Az erdélyi Mezőség viszonylag későn, csak a XX. század közepétől került be az etnográfusok látókörébe, és még az 1980-as évek végén is a magyar néprajz elhanyagoltabb területei közé sorolták.293 Mezőség népi kultúrája iránt az 1970-es évektől nőtt meg jelentősen az érdeklődés, aminek a 2000-es évek elejére értek be az eredményei:294 Keszeg Vilmos 2010-es, a korábbiaknál alaposabb kutatástörténeti összefoglalója már jóval részletgazdagabb képet ad a területre vonatkozó kultúrakutatásról.295 A következőkben az általa kevéssé érintett táncfolklorisztikai és táncantropológiai kutatásokat foglalom össze.
Augustino De Gerando francia utazó 1845-ben megjelent könyvében rendkívül adatgazdag, részletes leírásokat olvashatunk az erdélyi magyarok, románok és cigányok tánc- és zenei kultúrájára vonatkozóan. A francia utazó híres városi és uradalmi (például bethleni) cigányzenekarokról, vásári táncokról, a kolozsvári magyar arisztokraták báljairól és az ott táncolt mazurkáról is ír,296 a mezőségi román botos táncokról és căluşer-hagyományokról, valamint a haţeganáról szóló tudósításai szintén figyelemre méltóak.297
A Mezőséghez közeli Felső-Maros mente magyar, szász és román táncairól (például botos táncról), táncillemről és térhasználatról olvashatunk Szentiváni Mihály 1837-es útirajzában és egy 1884-es hírlapi tudósításban.298
293 Kivételként ekkor az egykor Szolnok-Doboka megyéhez tartozó Széket említhetjük. (Pálfy 2001. 279.) Szék hangszeres népzenéjéről összefoglaló tanulmánykötet jelent meg (Virágvölgyi - Felföldi szerk. 2000.), amelyben a széki tánckultúráról szóló első összegzés is megtalálható. (Novák 2000.) A falu kutatástörténetét Martin György dolgozta fel. (Martin 2010.) Jelen dolgozatomban csak a legfontosabb kutatástörténeti momentumokat emelem át ebből.
294 2006 és 2008 októberében két alkalommal rendeztek Kolozsvárott Mezőség kultúrájáról konferenciát, melynek eredményeit már több ízben publikálták is. (Szabó Zs. szerk. 2007; 2009; Keszeg – Szabó szerk. 2010.) A konferenciákról bővebben lásd: Keszeg 2009. 3.
295 Keszeg 2010.
296 De Gerando 1845. I. 59-60, 62-63, 129-133, 213-216, 221, 233-234; II. 8, 14-15, 74, 211-214, 227, 244.
297 De Gerando 1845. I. 188, 213-216, 234; II. 92, 197. Az egyik botos táncra vonatkozó adat (De Gerando 1845.
I. 214; Idézi: Costea 1993. 94.) valószínűleg Kendilónáról származik, mivel a szerző itt, felesége rokonainál töltött el huzamosabb időt. (Vö. Rubin 1982. 25.)
