A XX. század során a különböző tánctörténeti divatok hatására a belső-mezőségi falvak – köztük Visa – tánckészletében, valamint a táncaik formai megjelenésében jelentős változások következtek be. Ezek a történeti anyag feltárásával és/vagy recens néprajzi gyűjtések segítségével érhetők tetten. A különböző táncok megjelenése, illetve eltűnése mögött bizonyíthatóan társadalmi-gazdasági okok állnak, az új divathullámok megjelenésében és elterjedésében a helyi interetnikus kapcsolatoknak is fontos szerepe volt.
A hagyományos, paraszti tánckultúra változásainak vizsgálatában segítségemre voltak Martin György és munkatársai európai és kárpát-medencei tánctörténeti rétegekkel kapcsolatos kutatásai eredményei.366 Az 1900-as évek első harmadában megjelenő polgári, majd modern és posztmodern táncokkal és tánczenékkel azonban nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozott a magyar néptánckutatás,367 ezért ezek vizsgálatakor az elszórtan rendelkezésre álló tánctörténeti adatok mellett elsősorban adatközlőim visszaemlékezésére szorítkoztam.
VIII. 1. Rituális táncok368
Andrásfalvy Bertalan egy 1963-as gyűjtésében369 a belső-mezőségi területekről (Magyarpalatka, Mezőkeszü, Vajdakamarás) két bottal előadott, kecsketáncnak370 nevezett
365 Molnár 2011; Stein – Varga 2010; Varga S. 2003; 2007a-b; 2008a-b; 2009a-b; 2010a-e.
366 Martin 1980a. 39-41; Martin 1980b. 79-83; Martin 1980c. 138-141, 169-183; Martin 1980d. 188-229; Martin 1980e; 1997a; 1997b; Pálfy 1988; Pesovár E. 1980. 279-284.
367 Vö. Martin 1997b. 256; Molnár 2011. 50.
368 Martin György tipológiai besorolása szerint az eszközös pásztortáncok és a különböző ügyességi táncok a régi stílusú táncaink közé tartoznak. Az eszközös pásztortáncok tánctípuson belül több altípust különböztethetünk meg, a legutolsó összefoglalás szerint: a botolót, a kanásztáncot és a seprűtáncot. (Vö. Martin 1997c-e, f, h-j; Martin 2002; Pálfy 1997d, Pesovár F. 1970, 1980) A tánctípus erdélyi, ezen belül pedig a mezőségi megjelenési formáit, fördrajzi elterjedését és történetét korábbi tanulmányaimban (Varga S. 2010b-c.) részletesen vizsgáltam, így most csak Visára és a közvetlen környékére vonatkozó adatokat sorolom fel.
369 MTA ZTI Akt. 1710, illetve SZENTA 828. V. 12a; VI. 12b; VI. 14; VI. 22a-b.
370 A táncokat összefoglalóan megjelenítő táblázatot lásd: 5. sz. melléklet: XI.
táncról olvashatunk.371 Ennek párhuzamát Vajdakamarásról és Válaszútról szarkák tánca névvel ismerjük.372 Visában erre a táncra vonatkozó adatot nem találtam. Nem kizárt azonban, hogy a XIX. században még itt is ismert lehetett a jelenség, a mezőkeszüi adat alapján ugyanis kapcsolatot sejthetünk a kecsketánc és az 1970-es évekig az egész Mezőségen általános, rituális kecskealakoskodás (turka- vagy kaprajárás) táncos jeleneteivel.373
A juhait kereső pásztor programzenéjét juhok tánca374 néven ismerte néhány visai adatközlőm, a kapcsolatos táncról azonban nincs adatom a faluból, sőt a Visával egy néprajzi csoportba tartozó településekről sem. A táncpantomim legpontosabb leírása a szomszédos Székről származik. A gyűjtő szerint a tánc a XIX. században általánosan ismert volt az itteni pásztorok körében,375 ez alapján az egykori belső-mezőségi meglétét is feltételezhetjük.
