4. Az oldalra nyíló almenüben kattintsunk a ClipArt parancsra. (Office 2003-ban már oly sok kép található, hogy egyetlen képtárba nem férnének bele, összezsúfolva áttekinthetetlenné válnának.
Ezért a korábbi programváltozatokkal ellentétben itt egy kereső program segíti a megfelelő kép kiválasztását.
5. A megjelenő párbeszédablak Keresett szöveg beviteli mezejébe írjuk be, hogy milyen képet ke-resünk. (Mivel nem ismerjük az egyes képek fájlnevét, legegyszerűbb téma szerint keresni őket.
Írjuk be a pl. a macska kifejezést.) Annak érdekében, hogy minél nagyobb találati arányt érjünk el, az Eredmény kijelölősávot állítsuk Minden médiafájltípus utasításra.
6. A Keresés helye kijelölő sávban válasszuk ki, hogy hol történjen a keresés. Nyissuk le a faág-szerű struktúrát, és jelöljük ki a keresett kép helyét. (A macska pl. az Office gyűjtemény Ál-latok Háziállatok kategóriában található meg a legkönnyebben.) Egy kis pipát belekattintva aktiváljuk a lenyitott az ágakat, majd nyomjuk meg a Keresés gombot. Ezt követően a program átkutatja a megjelölt képtárat, és pár másodperc múlva elénk tárja a választékot. (Ha sok van be-lőlük, a függőleges görgetősáv csúszkájával böngészhetünk közöttük. Ha kevés kutassunk to-vább más gyűjteményekben.) Amennyiben tudjuk, hogy a felhasználni kívánt kép hol van, akkor nem érdemes az egész merevlemezt átkutatni, mert ez sokáig tart. Ebben az esetben nyissuk le a Keresés helye kijelölősáv menüjét a jobb oldalán látható nyíllal, majd jelöljük ki, hogy melyik csoportban kívánunk tovább keresni (pl. Saját gyűjteményben). Ha ott sem találunk megfelelőt, nézzünk körül a weben. A Gyűjtemények a weben utasítást aktiválva rákacsolódunk a
Micro-soft online képtárára, ahol nagyságrendekkel nagyobb választékban böngészhetünk. A legjobb eredményt azonban akkor kapjuk, ha a Google képkeresőt használjuk. Ezzel már több száz jobb-nál jobb képhez juthatunk, melyeket ingyen haszjobb-nálhatunk. Webcím (macska kifejezés esetén):
https://www.google.hu/search?client=opera&hl=hu&rls=hu&channel=suggest&gbv=2&biw=11 60&bih=856&tbm=isch&sa=1&q=macska&oq=macska&gs_l=img.3..0l10.3087.4267.0.9527.6.
5.0.1.1.0.131.500.3j2.5.0....0...1c.1.64.img..0.6.514.CfCVziPbny8 Tovább növelhetjük a találati arányt, ha angol nyelven keresgélünk. (Jelen esetben pl. a cats kifejezéssel.)
7. Az Eredmény kijelölősáv lenyitásával képtípus szerint is kereshetünk a képtárakban. Mivel a képfájlok meglehetősen nagy terjedelműek, néha percekig is eltarthat a megnyitásuk, ezért vár-junk türelmesen. Csak akkor lehetünk biztosak abban, hogy nincs találat, ha az Eredmények ab-lakban a (Nincs eredmény) értesítés jelenik meg. Itt mozgóképeket és hangfájlokat is kijelölhe-tünk. Bonyolult keresési szempontok esetén érdemes belenézni az Office Súgójába a Tippek klipek kereséséhez címszó alatt.
8. A legtöbbször azonban tudjuk, hogy melyik képet szeretnénk használni, és azzal is tisztában va-gyunk, hogy hol van. Ilyenkor kattintsunk a Beszúrás menüre, adjuk ki a Kép, majd a Fájlból parancsokat, és a megjelenő Kép beszúrása ablak Hely kijelölősávjában keressük meg a kép-fájlt. Jelöljük ki, és nyomjuk meg a Beszúrás gombot. A kiválasztott kép megjelenése után el-kezdhetjük a szöveg írását. Ha normál (teljes fényerejű) képet használunk, akkor csak alá, fölé, illetve köré írhatunk. A körbefuttatás részletesen ismertetett módja a Tördelés Word program-ban című rovatban található. A szövegbe illesztett ClipArt képek nem mindig mozdíthatók el képként. Ilyenkor kattintsunk rá, és a megjelenő Kép eszköztárban aktiváljuk a Kép formázása ikont. (Ha nem jelenik meg, kattintsunk rá a jobb egérgombbal, és a megjelenő helyi menüben adjuk ki a Látszik a Kép eszköztár utasítást.) A megnyíló ablakban tárjuk fel az Elrendezés táblát, és nyomjuk meg a Speciális gombot. A tovább nyíló ablakban aktiváljuk a Kép helyzete fület, és a feltáruló táblán érvényesítsük az Objektum áthelyezése szöveggel utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot. Most már megfelelően működik a szövegszerkesztő program, akadálytalanul használhatjuk a szövegformáló menüket és billentyűket. A méretváltoztatás itt is a szokásos módon vihető végbe. Rákattintva jelöljük ki a képet, majd az egérkurzorral mutas-sunk a képhatároló keret fogópontjára. Amikor kétirányú nyíllá alakul, húzzuk kijjebb vagy bel-jebb, illetve feljebb vagy lejjebb.
