a nem elsajátított szegmentumok szavak közti variabilitása

ebben az alfejezetben elsőként a bemutatás alapjául szolgáló kutatásban részt vevő atipi-kus fonológiai fejlődésű gyermekek általános fonológiai fejlettsége, majd pedig a nem elsajátított szegmentumok szavak közötti variabilitása tekintetében kapott eredményeket tárgyaljuk. az elemzés alapjául szolgáló beszédminta kiváltása monomorfemikus főneveket ábrázoló képek megneveztetésével történt, a képeken ábrázolt szavak a magyar mássalhang-zókat (néhány kivételtől eltekintve) három fonetikai pozícióban és legalább két különböző hangkörnyezetben tartalmazták. a szegmentumok besorolása az elemzés során s^zEndE (1997) kategorizációs rendszere alapján történt. Mivel a szólistának csak egy eleme tartalmazta, a /dz/

nem szerepelt a variabilitás teintetében elemzett szegmentumok között. az eljárás és a vizsgá-lati anyag részletes leírása sEbEstyénné (2007)-ben olvasható, a kontrollcsoportként szolgáló tipikus nyelvfejlődésű vizsgálati személyek (a továbbiakban: TFF-csoport) bemutatása pedig sEbEstyénné (2006)-ban.

A fonológiai fejlettség általános jellemzői. a nehezen érthető beszéd tüneti képével vizs-gálatba vont (egyébként pedig az expresszív nyelvi zavar diagnózisával is rendelkező) 15, 5;6–7;7 éves gyermek (a továbbiakban: aFF-csoport) beszédmintájának elemzése alapján a fonológiai fejlettségről (csoportszinten) a következő jellemzők fogalmazhatók meg: a foné-maállomány az életkor szerint elvárhatónál szűkebb (különösen a zöngétlen posztalveoláris réshangok és affrikáták, a palatálisok és a /r/ hiányából adódóan), a szótagstruktúra egysze-rűbb (főképp a szó eleji és szóvégi mássalhangzó-kapcsolatok tekintetében vett komplex szó-tagstruktúra hiánya miatt). a fonetikai pozíció korlátozó hatása jelentős, szóvégi helyzetben szignifikánsan kevesebb a pontos realizáció. a feltárt fonológiai folyamatok részben a tipikus fejlődésben gyakori, de fiatalabb életkorra jellemző egyszerűsítéseket foglalnak magukban (kiemelendő a fejlődés korai szakaszát jellemző, a szóalapú hibázások kategóriájába tarto-zó harmonizálás gyakori előfordulása), azonban a tipikus fonológiai fejlődésben ritka hibá-zások is megjelennek a gyermekek jelentős részénél (magánhangzókra ható egyszerűsítés, azon belül is például nyitás altípus; a fonológiai fejlettségre vonatkozó további adatokat lásd sEbEstyénné (2007)-ben). a teljes szóegyezés átlagos értéke (30 százalékpont, szórás = 20) jelentősen elmarad az 5;6–5;11 éves tipikus fejlődésű gyermekek beszédére kapott értéktől, de alacsonyabb a TFF-csoport legfiatalabb vizsgált korosztályát jellemző átlagértéknél is (6.

táblázat) (t^ar–b^Ernhardt–s^tEmbErgEr 2015).

6. táblázat

A teljes szóegyezés (TSZE) korcsoportonként számított átlagértéke (%) és szórása tipikus nyelvfejlődésben

TFF-csoport

Életkor 3;0–3;5 3;6–3;11 4;0–4;5 4;6–4;11 5;0–5;5 5;6–5;11

Tsze átlag (szórás) 45 (21) 68 (22) 73 (16) 74 (21) 88 (10) 88 (13)

A nem elsajátított mássalhangzók szavak közötti variabilitása. a nem elsajátított mással-hangzók szavak közötti variabilitása (továbbiakban: variabilitás) az aFF-csoport beszédének egyik meghatározó tulajdonsága, a gyermekek több mint 90%-ánál előfordul, a leggyakoribb hibázási forma (lásd 10. ábra). a vizsgálatban alkalmazott kritérium szerint egy szegmentum akkor tekinthető variábilisnak, ha legfeljebb egyszer valósult meg pontosan, és a célszegmen-tumot a gyermek legalább két beszédhangtípus formájában realizálta.