298 Szentiváni 1986. 40. A hírlapi tudósítást Pávai István idézi. (Pávai 1999. 9-11.)
Ellentmondásnak tűnhet, hogy az archaikus népi kultúrájú Mezőség tánchagyományára vonatkozó első hosszabb leírás meglehetősen polgárosult állapotokat mutat. Petelei István az 1884-es székely-mezőségi útja során egy, vélhetően kisnemesi
„tarisznyás mulatságot” látogatott meg Mezőbándon. A polgári szokások szerint rendezett, színházi előadással egybekötött bál tánc- és zenei repertoárjából a francia négyest, és magyar nótát említi a szerző. A bál szokásrendjének rövid ismertetetése (színielőadás, étkezés) mellett a táncillemet, a meglehetősen duhaj, extrovertált viselkedést, a résztvevők ruházatát, a zenekar összetételét (prímás, szekundhegedűs és gordonkás) és játékmódját jellemzi a szerző.299 A mezőségi arisztokrácia táncalkalmairól, táncairól több forrás tudósít, így Wass Albert családtörténeti regénye mellett a szintén a Wass családhoz tartozó Siemers Ilona visszaemlékezései is.300 Ez utóbbiban szerepel egy bál teljes leírása táncrenddel, amiben a mezőségi falvakban ismert párnás táncnak megfelelő párválasztó tánc (cotillon) is szerepelt.301 A könyv számos fényképet tartalmaz a mezőségi népéletről, sőt cegei, vagy vasaszentgotthárdi magyarok és románok vasárnapi táncmulatságáról is.302 Az írások a
299 Petelei 1970. 75-79.
300 A két világháború közötti időszakból zenés katonakísérőről, kolozsvári, apahidai és bonchidai arisztokrata bálokról, az itt táncolt táncokról (foxtrott, keringő) valamint egy feketelaki csűrben megrendezett, jótékonysági táncmulatságról ír Wass Albert, ahol a környékbeli kisnemesek a helyiekkel cigányzenére csárdást táncoltak.
(Wass A. 2001. I. 400-401; II. 141-145, 205, 209-212, 219, 221.) Siemers Ilona visszaemlékezései a XX. század elejére vonatkoznak. Írásában egy a vasasszentgotthárdi udvarházban tartott gyertyafényes, cigányzenés mulatságról, valamint cigánybandával adott szerenádról tudósít. A XX. század kiváló politikusáról Bánffy Miklósról leírja, hogy kiváló táncos volt, és keringőt is szerzett, „melyet akkoriban minden mulatságon elhúztak a cigányok”, a Mezőségen máig divatos műdal („Kék nefelejcs”) szerzőjeként pedig Bánffy Györgyöt említi.
Gernyeszegről olyan „bakfis-bálról” közöl részleteket, ahová a környék egész fiatalságát meghívták. Az alsózsuki lóversenyeket, vadászatokat követő táncmulatságokról, bethleni, budapesti bálokról, egy kolozsvári táncmestertől és egy olasz balettmestertől vett táncórákról, zenés-táncos teadélutánokról, híres kolozsvári cigányzenészekről, valamint a szentgotthárdi udvarházban rögtönzött színielőadásokról, kolozsvári gyerekbálról is tudósít a szerző. A visszaemlékezés tanúsága szerint Vasasszentgotthárdon a Wass család többször tartott táncmulatsággal záruló szüreti kalákát a helyi parasztoknak. A táncok közül a divatos szalontáncok mellett a szupé-csárdást, a francia négyest, a lanciert, a menüettet, a gavottot és a bécsi bosztont említi a szerző. (Siemers 1999. 34, 38, 41, 59, 64, 75, 79, 81, 92, 109, 114-119, 129-130, 133, 141-142, 144, 147, 150, 158-159.)
301 Siemers 1999. 158-159
302 A fényképek gróf cegei Wass Endre gyűjteményéből származnak, táncviseletről, táncos térhasználatról, sőt táncfiguráról is (átvető, eldobás előtti pillanat) tanúskodnak. (Siemers 1999. 23-24.)
