Összegzés

túlságosan korainak tűnik. Ezért a tanulmány ajánlásaiban megmarad javaslat szinten, és csak arra nyújt útmutatást, hogyan tervezzék és folytassák le a könyvtárak a metaadat rekordok katalógusaikba illesztésére irányuló projektjeiket.

A metaadat magrekord meghatározása kapcsán sem értek el jelentős eredményt; a különböző sémák összevetése után egy tíz elemből álló minimális rekordtartalmat határoztak meg, ami a legfontosabb mezőket tartalmazza. A fentebb ismertetett katalogizálási eredmények (ISBD, FRBR, FRANAR stb.), és a Dublin Core ismeretében ez sem tűnik átütő sikernek.

Úgy látszik, hogy az elektronikus dokumentumok különböző típusainak metaadatai nem szabályozhatók olyan egységesen és mélységben, mint ahogyan az a hagyományos dokumentumok esetében többé-kevésbé megtörtént. Kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e egységes metaadat szabvány létrehozására.

A jövő szempontjából meghatározó lehet a nagy számban jelentkező problémák integratív, rendszerbe foglalt figyelemmel kísérése. Nem véletlen, ha a számtalan kezdeményezés, projekt – amelyeknek csak egy kis részét érintettem dolgozatomban – áttekinthetetlenné válik, koordinálás nélkül inkább kioltja, mint erősíti egymást. Ezt felismerve vette fel az IFLA központi programjai közé a korábban már említett IFLA-CDNL Alliance for Bibliographic Standards (ICABS) programot, amely átfogó módon kívánja áttekinteni a bibliográfiára vonatkozó több szintű problémakört. Céljai között szerepel a bibliográfiai és forrás-számbavételre irányuló szabványok és gyakorlat fejlesztésének koordinálása, a nemzetközi bibliográfiai források cseréjének támogatása a metaadatok és formátum szabványok fejlesztésével és gondozásával, új szabályok bevezetésének biztosítása és az információcsere elősegítése.

Az ICABS felelősségi körébe tartozik többek között az ISBD-k, az FRBR, a FRANAR, a UNIMARC, a MARC21, a Z39.50 fejlesztéseinek támogatása, a metaadat- és XML-alapú metaadat-sémákról szóló információk és az állandó azonosítók figyelemmel kísérése; a nemzetközi virtuális besorolási rekord fájl fejlesztésének támogatása. Összegyűjti az elektronikus dokumentumok begyűjtésével, raktározásával és hosszú távú megőrzésével kapcsolatos projektekhez kapcsolódó információkat. Tevékenységében látható az a törekvés, hogy megpróbálja az egyes részterületekkel kapcsolatos, folyamatosan megújuló és fejlődő projekteket és eseményeket egységes információs felületen közreadni. Ez azért rendkívül fontos, mert a kívülálló lassan elveszíti a kontrollt a napról napra változó fejlesztések, újabb és újabb munkabizottságok tevékenysége felett. Az ICABS információközvetítési szerepe és filozófiája körülbelül megfelel egy nagyobb európai uniós projekt eredményeképpen megszületett útmutatónak (guidelines), amely a legfontosabb tény-információk mellett széles körű kitekintést nyújt linkgyűjteményén keresztül a részletek felé is.¹⁹⁸

országok katalogizálási gyakorlatát közös útra terelte. Ez volt az első – és talán a legfontosabb – lépés a katalógusok és bibliográfiák legkisebb építőelemeinek (bibliográfiai leírások) egységesítése felé. Mivel az Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel programja elsősorban a nemzeti bibliográfiák összekapcsolása révén kívánta elérni célját, természetesen a nemzeti bibliográfiai rekordok kerültek az érdeklődés előterébe. Ezek az egységesítési programok kezdetben a lehető legteljesebb bibliográfiai leírás elérését célozták meg.

Az ISBD programmal párhuzamosan fejlődött a rekordok géppel olvasható cserefor-mátumainak fejlesztése. Az egyetemes bibliográfia csak akkor jöhet(ett volna) létre, ha a bibliográfiai rekordok nemzetközi cseréje is lehetővé válik. Ezt felismerve az IFLA nagy erőfeszítéseket tett az időközben „elszabadult” különböző MARC formátumok közötti átjárás biztosítására, ami azonban nem valósult meg tökéletesen.

