A nemzeti bibliográfia retrospektív kiterjesztésének lehetőségei Magyarországon

Ennek azért van itt az ideje, mert korábban nem volt még alkalom arra, hogy a bibliográfiát – függetlenül attól, hogy kurrens avagy retrospektív, hogy tartalmában könyveket, cikkeket, aprónyomtatványokat vagy elektronikus dokumentumokat stb. dolgoz fel, rekordok halma-zainak átgondolt rendszerén keresztül valósíthassuk meg. A bibliográfiai rekordok – hála az egységesítési törekvéseknek – legalábbis országos és elvileg nemzetközi szinten is megfelel-tethetők egymásnak, és ennek következtében közösen kezelhetők. Nincs ma már jelentősége tehát a kurrens és retrospektív nemzeti bibliográfia első szintű megkülönböztetésének, annál nagyobb szükség van viszont rendszerük, összefüggéseik feltárására, közös szempontrendsze-rük kialakítására. Azt is szokták mondani, hogy a jó kurrens nemzeti bibliográfia az alapja a retrospektív bibliográfiának, hiszen a mai feldolgozás hamarosan múlttá válik. Ezért lehet nap-jaink izgalmas feladata az átfogó rendszer kidolgozása, a régi és új dokumentumok rekordjai-nak közös kezelése érdekében. A nemzeti bibliográfia egységes rendszerének kialakítására vonatkozó gondolatot egyébként Vajda Erik már 1994-ben felvetette az időszaki kiadványok cikkeinek online adatbázisa kialakítására írt megvalósíthatósági tanulmányában.¹¹⁹

A nemzeti bibliográfiai adatbázis retrospektív kiterjesztése egészen új és látványos eredményekhez vezethet. A napjainkban egyre inkább előtérbe kerülő digitalizálási projektek során keletkezett könyvtári anyagok metaadatainak természetes forrása a retrospektív nemzeti bibliográfiai rekord. Ezek összekapcsolódása a digitális dokumentummal eljuttathatja a használót magához a forrásdokumentumhoz, sőt egyéb információkhoz is. Kégli Ferenc a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfia koncepciójáról írva a következő jövőképet vázolta fel:

„A leendő adatbázist nem regisztratív bibliográfiaként képzelem el. A leíró bibliográfiai rekordhoz hozzáilleszteném, a megjelent sajtóbibliográfiák értékes annotációit, Kertész Gyula bibliográfiája és a további gyűjtés alapján feltüntetném a dokumentumról készített egyedi repertóriumokat. Amennyiben ezek elektronikus formában előfordulnak a weben (mint például a Tudománytár repertóriuma a MEK-ben), úgy ugrópontot helyeznék el hozzá a tétel megfelelő helyén. A tételbe illeszteném a Petrik-könyvészet CD-ROM-ján található tartalmi analízist, vagy Lakatos Éva Magyar irodalmi folyóiratok című bibliográfiai sorozatából a főbb munkatársak felsorolását. Úgyszintén megmutatnám, hozzátenném a tételhez a dokumen-tumra vonatkozó legfontosabb sajtótörténeti irodalmat. A felhasználó nemcsak megtalálni, azonosítani és kiválasztani akarja a számára szükséges mű bibliográfiai rekordját, hanem sok esetben a példányt is látni kívánja. Ezért célként tűzhető ki az is, hogy a bibliográfiai rekordhoz kapcsolódjék hozzá az eredeti dokumentum mikrofilmről képként digitalizált, szabad szöveges kereséssel ellátott teljes anyaga, amelyet az Elektronikus Periodika Adat-bázis Archívum tárol majd a weben. Az 1897–99 között Mikszáth Kálmán főszerkesztésével megjelenő Országos Hírlap már most lapozható a weben, a vezércikktől a színházi műsorokon át egészen a hirdetési oldalakig. Mindezek maguk után vonják majd, hogy a dokumentumban szerepelő álnevek, sziglák mögé bújt személyeket visszakereshetővé kell tenni, ami viszont generálja majd Gulyás Pál, továbbá az őt kiegészítő Sz. Debreczeni Kornélia Magyar írói álnévlexikonjának a beépítését az OSZK besorolási adatainak a rendszerébe, és ezek össze-kapcsolását a bibliográfiai adatbázissal.