9. Ha maradunk a ClipArt ablaknál, akkor kattintsunk rá a kiválasztott kép jobb oldalán látható kis nyílra, és adjuk ki a Beszúrás utasítást. (Az is elég, ha csak rákattintunk a képre.) A ClipArt kép körbeírása itt is az előzőek szerint vihető végbe. Az elküldeni kívánt kép körbeírása azonban ne-hézkes, és nem kelti a vízjelképes levélpapír benyomását. Ezért alkalmazzunk jóval elegánsabb vízjeles papírt.
10. Word 2002-től felfelé teljesen megváltozott a vízjelkép előállítási módja is. Erre a célra egy kü-lön párbeszédablak szolgál. Nyissunk egy új dokumentumot, és a Formátum menüben adjuk ki a Háttér parancsot. A megnyíló almenüben kattintsunk a Nyomtatott vízjel… utasításra. Az újonnan nyíló ablakban aktiváljuk a Kép használata vízjelként választókapcsolót. Utána nyom-juk meg a Képválasztás gombot, és keressük meg a meghajtókon, illetve a képmappákban az alkalmazni kívánt vagy az Internetről letöltött képet. Végül kattintsunk a Beszúrás, majd az OK gombra. Az eredmény valószínűleg nem nyeri el a tetszésünket. Ennek oka a képek eltérő mére-te. Hiába volt a Méretarány kijelölősávba az Auto utasítás beállítva, a vízjelkép nem tölti be a teljes lapot. Fekvő képek esetén ez eleve lehetetlen. Ha ragaszkodunk a kiválasztott képhez, al-kalmazzunk nagyítást. A Nyomtatott vízjel párbeszédablakkal keressük meg ismét az alkalmaz-ni kívánt képet, majd a jobb oldalán található nyíllal nyissuk le a Méretarány kijelölősávot. Ál-lítsuk át a nagyítás mértékét 200%-ra. Ha ez sem elég, addig növeljük, amíg a kép tejes mérték-ben kitölti a munkalapot. (Jelöljük ki a kijelölősávban látható értéket, és írjuk felül.) Nem kell minden egyes próbánál újból megkeresni és előhívni a Nyomtatott vízjel ablakot. A méret meg-változtatása után az Alkalmaz gombra kattintsunk, és tekintsük meg az eredményt. Csak ha meg vagyunk vele elégedve, akkor nyomjuk meg a Bezárás gombot. Ha fekvő képpel kívánjuk
be-tölteni az A/4-es munkalapot, akkor bele kell törődnünk, hogy a nagyítás miatt a kép bal és jobb szélei eltűnnek.
11. Amennyiben a teljes oldalt szeretnénk vízjelképpel ellátni, akkor az A/4-es formátum oldalará-nyaival nagyjából megegyező álló képet kell beilleszteni. Eltérő képméret esetén a nagyítás so-rán a képszélek (alul-felül vagy a két oldalon) elvesznek. Az is előfordulhat, hogy a túlzott na-gyítás következtében raszteressé válnak. Sajnos csak a vektorgrafikus képek nagyíthatók korlát-lan mértékben. A pixelgrafikus képek méretük növelésével egyre szemcsésebbek lesznek, hasz-nálhatatlanná válnak. Ha túl erősnek találjuk a színeket, érvényesítsük a Fakítás utasítást is, és ismét nyomjuk meg az OK gombot. Ezt követően elkezdhetjük a szöveg képre írását. Ebben a programban azért van szükség a háttér méretének pontos beállítására, mert itt a vízjelkép nem módosítható. Nem változtatható sem a mérete, sem a helyzete. A vízjelkép csak Nyomtatási el-rendezésben látható. Normál nézetben csupán a fölé írt szöveg jelenik meg. A vízjelkép meg-szüntetésére szintén a Nyomtatott vízjel párbeszédablak szolgál. Aktiváljuk rajta a Nincs vízjel választókapcsolót, és nyomjuk meg az OK gombot.
12. Lehetőség van szöveg vízjelként való használatára is. Ebben az esetben a Szöveg használata vízjelként választókapcsolót aktiváljuk. A Szöveg kijelölősáv lenyitásával kiválaszthatjuk, hogy milyen kifejezést szeretnénk a szövegmező alá tenni. Ha egyik sem felel meg nevünk, jelöljük ki az éppen láthatót, és írjuk felül. (Írjuk bele pl. a nevünket, vagy a TITKOS, illetve a SZIGO-RÚAN TITKOS, stb. kifejezéseket.) A Méret kijelölősávot célszerű Auto-ra állítani. Ez eset-ben a program akkorára fogja nagyítani, hogy egyik margótól a másikig érjen. (Túl hosszú kife-jezést ne alkalmazzunk, mert a vízjelszöveg az oldal közepén jelenik meg, egy sorban. Ha sok karaktert tartalmaz, nagyon lecsökken a betűméret, így a vízjel észrevehetetlenné, olvashatatlan-ná válik.) A Méret kijelölősáv jobb oldalán látható nyíllal lenyitható menüben pontosan beállít-hatjuk a betűméretet. Az Elrendezés szektor választókapcsolóival azt is kiválaszthatjuk, hogy a szöveg alatti halvány felirat Átlósan vagy Vízszintesen helyezkedjen el. Az Áttetsző utasítás kiadásával halványíthatjuk a vízjelképet. Szürke színt választva arra is mód van, hogy erősebb árnyalatúvá tegyük. Ekkor a jobb oldalán található nyíllal nyissuk le a Szín kijelölősávot, és je-löljük ki a program által alkalmazott 25%-os szürke szín feletti 40%-os szürke négyzetet. Ezzel a táblával színes vízjelszöveget is készíthetünk. Különösen figyelemfelkeltő a fekete szöveg alatti vörös vízjelfelirat. Színek használata esetén feltétlenül aktiváljuk a színtompító Áttetsző utasítást. A beállított vízjelkép, illetve vízjelszöveg a dokumentum minden oldalán megjelenik.