mezőségi nemesek táncszeretetéről, és a falusi lakossággal együtt rendezett táncalkalmakról is tanúskodnak.303
1891-ből származik Borbély Sándor aranyosszékiek tánckultúrájáról szóló ismertetése a táncalkalmakra, táncszervezésre, táncokra és táncstílusra, valamint a táncszókra vonatkozó fontos adatokkal.304 A következő, vélhetően szintén még a XIX. századra vonatkozó adatot Szolnok-Doboka vármegye monográfiájában találjuk. A széki ünnepi táncalkalmakról és ezek helyszínéről, a tánc- és éneklési stílusról és a zenét szolgáltató helybéli cigányokról emlékezik meg Kádár József. A táncok közül a körmagyart, illetve a csárdást „lassú és sebes taktusban”
említi a szerző.305
Kocsis Lajos az 1910-es években a Kis-Szamostól nyugatra található falvak magyar és román tánczenéjét és táncait (például magyar tánc, de-a lungu, învîrtîtă stb.) jellemezte, ugyanakkor adatokat sorol fel a környék táncéletére vonatkozóan is. Írása különösen fontos, hiszen a magyar néptánckutatás számára mindmáig fehér folt ez a terület. A gyűjtést ismertető Almási István később még egy ide kapcsolódó tanulmányt írt.306
Bartók Béla egy 1914-ben keltezett levelében egy felsőoroszi román táncmulatságban megfigyelt táncok (de-a lungu, împcelecata = akadozó, bătută = învîrtîtă, ţiganească, brîu, bărbunc) stílusáról és használati módjáról tudósított.307
Kodály Zoltán korábbi biztatása nyomán, 1940-ben Lajtha László mezőségi kutatóútra indult, munkájának eredményeit, Széki gyűjtés és Szépkenyerűszentmártoni gyűjtés címmel adta közre.308 Mindkét kiadvány tartalmaz táncokra és azok szociokulturális közegére vonatkozó adatokat, csakúgy, mint a Borsa-völgyi kutatásokban részt vevő Járdányi Pál Kide népzenéjéről írt monográfiája.309
303 A témához lásd még W. Kovács 2006. 61-62 (Lásd: 324-es lábjegyzetét), 87; Papp K. 2009. 152, 160.
Szentiváni Mihály útirajzában a nagysajói nemességet „vígságszeretőnek” írja le. (Szentiváni 1986. 57.)
304 Borbély S. 2004.
305 Kádár 1903. 398-399.
306 Almási 2009a-b.
307 Bartók 1997. 165-166.
308 Lajtha 1954a (ebből a bevezető tanulmányt lásd: Lajtha 2000.); 1954b.
309 Járdányi 1943. A Szabó T. Attila által kezdeményezett, 1941-1944-es Borsa-völgyi kutatások első sorban három falut (Kide, Bádok, Csomafája) érintettek. (Kósa 1977a.) A zene- és táncéletre vonatkozó ismeretekről gyűjtött adatok egy része Járdányi művében olvashatóak, a további eredmények publikálását végül a világháború akadályozta meg.
Az 1941-43 közötti bálványosváraljai szociológia kutatás során adatokat vettek fel a helyi zenei- és táncéletre vonatkozóan, ezek azonban máig publikálatlanok.310 A negyvenes évek kutatásai között kell megemlíteni Sümeghy Vera a széki táncokról 1944-ben írt, rövid ismertetését,311 valamint Keszi-Kovács László a Borsa-völgyében, illetve Mezőség más tájain végzett táncfilmezéseit is.312 Ez utóbbi szerző a Borsa-völgyi juhászat c. összefoglaló munkájában a kidei összeadáskor eljárt táncok említése mellett részletesen ismerteti a mérési mulatság táncos szokásait.313
Faragó József 1946-os, monografikus tanulmánya helyszíni megfigyelésekre és interjúkra alapozva pontos leírást ad Pusztakamarás táncéletéről (táncalkalmak, táncrendezés), de a helyi tánckészletbe (csárdás, korcsos, gólya, magyar kettős, sîrba, palaneţ, de-a lungu) is betekintést nyújt. A dolgozat fontos adalékokkal szolgál a helyi nemesi udvarház lakói és a falusiak közötti kulturális interakciókra vonatkozóan.314
Elekes Dénes kéziratos széki gyűjtéséből néhány, máshol nem ismertetett táncot (fonóbeli szarkatánc, lakodalmi bomlótánc, cigánycsárdás) valamint az eszközös kecsketáncra vonatkozó adatokat ismerhetjük meg.315
Jagamas János, Faragó József és Kallós Zoltán az ötvenes évektől kezdte meg Mezőség népdalkincsének, táncdalainak összegyűjtését.316 Jagamas ennek nyomán megkísérelte elhelyezni Mezőséget a magyar zenedialektusok között, amit Vargyas Lajos később megerősített.317
310 Az 1931-ben kezdődött, ún. erdélyi, közösségi falukutató kísérleteknek szintén a háború vetett véget. Ezek közül a legfontosabb a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és Venczel József szociológus által szervezett bálványosváraljai falukutatás. Ezen kutatásokról rendkívül kevés publikáció látott napvilágot, ami azért is sajnálatos, mert számos adatot gyűjtöttek a falu tánc- és zenefolklórjával kapcsolatban. (Vö. Fülöp 2010; Molter 1941.)