A téli ünnepkörben járt rituális román tánc, a căluser egykori mezőségi jelenlétére utaló legkorábbi adatunk a XIX. század közepéről való: Augustino De Gerando erdélyi utazása során itt látta a táncot.376 Constantin Costea elemezte a botos férfitáncok két nagy csoportjának (căluser és botos legényes) egymáshoz való viszonyát, véleménye szerint a rituális căluseresc-ből szakadt ki a XVIII. század végén a világi, szórakozó-szórakoztató funkciójú botos legényesek csoportja. A căluseresc hagyományok fokozatos eltűnése Erdély különböző területeiről, így például a Mezőségről csak az 1900-as évek elején következett be.377 A kaluser hagyományokat vizsgálva Anca Giurchescu leírja, hogy Erdélyben a rítus előadásában a botos tánc rendkívül fontos szerepet töltött be – szemben Kárpátokon túli területekkel.378 Visai vonatkozású adatokat nem ismerünk a căluserrel kapcsolatban.
371 Varga S. 2010b. 680; Varga S. 2010c. (III. fejezet, 2. bekezdés.)
372 Kallós 2006. 306; Pálfy 1988. 265.
373 Varga S. 2010c. (III. fejezet, 2. bekezdés.)
374 Lásd: 6. sz. melléklet: H. 3.
375 A leírásból a kanásztánc-botoló típus minden mozzanatát (botforgatás, botok összeütögetése, ill. a földhöz való ütögetése, bot láb alatt való átvétele, letámasztott bot átugrálása, valamint a földön keresztbe tett botok közötti tánc) felismerhetjük. (Varga S. 2010c. /III. fejezet, 4-6. bekezdés.) A fenti adat közlője szerint Széken a botos pásztortáncok a múlt század második felében általánosak voltak a csordások körében. Elekes Dénes a táncot egy magyar pásztortól látta. (Pesovár F. 1970. 100.)
376 De Gerando 1845. II. 197.
377 Costea 1993. 94-95. Ezt támasztja alá Zamfir Dejeu véleménye (Dejeu 2000. 174.), illetve Augustino De Gerando XIX. századi leírása. (De Gerando 1845. I. 214; idézi: Costea 1993. 94.) Vö. Martin 1980c. 176.
378 Giurchescu 1992. 33, 40-42.
VIII. 2. Román ritka legényes bottal: a (româneşte) în botă379
A căluser mellett a mezőségi tánckészlet vélhetően legnagyobb múltra visszatekintő, de a XX. század elején még ismert darabjai az egykori hajdútánc, illetve fegyvertáncok380 maradványait képező botos táncok voltak.381 A magyarpalatkai zenészek körzetéhez tartozó falvak mindegyikében találtam az aszimmetrikus lüktetésű, ritka legényes dallamokra járt botos táncra vonatkozó adatokat. A leírások a következő motívumokat említik: letámasztott bot körüljárása és körülpontozása, figurázás a botra támaszkodva (lábtekerés, lábütés, topogás stb.), leguggolás, felugrás, ugrás közben magas (gyakran a gerendát is érő) rúgások, a gerenda vagy plafon kézzel való megütése, bot átkapkodása a láb alatt, a bot csuklóból történő forgatása, ill. az újjak közötti pörgetése.
„/Mi az az in botá?/ Jaj, az egy... különös tánc. Az én bátyám avval is tudatt táncolni.
Vot nekem két unokatestvérem, melyikek tudtak bottal táncolni. Vot nekijek egy botjak... (…) Hogy van ez a páco, s aztán van egy kicsi... [hajlat] hogy attul fogja. Azak a pácákkol táncótak. Aztá’ azakkal is csináták a figurát a botakkal, s aztá’ szöktek magasra, ütették [a lábukkal] a gerendát!” 382
379 Mezőségről nincs filmfelvételünk erről a táncról. A területünkhöz legközelebb a Maros-Torda megyei Erdőszakállon vették filmre a româneşte în botă-t. (MTA ZTI Ft. 498.17. Lejegyezve: Martin 1980c. 178-179.) A visszaemlékezések szerint a filmen látható tánc hasonlított a mezőségi változathoz. Lásd: 6. sz. melléklet: F.
01.
380 Lásd: Czegei Wass György 1684-es leírását, amiben egy – vélhetően mezőségi – főúri lakodalomban látott táncok között a fegyveres tánc-ot is megemlíti. (Czegei 1896. I. 37.)