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy ez a weben megjelenő dokumentum-együttes már nem is egy hagyományos bibliográfia, hanem egy új formáció lesz, amelyet „webliográfia” néven lehetne elnevezni.”¹²⁰

119 Vajda Erik: Időszaki kiadványok válogatott cikkeinek online adatbázisa kooperációs partnerek együttműködésével. (Megvalósíthatósági tanulmány). Bp. OSZK KMK. 1994. 14. p.

120 Kégli Ferenc: Elképzelések a retrospektív nemzeti sajtóbibliográfiáról – Könyv, könyvtár, könyvtáros 2005. 3. 43-44. p.

Ez a jövőkép gyökeresen megváltoztatja a nemzeti bibliográfia regisztratív funkciójának szte-reotípiáját. Ezért emeltem ki a gyűjtőkör tartalmi szelekciójának taglalásakor a hagyományos értelemben vett nemzeti bibliográfia regisztratív jellegét. A fentebb vázolt elképzelés minőségi változást jelent a korábbi szemlélethez viszonyítva. Megvalósulásakor a regisztrá-ciótól a dokumentumok tartalmának szolgáltatása felé mozdul el a nemzeti bibliográfia.

Attól, hogy akár megközelítően teljes körű áttekintéssel rendelkezzünk a mindenkori Magyarország kiadványtermése felett, még távol vagyunk. Igaz ez akkor is, ha eleink közül sokan fáradoztak a dokumentumok különböző típusainak minél teljesebb feltárásáért, és a mostani generáció is ugyanerre törekszik. Az informatika fejlődése új irányokat adhat a nemzeti bibliográfia retrospektív kiterjesztésének is. Logikusnak tűnik, hogy ehhez az első lépés a már megjelent nemzeti bibliográfiai kötetek, könyvészetek digitalizálása. Ez már önmagában is hatalmas mennyiségű rekord létrehozását jelenti, nagy költségekkel. Az Országos Széchényi Könyvtár és az ARCANUM Kft. szervezésében elindult a program, és CD-ROM-on megjelentek – többek között – a Régi magyarországi nyomtatványok, a Régi magyar könyvtár és a Magyar könyvészet 1712–1920 között megjelent kötetei. A megjelent könyvészetekre az OSZK honlapjáról linket találunk az ARCANUM honlapjára,¹²¹ ahol választhatunk az adatbázisok közül.

A katalógus- és bibliográfiai rekordok digitalizálása fontos lépés, de ez valójában nem a végeredményt, hanem csak a munka kezdetét jelenti. Először is ki kell javítani az eredeti forrásban valamilyen okból hibásan bekerült, valamint a digitalizálás során keletkezett hibás bibliográfiai rekordokat. Ez már önmagában is nagy munkát jelent, hiszen a hibák felfedezése csak aprólékos kutatómunkával érhető el. A retrospektív kiterjesztés során elvégzendő összetett feladatokat egy konkrét példán keresztül szeretném bemutatni.

Az Országos Széchényi Könyvtár és az Arcanum Adatbázis Kft. 2005-ben közösen jelentette meg a Magyar könyvészet 1921–1944 című, A Magyarországon nyomtatott könyvek szakosí-tott jegyzéke alcímű retrospektív nemzeti bibliográfia nyomtaszakosí-tott köteteinek betűrendes mutatóját. A CD-ROM a betűrendes mutató mellett a nyomtatott kötetek hibáit is jelzi a szükséges javítások közlésével (a mutatótételek már a javított formát tartalmazzák). A hibák javítása tetemes munkával járt. Illusztrációképpen álljanak itt a javított hibás tételek fajtái:

• a kötetben hibásan közölt egységesített név pontosítása;

• a mű címének értelemzavaró elírása;

• elmaradt alcímek, műfajjelölések megadása;

• a közreműködői nevek közlése vagy módosítása;

• a megjelenési adatok pontosítása;

• a terjedelem adatainak a módosítása;

• az OSZK raktári jelzetének megadása, pontosítása;

• a kiadványra vonatkozó, elmaradt megjegyzések közlése;

• azoknak a tételeknek jelzése, amelyekről utólag derült ki, hogy nem tartoznak a könyvészet gyűjtőkörébe, mert nem Magyarország területén, vagy 1921 előtt, illetve 1944 után jelentek meg;

• az utalótételek módosult adatainak pontosítása.¹²²

121 http://www.arcanum.hu/oszk

122 Kégli Ferenc: CD-ROM-on a Magyar Könyvészet 1921–1944 – javításokkal, pótlásokkal, betűrendes mutatóval – Könyv, könyvtár, könyvtáros 2005. 6. 57. p.