10. ábra

A variabilitás előfordulási gyakorisága a tipikus fonológiai fejlődésű (TFF) gyermekek hat életkori csoportjában és az AFF-csoportban

a beszédadatokat elemezve a tipikus és az atipikus fejlődésmenet további mennyiségi és minőségi eltérése tárható fel. a 7. táblázatban azon mássalhangzók gyakorisági adatai sze-repelnek, amelyek az adott csoportban legalább két gyermek beszédmintájában variábilisan valósultak meg. a táblázatból látható, hogy az aFF-csoportban kiterjedtebb (több hangosz-tályt, illetőleg szegmentumot érintő) a variábilisan megvalósuló fonológiai formák köre.

az egyéni beszédprodukciós mintában variábilisan megvalósuló szegmentumok átla-gos száma az aFF-csoportban közel kétszerese (átlag = 5,6; terjedelem = 1–16) a fiatalabb

(3–4 éves korú) TFF-csoportba tartozó gyermekek beszédében adatoltnak (8. táblázat), bár a gyermekek közötti eltérés e vonatkozásban mindkét csoportban jelentős.

7. táblázat

A variabilitás által érintett szegmentumok típusa és variabilitásuk gyakorisága (%) a tipikus fonológiai fejlődésű fiúk (F) és lányok (L), valamint az AFF-csoport beszédmintájában

Zárhangok Réshangok Affrikáták Nazálisok Likvidák Appr.

k g v s z ʃ ʒ ʦ ʧ ʤ c ɟ n ɲ l r j

3< F 25 25 58 25 16 16 42

3< l 60 80 40 40 40

4< F 33 33 44 33 33 33 55

4< l 50

aFF 21 36 50 14 43 43 50 50 43 29 21 21 21 50 36

3< = 3;0–3;11 éves; 4< = 4;0–4;11 éves; appr. = approximánsok 8. táblázat

A variábilis szegmentumok száma a TFF-csoportban az egyéni beszédprodukciós mintázat alapján

Életkor Nem Variábilis szegmentum száma

átlagérték (terjedelem)

3;0–3;11 Fiúk 2,3 (1–4)

lányok 3,6 (1–7)

4;0–4;11 Fiúk 3,0 (1–6)

lányok 2,2 (1–3)

a variabilitás által leggyakrabban érintett hangosztály mindkét csoportban az affrikátáké.

a magyarban, az orális palatálisok /c, ɟ/ és a /ʣ/ – /d/ + /z/ osztályozásától függően (lásd s^zEndE 1992; s^iPtár–t^örKEnczy 2000), 3–6 affrikátát találunk. a nem vitatott affrikáták a /ʦ/ ([+ elöl] koronális zöngétlen), a /ʧ/ ([– elöl] koronális zöngétlen) és a /ʤ/ ([– elöl] ko-ronális zöngés), mindhárom szóbeli pozícióban előfordulhatnak. spontán beszédkorpusz elemzése alapján a felnőttek beszédében nem gyakori előfordulású szegmentumok (bEKE– g^ósy–h^orVáth 2012); a /ʦ/ és /ʧ/ a gyermeknyelvben nagyobb gyakorisággal jelenhet meg (lásd többek között a kicsinyítő képzős alakok – pl. halacska – jelenlétét a szókincsben). az affrikáták változó artikulációs szerkezetű hangok, képzésükben zár- és réskomponens külö-níthető el. a zár szakasza a zárhangokhoz, a rés szakasza a réshangokhoz rokonítja a képzést, s mindkét artikulációs mozzanat rövidebb az affrikáták esetében. a zárkomponens akusztikai korrelátuma a néma fázis, az artikulációs szervek ezt követő lassú távolodása során turbulens zörej jön létre; az auditív észlelésben a néma fázis és zörej időtartambeli sajátosságai képezik a zárhangoktól, illetőleg a réshangoktól való elkülönítés alapját (g^ósy 2004).

a fentiek alapján nem meglepő, hogy az affrikáták elsajátítása a fonológiai fejlődés viszonylag késői fejleménye. a fonológiai forma feltárását célzó (a beszéd durva fonetikai át-írásán alapuló) elemzések szerint a zárhang : affrikáta kontraszt a dentálisok körében alakul ki elsőként, ezt követi az affrikátákon belüli képzési hely, illetőleg a releváns képzési helye-ken a zöngésség szerinti differenciálódás. a 90%-os (életkori csoportra vonatkozó) küszöb-értéket és a legalább két szóbeli helyzetben, két különböző szóban pontos ejtés egyéni kritéri-umát figyelembe véve az elsajátítás rendje a következő: /ʦ/ > /ʧ/ > /ʤ/ (4;6 vs. 5;6 vs. > 6;0 év) (sEbEstyénné 2006). az elsajátítást megelőző szegmentumfejlődési szakaszokat illetően a 3–6 éves életkori tartományra jellemző, hogy a szegmentumok szavak közti variabilitása négyéves korig gyakori, különösen a fiúk beszédében (ahogy ez a 7. táblázatban is látható).

