntés: „A pécsi püspöki joglyceumon halálozás által megüresedett jogbölcsészeti és büntetőjogi tanszékre a három pályázó közül Dr. Angyal Pál felsőkereskedelmi akadémiai tanárt nevezem ki...” A prodirektori felterjesztésben a pályázók betűrendi sorrendje szerinti első jelöltre esett hát a választás. A második jelöltről, az egri jogakadémia egyik előadójáról nem tétetik többé említés, és a harmadik jelölt, Somló is a versengésből úgyszintén kibukott. Ki volt hát Somló esélyesebb ellenfele a mezőnyben, és mivel vívhatta ki a kinevező püspöki jóindulatot?
A prodirektori felterjesztés a következőket árulja el a kinevezettről:
,,Síkabonyi Dr. Angyal Pál, született Pécsett 1873. évi július hó 12-én, róm. kath. vallásban, nős, egy gyermek atyja. Az elemi és a középiskolát, valamint a jogi tanulmányokat is, éspedig az utóbbi-akat fényes sikerrel Pécsett végezte. A mellékelt okmányok szerint
volt, a Pécsi Püspöki Levéltárban Somlótól írás nem lelhető fel sem a pályázat, sem Somlónak az azt megelőző mecseknádasdi látogatása kapcsán.
1896. március 28-án a budapesti egyetemen az összes jogtudomá-nyok, 1898. évi április hó 2-án pedig az államtudományok dok-torává avattatott. Mint joghallgató ügyvédi irodákban dolgozott, hogy a gyakorlati ismeretek elemeit elsajátítsa. Elvégezvén a négy évi jogi tanfolyamot a baranya megyei tiszti főügyész mellett joggyakornoknak neveztetett ki, ahol jelenleg alkalmazásban van:
egyúttal a pécsi felsőkereskedelmi akadémiában a jogtudományok és a közgazdaságtani tanszéket mint tanár látja el; némileg az irodalmi téren is működött. (Egészséges, erkölcsi magaviselete ki-fogástalan.) Beszél magyarul, németül, érti a latin nyelvet a francia nyelvet pedig most tanulja.”
Igen szépen felfésült jellemzés ez az őshonos pécsi fi atalemberről, aki családfáját 1327-ig vezeti vissza, aki a püspöki székesegyház közelében, a Petrezselyem utca 50-ben éli le addigi életét, a Zirc-Ciszterci Rend Pécsi Főgimnáziumában érettségizik, a pécsi joglyceum volt növendéke, nagyatyja ismert főszolgabíró, atyja a pécsi kir. ítélőtábla bírája,11 s akinek még a pályáza-tát is Baranya vármegye alispánja hivatalból, 16 290/alisp. 98. számú levelével teszi át a jogakadémiához.
(Talán nem érdektelen azt is megjegyezni, hogy a már idős, és valóságos dicsőségben megőszült Angyal szerényebben emlékezik meg pályakezdése for-dulóiról. Eszerint 1895-től Baranya vármegye tiszti ügyészségénél gyakornok, 1897. január 1-től pedig emellett a pécsi kereskedelmi iskolában a nemzetgaz-daságtan és a kereskedelmi és váltójog előadója volt.12)
Milyen szembeszökő különbséget állapíthatunk meg a pályázók között? A két egészen hasonló korú ifjú közül Somló egyetemen folytatta jogi tanulmá-nyait; doktori címeit évekkel korábban szerezte; ígéretes tudományos tehetségét s külföldi posztgraduális tanulmányokra való érdemességét a kormányzat már éves ösztöndíjjal elismerte; és korántsem utolsó sorban már egy fi gyelemre ér-demes tudományos munkásság féltucatnyi irodalmi megnyilvánulását tudhatta maga mögött,13 míg Angyal csak a kérdéses évben kezdi el első dolgozatát
11 Az adatokra ld. A Zirc-Ciszterci Rend Pécsi Főgimnáziumának jelentése az 1890/91. tanévről.
Pécs 1891. 75. ill. Joglyceum, 1891/2. Bejegyzett hallgatók névjegyzéke.
