6. ASYLUM JOG
6.7. A menedékjogot szabályozó nemzetközi szerződések
Teljesen világosan látható, hogy a menedékjog fejlődése milyen szakaszokon jutott keresztül, hogy miként került ki ez a jogszokás a törzsi és családi törvénykezésből, amíg az állami hatáskörbe jutott. Ameddig az állami intézmények nem voltak eléggé erősek az asylum biztosítására, addig megosztva működött ez Izrael keretein belül is, egy részük királyi garancia mellett, más részük vallási alapon.
Említést kell tennünk az úgynevezett „szentély-asylumról‖, amire az ábrahámi történet kapcsán fentebb már utaltunk. Ezeknek a vallási jellegű asylumoknak akkor válik jelentőségük igazán naggyá, amikor a későbbiekben már az állami apparátus a kezébe vette az asylum kérdésének intézését. Azt is mondhatjuk néhány szerzővel együtt,162 hogy ekkor már a szentély-asylumok igazából elveszítették a korábbi meghatározó jelentőségüket, mert az állami igazságszolgáltatás és jogvédelem hatáskörébe került ez a jogszolgáltatás.
162 FISCHER Béla: i. m. 14–15. o.
10.13146/OR-ZSE.2012.003
70
Szólnunk kell az úgynevezett makkéba jelentőségéről, amely eredetileg egy olyan követ jelentett, amelyet vallási és szakrális tiszteletben részesítettek. Nem volt különösen jelentősége sem a kő formájának, sem a nagyságának. Általában a nyitott égbolt alatt, tehát természetes környezetben állították fel, mindennemű emberi építménytől függetlenül.
A későbbiekben a makkéba kövek163 környezetét is szent helynek tartották, és kerítéssel, vagy más módon elkerítették a környezetétől.
A másik oldalról azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szentélyek fenntartása és működtetése, finanszírozása mindig a helyi törzsek irányításban maradt, ez pedig azt jelzi, hogy az állammal szembeni ellensúlyokká és jogi biztosítékokká is váltak a szentély-asylumok. Vagyis végső megoldásként a királyi döntéssel164 szembe lehetett úgy helyezkedni, hogy az érintett egyén számára végső menedéket biztosítottak az uralkodói döntéssel szemben a törzsi fenntartású szenthelyek.
A fejlődésnek ezen a szakaszán az uralkodók nem csupán a saját országuk menekültjeinek jogi kérdését látják el, hanem többirányú szerződéseket165 kötnek arra nézve, hogy egymás menekültjeit védelem alá vonják és az asylum jogot szabályozzák.
Az teljesen egyértelmű, hogy a Közel-Kelet országai jogrendszerükbe beépítették a menedékjog szabályozását, és bi-,166 vagy multilaterális167 szerződésekkel168 biztosították
163 A makkéba és az egyiptomi obeliszkekre vonatkozó kapcsolatokhoz lásd bővebben: GRIFFETH, Ross John:
Massebah a Critical Investigation of the Significance of the Term ’Massebah’ and its use in the Field of Palestinian Archaeology. Yale University, 1938, AAT 8205190.
164 Az európai jogtörténetben a Magna Charta (1215) lehetőséget biztosított az alattvalók számára az ellenállási jog legális gyakorlására. Ez abban állott, hogy a király döntésével szembe lehetett helyezkedni. Az asylum városok is hasonló elvet valósítottak meg. A Magna Charta értelmezésével kapcsolatosabban bővebben:
BOTH Ödön: Fejezetek a nyugat-európai állam- és jogtörténet köréből. JATEPress, 1997, (h. n.) 19–21. o.
165 Az i. e. 14. századi szerződés került napvilágra, amely II. Mursilis Hettita király és Targasnalis, Happala fejedelme között jött létre. A szerződés szöveg így hangzott: „Egy menekülőre vonatkozóan pedig ugyanígy
„átok-eskü‖ alá helyeztessék; ha egy menekülő a Hettita országából való menekülés közben hozzád jön, fogd el és add ki nekem. …ha a Hettita országba jön, akkor én elfogom, és visszaadom neked.‖ CREAM, C. W.: A Hettiták regénye. Gondolat és TIT Kiadó, Budapest, 1964, 134. és kk. o.
166 A bilaterális szerződés két jogalanyú nemzetközi írásos megállapodás.
167 A multilaterális szerződés legkevesebb három vagy több jogalannyal rendelkező nemzetközi megállapodás.
168 Az egyik leghíresebb nemzetközi egyezmény az ún. Boghazköy városában megtalált szerződés, amely III.
Hattusili és II. Ramszesz fáraó között rendezi a jogviszonyt. Ezek a jogi dokumentumok meglehetős pontossággal rögzítették a vazallusok jogait és kötelezettségeit. Tartalmazták a jogkövetkezményt is, ha a hűbérúrral szemben engedetlenséget követnek el. A szerződések a két fél – tanúként szolgáló – isteneihez intézett fohásszal zárulnak, és választékos áldásokat és átkokat tartalmaznak a jogbiztonság érdekében.