311 Sümeghy 2004.
312 K. Kovács 1956. 325. Ezek a filmek, a kapcsolódó hang- és fényképdokumentációval, illetve a feljegyzésekkel együtt Budapest ostromakor megsemmisültek, csupán egyetlen, Kolozsborsán készített táncfilm maradt meg. (K. Kovács László gyűjtése 1942. 04. 12-én, Kolozsborsán. A Néprajzi Múzeum filmtárában a 224-es leltári szám alatt. /Csorba – Farkas – Galambos – Kovács – Tari szerk. 1995. 204./)
313 K. Kovács 2008. 76-80.
314 Faragó 2006.
315 Ez utóbbi, a juhait kereső pásztor történetét megelevenítő táncpantomim részletes leírását adja. Az adatot részletesen közli és elemzi Pesovár Ferenc, valamint Faragó József. (Pesovár F. 1970; 1980; Faragó 1977.)
316 Jagamas - Faragó 1974; Kallós 1970, 1996.
317 Jagamas 1977; Vargyas 1990. 84-87.
Összefoglalónk során meg kell említeni Kós Károly 1940 és 1960 között végzett kutatásait is, melyek néhány mezőségi faluból (Girolt, Katona, Kecsed, Magyarpalatka, Mezőköbölkút, Szék) az emberi élet szokásainak, a különböző társas munkák és a vásárok bemutatása során sok érdekes adatot hoztak a táncszervezéssel és a táncos szokásokkal kapcsolatban.318 Az erdőháti és mezőségi vásárokon előforduló táncalkalmakról Kós Károly tudósít. A páncélcsehi vásárral kapcsolatban a szerző a tánccal való koldulás leírását adja.319
Egy 1958-ban született, faluismertető kézirat Vajdakamarás tánckultúrájára vonatkozó részleteket (táncviselet, páros és legényes táncok, kiáltott rigmusok stb.) is tartalmaz.320
Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán, Martin György, Pesovár Ferenc révén az 1960-as években vette kezdetét a szisztematikus néptánckutatás a Mezőségen. A nagy mennyiségű összegyűjtött adat, táncfilm, hangzóanyag és egyéb dokumentáció mellett ekkor születnek meg az első összefoglaló jellegű publikációk is. Ezek közül meg kell említeni Kallós néhány tanulmányát, így a sok émikus adatot hozó, Válaszút táncairól és táncéletéről szóló írást, a táncszókról írt összefoglalást, valamint az észak-mezőségi falvak néprajzának rövid leírását.321 Ez utóbbiban a helyi tánckészletről (pl. a visai Fodor nemzetség táncáról) és a táncstílusról is olvashatunk. Novák Ferenc Szék tánckultúrájáról szóló tanulmányában – sokszor rossz adatolása és tárgyi tévedései ellenére – máig az egyik legjobb leírását adja a falu tánckultúrájának és az ott bekövetkező változásoknak.322
Fontos állomást jelentenek a kutatástörténetben Martin György írásai. Martin a Mezőség gazdag és fejlett tánc- és zenekultúráját az erdélyi középkor, reneszánsz és a barokk sajátos ötvözetének tartja, amit a későbbi új stílus és polgári hatások is érintettek kisebb mértékben.323 Bartók és Járdányi korábbi megállapításaihoz csatlakozva Martin ír a zene- és táncbeli többnyelvűségről: „ A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása itt fokozta a legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát. A táncok és a táncdalok állandó csereberéje következtében a Mezőségen teljesen összemosódnak a magyar és román jellegzetességek határai (…). A képet tovább színezik a hajdan eltérő jogállású – jobbágyi, kisnemesi, mezővárosi – közösségek árnyalatnyi különbségei is. A nemzetiségek, a falvak és falucsoportok eltéréseiben a közép-erdélyi tánc-