A folyamatot oldaltöréssel sem lehet megszakítani.
a) Aki nem lenne megelégedve a Clip Art képek választékával, szkennerrel bemásolva kívülről is vihet be képet. (Ennél az eljárásnál ügyeljünk a szkenner felbontására. Egy az egyben bevitt képek esetén ne használjunk 600 dpi-nél nagyobb felbontást, sőt kicsinyítés esetén a 300 dpi-s is elég. Túl sűrű képpontok esetén ugyanis a nyomtató „besül”, olyan sűrűn rakja egymás mellé a festékpontokat, hogy azok összemosódnak. Ettől foltossá, elmosódottá válik a kép. Ezen túl-menően négyzetesen nő a képek tárolási helyigénye. A gyártók nem azért készítenek egyre na-gyobb felbontású szkennereket, hogy szebb képeket másolhassunk. A nagy felbontásnak nagyí-tásnál van jelentősége. Ha egy bélyeg nagyságú képet A/4-es méretben akarunk behelyezni a dokumentumba, akkor kb. tízszeresére kell felnagyítani. Ilyen nagyítás mellett a képpontok már szemmel láthatóan szétválnak, a fotó használhatatlanul raszteres lesz. Ahhoz, hogy ez ne történ-jen meg, a szkennelést tízszeres felbontással, azaz 6000 dpi-vel kell végezni. Ez esetben a fel-nagyított kép felbontása 600 dpi-s, vagyis minden tekintetben ideális lesz. (Erre a célra szolgál-nak a 8000 dpi felbontást is meghaladó nyomdai dobszkennerek. Ezek azonban nagyon drágák, magánfelhasználók számára megfizethetetlenek.) Egyébként CD-ROM formájában sok ezer kész képet tartalmazó gyűjteményt is lehet vásárolni erre a célra. Az Internetről azonban ingyen is letölthetők ClipArt képek.
b) A külső képek átvételéhez szükség van képkezelő programra is. A Windows képszerkesztője azonban nem képes minden képformátumot megnyitni. A világon ugyanis rengeteg grafikus programot használnak, melyek közül a Windows csak néhányat tud kezelni. A többi
képformá-tum egyenkénti beszerzése reménytelen és költséges vállalkozás lenne, és nincs is rá szükség.
Léteznek ugyanis olyan univerzális képkezelő programok, amelyek a főbb grafikus formátumok többségét képesek megnyitni. Ilyen az Internetről letölthető ACDSee 32, amelynél a különböző formátumokat a Tools menü Options parancsával megnyitható ablakokban lehet beállítani. A Miscellaneous fül aktiválása után feltáruló táblán nyomjuk meg a Set File Associations gom-bot, és a tovább nyíló ablakban láthatóvá válnak a program által kezelt formátumok. A Select all gombra kattintva az összes aktiválódik. A beállításokat az OK gombok megnyomásával nyugtázzuk. Ebben a programban a megjelenített kép felhasználásának, bemásolásának leg-egyszerűbb módja, hogy az Edit menügombbal lenyitható ablakban kiadjuk a Copy image pa-rancsot, majd a Ctrl + V billentyűkombinációval beillesztjük a dokumentumba.
c) Az ACDSee 32 gyorsan feltelepíthető és könnyen használható, a regisztrációs költsége pedig csupán 30 dollár. A szoftverboltokban beszerezhető változatának nettó ára a dollár árfolyamától függően kb. 10 ezer forint. (7.0-ás próbaváltozatát a CHIP folyóirat 2004 decemberi, illetve a PC World folyóirat 2004 decemberi számának CD-, illetve DVD-mellékletéről is feltelepít-hetjük.) Az ACDSee újabb változatai azonban már nem engedik végtelenségig halogatni a prog-ram regisztrálást. Ha nem fizetünk érte, 2 hét után leállnak, működésképtelenné válnak. Ebből a szempontból tehát nincs értelme a frissítésnek. A képnézegető alapfunkciók azonban a 3. válto-zatban is benne vannak. Azért sem érdemes a legújabb változatokat használni, mert ezek tele vannak bonyolult képszerkesztő funkciókkal, amelyek „egyszerű halandók” számára kezelhe-tetlenné teszik a programot. Ráadásul sok helyet foglalnak a merevlemezen, és lomhává válnak.