381 Martin György az erdélyi román hajdútáncokkal és eszközös pásztortáncokkal kapcsolatos vizsgálatok eredményeit 1980-ban foglalta össze. A szerző szerint a Maros-Küküllő menti román botos táncok a 18. század előtti kelet-európai pásztortáncok egyik, sajátos irányba fejlődött regionális-etnikus tánctípusát képviselik. A táncok motívumkincsét látványos, nehéz mozdulatok, például széles lábkörök, nagy ollós ugrások, guggoló, térdeplő mozdulatok stb. jellemzik. A tánc előadása közben a táncosok – általában jobb kézzel – botra, vagy táncpartnerük kezére támaszkodnak. Más botos pásztortánccal összehasonlítva a bothasználat egysíkú. Általában támasztékként a földre merőlegesen tartva használják azt, néha a földhöz ütik, esetleg megcserélik a kezükben, átveszik egyikből a másikba, vagy átvetik a lábuk alatt. Ritkán – elsősorban a Felső-Maros menti változatokban a földre fektetett bot felett is táncolnak. (Vö. Martin 1980c.) Az erdélyi román hajdútánc (a Küküllő-menti hăidau és a Felső-Maros menti în botă, pe botă, crucea) – mozgásanyagát, motívumkincsét, valamint a kísérőzenéjét tekintve – szoros rokonságban áll az erdélyi legényesekkel, tánc- és zenetörténeti szempontból átmeneti formát képviselnek a sűrű legényes és az új stílusú verbunk között, (Martin 1980c. 181.) a mezőségi lassú magyarhoz és ritka legényeshez hasonlóan. (Martin 1980c. 177; Martin 1997a. 153-157; Pálfy 1988. 265.)
382 Timándi Samu. Gyűjtötte Horváth Csongor és Varga Sándor, 1998. 01. 26-án.
„Úgy mondták neki: romanyeste in botá. Úgy fogja a botot és… Az a Bika tudott olyan táncot. Az a diák [ortodox kántor]. Fogta a botot, s mind kereken… sétált, s aztá’ mind bărbuncolt, s osztán a bottal is [figurázott]. Támaszkodott a botba. /Forgatta is a botot?/
Igen. Igen-igen fáin vot.(…) Az emberem [Tuluk Ioan] is tudta.” 383
Visában a fentebb leírtak mellett további mozdulatokról is hírt kapunk, így a bot földre fektetéséről és átugrálásáról, két keresztbe fektetett bot fölötti táncról.384
Ennek a Bikának az apja is jó táncos volt? Az... Nukuj. Nagyon szerette a pálinkát. De nagy táncu vot. Azt mondták, hogy táncolt a bot mellett. (…) Táncolt a bot mellett, én nem tuom hogy. /Fogta a botot?/ Fogta a botot is, de letette a fődre', és… (…) És ugy táncolt, ú' járt, hogy egy köremmel nem érintette meg azt a tárgyot, ami le vót téve a fődre. Köremmel!
Köremmel nem érintette meg! Oan nagy táncu vot!”385
A botba befúrt üregbe tett sörétek a bot rázásánál, földhöz való ütögetésekor zörögtek.386
„Olyan büszkeforma tánc vot. Csináltok figurákot a lábuk közt. A románságtól származik. (…) /Milyen volt a bot?/ Pálco vot. Olyan, mint a vőfipáco. Úgy mondták.
Táncoltak kurázsit, a román táncot. A bot meg vót csinálvo cifráro, a végibe’ vót serét, az zörgett. Aki tudta kezelni, zörgett benne. Mocsan, a vásárbo’, aki bottal vot, már tudták, hogy nagy táncos!”387
A tánc a Maros-Küküllő menti hăidau-hoz hasonlóan többféle változatban is élt: kötetlenebb egyéni, szabályozott csoportos, bot nélkül (lásd alább: româneşte în ponturi),
383 Tuluc Susana. Gyűjtötte Békési Tímea és Varga Sándor 2001.04. 19-én.
384 Lásd: a crucea (jelentése: kb. keresztező) nevű tánc néhány Felső-Maros menti faluban. (Martin 1980c. 181.)
385 Papp Zsigmond Karikás, 2000. 01. 28-án.
386 A Borsa-völgyében végzett kutatásai során K. Kovács László a pásztorok felszerelése között részletesen ismerteti a díszesen faragott, zörgő, láncos, valamint a kampós botot, illetve ezek használatát. (K. Kovács 2008.
