VI. 1. Külső és belső határvonalak
A Mezőség mint önálló népi műveltséggel rendelkező terület pontos körülhatárolását, valamint belső tagolódását tekintve a néprajzkutatók között nincs egyetértés.258 Különböző kistájakat (Borsa völgye, Kis- és Nagy-Szamos völgye, Lápos mente, Erdőalja, Sajó mente) egyesek a Mezőséghez tartozóként, mások pedig külön tárgyalnak.259 Hasonlóan rendezetlen a kép a Felső-Maros mente, a marosszéki (vagy Székely) Mezőség, Aranyosszék, Torda és Torockó környéke, a Lozsárd völgye, valamint Mezőség kulturális kapcsolatait illetően.260 Emiatt nehéz megállapítani a régió pontos méretét (néhányan száz, többen kétszáz-kétszázötven, esetleg háromszáz falut sorolnak ide). Problémákba ütközik a külső és belső kulturális határok megvonása is.261 A magyar népi kultúra régióit tárgyaló legfrissebb összefoglalás az Erdélyi-Erdőhátot,262 a Lápos völgyét, a Nagy-Szamos völgyét, a Sajó mentét, a Felső-Maros mentét, a Mezőséget, Erdőalját, Aranyosszéket és Torockó környékét
256 Peti – Szabó 2006. 7-8.
257 A mai felnőtt lakosság iskolázottsági fokát vizsgálva kiderül, hogy nagyon sokan csak négy osztályt végeztek, az idős emberek között pedig több írástudatlan is van. Az 1980-as évek közepén huszonegy iskoláskorú gyermek segítségével felmértük nagyszüleik és szüleik erre vonatkozó adatait. A megkérdezett 31 nagyszülő 55%-a 4 osztályt vagy ennél kevesebbet végzett; 45%-a 6 osztályt, illetve kevesen 7-et is. A szülők 42%-a végzett 4 osztályt, 48%-a hetet vagy nyolcat; ők már mindannyian a II. világháború után jártak iskolába. (Virág M. 1995b.
2.)
258 Keszeg 2010. 7-8.
259 K. Kovács László például a Borsa völgyét nem tartja a Mezőség részének, de utal a két táj közötti földrajzi átfedésekre, és kulturális kapcsolatokra. (K. Kovács 2008. 21.)
260 Balassa 2003. 276-277; 293-295; 317-320; Kallós 1999. 1; Kallós 2006. 297; Kós 2000. II. 9-12; Kósa 1977a-b; 1980; Kósa 1998. 298-301; 318-319; 334-337; Kósa – Filep 1980. 605; Makkai G. 2003. 94; Tonk 1994. 24.
A terület pontos behatárolása korábban sem volt egyértelmű. Egy 1837-es adat szerint „a tacsiak a nádat a mezőségről szerzik”. (Szentiváni 1986. 52.)
261 Kós 2000. II. 9; Kósa 1998. 334; Szabó M. 1995. 30. Lásd: Térképmelléklet/IV.
262 Az 1977-es Magyar Néprajzi Lexikonban található Erdőhát szócikk nem említi ezt az erdélyi területet. (Vö.
Kósa – Filep 1977.)
is külön tájegységként kezelte.263 A kutatók mindegyike kiemeli az egykori mezőváros, Szék kulturális különállását.264
A pontos behatárolást a modern kor demográfiai változásai mellett az egyes tájak kutatottsága terén tapasztalható különbségek is nehezítik.265 Összefoglalóan azonban elmondhatjuk, hogy a fent említett felosztások megjelölnek egy központi területet, amihez körben a perem- illetve határvidékek csatlakoznak. Kós Károly a viseletet, a népi építészetet és néhány folklórjelenséget vizsgálva többször utal a mezőségi kultúra táji eltéréseire. Ennek során elkülöníti egymástól az észak-nyugati, a déli és az „igazi” mezőségi falvakat.266
Barabás László az eddigi tárgyi-néprajzi és folklórkutatások tapasztalatai, valamint saját népszokáskutatásai alapján hasonló véleményen van. Ezek szerint a mezőségi régión belül megkülönböztet egy központi falucsoportot (Belső-Mezőség: Visa, Magyarpalatka, Katona, Pusztakamarás stb.), innen kifelé haladva, a következő koncentrikus körben az ún.