12 H Erik – M Gyula – R György (szerk.): Büntetőjogi tanulmányok Angyal Pál születése 60-ik és jogtanári működése 35-ik évfordulójának emlékére. Budapest, Pallas, 1933.
13 A parlamentárizmus a magyar jogban. Kolozsvár, Gibbon Albert könyvkereskedése, 1896.
39.; A jus szó jelentése a római jogban. {Eszterházy Sándor: A jus szó jelentése a róma jogban.
Kassa, 1895.} Erdélyi Múzeum, 13. kötet. 1896/3. 133–136.; Ernst N : Einleitung in die Entwicklungsgeschichte des Rechts. Jogtudományi Közlöny, XXXII. évf. 1897/10. 76.; P
I. A XX.
38
közzétenni,14 amit újabb írás – immár büntetőjogi dogmatikai monográfi ák sora – csupán két év múlva követ. A kinevezés összefüggésében annyit kell még meg-említenünk, hogy segédfogalmazói állásának további kényszerű vállalásán túl Somló 1899-ben habilitál jogbölcseletből, 1903-ban pedig politikából is, míg a jogakadémiai helyettes tanárrá kinevezett Angyal habilitálása – büntetőjogból és bűnvádi eljárásból – 1900-ból való. A fentiek természetszerűleg a legkevésbé sem minősítik Angyal professzor sok évtizedes oktatói, tudományszervezői és tudományos működését. Mint már pécsi jogakadémiai tanár korában az akadémia levelező tagja, s több mint három évtizeden keresztül (1912–1944) a budapesti egyetem professzora, kodifi kátorként, jogszabály-összeállítások, tankönyvek és kézikönyvek rendkívül termékeny, meghatározó erejű szerző-jeként a huszadik század első fele magyar büntetőjogi dogmatikájának talán legismertebb képviselője lett, noha nemzetközi hatást úgyszólván nem gya-korolt.15 Hasonló teljesítményként említendő negyed évszázados szerkesztői tevékenysége a Magyar Jogi Szemle élén (1920–1944) s természetszerűleg az Angyal-szeminárium közel félszáz kiadványának (1916–1944), és korábbi budapesti dékánságán túl rektorsága 1933/34-ben csakúgy, mint elnöki szerepe a Magyar Jogászegyletben (1939–1944) a második világháború nehéz időszaká-ban.16 Az összevetés csupán annyit sugall, hogy akkor, a pályázat időpontjában Somló lényegesen többet árult el és mutathatott fel a liberalizmus korszakában bizonyosan elsődlegesnek tekintett tisztán tudományos kvalitásokból.
Persze az indítékok bármely lehetséges változatának végiggondolása választ feltételez egy kérdésre, melynek eldöntése aligha lehet feladatunk. Nevezetesen, a jogakadémiák ebben az időszakban csupán a klerikális jellegű konzervativizmus melegágyai-e, amint ezt Ady rendkívül harcos publicisztikája17 világgá kürtöli,
Gyula: A jog keletkezéséről és fejlődéséről. Jogtudományi Közlöny, XXXII. évf. 1897/28.
220–221.; Törvényszerűség a szociológiában. Budapest, Pesti Könyvnyomda, 1898. 23.; A nemzetközi jog bölcseletének alapelvei. Budapest, Franklin, 1898. 71.
14 A munkamegosztás. Tanulmány a társadalmi gazdaságtan köréből. Budapest, Politzer Zsigmond, 1898. 38.
15 Szakmájában külföldön egyetlen kisméretű könyvecskéje jelent meg fi nn nyelven (1939) s egy füzetkéje olasz nyelven (1940), itthon pedig egy-egy 9-9 oldalnyi füzete német nyelven.
16 1943–1945 közt a felsőháznak a kormányzótól élethosszig kinevezett tagja; kodifi kációs munkája elismeréseként udvari tanácsos (1917–), 1934-ben a Nagy Szent Gergely pápa lovag-rendjének parancsnoka pápai, a Magyar Érdemrend középkeresztjének kormányzói, 1941-ben pedig a Corvin-koszorúnak a kitüntetettje; 1944-től a Finn Tudományos Akadémia tiszteletbe-li tagja. Vö. R Ferenc (főszerk.): Pécs lexikon. I. kötet. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofi t Kft., 2010. 40., valamint https://dtt.ogyk.hu/hu/gyujtemenyismertetok/konyvek/
szerzoi-eletrajzok/item/280-angyal-pal és https://hu.wikipedia.org/wiki/Angyal_Pál_(jogász).