212-215. Vö. Varga S. 2010b. 682-683; Varga S. 2010c. /IV.1. fejezet./)
387 Timándi Samu, 2002. 01. 07-én.
illetve páros, nővel járt formáiról egyaránt vannak adataink.388 A nővel járt, újabb változatoknál botot már a női táncpartner helyettesítette, a tánc ennek köszönhetően illeszkedhetett be a mulatságok táncrendjébe.389
Táncos funkcióban használták a botot azok a táncosok is, akik ugyan a (româneşte) în botă-t már nem ismerték, de a legényes tanulása közben – az egyensúly megőrzése miatt – botra támaszkodtak.390
„/Maga hány éves lehetett, mikor először járta ezt a kurázsit?/ Há' még gyerekkoromba' is, mondom, hogy jártam a juhokkal tavasszal, aztán sokszor fogóztam a bottal, csináltam, hogy menjen. Há' oan tizéves. Még nem is voltam. Huszonnyolcba’, harmincba’, harmincegybe’. Rég vot az is.”391
Az egykori hajdútáncok botos formáját tehát ismerték a Belső-Mezőségen, sőt az 1800-as évek második harmadában még a magyarok is táncolták.392 A közép-erdélyi magyar parasztságra az első világháborúig vélhetően nagy hatással voltak a szólisztikus-improvizációs jelleget hordozó újabb táncdivatok, amelyek kiszorították a középkori eredetű fegyvertáncmaradványt.393 A hagyományokhoz jobban ragaszkodó románság a botos táncokat az első világháborúig, sőt elnevezésben napjainkig a saját táncaiként őrizte meg.394 Mindez összefügghet a XIX. század végi arányosítással: a fokozatosan háttérbe szoruló külterjes nagy- és kisállattartás miatt a táncot leginkább ismerő pásztorréteg jelentősen megcsappant. A
388 Vö. Martin 1980c. 173; Pálfy 1988. 265-266.
389 Vö. Martin 1980c. 173. Ugyanezt az átmenetet látjuk Augustino De Gerando leírásában Kendilónáról. (De Gerando 1845. I. 214.)
390 Varga S. 2010c. (IV. fejezet, 2. bekezdés.)
391 Gáspár József, 1997. 05. 08-án.
392 Néhány adatközlő szerint a magyarok is táncoltak bottal. (Varga S. 2010b. 681; Varga S. 2010c. /IV.1.
fejezet./)
393 Vö. Martin 1997a. 251.
394 A palatkai tánckörzetben az 1930 előtt született román adatközlők nagy része gyermekkorában látta még a táncot, a két világháború között a mócsi vásáron az idősebb román legények egyik kedvenc táncaként említik.
Néhány magyar adatközlő szerint a „régi magyarok” is táncoltak bottal. (Varga S. 2010b. 682; Varga S. 2010c.
/IV.1. fejezet./)
környéken a mai napig leginkább a románság köréből kerülnek ki a pásztorok, nem véletlen, hogy a tánc az ő lábukon élt a legtovább, egészen a két világháború közötti időszakig.395
A visszaemlékezésekből halványan az sejlik fel, hogy (româneşte) în botă térhasználatára a két férfi által járt forma volt a leginkább jellemző, ilyenkor a táncosok egymás mellett és a zenésszel szemben álltak, illetve gyakori volt az egymással szemben való táncolás is. Ez utóbbi esetben vélhetően előfordulhatott a mozdulatok összehangolása is, de erre, valamint a táncfigurákat előre mutató, vezető táncosról nincs adatom.396 Körben, illetve félkörben járt csoportos formákról sem szólnak a visszaemlékezések.397
VIII. 3. Legényesek
A reneszánszban gyökerező legényes tánctípus több fajtáját is táncolták a Belső-Mezőségen. Visában a legényes táncok összefoglaló neve a kurázsi, újabban a leginyes volt.398 A románok összefoglaló névként a ponturi,399 ill. bărbunc elnevezést használták.400 A magyar tánc kifejezés erre vonatkozó használatáról Visából nincs adatom.401
A többi közép-erdélyi változatnál egyszerűbb motívumkincsű és szerkesztésű sűrű legényest402 Visában az 1960-es évekig magyarok és a románok egyaránt használták.403 A
395 K. Kovács László szerint a pásztorok a táncba és a lakodalomba is mindig magukkal vitték a botot. (K.
Kovács 2008. 215.)