318 Kós 2000. I. 152-153, 172-173; 189-190, 193; II. 254-28.
319 Kós 1976. 349-350; 2000. I. 355.
320 Hoffmann 2010. 82-83.
321 Kallós 1972; 1999; 2006.
322 Novák 2000.
323 Martin 1980a. 39; Martin 1997b. 256.
és zenestílus fejlődési fáziskülönbségeit szemlélhetjük.”324
A területen jellemző tánctípusokat és ezek táncrendben elfoglalt helyét Martin György írásaiból ismerhetjük meg.325 Az ebben az időszakban felkutatott eredmények alapján határozza meg Martin a terület helyét a magyar táncdialektusok között, illetve osztja fel Mezőséget kisebb aldialektusokra.326 Összefoglalásaiban a fejlett férfi- és párostánc-kultúrával, ezen belül az egyedi, csak néhány belső-mezőségi faluból ismert lassú cigánytánccal kapcsolatban említette meg Visát.327 Martin a táncélet rendkívüli szervezettségéről, a munkaalkalmakhoz fűződő tánc jelentőségről is ír.328
Pesovár Ferenc a táncélettel és táncos szokásokkal kapcsolatos összefoglalója számos mezőségi adatot tartalmaz.329
A vizsgált területre vonatkozóan az 1900-as évek első harmadától a hetvenes évekig csupán néhány leíró jellegű, elsősorban hagyományos táncokat bemutató tanulmányt ismerünk román kutatók részéről.330 Kiemelkedő jelentőségű számunkra Emil Petruţiu mezőségi kaluser- hagyományokról szóló közlése.331
A tánckutatás, majd a hetvenes években induló táncházmozgalom hatására egyre több érdeklődő fordul meg a Mezőségen, főleg az 1980-as évektől kezdve.332 Filmek, majd később videofelvételek, fotók, ritkábban helyszíni jegyzetek is készülnek, ezek egy része megtalálható különböző közgyűjteményekben, nagy részük azonban mind a mai napig magánkézben van. Adatolásuk legtöbb esetben hiányos, a kutatás számára sokszor nehezen értelmezhetők, mégis fontos lenne ezek felmérése.333
324 Martin 1997b. 256.
325 Martin 1970a-b; 1973; 1978; 1979; 1980b-e; 1981; 1985; 1997a. (Lásd: a vonatkozó fejezeteket.)
326 Martin 1980a; 1981b; 1985; 1997b. (Lásd: a vonatkozó fejezeteket.)
327 Martin 1985. 6; Martin 1997b. 258.
328 Martin 1980a. 39.
329 Pesovár F. 1997a.
330 Dombi Imre a kajántói völgy falvaiból, valamint Györgyfalváról és Felekről hoz példákat, (Domby 1967.) Constantin Costea Torda környékéről, illetve Beszterce-Naszód megyéből. (Costea 1961.) Lásd még: Giurchescu 1959; Reteganul 1938.
331 Petruţiu 1971.
332 Wagner Péter magyarországi táncházasként az 1970-es években megélt széki táncélményeiről tudósít röviden.
(Wagner P. 2010. 426.)