d) Egy újabb képszerkesztő program, a PolyView nem csak megjelenít, hanem konvertál, és nyomtatni is lehet vele. A legfontosabb képformátumokat (BMP, FlashPIX, GIF, JPEG, PCX, Photo-CD, PNG, SGI, TGA, TIFF stb.) képes egymásba is átalakítani. Emellett készíthetünk ve-le weboldalt képgyűjteményekből. Ez is shareware termék. (A freeware program díjfizetés nél-kül használható, a shareware programnak csak az ideiglenes használata ingyenes.) Ezeket az in-gyen megtekinthető és kipróbálható programokat azért is célszerű megvenni, mert hasznos mel-lékletekhez is hozzájutunk, és a későbbi frissítéseket ingyen megkapjuk. Vegyük figyelembe azt is, hogy a kis programfejlesztő cégek a regisztrációs díjakból tartják fenn magukat. Ha vissza-élünk a bizalmukkal, és nem fizetünk nekik a használatba vett programokért, akkor nem tudnak tovább fejleszteni, és nem lesznek még jobb, korszerűbb programok.
e) Ha nincs pénzünk, töltsük le a MAGIX Photo Designer 7 programot. Az ACDSee-hez ha-sonlóan nagy tudású képszerkesztő program, és regisztrálás után ingyen is használható. Renge-teg effektet ismer, melyeket előnézettel, alkalmazás előtti módosításokkal használhatjuk. Meg-található benne az „egykattintásos” képjavítás és a panorámakép-készítő funkció is. Letöltési cím: http://download.chip.eu/hu/Magix-Photo-Designer_22358763.html
Stílusok használata Word programban
01) A szövegszerkesztés, illetve dokumentumszerkesztés magasiskolája a stílusok használata.
Minden komolyabb szövegszerkesztő program lehetőséget ad a karakter- és bekezdésformázás automatizálására. A formátum átvitelének ezt a módját azonban kevesen használják, mert túl bonyolultnak tartják. Ez a tartózkodás csak addig tart, amíg meg nem ismerkednek vele. Amint megtapasztalják az előnyeit, és rájönnek, hogy rendkívüli mértékben megkönnyíti a munkát, felgyorsítja a szövegszerkesztést, többé nélkülözni sem tudják. Ahhoz, hogy gyorsan és meg-bízhatóan tudjuk alkalmazni a stílusokat, előbb precízen be kell állítani őket. A stílusok kialakí-tását takarítással kezdjük. Az újonnan nyitott dokumentumban semmilyen szerkesztői stílus nem lehet, mivel még semmit sem írtunk bele. Ha bármilyen felhasználói stílus van benne, azt ki kell törölni, mert később zavarokat okoz. (Ez főleg akkor fordul elő, ha tartalmát kitörölve egy régi dokumentumot használunk a beállítások megőrzése végett. Ez egy nagyon előnyös el-járás, de csak akkor, ha a stílusok jól be vannak állítva.)
02) A nem használt, vagy korábban mások által használt stílusokat azért is célszerű megszüntet-ni, mert a legváratlanabb helyzetben aktiválódnak. Amint egy szövegrész kezd hasonlítani
va-lamelyik stílusra, a stílustár működésbe lép, és a maga képére változtatja a szakaszt. Erre leglát-ványosabb példa, hogy ha beírjuk az e-mail címünket vagy más URL címet, és lenyomjuk utána a szóköz billentyűt, az egész címzés átvált kékre, és aláhúzott lesz. Hiperhivatkozássá válik. Ha javítás céljából rákattintunk „már látott hiperhivatkozás”-sá alakulva lila színű lesz, az e-mail cím pedig elindítja az Outlook programot. Ennek oka, hogy a programozók úgy gondolták, hogy e-mail címet csak internetes levelezés során használunk, ezért megteremtették a webes összeköttetés automatikus módját. Amennyiben postai levélben szeretnénk közölni valakivel az e-mail címünket, a régebbi programokban percekig kínlódhattunk, amíg a kék, illetve lila színt, valamint az aláhúzást eltüntettük, és a betűméretet megnöveltük 10 pontosról 12-esre. Word 2002-től felfelé a fejlesztők ezen úgy segítettek, hogy az URL címek csak a Ctrl billentyű le-nyomása után aktiválódnak. Így nyugodtan javítgathatjuk, alakíthatjuk őket. Ennek a megol-dásnak viszont az a hátránya, hogy ha meg akarunk nyitni egy internetes webhelyet, előtte min-dig le kell nyomni a Ctrl billentyűt. Egy több ezer URL-t tartalmazó lista (pl. slágergyűjtemény) esetén ez meglehetősen fárasztó. Ezért sokan visszatérnek a régi, egykattintásos aktiválási mód-ra. Az ehhez hasonló problémák megelőzése érdekében célszerű minden mások által beletett, és általunk nem használt stílustól megszabadulni. Teremtsük meg a saját stílusvilágunkat.