396 Vö. Martin 1980c. 174.
397 Vö. Martin 1980c. 173.
398 A tánc vajdakamarási névváltozatairól lásd: Pálfy 1988. 263. Visában elvétve a csűrdöngölő, verőtánc, szökőtánc, és a berbunk elnevezésekkel is találkoztam a legényes tánctípusra vonatkozóan. (Lásd: 5. sz.
melléklet: XI.)
399 Jelentése kb. pontozó. A visaiak a pont kifejezést a tánccal kapcsolatban általában a motívum, egyesek kifejezetten a legényes bokázó zárómotívuma szinonímájaként használják.
400 Egy mezőszavai román férfi szerint a legényesek különböző fajtái a következők voltak: româneşte în ponturi (kb. román pontozó), ungureşte în ponturi (kb. magyar pontozó), bărbunc în ponturi (kb. verbunkos pontozó, szó szerint: pontokban járt verbunk), tîrnăvăeană în ponturi (kb. küküllőmenti pontozó) és a româneşte în botă (kb.
román botoló). Ezzel szemben megkülönböztette a páros táncokat: joc românesc, joc unguresc. Az erdélyi magyaroknál is találkozunk a táncelnevezések ilyen régies formáival, így Széken, ahol a tánc kifejezés a páros táncokra vonatkozik, a tempo pedig a legényesekre. (A tánc az tánc, a tempo az tempo! – mondta az egyik széki adatközlőm.)
401 Vajdakamaráson, Válaszúton és több más mezőségi faluban magyar táncnak mondták a sűrű legényest is (Kallós 2006. 303; Pálfy 1988. 263.)
402 A mezőségi sűrű legényesről lásd: Martin 1985; 1997a. 150-151; 1997b. 257; Pálfy 1988. 263-264.
403
tánc formakincsét tekintve az utolsó három évtizedben változás következett be: a lábfigurák leegyszerűsödtek, arányuk fokozatosan csökkent, míg a csapásoló motívumoké megnőtt.404 A táncban a formai elszegényedés utolsó stádiumában – a környéken az 1950-es években elterjedő – tîrnăvăeană (lásd alább) motívumai,405 illetve a különböző bohóckodó mozdulatok406 is megjelentek.
A sűrű legényest a két világháború között gyakorta még körben táncolták, a később a szólisztikus vagy a páros (két férfi egymással szemben) formák váltak dominánssá. A párban és a körben járt változatoknál vannak arra vonatkozó adataink, hogy a táncosok igyekeztek motívumaikat összehangolni.
A lassú legényesek közül a ritka legényest a románok és a magyarok saját változatukban, (româneşte) în ponturi, ritkábban (româneşte) în botă, illetve magyar tánc, elnevezéssel használták.407 Visában és környéken a magyar tánc két fajtáját is ismerték, bár elnevezésben általában nem különböztették meg őket.408 Így beszélt erről az egyik legjobb visai adatközlőm:
„A legidősebb korosztály, aki táncolta Papp József, a feleségem nagyapja. Hallottam, hogy senki nem tudta úgy megfacsarni a lábát Visában, mind ő. Apósom Fodor János, Fodor András (…) Denuk ük taktusra táncoltak, élesebben. Oda-odacsapták a lábukat a fődhöz.
Sokat figuráztok a labokkal. Gáspár Misi, Császár Sándor, Csicsás Józsi (…) Németi András, Kifli János, Császár Vilmos (…) Gáspár József… ezek már simábban táncoltak, többet tapsoltak, s ütettek. (…) Itten azt nézték, hogy ki milyen figurát, vagy hány figurát tud csinálni. Már ez a… ritka magyarba (…) az vot az érdekesebb, hogy ki milyen formán tudta megcsavarni… jobban a lábát. (…) Hanem ottan ebbe’ a legényesbe’ nem sok ilyen tapsolás vot régebben, inkább csak ez simább, ami nem ütötte a csizmáját, inkább csak a lábát tekerte.