333 Japán amatőr tánckutatók megjelenése Erdélyben is erre az időszakra datálható. Tudományos indíttatásukról, eredményeikről sajnos nagyon keveset tudunk. Magas fokú technikai felkészültségüknek (és jó anyagi helyzetüknek) köszönhetően számos film- és hangfelvételt készítettek Mezőségen (többek között Visában is), ezekről azonban nincsenek pontos információink.
A Mezőségen gyűjtött népzenei felvételekből az 1980-as évek közepén reprezentatív válogatások készültek.334 Az ebben a korszakban született tanulmányok közül kiemelkednek alaposságukkal és módszerességükkel Pálfy Gyula Vajdakamarás táncéletét és tánckészletét bemutató, leíró jellegű és a táncok formai-szerkezeti sajátosságait is figyelembe vevő tanulmányai, valamint a Mezőség tánckultúrájára vonatkozó általános ismertetője.335
Az 1990-es évek óta, a táncházmozgalom és a rendszerváltás hatására egyre növekvő érdeklődés fordul Mezőség felé. Táncosok, zenészek és érdeklődő folkturisták tömegei látogatják a területet, lakodalmak, bálok és különböző tánctáborok vendégeiként. Tömegével készülnek videofelvételek és fotók, elszórtan jegyzetek is, ezek nagy része szintén magánkézben, illetve egy-egy néptánccsoport video-archívumában található, kisebb részük az MTA ZTI Táncosztályának videotárában, illetve a Hagyományok Háza archívumában.
Közöttük több, Visára vonatkozó szöveges és filmes gyűjtést is találhatunk. Ezen kutatásokra vonatkozó publikációt nem ismerünk, csupán néhány leíró jellegű egyetemi, főiskolai szakdolgozatot.336
Sok táncra és táncéletre vonatkozó adatot találunk paraszti önéletírásokban. Értéküket növeli, hogy belső megfigyelésből származnak, és általában más kulturális, társadalmi jelenségekkel összefüggésekben tárulnak elénk.337
Az erdélyi néprajzkutatók közül Tamás Irén leírása a magyarszováti tánckultúráról a táncszervezésről, táncillemről, a táncokról és táncszókról ad rövid áttekintést.338 Demény Piroska, az 1970-es évektől gyűjtött aranyosszéki népzenei anyaga kézirat formájában már az 1980-as években készen volt, de csak 1998-ban jelenhetett meg.339 A Mezőség és Kalotaszeg közötti Erdőalja férfitáncaival kapcsolatban Karácsony Zoltán tanulmányát ismerjük.340
334 Dejeu szerk. 1984; Demény szerk. 1977; Halmos szerk. 1985; Martin – Németh – Pesovár szerk. 1985. Külön meg kell említeni a Román Tudományos Akadémia kiadványát, amelyen mezőszentmártoni, mezőszopori, mezőzáhi, nagysármási és radnóti zenekarok archív felvételei hallhatók. (Nachi – Rădulescu szerk. 1985.)
335 Pálfy 1983, 1987, 1988, 1996, 2001.
336 Aladics 2000; Árendás 1992, 2003, 2006; Balogh 1996; Busai 2000; Antal – Delbó 2004; Megyeri 2003;
Varga S. 2003. Mezőség tánckultúrájával kapcsolatos adatokat az MTA ZTI Néptáncosztályának kézirattárában, fotótárában és filmtárában, a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság Adattárában és a Gheorghe Dima Zeneakadémiai Archívumban, valamint a budapesti Néprajzi Múzeum Fotótárában és Etnológiai Adattárában is szép számmal találunk.