peremterületek (Nyugat-, Észak-, Kelet- és Dél-Mezőség) találhatók, a régió legszélén pedig a következő határvidékek: Nagy-Szamos mente, Lápos mente, Sajó mente, Beszterce vidéke, Szászrégen környéke, Felső-Maros mente, Maros mente, Marosszéki Mezőség, Ludas környéke, Torda vidéke, Erdőalja, Borsa völgye és Kis-Szamos mente.267
A román néprajzi tájbeosztás a fentiekhez hasonlóan a Kis- és Nagy-Szamos és a Maros közötti területet sorolja a Mezőséghez (Zona Cîmpia Transilvaniei).268
A régió középpontjában a történelmileg és infrastrukturálisan legizoláltabb terület, az egykori Tóvidék fekszik. A határterületek viszont már éles kulturális különbségeket felmutató városok és kapcsolódó nagytájak közvetlen közelében találhatóak. A Kis-Szamos mentén és az Erdőháton (Szamos menti hátság) egykori kisnemesi falvak, a főbb utak mentén lévő vásáros települések műveltségbeli különállása tovább színezi a vidék kulturális összképét.269 Kérdéses, hogy mennyire lehet pontosítani ezeket a koncentrikus köröket, és a különböző kulturális jelenségek mennyire mutatnak hasonló elterjedést. A kistájak között (Melles-patak
263 Magyar 2011. 189-235.
264 Keszeg 2010. 8; Kósa 1998. 334.
265 Pávai 2005a. 22-23.
266 Kós 2000. II. 77, 196-239, 257-259, 269, 271, 273.
267 Vö. Barabás L. 2010. 57-58.
268 Vö. Barabás L. 2010. 59.
269 Lásd: 5. sz. melléklet: I; IV.
menti falvak, Borsa völgye), és néhol azokon belül (Szék) is meglehetősen nagy kulturális különbségekkel lehet számolni.270
Az eddigi összehasonlító kutatások (gazdálkodás, építészet, viselet, néptánc, népzene, népszokások) a környező néprajzi tájak erőteljes kulturális hatását mutatják a határvidékeken, ami a Belső-Mezőség felé haladva fokozatosan gyengül. Barabás szerint az itt élők tájszemléletére és az összetartozás tudatára vonatkozó, a kultúráról alkotott belső (émikus) képük is ezt támasztja alá.271 Az alapos regionális identitáskutatás hiánya miatt ez utóbbi állítást nem érzem megalapozottnak.272 Ilyen jellegű vizsgálatok elvégzése azért is hasznos lenne, mert a fent említett ún. átmeneti vidékek új megvilágításba kerülnének, ami a terület külső- és belső kulturális határainak pontosítását is segítené.
VI. 2. A mezőségi népzenei és táncdialektus körülhatárolása és belső tagolódása
Mezőség önálló dialektusként csak az 1950-es évektől – Lajtha László, Kallós Zoltán, Jagamas János és munkatársaik vizsgálatai nyomán – szerepel a magyar népzene területi felosztásában.273 Mezőség lehetséges belső tagolódására Lajtha már az 1950-es években felhívja a figyelmet,274 a terület néptánczenei szempontok szerint történő körülhatárolását és belső felosztását azonban rendkívül későn, csak 2005-ben végezték el. Ennek során Pávai István Mezőség mellett külön említi a Kalotaszeg - Mezőség átmeneti területet (Erdőalja és az Erdélyi-Erdőhát kisnemesi falvait), Aranyosszéket, a Maros- és Sajó vidékét, a Marosszéki Mezőséget, valamint a Felső-Szamos vidéket (ide értve a Nagy- és a Kis-Szamos mellékét),275 a régión belül pedig az Észak-, Belső-, Dél- és Kelet-Mezőséget különbözteti meg.276 A szerző figyelmeztet a tánc- és a tánczene területén észlelhető dialektális eltérésekre, mondván, hogy a tánc- és tánczene stílusának egységessége, a táncrend azonos felépítése, ugyanazon tánctípusok jelenléte illetve hiánya mellett a tánczenei kistájakat meghatározó tényező lehet a
270 Barabás L. 2010. 59-60. K. Kovács 2008. 25-26.
271 Barabás L. 2010. 59. Vö. Kallós 2006. 297; Kós 2000. II. 10.
272 Példaértékűnek ebből a szempontból Balogh Balázs és Fülemile Ágnes kalotaszegi kutatásait tartom. (Vö.
Balogh – Fülemile 2004. 9-15.)
273 Pávai 2005a. 27; Vargyas 1990. 84-87.
274 Az addig gyűjtött anyag alapján északi és déli mezőségi dialektus meglétét feltételezi. (Lajtha 2000. 80.)
275 Pávai 2005a. 38-39. Lásd: 5. sz. melléklet: IV; Va-b, e.
276 Pávai 2005a. 38. Lásd: 5. sz. melléklet: Vc-d.
falusi zenekarok működési területeinek megállapítása is.277 Vizsgálatának eredményeit tanulságosnak tartom egybevetni Martin György a mezőségi táncdialektusra vonatkozó megállapításaival.