03) Sajnos Word 2002-től jóval bonyolultabbá vált a stílusok beállítása. Az erre a célra szolgáló párbeszédablakok tulajdonképpen változatlanok maradtak, de eléjük került egy kombinált tájé-koztató ablak, amely a Formátum menü Stílusok és formázás parancsával jeleníthető meg. Ez az ablak fixen beépül a munkalap bal oldalába, és letakarja a szövegmező egynegyedét. Ezért megjelenése után a bal egérgombbal kattintsunk a címsávjára, és vonszoljuk ki a helyéről. Úszó ablakként bárhová elhelyezhetjük, ahol nincs éppen útban. Ez a párbeszédablak arra szolgál, hogy tájékoztasson bennünket a stílusválasztékról, illetve a korábban alkalmazott formázások-ról. Egy szövegrész kijelölése esetén a Kijelölt szöveg formázása szektorban megjelenik az al-kalmazott stílus neve. Az alkalmazandó formátum kiválasztása szektorban kijelölhetjük a nekünk tetsző stílust, és rákattintva az előzőleg kijelölt szövegrész felveszi a formajegyeit. En-nek az egészEn-nek nem sok értelme van. A szövegrész kijelölése után ugyanis a Formázás esz-köztár Stílus kijelölősávjában is megjelenik az alkalmazott stílus neve. Ha pedig még nem használtunk stílusformázást, akkor a jobb szélén levő nyílra kattintva lenyílik a stílusválaszték lista. Ebből ugyanúgy kijelölhetjük a használni kívánt stílust, mint a Stílusok és formázások ab-lakban.
04) Ennek az új párbeszédablaknak egyetlen használható része a Megjelenítés kijelölősáv. Le-nyitásával megtekinthetjük az Elérhető stílusokat, a Használt stílusokat és a Minden stílust.
Számunkra csupán az utolsó, Egyéni tétel fontos. Rákattintva megjelenik a Formázás beállítá-sai ablak, ami ugyancsak egy kombinált tájékoztató. Nyomjuk meg rajta a Stílusok gombot.
Végre eljutottunk a korábbi programváltozatok közvetlenül előhívható Stílus ablakához. (Saj-nos a Stílusok és formázások ablakot nem lehet bezárni, ezért továbbra is rajta marad a szö-vegmezőn, ami azt eredményezi, hogy a két megnyitott ablak mellett már nem látjuk, hogy mit csinálunk. Most már odébb tolni sem tudjuk, mert lebénul. Ez a megoldás is az egyik mintapél-dája annak, hogyan lehet egy programot úgy agyonbonyolítani, hogy végül csaknem kezelhetet-lenné válik.)
05) A Formázás beállításai ablak Kategória beállító sávjába állítsuk be a Használt stílusok utasítást. A Megjelenítendő stílusok szektorban toljuk fel a függőleges görgetősáv csúszkáját.
Utána elejétől kezdve egymás után töröljük a stíluslista egyes tételeit. Amelyik aktív, kattintsuk ki előle a kis pipát, majd nyomjuk meg az OK gombot is. (A Normál stílust és a Bekezdés alapbetűtípusa tételt hagyjuk továbbra is aktívan, mert ezek programstílusok. A kitörölt stílu-sok nem szűnnek meg. A Lista kijelölősáv Minden stílus utasítását érvényesítve a Word-ben alkalmazható összes stílus előhívható.) Ezt követően kezdjük el a beírást. Amint egy olyan szö-vegrészhez érünk, ami formailag gyakran előfordul a dokumentumban (pl. főcím, alcím, felso-rolás, tárgymutató stb.) rendeljünk mellé egy stílust. Ennek három módja van. Jelöljük ki a szö-vegrészt, majd újra hívjuk elő a Formázás beállításai ablakot a Formátum menü Stílusok és formázás parancs Megjelenítés beállító sáv Egyéni utasítás útvonalon. Nyomjuk meg a
Stílusok… gombot. A megjelenő ablak Kategóriák kijelölősávját állítsuk Minden stílus utasí-tásra. Utána válasszuk ki az alkalmazni kívánt stílust a Stílusok listában. Ha a könyv címéről van szó, akkor a Cím, ha alfejezetcímről, akkor az Alcím tételt jelöljük ki. Erre a Betűminta szektorban láthatóvá válik a cím formátuma. Alatta szöveges formában is megjelenik az alkal-mazott karakterek, és szövegformázás jellemzői. Amennyiben ez a stílus megfelel nekünk, nyomjuk meg az Alkalmaz gombot.
06) Ha nem felel meg, változtassunk rajta. Az új stílus létrehozásának ezt a módját ugyancsak a formálandó szövegrész, valamint a Cím tétel kijelölésével kezdjük. Utána alakítsuk át a stílus-jegyeket. (Ehhez újra hívjuk elő újra a Stílus ablakot a Formátum menü Stílusok és formá-zás parancs Megjelenítés beállító sáv Egyéni utasítás Stílusok… gomb útvonalon.) Nyomjuk meg a Módosítás gombot. Megjelenik a Stílus módosítása ablak, amelyben szintén láthatók szöveges formában is a Cím stílus karaktereinek és szövegformázásának jellemzői.