17 A Endre összes prózai művei, mindenekelőtt III–IV. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964.
vagy megnyilvánul benne ,,a katolikus vagyonokból létesült, s a tanulmányi alapból fenntartott jogakadémiák” felekezeti és világnézeti toleranciája is – a tanárkinevezésekben például –, amint ezt az egyháztörténet18 sejtetni engedi?
Habár 1902. április 19-én a Nagyváradi Naplóban a tolerancia és a szellemi haladáshoz való viszony kapcsán Ady a Két jogakadémia közül határozottan a pécsi javára nyilatkozott,19 bizonyára Pécsett sem vették volna jónéven, s talán nem is tétlenül az ateista, vagy éppen a tudatosan materialista tudományos koncepciók kibontakoztatását. Márpedig pontosan ezt tette Somló 1900-ban, professzorával és mesterével közösen írt művében, ami e programot már a címében hordozta,20 és a Rivista di Biologia generale-tói a Journal of American Folklore-ig értékelő és méltató kritikai visszhangokat kiváltva egyszerre több kontinensen ismertté tette szerzője nevét. S hozzátehetjük: Adyhoz hasonló elkötelezettségű, hevületű, hatású és kiállású publicista Pécsett sem akkor, sem azóta nem működött.
A teljes egzisztenciális súlyában átérzett kudarc, a hivatásérzettől idegen foglalkozás folytatásának kényszere ugyanakkor katasztrofális hatást gyakorol Somlóra. Depressziós hullámot vált ki, a suicidium majdani tragikusan való-ságos alternatívájának előrevetített képzetét kelti benne. Nem véletlen hát, ha mai értékelője is lelkiállapotára jellemzőnek tekinti az elutasítás utáni belső tusakodásban – 1898. szeptember 5-én – kelt naplójegyzetét: „Kényszerítve va-gyok lemondani mindarról, amire törekedtem, amióta csak az eszemet tudom, és kénytelen vagyok olyan pályára adni magam, amelyet utálok, amelyre nem vagyok való, s amely nekem soha sem fog örömet szerezni. Ha szüleim nem volnának, főbe lőném magam.”21
Végül is közel hat éven át dolgozik segédfogalmazóként, majd fogalmazóként az államvasutak vezérigazgatóságán, amikor végre révbe jut: 1903 januárjában tanítani kezdhet a nagyváradi jogakadémián.22 Nem a sors iróniája, hanem a korszak ellentmondásosságának jegye, s a Somló által vállalni kényszerült fermentatív szerep, hogy alig négy hónapot tölt ott – miközben Ady ismeri
18 Legújabban pl. S Gábor: Egyház és állam Magyarországon a dualizmus korában.
1867–1918. München, Aurora könyvek, 1974. 65.
19 A i. m. III. kötet. 310–313.
20 Julius P – Felix S : Der Ursprung der Totemismus. Ein Beitrag zur materialistischen Geschichtstheorie. Berlin, Hoff mann, [1900]. 36.
21 L i. m. 33.
22 Megjegyzem, K Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. II. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969. 622. Somló születése időpontját nem ismeri, nagyváradi indulása idejét pedig négy évvel korábbra teszi.
I. A XX.
40
meg,23 mint „Kivételes, nagy talentum, sokat olvasott, rendszeres, fegyelmezett elméjű ember. Igazi tudós. Szerény és magába vonult” –, máris bekövetkezik az a magyarországi társadalomtudományi gondolkodás alakulását jelképesen is, valóságosan is befolyásoló esemény, amiről a magyar s a nemzetközi közvéle-mény majd mint „nagyváradi botrányról” szerez értesülést.
23 A Endre: Merénylet a nagyváradi jogakadémián. (Nagyváradi Napló, 1903. május 29.) In:
A i. m. 102.