A Mezőséget a magyar néptánckutatás a keleti vagy erdélyi táncdialektusba sorolja,278 a román tánckutatás pedig az észak-közép-erdélyi aldialektushoz.279 Martin az erdélyi táncdialektusokat vizsgálva Mezőséget elhatárolja három másik közép-erdélyi nagytájtól, Kalotaszegtől, a Maros-Küküllő vidéktől és Marosszéktől,280 a vidék kisebb belső egységeit körvonalazva pedig öt kistájat különböztet meg:281
1. Borsa és Kis-Szamos völgye (Kide, Válaszút, Bonchida, Ördöngösfüzes, Szék).
Csárdásuk hasonló a kalotaszegiekéhez és szilágyságiakéhoz. Itt a legjellemzőbb a lassú magyar tánc.
2. Nagy-Szamos és Sajó völgye, valamint Lápos mente. Polgárosultabb vidék, táncairól keveset tudunk.282
3. A Mezőség középső részén található vegyes lakosságú falvak (Feketelak, Buza, Mezőkeszü, Visa, Vajdakamarás, Magyarpalatka, Magyarszovát). Sok férfitánc, valamint gazdag párostánc-kultúra jellemzi. A leglassúbb aszimmetrikus páros táncok (lassú cigánytánc, akasztós, butykos) mellett a legvirtuózabb forgatós-figurázó páros táncokat (lassú és sűrű cigánytánc, csárdás, szásztánc, szászka, szökős) a magyarok és románok egyaránt táncolják. A vidék nagy körzetben muzsikáló cigányzenészei a magyarpalatkaiak, több helyütt paraszt prímások is működnek (Buza, Vice, Mezőkeszü, Magyarszovát).
4. Délnyugat-Mezőség (Torda vidéke, Aranyosszék, Erdőalja). A Maros-Küküllő vidékkel és Kalotaszeggel határos átmeneti terület. Tánckultúrájáról keveset tudunk.
Legényes tánca és egyszerű csárdása révén a Maros-Küküllő közi dialektushoz áll közel.
5. Kelet-Mezőség (Nagysármástól és a Záhi völgytől keletre). A terület tánc- és zenekultúrája modernebb, székelyes hatások jellemzik. A régi aszimmetrikus lassú páros tánc
277 Pávai 2005a. 37.
278 Martin 1997b. 256-259.
279 A román tánckutatók Erdélyt a nyugati táncdialektushoz sorolják. Ezen belül több kisebb táncdialektust különböztetnek meg. Andrei Bucşan szerint a nyugati táncdialektus magja Erdély nyugati része, amihez szervesen kapcsolódik Észak- és Közép-Erdély. A Maros alsó folyásának környékét ettől különállónak, aldialektusnak tekinti. (Bucşan 1977. 327.)
280 Martin 1970a; Martin 1997b. 254-264.
281 Vö. 5. sz. melléklet: IV.
282 Korábbi munkájában Észak-Mezőségnek nevezte ezt a területet. (Martin 1997b. 257.)
hiányzik a vidéken, megjelenik viszont a marosszéki területen jellemző korcsos, és a székely verbunk.283
Martin legutolsó, 1985-ben megjelent összefoglalójában nyugat-mezőségi falvak helyett már Mezőség középső részéről beszélt, amikor a Visa, Magyarpalatka, Feketelak, Mezőkeszü stb. falvakból álló kulturális egységet próbálta meghatározni.284 Párhuzamként Kallós Zoltán megállapításait is érdemes figyelembe venni. Az általa – ha nem is mindig következetesen – Észak-Mezőségnek nevezett területen három kisebb egységet különít el: 1. a Kis-Szamos völgyét és az attól nyugatra eső, erdőháti területet; 2. a régies kultúrája révén különálló, központi falucsoportot (Visa, Vajdakamarás, Mezőkeszü és Magyarpalatka), amihez az itteni szórványmagyarság kulturális jellegzetességei alapján még néhány települést (Kötelend, Mezőszava, Légen, Gyeke és Katona) hozzárendel; 3. Cege, Feketelak és Vasasszentgotthárd környéki, ún. tóvidéki falvakat.285
Kós Károly a fonóbeli szokások, játékok valamint az énekkultúra és a táncszervezés területén megfigyelt különbségek tárgyalásakor északnyugat- mezőségi (Girolt, Kecsed stb.) és belső-mezőségi falvakról beszél. Ez utóbbiakon belül kijelöl egy szűkebb kört:
Magyarpalatkát és házassági körzetét (Visa, Vajdakamarás, Mezőkeszü), ahol a fonóbeli játékok és a dalkincs tekintetében fedezett fel hasonlóságokat. Ebből a szempontból külön kezeli az ezektől keletebbre található falvakat (Katona, Mezőköbölkút stb.).286
A következőkben az 1990-es évek óta lezajlott saját kutatásaimra, mások tereptapasztalataira, valamint újabban felbukkant történeti anyagokra támaszkodva megkísérlem pontosabban körülírni az általam vizsgált falut és a vele egy néprajzi csoportba tartozó falvak helyét a mezőségi táncdialektuson belül. Barabáshoz és Martinhoz hasonlóan a következőképpen határozom meg a Belső-Mezőséget: az egykori Tóvidék falvait (Cege, Buza, Feketelak, Melegföldvár, Vasaszentgotthárd, Gyeke stb.)287 és ettől a sávtól nyugatra elterülő falvakat sorolom ide, egészen a Gyulatelke – Visa – Kötelend vonalig. A területet északon behatároló Füzes-patak menti falvakat (Ördöngösfüzes, Füzesmikola stb.) – csakúgy,