Nyomjuk meg a Formátum gombot. A megjelenő ablak Betűtípus utasítására kattintva módo-síthatjuk a karakterek típusát, stílusát, méretét, színét. Különleges formajegyekkel (pl. aláhúzás) is elláthatjuk. A Térköz és pozíció fület aktiválva megváltoztathatjuk a betűtávolságot, a betűk elhelyezkedési módját. A Bekezdés utasítás kiadása után megjelenő ablakban a cím szövegál-lományba illeszkedését módosíthatjuk. Tördelt szövegnél az Igazítás kijelölősávba a Középre zárt, az első sor behúzását szabályozó Típusa kijelölősávba pedig a Nincs utasítást állítsuk be.
A Térköz szektor kijelölősávjaival a címsor feletti és alatti üres sor szélességét állíthatjuk be.
(Normál szövegmezőben nem szoktak beállítani külön soreltolódást. Előtte és utána is lenyom-ják az Enter billentyűt, és az ily módon képződött üres sorok különítik el a címsort a normál szövegállománytól.) Word 2002-től felfelé a főbb formázások a Formátum gomb használata nélkül is elvégezhetők. A Stílus módosítása ablak Formázás szektorában átalakíthatjuk a betűk típusát, méretét, formáját, és a leggyakoribb szakaszformázások is könnyen végrehajthatók a ki-jelölt állományon. A Tabulátorok és a Számozás utasítások bonyolult, oszlopszerű kialakítá-sok, illetve többszintes felsorolások stílussal történő létrehozására szolgálnak. A Szegély, Keret utasítások kiadásával be is keretezhetjük a címet. A módosítások elvégzése után itt is nyomjuk meg az OK gombot.
07) Miután minden szükséges átalakítást elvégeztünk rajta, a Stílus módosítása ablakban is nyomjuk meg az OK gombot. Előtte azonban adjuk ki a Bekerül a sablonba utasítást. (Erre azért van szükség, hogy a kialakított stílusokat később továbbvihessük más dokumentumokba is. Az Automatikus frissítés utasítást ne érvényesítsük, mert akkor a stílus hibás alkalmazása esetén a program automatikusan átalakítja a tárolt stílusjegyeket, és ettől kezdve a rossz stílust fogja megjeleníteni nekünk.) Végül a Stílus ablakon nyomjuk meg az Alkalmaz gombot, és a szövegállományban tekintsük meg az eredményt. Amennyiben nem felel meg, módosítsunk raj-ta. Ha jó, kattintsunk Bezárás gombra. Ezt követően a Cím stílus használatakor, minden címsor ugyanilyen lesz.
08) A stíluskialakítás harmadik módja: új stílus létrehozása. Amennyiben a felkínált stílusok kö-zül egyik sem felel meg nekünk, új stílust akarunk kialakítani, akkor hívjuk elő Stílus ablakot a Formátum menü Stílusok és formázás parancs Megjelenítés beállító sáv Egyéni utasí-tás Formázás beállításai ablak Stílusok… gomb útvonalon. Ez az eljárás a legkönnyebb, és a legeredményesebb, csak a Formázás beállításai ablak elé helyezett kirakatablakokon kell átverekednünk magunkat. Előtte gépeljük be a címet, vagy az új stílus alapjául szolgáló egyéb szövegrészt, és a szokásos karakter-, valamint szövegformáló eszközökkel alakítsuk ki a nekünk tetsző formátumot. Amikor minden tekintetben megfelel nekünk, jelöljük ki, majd a Stílus ab-lakon nyomjuk meg az Új stílus gombot. A megjelenő ablak Stílustípus kijelölősávjába állítsuk be a Bekezdés utasítást. (A Karakter utasítás érvényesítése esetén csak a betűk formáját rögzíti a stílus, elhelyezkedésük módját nem.) Ezt követően a Stílus alapja kijelölősávba állítsuk be a (nincs stílus) utasítást. Erre azért van szükség, mert ha benne marad a Normál kijelölés, akkor a Normál stílus megváltoztatása esetén a rá épülő stílusok hasonló jellemzői (pl. a betűtípus) is megváltozik. Amennyiben a címsor begépelése után nem a címsor stílusával kívánunk tovább gépelni, hanem vissza akarunk térni a normál szövegállományba, akkor a Következő bekezdés
stílusa kijelölősávba állítsuk be a Normál stílust. (Ez az Enter billentyű lenyomása után fog ak-tiválódni.) A Név kijelölősávban a program által felajánlott stílusnév látható. (Ez általában Stí-lus1, Stílus2, Stílus3...) Ha ez megfelel nekünk, nyomjuk meg az OK gombot. (Előtte itt is ad-juk ki a Bekerül a sablonba utasítást.) Ezzel az általunk kialakított forma rögzítve lett. Stílus1 név alatt bármikor előhívható, alkalmazható. Arra is mód van, hogy a tartalomhoz jobban iga-zodó egyedi nevet adjunk a formátumnak. Könyvünk címének formázására legalkalmasabb el-nevezés a Cím stílus lenne, de ez már foglalt. (Ezt a nevet egy Word által kínált beállítás kapta.) Elnevezhetjük azonban Főcím-nek is. Jelöljük ki a Név kijelölősávban látható nevet, és írjuk át Főcím-re. Az OK gomb megnyomása után a Főcím új stílusként bekerül a Stílusok listába.
09) Ugyanezeket a lépéseket kell véghezvinni az alcímek, és minden kiemelt szövegrész esetén.