Találkozunk olyan záradékokkal, amelyekben azt olvashatjuk, hogy a szerződésszegő király fejét úgy vágják
10.13146/OR-ZSE.2012.003
71
a kiadatást. Azt viszont megjegyezzük, hogy ezek a szerződések169 különbséget tettek az asylum jog szempontjából a társadalom különböző rétegei között.
A nemesek az ősi szerzett és gyakorolt asylum jogukat érvényesíteni tudták a nemzetközi jogrendben is, sőt többnyire még a saját királyukkal szemben is kikényszerítették e jog gyakorlásának a lehetőségét. Később a fenti szerződések addig finomulnak a gyakorlatban, hogy a nemesek mellett a hadifoglyokat is kiveszik a szerződés közvetlen hatálya alól.
Az i. e. 14. és 13. században a térségben két katonai pólus alakult ki, nevezetesen az Egyiptomi és a Hettita birodalom, amelyek végül is békekötésben rögzítették a korábban már megszerzett területek feletti szuverén hatalmukat. A békekötés paktuma az asylum kérdését is szabályozta, mégpedig úgy, hogy a nemesek és katonai vezetők sem kaphattak a későbbiekben már menedéket a másik birodalom uralkodójától.170 Ez azt jelentette, hogy az uralkodók nemzetközi területen is erősen kontrollálni próbálták az asylum hatásait. Ezekkel a szerződésekkel az évszázadok óta ismert, elfogadott és gyakorolt jogokat korlátozták úgy, hogy a szentélyek a későbbiekben nem nyújthattak menedéket az idegen uralkodók szolgái számára. Ebből következően az állami monopólium a későbbiekben nagyon erősen korlátozta a szentélyek eredeti, ősi asylum jogát.
le, mint az ünnepi ceremónián feláldozott kos fejét. A Hettita szerződések nyomait fedezhetjük fel az Örökkévaló és Ábrahám szövetségkötésénél, amely a preambulummal kezdődött, majd a két szerződő fél megnevezése következett. Ezután a hűségeskü következett, majd a legvégén az esetleges szövetség megszegőivel szembeni jogkövetkezmények felsorolásával záródott a szövetségkötés dolgozatunk későbbi fejezetében még részletesebben foglalkozunk e témával. WESTERMANN, C.: Az Ószövetség theologiájának vázlata. Budapesti Református Theológiai Akadémia Bibliai és Judaisztikai Kutatócsoportja, Budapest, 1993, 41. oldalán kifejti, hogy a Genezis 15,7-21-ben a „berit‖ szó értelmét helyesebb nem szövetségnek, hanem eskünek megfelelő szóbeli ünnepélyes fogadalomnak tekinteni, hiszen a szövetség, írásos formulát feltételez, Ábrahám esetében pedig szóbeliségről beszélhetünk. Lásd bővebben: CREAM, C. W.: A Hettiták regénye.
Gondolat és TIT Kiadó, Budapest, 1964, 134. és kk. o.
169 A fenti szerződés ekkor még azt is kimondta, hogy a nemes embert kiadni egyik szerződő fél sem köteles, azonban a takács, az ács, a bormunkás, vagy bármiféle egyéb mesterember és természetesen a rabszolga, már a szerződés hatálya alá esik, tehát a kiadatásukat egyik fél sem kerülheti el.
170 „Ha egy nagy ember elmenekül Egyiptomból és a Hettita nagyfejedelemhez menekül, …akkor ne fogadja be őket, és Ra kiválasztottjához, Egyiptom nagy uralkodójához, Ramszeszhez vitesse vissza azért.‖ Ugyanakkor azt is szabályozták a szerződésben, mint asylum elemet, hogy „aki visszavitetik Egyiptomba, ne toroltassék meg az ő bűne, szemei, fülei, szája és lábai büntetésként ne csonkítassanak meg: egyetlen bűne se toroltassék meg‖. Ehhez még hozzá kell tegyük, hogy a Hammurapi-kódexéből ismert kegyetlenséget is kivették a szerződés szövegéből, mert a „háznak, feleségnek és gyermekeknek az elpusztítását‖ fenyegetésként nem helyezi a kilátásba. KLIMA, Josef: Mezopotámia. i. m. 202. és kk. o.
10.13146/OR-ZSE.2012.003
72