A medencealjzat tektonikai képét két lépésben vizsgáljuk, a gravitációs és mágneses anomáliakép általános jellegére, majd a medencealjzat gravitációs hatására támaszkodva.
2.1. Gravitációs és mágneses anomáliakép
A Bouguer-térképen (1. ábra) a terület közepe táján egy N yD N y-K ÉK -i irányí- tottságú szerkezet ism erhető fel. A maradékanomália-térképen (2. ábra) jól látható, hogy egy, a terület DNy-i sarka felől a K-i határ közepe táján kifutó, mintegy 20 km széles sávban alapvetően N yD N y-K ÉK -i irányítottságú szerkezetek vannak, míg attól É-ra azzal átla
gosan kb. 40° szöget bezáró, D N y-ÉK -i lefutású anomáliasorok mutatkoznak.
A terület legmarkánsabb mágneses anomáliája Paksnál van (3. ábra). Az anomáliát harántoló D u-6 szeizmikus szelvény alapján SZABÓNÉ KILÉNYI É. (1994) hatóként miocén vulkánitokat tételezett fel. Az anomália lefutása D N y-É K -i, megegyezik a gravi
tációs anomáliákéval. Egy elmosódottabb mágneses anomáliavonulat húzódik át az egész területen, kb. a gravitációs maradékanomália-térkép N yD N y-K ÉK -i irányítottságú sávja mentén, ami alátámasztja e sáv szerkezeti elkülönülését.
2.2. A medencealjzat gravitációs hatása
. Olyan gravitációs térképen, amelyet az aljzatmélység ingadozásaitól és a m eden
ceüledékek sűrűségváltozásainak hatásától megszabadítottunk, a Ag-értékek elsősorban az aljzaton belüli sűrűségeloszlást tükrözik, igaz, közvetve, a m edencealjzat gravitációs hatását ábrázolva. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy az adathiányon nem tudunk túllépni, s így precíz, de bonyolult módszerek nem vezetnek használható eredményre, a legegyszerűbb módszert - a Ag-h összefüggés elemzését - választottuk.
Ü ledékes m edencékben gyakran a A g-h összefüggés elem zésével próbálnak a m élységre következtetni ott is, ahol nincs fúrás vagy szeizm ikus szelvény. M inden kutató tisztában van azzal, hogy az így kapott eredm ények csak statisztikusan' és csak közelítőleg érvényesek, ennek ellenére használhatónak tartja azokat mindazon esetekben, am ikor a pontok aránylag szűk sávban szóródnak. A pontok nagyobb szóródása annak a biztos jele, hogy a m élységingadozáson túllépő változás is van. A m ódszer közelítő volta m iatt csak vizuális elem zésre szorítkozhatunk és csak jelentős eltérések kim utatására törekedhetünk.
A Ag-értékeket Bouguer-anomália térképről ( l. ábra) olvastuk ki, az aljzatdom bor
zatra vonatkozó adatokat mélyfúrásokból (h, mélység) és SZABÓNÉ KILÉNYI É. (1994) szeizmikus szelvényértelmezéséből (t, futási idő) vettük át.
A területen 30 fúrás érte el a medencealjzatot. Az egyes fúrásokhoz tartozó Ag-értékeket (4. ábra) úgy hasonlítottuk össze, hogy az üledék és aljzat közti sűrűségkü
lönbségnek megfelelő egyenesek mentén mindegyiket azonos mélységre csúsztattuk. A csúsztatási hiba minimalizálására összehasonlítási szintnek a leggyakoribb m élységet választottuk, ez kb. 1000 m, amelyre 300 kg m ' sűrűségkülönbséget becsültünk. Az így leolvasott Ag-értékeket használtuk a további elemzéshez.
A szeizmikus szelvények mentén mind a Bouguer-anomáliákat, mind a futási időket 500 m-enként olvastuk ki, s a két adatsort a szelvénymenti helyzet alapján egyeztettük. A szeizmikus adatok vonal mentén sorakoznak, s ez lehetővé tette, hogy a szelvénymenti változásokat ne csak statisztikusan, hanem helyhez kötve elemezzük; ehhez a pontokat egymással a kiolvasás sorrendjében összekötve ábrázoltuk.
A Ag-t korreláció szem pontjából „norm ális” -nak tekintettük azokat a szelvényszakaszokat, am elyeken a pontok szűk, egységes sávba rendeződnek, kb. 300 -4 0 0 kg m~3 sűrűségkülönbségnek m egfelelő dőléssel.