Sorszámozó, tételező vagy párbeszédstílus kialakítása esetén azonban ügyeljünk arra, hogy a Következő bekezdés stílusa beviteli sávba az új stílus nevét írjuk be. Ha a Normál stílust állít-juk be, akkor a lista kiegészítésekor nem képződik automatikusan új sorszám, tételező jel, illet-ve gondolatjel. (A betoldott tétel csak akkor illeszkedik be a sorba, ha ráállítjuk a kurzort, és új-ra alkalmazzunk a stílust.) Nem kell új stílust kialakítani azokúj-ra a stílusokúj-ra, amelyeket a Word készen kínál. Ha pl. gyakran gépelünk be a szövegbe webcímeket, e-mail címeket, akkor tér-jünk vissza Formázás beállításai ablakba, és a Kategória kijelölősávba állítsuk be a Használt stílusok utasítást. Utána a Megjelenítendő stílusok szektorban aktiváljuk a Hiperhivatkozás, tételt, majd nyomjuk meg az OK gombot. (A Már látott hiperhivatkozás stílus a Hiperhivat-kozás stílus első használata után automatikusan megjelenik a stíluslistában. A Formázás törlése utasítás is automatikusan megjelenik a stíluslistában. Ha nem, nyissuk meg a Formázás beállí-tásai ablakot, és az Egyéb formázások szektorban érvényesítsük A Formázás törlése lehető -ség megjelenítése utasítást, majd nyomjuk meg az OK gombot.)
10) Végül állítsuk be az alapstílust is, hogy a jelöletlen szövegállomány stílusa se a véletlenen múljon. Ehhez keressünk majd jelöljünk ki egy olyan szakaszt a szövegállományban, ami sem-milyen különleges formajeggyel nem rendelkezik. A Stílus ablak Stílusok listájában jelöljük ki a Normál tételt. A szöveges szektorban ellenőrizzük, hogy minden paramétere megegyezik-e az általunk használt normál szövegállománnyal. Eltérés esetén nyomjuk meg a Módosítás majd a Formátum gombot, és az előbbiekben leírtak szerint módosítsuk. Első sor behúzás alkalmazá-sa esetén ezt a bekezdésformát utólag fel kell vetetni a jellemzők közé, mivel a program szerinti beállítás normál, behúzásmentes szövegtörzsre vonatkozik. Célszerű a programozók által beállí-tott 10-es betűmagasságot is megnövelni 12-esre, mert a 10-es nagyon apró, a monitoron nehe-zen látható.36 Ez a változtatás a szövegmező kinézetét is javítja, mert a 10-es betűmagasságú lábjegyzet jól láthatóan elválik a 12-es betűmagasságú szövegtörzstől. A Normál stílus módosí-tásából eredő bonyodalmak elkerülése érdekében az a legjobb megoldás, ha az új stílusok kiala-kítása során semmilyen más stílusra nem támaszkodunk. A Stílus alapja kijelölősávjába tehát mindig a (nincs stílus) utasítást állítsuk be. Végül most is adjuk ki a Bekerül a sablonba utasí-tást, és nyomjuk meg az OK gombot, majd zárjuk be a Stílus ablakot.
11) A stílusok alkalmazása is többféleképpen történhet. A legkézenfekvőbb megoldás, hogy a Formázás eszköztár Stílus kijelölő sávjának jobb oldalán található kis nyílra kattintunk, és a legördülő listában kiválasztjuk az alkalmazni kívánt stílust. (Előtte jelöljük ki a formázandó szövegrészt, majd kattintsunk a megfelelő stílusnévre.) Ennél is egyszerűbb kezelési mód, hogy a leggyakrabban használt stílusok neveit kirakjuk az eszköztárba. (A Stílusok kategóriából tör-ténő áthúzási módjukat lásd az Eszköztárak Word programban című rovatban.) A Menüsor végén négy stílusnév is elfér. (Lásd FÜGGELÉK 3. ábra.)
12) Stílusokat hagyományos úton, a Formátum menügomb lenyitásával, és a Stílusok és for-mázás parancs kiadásával megnyíló ablakban kijelölve is használhatunk. Az Alkalmazandó formátum kiválasztása szektorban kattintsunk az alkalmazni kívánt stílus nevére. (Előtte itt is
36 Ez jót tesz a szemeinknek, de lesz egy kellemetlen következménye is: A lábjegyzetbe írt URL címek is 12-es betű ma-gasságban fognak megjelenni. Ezen azonban könnyen segíthetünk. Jelöljük ki őket, és alakítsuk át 10-esre.
ki kell jelölni az átalakítandó szövegrészt. Mindig a teljes sort, szakaszt jelöljük ki, különben a stílus csak a kijelölt részen érvényesül. A program az Enter-től Enter-ig terjedő szakaszt tekinti teljes egységnek. Sokan úgy használják a stílusokat, hogy a kurzort a formálandó szakaszba ál-lítjuk, és a programra bízzák a kijelölést. Ez nagyon kényelmes megoldás, de csak címsoroknál alkalmazható. Ahol a formázandó sorokat nem választja el új bekezdés, ott szükség van pontos kijelölésre.)