Ez vot örökölve. Aztán ez… hogy a csizmát is verik… ez inkább a tirnavával jött be. Mer’
ebbe’ aztán benne van ez a figura, a tapsolgatás. De a régi ritka… szoval ez a legényes, az a
404 Lásd: 3. sz. melléklet: 42, 64; 6. sz. melléklet: F. 02, 03, 05.
405 Lásd: 6. sz. melléklet: F. 13.
406 Visában erre a mellékes figurák elnevezést hallottam. (Lásd: 3. sz. melléklet: 130; 6. sz. melléklet: F. 04.)
407 Vö. Pálfy 1995. 7. A ritka magyar elnevezést a visaiak Kallós Zoltántól származtatják.
408 A magyarpalatkai zenészek a magyar ritka legényesre a fecioreşte rar, a lassú magyarra az ungureşte rar kiefejezéseket használták. (Busai 2000. 14.)
ritka magyar, abba’ nem igen verték a lábukat. Inkább csak ezek a (…) figurák votak a…
lábcsavarások.”409
Martin György tipológiájában ezek a ritka legényes és a lassú magyar elnevezést kapták.410 A ritka legényes gyorsdűvős kíséretű, kanásztánc dallamai kedveznek a pontszerkezet és a pontok végi zárlatoknak, így a táncfolyamat egyforma szakaszokra oszlik, míg a lassú magyar a ritka legényesnél oldottabb, egyénibb felépítésű tánctípus. A lassú magyar kísérőzenéje augmentált, asszimetria felé hajló, lassú dűvő hangszeres dallamokból áll, melynek sorszerkezetében gyakori a heteropódia, így ennél a táncnál a pontszerkezet kevésbé jellemző. Formai sajátosságai alapján a tánctípus átmenetet jelent az új stílusú verbunk felé. A lassú magyar kísérőzenéje megegyezik a négyes kísérőzenéjével, bár néhány dallamot Visában kifejezetten a legényes változathoz kapcsolnak.411
A románok által táncolt aszimmetrikus lüktetésű, pontszerkezetekre tagolódó ritka legényest általában (româneşte) în ponturi terminussal illették, de româneşte în botă néven is emlegették, ami a fentebb leírt botos tánc egykori jelenlétére utal.412 Szintén a botos változattal való kapcsolatot jelzi a ponturi-ban a nő támasztékként való használata, valamint a magas, akár a szoba gerendáját érő rúgások előfordulása is.413
A lassú legényesek funkciója és térhasználata a táncok használatának visszaszorulásával párhuzamosan változott. Az I. világháború előtt a tánc egyszerűbb motívumait még sokan ismerték,414 a visszaemlékezések szerint általában körben táncolták, esetleg egymással szemben párban (főleg az în ponturi esetében). A visszaemlékezők szinte mindegyike kiemeli, hogy ezekben az esetekben a táncosok törekedtek a mozdulataik összehangolására.415 A rendelkezésünkre álló, kisszámú adat arra enged következtetni, hogy
409 Fodor János Selyem, 1998. 10. 03-án.
410 Martin 1997a. 153-157.
411 Vö. Martin 1997a. 153-157; Martin 1997b. 257-258. (Lásd: 6. sz. melléklet: F. 06-07, 08, 21.)
412 A két tánc (ponturi, ill. botă) kísérőzenéje a visszaemlékezések szerint ugyanaz volt. A két tánc kapcsolatáról lásd még: Pálfy 1988. 265-266.
413 Pálfy rámutat arra, hogy a táncra vonatkozó terminusok, a tánczene tempója és ritmusa, a fentebb már ismertetett Maros-Küküllő menti haidău-típussal való rokonságra utalnak. „A haidău és a româneşte în botă közötti kapcsolat minden valószínűség szerint a ritka legényes és a lassú magyar közötti kapcsolat megfelelője, az utóbbiak már az új táncstílus küszöbét jelentik.” (Pálfy 1988. 265.)
414 Visai adatközlőim még tíz-tizenkét olyan, az 1900-as évek elején született férfire emlékeztek, akik tudták a magyar táncot.
415 Lásd: 3. sz. melléklet: 16.
1920-as évek előtt csak a jobb táncosok (és azok is csak ritkán) járták szólóban a lassú legényeseket.416 Később az egyéni, ritkábban a páros forma vált uralkodóvá.