283 Martin 1985. 5-6.
284 Korábbi munkájában Nyugat-Mezőségnek nevezte ezt a területet. (Martin 1997b. 257.)
285 Kallós 1999. 1; 2006. 297; Kallós szerk. 1993a-b; 1999; 2001.
286 Kós 2000. II. 257-258; 269, 271; 273.
287 Pávai István a Tóvidéket a népi tánczenéje alapján Észak-Mezőséghez sorolta. (Lásd: 5. sz. melléklet: V.d.).
Tóvidék tánckészlete, a táncok formai és strukturális jellemzői (elsősorban a magyar anyag tekintetében) azonban olyan mértékben eltérnek az ördöngösfüzesitől, szépkenyerűszentmártonitól stb., hogy véleményem szerint tánc szempontjából nem lehet őket egy kistájhoz sorolni.
mint az egykori mezővárost, Széket – már nem számítom ide. Délen a Kolozsvár - Szászrégen útvonal mellett fekvő, még ide tartozó falvak (Magyarszovát, Mócs) képeznek határt.288
A Belső-Mezőség területén a tánc- és zenei kultúra szempontjából körvonalazható még egy kisebb falucsoport, amelyekben az 1960-as évekig, a helyi fiatalság által rendszeresen megszervezett, hétvégi táncalkalmakat a magyarpalatkai cigányzenészek muzsikálták ki. A továbbiakban palatkai tánckörzetnek nevezem ezt a területet, ahol huszonhárom falu (és a hozzájuk tartozó kisebb tanyacsoportok), köztük Visa is található.289
Az itteni települések tánckészletét és a táncok koreológiai sajátosságait összevetve a Tóvidékével, halvány eltérések rajzolódnak ki. Buza, Melegföldvár és Feketelak környékén ugyanis az 1900-as évek elején eltűnt a palatkai körzetben jellemző, magyarok által táncolt aszimmetrikus lüktetésű, lassú páros tánc (lassú cigánytánc). A románok aszimmetrikus lüktetésű, forgós-forgatós páros tánca (vaţitură) pedig más koreológiai jegyekkel rendelkezik, mint a palatkai körzetben táncolt joc românesc. A Tóvidéken a vegyesen (férfiak és nők által összekapaszkodva) járt magyar, vagy négyes tánc használata is a század elején szűnt meg.
A két kistáj elválasztását – a különböző zenekíséret és táncterminusok mellett – a helyiek saját tánckultúrájukról alkotott képe (az általuk meghatározott tánckörzet) is indokolja.
„Nem vág a táncunk a széki tánccal. (…) Itt a környéken (…) egyáltalán nincs olyan falu, aki vágna a széki tánccal. (…) Ezek a másik falvak nem hasonlitnak hozzá. Se tánccal, se más hagyománnyal. (…) Hasonlit itt a környéken például megkezdve (…) még Zsukok is ugy-ahogy, Kötelend, aztán Visa, Báré, Gyulatelke, Marokháza, Palatka, Kamarás, Mocs s még arrébb is, ezek mind egyfajta táncot táncolnak. Ezeket már láttuk is, ismerem őket, hogy ezek a zenészek [a magyarpalatkaiak] akkármelyik faluba tudnak zenélni és tudnak táncolni utána.