337 Bödör 2000; Csorba I. 2005; Csorba J. 2001; Győri 1975; Kiss I. 1998; Kocsis 1988, 1997, 2003.
338 Tamás 1991.
339 Demény 1998.
340 Karácsony 2000.
Magyarpalatka, Mezőség egy jelentős tánchagyománnyal rendelkező településének tánckultúrájának vázlatos leírását Könczei Ádám tollából olvashatjuk.341 Virágvölgyi Márta Népzenei füzetek c. sorozatában több mezőségi füzetet megjelentetett, melyek fontos adatokat tartalmaznak a helyi tánczenére, tánckészletre és táncéletre vonatkozóan.342
Pávai István írásai fontos összefoglalását jelentik az erdélyi népi tánczenéről szóló ismereteinknek, számos mezőségi vonatkozású adattal.343 Az ő szakmai irányításával végzett szisztematikus gyűjtések az Utolsó Óra program keretében kiterjedtek néhány mezőségi falu zene- és táncfolklórjára is. Erről a kutatásról nem jelent meg tudományos összefoglaló, csupán csak ismertető, illetve válogatott hangzóanyag.344 A kutatás során a mezőségi tánckultúrára vonatkozó fontos adatokat jegyeztek le, amelyek tovább árnyalják a táncdialektusról meglévő tudásunkat.345 A szakirodalomban eddig nem ismert táncokról, tánczenékről, illetve táncterminusokról adnak hírt: ilyen például a Budatelkén és környékén használt de ungurime (magyarvidéki) páros tánc, a Mezőörményes környékén használt duş (lakodalmi mars) és leneşa (szimmetrikus, csárdás-jellegű tánczene). Ugyanitt román kör-és lánctáncokról adnak hírt, amik belső-erdélyi területen kuriózumnak számítanak.346 Közvetve
341 Könczei Ádám 2004.
342 Virágvölgyi 2000; 2001; 2007.
343 Pávai 1993, 2000a-b.
344 Az Utolsó Óra program keretében 1997 és 2001 között 46 erdélyi, közöttük számos mezőségi és környékbeli zenekar játékát vették fel egy-egy héten keresztül a Fonó Budai Zeneház stúdiójában. A felvételekből reprezentatív kiadványok készültek, mindegyik rövid kísérőszöveggel. (Kelemen – Pávai szerk. 1998a-b; 1999a-b; 2000; 2001a-1999a-b; 2004; Agócs – Árendás – Kelemen – Pávai szerk. 2010a-m.) Mindezekről bővebben lásd:
www.fono.hu/utolsoora. A rendszerváltás után fellendülő audiokazetta, majd CD-kiadás a mezőségi hangszeres népzenei felvételek megjelentetésének is kedvezett. Itt kell megemlíteni a néptánckutatás és a táncházmozgalom kapcsolata nyomán született kiadványokat, Kallós Zoltán és mások gyűjtéseit tartalmazó hanglemezeket, audiokazettákat és CD-ket. (Agócs – Eredics – Kiss –Vavrinecz szerk. 1996; Alexandru 2006; Árendás szerk.
2009; Bodó-Bán szerk. 2003; Botos szerk. 2008; Cîmpeanu szerk. 2008; Éri – Kallós – Kelemen szerk. 1996;
Fekete szerk. 2003; 2006; Jánosi szerk. 1995; Juhász szerk. 1994; Kallós szerk. 1993a-b; 1994a-b; 1995; 1997;
1999; 2001 2002; 2003; Kiss szerk. 2001; Konkoly szerk. 1994; Nesztor szerk. 2009; Olsvai – Rudasné – Németh szerk. 1998; Pávai – Richter – Sebő szerk. 2000; Sárosi – Németh 1993; Szánthó szerk. 2001.) A felsorolás természetesen hiányos, hiszen az 1990-től máig megjelent népzenei kiadványokat lehetetlen követni a teljesség igényével.
345 Vö. Árendás 2001; 2010a-c; Árendás – Sipos 2010; Juhász Z. 1999; 2010a-b; Kelemen László 1998; 2000;
2004; 2010a-c; Konkoly 2010; Pávai 1998, 1999; Sipos 2001.