A magyar táncot a szüleink szülei is táncolták. Ez vot az eredeti magyar tánc. Vot itten egy Pap Jóska nevezetű, a feleségemnek a nagyapja vot (…) hát aztat dícsérték, hogy az nagyon értette eztet a legényest. (…) A nálamnál tíz-tizenöt évvel idősebbek is táncolták hárman négyen a zenész előtt. Mentek körbe és (…) amikor a lábukat is verjék, akkor még meg is álltak, akkor megin’ mentek körbe. Aztán még rendre is (…) amelyikek tudtak. Akkor beálltak egyszerre többen is. (…) Hát mondhatom, hogy vot egy unokabátyám, Németi Andrásnak hítták (…) Aztat láttam legszebben táncolva, meg vot egy Gáspár Mihály, akkor ök sogorok votak ketten, és láttam tőlük többször is így kettősbe’ is táncolva. (…)417
A tánctípus magyar és román változatait egyértelműen elkülönítették, etnikus specifikumként ismerték a helyiek. A visszaemlékezések szerint a jobb táncosok ismerték a másik nemzetiség lassú legényesét is, de a második világháború körüli feszült etnikai helyzetben nem táncolták.
A fent említett táncok Visában a második világháború után koptak ki a használatból, amikor az 1910-es, 20-as években született jó táncos generáció kiöregedett. A gyermekeik már a ritka legényesek egy újabb típusát, a tîrnăveana-t418 tanulták meg, aminek páros és legényes változatát egyaránt ismerjük.
A tîrnăveana kísérőzenéjét visszaemlékezések szerint valamikor a második világháború körül ismerhették meg a visaiak. Az új zenére először a helyi páros, forgós-forgatós táncok motívumait kezdték alkalmazni, ami a gyors tempó miatt rendkívül virtuózzá és látványossá vált.419 Martin György az 1960-as években tett megfigyeléseire támaszkodva azt írta, hogy a tánc lent- és fenthangsúlyos használata bizonytalan, ami a tánc újabb
416 A tánctípussal kapcsolatos térhasználathoz lásd: Kallós 2006. 304.
417 Fodor János Selyem, 1998. 08. 21-én.
418 Névváltozatai: tîrnava, tîrnăveanca (illetve korcsos). Vö. Faragó 2006. 133; Kallós 2006. 306; Pálfy 1988.
264, 267-268. Kallós adata azért bizonytalan, mert tudjuk, hogy előszeretettel adományozott más vidékeken, falvakban használt terminusokat egy-egy tánctípusnak. (Például a lassú cigánytánc, lassú magyar szásztánc esetében.) A táncot Kallós nyomán a táncházmozgalomban is korcsos néven ismerik. Az elnevezést a Magyarországon gyakran muzsikáló palatkai zenekar a 2000-es évektől közvetíti otthon is, így ma már előfordul, hogy visaiak is így nevezik a táncot.
419 Lásd: 6. sz. melléklet: F. 12.
elterjedéséről tanúskodik.420 Belső-Mezőségen az 1970-es évektől a táncot már egyértelműen fenthangsúlyban táncolták, ami a helyi táncfolklórba való beilleszkedésére utal.
A tánc fokozatos, délkeletről-nyugatra való terjedésére az elnevezésén421 kívül a szakirodalom, illetve a terepen gyűjtött adatok is utalnak: Pusztakamaráson az 1940-es években már nagyon régi táncnak tartották,422 a magyarpalatkai zenészek szerint a két világháború között már ismert volt. Vajdakamarást a tánc divatja csak az 1940-es években érte el,423 a válaszúti románok körében pedig csak az 1950-es évek végén vált ismertté.424
A tánc fokozatos, délkeletről-nyugatra való terjedésére az elnevezésén421 kívül a szakirodalom, illetve a terepen gyűjtött adatok is utalnak: Pusztakamaráson az 1940-es években már nagyon régi táncnak tartották,422 a magyarpalatkai zenészek szerint a két világháború között már ismert volt. Vajdakamarást a tánc divatja csak az 1940-es években érte el,423 a válaszúti románok körében pedig csak az 1950-es évek végén vált ismertté.424