Értelm ezésünk alapja az volt, hogy a „norm ális” pontsorokat konkrét, de közelebbről meg nem határozható földtani felépítési m odellekre véltük jellem zőnek, m íg a köztes „anom ális" szakaszokról feltételeztük, hogy modellhatárok fölé esnek. A szelvényközi korrelációt a „norm ális” pontsorok összevetésére és az „anom ális”
szakaszok összekötésére alapoztuk. Ugyanúgy, m int a fúrások esetében, a „norm ális” pontsorok vagy dőlésm enti folytatásuk által egyazon szinten kim etszett A g-értékeket vetettük össze, ily módon szabadulva meg a m élység
különbségek gravitációs hatásától. A szeizm ikus szelvényekbe eső néhány fúrás alapján m egállapítottuk, hogy a fúrásoknál alkalm azott tsza. 1000 m-nek a szeizm ikus szelvényeken kb. 1000 ms felel meg, s ezen a kiolvasási szinten a fúrási m élységekből levezetettekkel összevethető futási időadatokat kaptunk.
A terület K-i és DK-i részén lévő fúrások adataiból tsza. 1000 m-re vetített Ag-értékek zöme jelentéktelen ingadozásokkal egy olyan felületre illeszkedik, amely elég pontosan É felé dől (5. ábra). A magasabb gravitációs szintű területen kristályos, az alacsonyabb szintűn m ezozóos képződmények vannak túlsúlyban, s a kettő határát a diagram tsza. 1000 m-én 7 -8 mGal körüli értékre, a térképen pedig a Sol-1 és a Sol-7
fúrás közé tehetjük. A szeizmikus szelvényekből levezetett adatok lehetővé teszik, hogy a gravitációs „lejtő”-t a terület DNy-i részére is kiterjesszük, s lefedjük vele a fő zónát és annak DK-i szárnyát.
A fő zónához É-ról csatlakozó, 5 -1 0 km széles sávon belül a „Pa” je lű szelvények körzetétől a K i-39 szelvényig bezárólag a tsza. 1000 m-re vetített Ag-értékek mindenütt 2 és 6 mGal között vannak. Ez ÉK-en beleillene a fő zónára és annak DK-i szárnyára vázolt tendenciába, Ny-on azonban, a fő zóna Du-1 és P ak-4 szelvény D-i szakaszai által igazolt magas gravitációs szintű területrészének tőszomszédságában a „Pa” je lű szelvények adatai alacsony gravitációs szintre mutatnak. A fő zóna É-i határa tehát a tsza. 1000 m-re vetített Ag-értékek eloszlásában éles határként jelentkezik: egy É-i irányú gravitációs lejtőt választ el egy legalább 40 km hosszban közel állandó gravitációs hátterű sávtól.
V iszonylag kis (0,4 m G al/km ) gradiense miatt a gravitációs lejtő valószínűleg mélységi hatást tükröz, s így a kapott gravitációs kép és a konkrét aljzatképződm ény jelleg e között csak statisztikus kapcsolat lehet. Ezért azt a körülm ényt, hogy a lejtő síkjától kissé eltér a S o l-1 , a S o l-5 és a K k -K .l és erősen a Kec-1 Ag-értéke, továbbá hogy ugyanezen fúrások és a K ec.N y-1 nem kristályos, hanem m ezozóos képződm ényt tártak fel, helyi tényezők zavaró hatásának tulajdoníthatjuk, akárcsak azt, hogy az alacsony gravitációs szintű sávon belül a együtt megfelel M agyarország elsőrendű nagyszerkezeti övének, amely a Kapós-vonalról a Szolnoki-flisöv É-i peremére csatlakoztatható (BALLA Z. 1989). Egy az övön belüli vonal mentén a m edencealjzat gravitációs hatásában olyan különbség mutatkozik, amely nagy valószínűséggel kéregszerkezeti változásra vezethető vissza. Ez az eltérés magyaráz
ható azzal, hogy a fő zóna mentén valamikor nagyméretű vízszintes eltolódás játszódott le, s a medencealjzaton belül ma itt érintkező egységek messziről kerültek egymás mellé.
A továbbiakban azt a vonalat, amely az ÉK -D N y-i csapású gravitációs maradékanomáliák sorozatát DK-en s ugyanakkor a medencealjzat gravitációs hatásában mutatkozó É-i lejtőt ÉNy-on lezárja, ,/ó 'törés"-nek nevezzük.
A fő törésnek az eredeti gravitációs térképeken a DK-i, a m edencealjzat gravitációs hatásában pedig az ÉN y-i oldalán húzódik hosszanti kísérő sáv. Az eltérés valószínű oka az, hogy a nagyszerkezeti öv és környezete többszakaszos fejlődéssel alakult ki, s a különböző térképek más és más szakaszra jellem ző szerkezeteket tükröznek.
A m edencealjzat gravitációs hatásában (5. ábra) a kis sűrűségű övtől ÉNy-ra egy nagy sűrűségű folt körvonalazódik, ennek D-i oldalára esik a Paksnál lévó' földmágneses minimum. Az utóbbi DK-i határa olyan egyenes, hogy valószínűleg törést követ. A nagy gravitációs hátterű terület körvonalának rajzolata e törés mentén mintegy 17 km-es balos eltolódást sugall, hiányzik azonban a mágneses anomália megfelelően elvetett része. Maga a törés egy maradékanomália-párnak kb. az inflexiós vonala mentén húzódik.