Ha figyelembe vesszük, hogy a javított tételek száma 3393 volt, akkor látjuk csak igazán, milyen részletekbe menő, pontos munkára volt szükség a könyvészet mutatójának elkészítéséhez.

A hibák javításán túl példánk, a Magyar könyvészet 1921–1944 mutatójának elkészítése során a szerkesztők szembesültek azzal a ténnyel is, hogy a kötetek megjelenése óta több, a könyvészet gyűjtőkörébe tartozó, de abban nem szereplő dokumentum bukkant fel. Ezek pótlólagos feldolgozása kb. 3600 új címmel egészítette ki a két világháború közötti könyvé-szet tartalmát. Szintén komoly kutatómunkát jelentett az azonos nevű szerzők szétválasztása, valamint a helységnevek egységes besorolási nevének megállapítása. A periódusban bekövet-kezett határváltozások miatt különösen fontos volt a helynevek egységesítése. A szerkesztők a feldolgozott névalakok közé minden esetben felvették a települések magyar nevét is.

A Magyar könyvészet 1921–1944 mutatójának elkészítése során felmerült hibajavítás, hiánypótlás és egységesítés csak kis része a magyar nemzeti bibliográfia teljes retrospektív anyagának áttekintése során elvégzendő feladatoknak. Mégis, a példa talán jól illusztrálja, hogy milyen komoly kutatómunkára van szükség a múlt nemzeti kiadványtermésének rekonstruálásához.

A nemzeti bibliográfia retrospektív munkálatai még egy tanulsággal szolgálnak számomra, ezt hipotéziseim egyikében így fogalmaztam meg: elszakadhat egymástól a hagyományos és web-dokumentumok bibliográfiai számbavétele. Ezt a feltételezést természetesen technológiai és formai szempontból vetettem fel, és végső választ a kurrens nemzeti bibliográfia helyzetének áttekintése után sem tudok egyértelműen megfogalmazni. A retrospektív nemzeti bibliográfia esetében azonban egyértelműen túlsúlyban vannak a tartalmi elemek, amelyekre a választ a tudomány eszköztárával tudjuk csak megadni. Védhető álláspontnak tartom, hogy tartalmi szempontból a nemzeti bibliográfia retrospektív kutatása valóban elszakad a web-dokumentumok bibliográfiai számbavételétől. Amíg a könyvtárosok egy része kétségbeesetten küzd az elektronikus dokumentumok tömegének kezelésével, addig mások nem kevesebb tenni akarással, de egészen más eszközökkel a múlt dokumentumainak történeti feltárásán munkálkodnak. Ez a tevékenység – ha a nemzeti bibliogáfiát egységében szemléljük – nem kevésbé fontos a nemzeti könyvtárak számára, mint a jelen problémáinak megoldása.

Itt kell megemlítenem a napjainkban folyó retrospektív konverzió kérdését. A nemzeti könyvtár katalógusának digitalizálása nagyon jelentős lépés a retrospektív nemzeti bibliográfia teljesebbé tétele felé. A katalóguscédulákat elektronikus formára alakító retrospektív konverzió azonban nem azonos a nemzeti bibliográfia retrospektív kiterjesz-tésével, hiszen tudjuk: a katalógus nem azonos a bibliográfiával. Ez az általános alapelv az Országos Széchényi Könyvtár katalógusainak vizsgálata során tényekkel is alátámasztható volt. A katalóguscédulák digitalizálása ugyanakkor a későbbiekben jó lehetőséget nyújt a bibliográfia szerkesztői számára a rekordok nemzeti bibliográfiai szintű kiegészítésére, javítására és pótlására, valamint a katalógusban nem szereplő tételekkel való kiegészítésre.