a rendszerszerű egyszerűsítések 3 éves korban már megjelennek: kezdetben zárhangúsí-tás, majd előrehelyezés jellemzi a produkciót (s^EbEstyénné 2006). az affrikáták elsajátítása a fonológiai fejlődés szempontjából jelzi, hogy a gyermeknek tudása van például a magyar hangrendszer azon tulajdonságáról, hogy a /t/ és a /ʦ/ a kontraszt viszonylatában állnak egy-mással (azaz, hogy például a cár és a tár hangsorok jelentése eltérő), és ugyanez a viszony határozza meg a /ʦ/ és /ʧ/, valamint a /ʧ/ és /ʤ/ szegmentumok eloszlását is. az affrikáták produkcióban való megjelenése tükrözi még, hogy a gyermek birtokában van az e hangok kiejtését lehetővé tevő beszédmotoros képességnek is, márpedig a megvalósítandó motoros mintázat az affrikáták esetében komplexebb, mint a lingvális zárhangok esetében.

atipikus fonológiai fejlődés esetén az affrikáták elsajátítása a gyermekek egy része számára komoly kihívást jelent. a jelen fejezetben bemutatott atipikus fonológiai fejlődésű csoportra nézve s^EbEstyénné (2008)-ban azt találtuk, hogy bár az affrikáták elsajátításának rendje vélhetően megegyezik a tipikus fejlődésben tapasztalttal, az elsajátítottság mértéke jelentősen elmarad az életkor alapján várttól, és a szóbeli pozíció korlátozó hatása is jelentős.

a szó eleje, belseje és vége helyzetben kapott előfordulási gyakoriság értékei a következők:

/ʦ/ = 80-73-47%; /ʧ/ = 40-40-33%; /ʤ/ = 13-33%. az elsajátítás nehézségét tükrözi az is, hogy a rendszer-egyszerűsítés egyik típusa sem fordul elő, a szegmentumok szavak közti variabi-litása jellemzi az affrikáták megvalósulásait.

t^ar (2014)-ben a /ʦ/ és /ʧ/ variábilis megvalósulásait tovább elemeztük. eredményeink szerint a tipikus és atipikus fonológiai fejlődésű gyermekek beszédének variabilitásmin-tázata közötti eltérés nemcsak a fent tárgyalt mennyiségi mutatókban, hanem a hibázások természetében is megmutatkozik. az egyszerűsítések típusát tekintve azt kaptuk, hogy az aFF-csoportban a szóalapú hibázások (a harmonizációs folyamatok pl. csengő → szengő, de csont → sont vagy a célszegmentum szóbeli helyzete által motivált realizáció, pl. csen-gő → tengő, ecset → eszet, kavics → kavisz) gyakoribbak, mint a rendszerszerű egysze-rűsítések, a TFF-csoportban viszont a szegmentumokra ható rendszerszerű egyszerűsítések (pl. csengő → szengő, ecset → eszet, kavics → kavisz) voltak a szóalapú egyszerűsítésekhez képest nagyobb arányban jelen (11. ábra).

11. ábra

Az affrikáták variábilis megvalósulásait eredményező egyszerűsítéstípusok előfordulási gyakorisága a variabilitás mintázata is ennek megfelelően, tehát eltérően alakult a két csoportban. amíg tipikus fejlődés esetén elsősorban a rendszerszerű egyszerűsítések két típusának kombiná-ciója (pl. előrehelyezés és réshangúsítás) vagy a rendszer-egyszerűsítés egyik típusa mellett előforduló harmonizáció eredményezte a variábilis produkciót, az aFF-csoportban főként a szóbeli helyzet által befolyásolt realizációk különbözősége (pl. [ʦ]-[s]-[s]) adta a variabilitás mintázatát. az egyéni hibamintázat e sajátosságai további információval szolgálnak a két csoport fonológiai fejlődésbeli különbségéről, amennyiben a variabilitás jellemzői a TFF-csoportban már a szegmentumelsajátítás menetét, az aFF-TFF-csoportban pedig a szóalapú hibá-zásokról a rendszerszerű hibázásokra való áttérés nehézségét tükrözik.