346 Kelemen László 2010c. 16-19; Pávai. 1998. 12.
kapcsolódik ezekhez a munkákhoz Pávai István áttekintése az erdélyi táncdialektusokról, amelyben árnyalja Martin korábbi megállapításait.347
Az erdélyi táncfolkloristák közül Könczei Csongor is foglalkozik mezőségi és környékbeli témákkal, legutolsó ide vonatkozó tanulmánya a magyarpalatkai cigányzenészek társadalmi stratégiáit mutatta be.348 Ide kapcsolódik Pálfy rövid, Gerendkeresztúr tánckultúrájáról hírt adó írása is.349 2000-ben jelent meg Dejeu román táncfolklorista erdélyi néptáncokról szóló összefoglaló műve, melyben területi felosztásban ugyan nem szerepelteti Erdély tájait, de az általa a kíséretritmus, az előadásmód és a térhasználat alapján csoportosított táncok között mezőségi példákat is találunk.350
Vizsgált területünkön számos kutató foglalkozott népszokásokkal, melyekhez tánc is kapcsolódik.351 Számunkra különösen fontos ezek közül a visai juhmérést, illetve egy férfi táncos emlékeit bemutató írás, valamint Keszeg Vilmos értékes táncadatai (citera használata tánckísérő eszközként, kállai kettős táncolása) az aranyosszéki Kövendről.352 Más témákban, elszórt közlésekben szintén számos táncos adatról olvashatunk,353 Tatár Erzsébet Tímea például a táncszók társadalmi funkcióit ismertette mezőveresegyházi és szentmátéi példák alapján.354
347 A mezőségi táncdialektusról lásd: Pávai 2005a. 38.
348 Könczei Csongor 2005; 2009.
349 Pálfy 2010.
350 Dejeu 2000. (A könyvről írt recenziót lásd: Varga S. 2007c.) A szerző 2001-es, az erdélyi hagyományos zenében és táncban tetten érhető interetnikus kulturális kapcsolatokról szóló tanulmányában is több mezőségi példát hoz. (Dejeu 2001.)
351 A marosszéki Mezőségről farsangi fonós szokások táncos jeleneteit ismerteti Barabás László. (Barabás L.
2009. 109-112, 142-143, 156-158, 168-169, 188-194, 300, 327-328, 378.) Mezőségi téli népszokások táncos jeleneteit lásd: Makkai – Nagy szerk. 1939. 64, 95, 174, 176-178; illetve Balla 1996. 242-243; Borbély Bartis 1996. 191, 196-197; Dimény 2010. 125; Kun 2010. 113; Kun Kriza 1996. 225; Poenar-Rus 2004. 105; Pozsony 1996. 96, 98-99, 103, 128, 130, 135; Szabó A. 2004. 111.
352 Henics 2005. 19; 47-48; 53-55; 67-68, 77-78; Keszeg 1996. 233, 234. Poenar-Rus Éva pedig a magyarborzási cigánybálról, nőnapi (!) és a román húsvéti mulatságról tudósít. (Poenar-Rus 2010. 143.)
353 Kuriózumnak számítanak Nagy Julianna, egy mezőköbölkúti szövőasszony táncos ábrázolásai. (Ozsváth 2010. 237, 243.) Virág Magdolna, egykori visai tanítónő tanulmányaiban több adatot említ a helyi táncillemre és a táncházmozgalom hatásaira vonatkozóan. (Virág M. 2010. 258, 265.) Marosmagyaróról a kiáltott rigmusokról, valamint a viselet és a tánc kapcsolatáról olvashatunk érdekességeket. (Szentimrei 2010. 383.)
354 Tatár 2007.
Visai lakosok által írt, magánkiadásban megjelent füzetekben is találunk adatot a helyi
Visai lakosok által írt, magánkiadásban megjelent füzetekben is találunk adatot a helyi