13) A billentyűkombinációkat kedvelők tasztatúráról is előhívhatják a stílusokat. Előtte azonban ki kell alakítani a megfelelő billentyűkombinációkat. Ehhez hívjuk elő Stílus ablakot a Formá-tum menü Stílusok és formázás parancs Megjelenítés beállító sáv Egyéni utasítás Formázás beállításai ablak Stílusok… gomb útvonalon. Ott jelöljük ki az alkalmazni kívánt stílust, majd kattintsunk a Módosítás gombra. A megjelenő Stílus módosítása ablakban nyom-juk meg a Formátum gombot, és a legördülő menüben érvényesítsük a Billentyűparancs uta-sítást. Megjelenik a Testreszabás ablak, amelynek Parancsok kijelölősávjában a billentyű pa-ranccsal ellátandó stílus neve látható. Ezután válasszunk magunknak egy segédbillentyűt és egy karaktert, amelyekkel a továbbiakban elő szeretnénk hívni a stílust. Ez nem lesz könnyű, mert a Ctrl + karakter, valamint az Alt + karakter kombinációk szinte mindegyike foglalt. Ezeket az egyszerű billentyűkombinációkat más programok használják menüablakok lenyitására, külön-böző szövegszerkesztő funkciók kiváltására. A Word korábbi változataiban a Ctrl segédbillen-tyű mellett csupán az u betű, valamint a 0 – 7 – 8 – 9 számok szabadok. Lényegesen jobb a helyzet az Alt segédbillentyűvel. Ehhez már a C – D – G – H – J – M – O – S – X betűk, va-lamint a 4 – 5 – 6 – 7 – 8 – 9 számok is hozzárendelhetők.
14) Amennyiben ezek a variációk kevésnek bizonyulnak, használjunk két segédbillentyűt (pl.
Alt + Shift, vagy Ctrl + Shift, illetve Ctrl + Alt). Mivel ennél a megoldásnál már lényegesen kibővül a választék, lehetőleg olyan karaktert válasszunk melléjük, amely utal az alkalmazandó stílus lényegére. (A Főcím kiváltásához pl. az F betűt.) Még mielőtt a kiválasztott billentyű -kombinációt alkalmazásba vennénk, próbáljuk ki egy Word dokumentumban. A Testreszabás ablak ugyanis csak a menüablakok és a szövegformázó funkciók billentyűkombinációit jelzi ki, karakterkiváltó szerepüket nem. Így ha a három billentyű lenyomása után valamilyen ritka ka-rakter jelenik meg, ez a billentyűkombináció nem alkalmas stíluskiváltásra. Használata esetén továbbra is az eredeti karakter fog megjelenni. (Ez főleg az Alt + Ctrl billentyűkombinációnál fordul elő, mert ennek funkciója sok esetben megegyezik az AltGr billentyűvel. (Régen a jobb oldali Alt billentyű zöld színű volt, és a Gr rövidítés az angol green szóból ered.) Nálunk nincs szükség az összetett billentyűkombinációk alkalmazására, mivel az angol nyelvben nem hasz-nált magyar betűk (Á–É–Í– Ó–Ö–Ő–Ú–Ü–Ű) szinte mindegyike szabad. Ezekhez a karakterekhez nem társulnak billentyűkombinációk.
15) Az imént megnyitott Testreszabás ablak beállításához válasszuk a Ctrl + U billentyű kombi-nációt, és kattintsuk az egérkurzort az Új billentyűparancs beviteli sávba. Alkalmazása után láthatóvá válik a beviteli sávban. (Ne úgy próbáljuk beírni, hogy a C t r l + U karaktereket leüt-jük. Úgy se, hogy lenyomjuk a Ctrl billentyűt, majd melléütjük a
+
és az U karaktereket, mert ezeket a jelölési módokat a program nem fogadja el. Úgy cselekedjünk, ahogy a billentyű kom-binációk használatánál. Egyszerre nyomjuk le a Ctrl és az U billentyűket.) Alatta megjelenik egy megjegyzés, amely arról tájékoztat, hogy [nem használatos]. Ha a billentyűkombináció foglalt, akkor a program a Foglalt billentyűk szektorban tünteti fel szögletes zárójelben. Ilyen-kor nyomjuk le a Backspace billentyűt, és válasszunk más billentyűkombinációt.16) Amint sikerült olyat találni, amelyik nem foglalt, kattintsunk a Hozzárendel gombra. Az új billentyűparancs bekerül a Foglalt billentyűk kijelölősávba. (Előtte gondoskodjunk róla, hogy a Módosítás mentése kijelölősávba a Normal.dot utasítás legyen beállítva. Erre itt is a stílusok későbbi átmásolhatósága érdekében van szükség.) Végül zárjuk be a megnyitott ablakokat. Ettől kezdve főcímek kialakítása esetén csupán le kell írni a címet, majd ki kell jelölni, (vagy beleál-lítani a kurzort) és leütni a Ctrl + U billentyűkombinációt. A normál betűk egy pillanat alatt át-alakulnak a kívánt típusra, méretre, és a cím középre ugrik. A soremeléssel sem kell bajlódni, mert előtte és utána is kialakul a szükséges térköz. Csupán arra kell ügyelni, hogy a cím új