Az idő haladtával a könyvtárak, bibliográfiák és katalógusok környezete alaposan megváltozott. A dokumentumok számítógépes feldolgozásának elterjedése, az Internet, az OPAC-ok jelentőségének növekedése és az elektronikus dokumentumok nagy számú megjelenése újabb és újabb megoldandó problémákat termelt, amelyek természetesen hatással voltak a feldolgozó munkára is. A világháló egyre nagyobb arányú használata verseny-helyzetet teremtett a keresőrobotok által nyújtott lehetőségek és a könyvtári szemléletű adatbázisok között. A verseny tétje a felhasználó „megfogása”. Az ISBD-család részletes, minden lehetséges adatra kiterjedő szabályrendszerét a nem könyvtáros képzettségű használók sokszor túl bonyolultnak érezték, és nem is tudták értelmezni. A könyvtárosok pedig éveken keresztül részletproblémákon vitatkoztak. A könyvtáraknak lépniük kellett, ha azt akarták, hogy szolgáltatásaik az új körülmények között is versenyképesek maradjanak.

Ezt lépést a felhasználók igényeit szolgáló FRBR-modell kidolgozásával tette meg a könyv-tári közösség. A bibliográfiai rekordok funkcionális követelményeit a felhasználó szempontjá-ból értelmezték, és megfogalmazták az egyszerű nemzeti bibliográfiai rekord minimális adatelem-tartalmát. Ez a szemléletváltozás legalább két fontos szempontból volt szükség-szerű. Az egyik a katalogizálási hagyományokat is figyelembe vevő kompromisszum a leírás mélységének a felhasználók által is értelmezhető szintjére csökkentésével. A másik, ennél gyakorlatiasabb ok a dokumentumok számának növekedésével együtt járó katalogizálási költségek csökkentése.

Az FRBR-modell hatással volt a hozzáférési pontok (egységes besorolási adatok) fejlesztésére is. Az IME ICC alapelvei egységben szemlélik a bibliográfiai leírás és a besorolási adatok kívánalmait, kiegészítve a tartalmi visszakeresés szempontjaival.

Az elektronikus dokumentumok metaadatai, valamint a bibliográfiai és katalógusrekordok közötti kapcsolat feltárása napjaink egyik fontos, megoldandó kérdése. A nemzeti bibliográfia szempontjából nem lehet kérdés, hogy bizonyos elektronikus dokumentumtípusok a gyűjtőkörébe kell, hogy tartozzanak. Ezért is fontos feladat a metaadat- és bibliográfiai rekord-szabványok megfeleltetése.

A metaadatok a webes keresőrendszerekben meghatározó szerepet játszanak, és több fajtájuk létezik. Egyik legelterjedtebb szabványuk a Dublin Core, amely az elektronikus dokumen-tumok jellemzőit a webes turista (a gyalog felhasználó) számára is érthető módon, egyszerű rendszerbe foglalva írja le. A Dublin Core egyszerűsége mellett arra is alkalmas, hogy leírása XML és RDF nyelvekben, valamint elemeinek weblapokkal társítása összekötő kapcsot alkosson a metaadatok világa és a szemantikus web létrehozására irányuló törekvések között.

A szemantikus világháló gondolata a számítógépek által automatikusan kezelhető infor-mációk összekapcsolásán és az azokból való következtetések megvalósításán alapul. Az Interneten való keresés a megjelenő információk mennyisége és sokfélesége miatt egyre

nehézkesebbé válik, a különböző keresőrendszerek fejlesztői folyamatosan keresik a megoldást az optimális megoldásokra. Ez azonban a nagy dokumentum- és információ-mennyiség és a keresést végző használók különböző felkészültségének ellentmondásai miatt a jelenlegi eszközökkel egyre inkább megoldhatatlan feladatnak látszik. A szemantikus világháló jövőképe az intelligens webet vetíti előre, amely forradalmi változást okoz a nem is oly távoli jövőben az információkeresés területén. Hatása a könyvtári fejlesztésekre beláthatalan, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy alapvetően befolyásolja azokat.

Napjaink egyik jellemző vonása az információk „túlcsordulása” is. Alig van szakember, aki nyomon tudja követni akár egy szűkebb szakterület eseményeit is, oly gyorsan változnak. Az információk közös felület alá csatornázása, tematikus feltárása és folyamatos figyelemmel kísérése nagy segítséget jelent a katalogizálás aktuális kérdései iránt érdeklődők számára. Az ennek érdekében tett IFLA-CDNL erőfeszítések nagyban elősegítik a tájékozódást.