(…) Bonchida már nem hasonlit hozzánk. (…) A táncba. Ők ugy vették magukat inkább…
288 Lásd: 5. sz. melléklet: VI.a.
289 Ezek a falvak a következők: Báré, Bélditanyák, Gyulatelke, Kisbogács, Kályáni-Vám, Kolozskorpád, Kötelend Kiskályán, Kispulyon, Lárgatanya, Légen, Magyarkályán, Magyarpalatka, Magyarpete, Magyarszovát, Mócs, Marokháza, Mezőgyéres, Mezőkeszü, Mezőszava, Omboztelke, Vajdakamarás, Visa.
(Lásd: 5. sz. melléklet: VI.b.) A távolabb eső falvakban (Apahida, Botháza, Gyeke stb.) sokkal ritkábban, egy-egy naptári ünnep, vagy lakodalom alkalmával zenéltek a palatkai cigányzenészek. (Vö. Árendás 1992. 17-18;
Busai 2000. 19-20.) /A félkövér betűtípussal szedett falvakban magyar többségű a lakosság. A dőlt betűvel jelzettekben nagyjából 50-50% a magyarok és a románok aránya. Ezekben a falvakban, ha tehették, külön táncoltak a nemzetiségek. Az aláhúzással jelölt falvakban elenyésző a magyarság aránya (maximum 10-12 család), a többiben nem laknak magyarok./
városi. Szoval közelebb a városhoz. Más táncokat táncolnak, ezeket nem tudják. Szoval nem igy táncolnak, mint felénk. Ők már ugy táncolnak, mind (…) Nem tudom, ha vótak itt Szamosújvár környékén. Vice, Szentmárton meg Füzes. Na, azok olyanforma táncokat táncolnak a bonchidaiak is (…) Szoval a csárdást másképpen táncolják. (…) Kevesebbet forgatják a lányt, inkább csak körbetáncolnak. Ha eccer kiforgatja ugy maga előtt, kicsi körbe… annyi az egész. Itten nálunk ez onnan jött… Én azt gondolom, hogy itt a Mezőségen sok a románság is, s akkor… tölük eredett volna ez, hogy többször kiforgatja a lányt, meg kidobja. (…) Mer’ itt a Mezőségen azér’ votak (…) fiuk, meg lányok is, nagyon jol tudtak táncolni. (…) Pláne, ahol vannak zenészek… (…) S aztán a… zenészek mindig ott votak. (…) Palatka, Mocs, Kamarás… há’ ott votak… Keszű. De azér’ itt is van különbség… más a fordítás.”290
Az 1992-es népszámlálási adatok szerint a palatkai tánckörzet lakossága 11882 fő volt, aminek 59.5%-a a román, 37%-a a magyar és 3.5%-a a cigány etnikumhoz tartozott. A magyar lakosság elsősorban két, körülbelül ezerfős közösségben (Vajdakamarás és Magyarszovát) él, de Mezőkeszüben (393 fő) és Visában (435 fő) is többségben találhatók a magyarok. Kályáni- Vámban (62 fő), Kiskályánban (70 fő), Kispulyonban (65 fő) és Magyarpalatkán (378 fő) körülbelül az összlakosság felét-harmadát teszik ki. Ugyanakkor Mócson jelentős számuk (238 fő) ellenére csak a falu összlakosságának nyolcadát adják. A többi, tizennégy faluban egyáltalán nincsenek magyarok, vagy erőteljes mélyszórványban élnek. Jelentősebb cigány közösség Magyarpalatkán, Magyarszováton és Mócson él.
Az aldialektus legnépesebb faluja, egyben a gazdasági és kereskedelmi szempontból is a legjobban prosperáló vásártartó falu Mócs (tartozéktelepüléseit is beleszámolva mintegy 3200 fővel).291
Az adatközlőim információi szerint a települések közül a visai magyarok a kötelendi, keszüi, palatkai, pulyoni, kamarási, szavai és szováti magyarsággal ápolnak ma is szorosabb rokoni kapcsolatokat,292 ezekkel a falvakkal vallják magukat egy néprajzi egységbe tartozónak. A visai románság jóval szélesebb házassági kapcsolatai Kisbogács, Magyarpete és Légen kivételével az összes eddig említett falut érintették, ezeken kívül ritkán a Kis-Szamos
290 Fodor János Selyem, 1998. 08. 27-én.
291 Vö. Varga E. 2001.
292 Ritkábban házasodtak bonchidai, válaszúti, mócsi, mezőgyéresi és kályáni lakosokkal, elvétve légeniekkel és székiekkel. Ezen kívül Kötelend és Zsuk néhány magyar családja visai származású.
menti román falvak lakóival is házasodtak. Az 1960-as évekig az itt felvázolt házassági körhöz tartozó falvak hétvégi táncalkalmait látogatták a visai magyar és román legények.