A Bocskay-felkelés vihara a mariánusokat is megriasztotta egy kissé. 1605. május havában Nagyszombat a felkelők kezére került és azok vezére, Illésházy István, elvette tőlük kolostoru-kat s azt a nagyszombati kálvinistáknak adta. I g y tehát volt év, 'midőn már csak 3 kolostorban, a pozsonyiban, soproniban és a varasdiban húzódtak meg s ebben is, mivel a két előbbi várost ostromolták a felkelők, nagy félelem között éltek.
Végre 1606. augusztus 6-án megkötötték a bókét. Nagyon itt volt az ideje a közgyűlésnek is, mert Ebeczky Sándor meg-bízatása lejárt. Pozsonyban gyűltek tehát össze a mariánusok maradványai és Draskovich Ferenczet állították a rendtartomány élére.1 Siettek ezzel talán azért is, mert ugyancsak ez évben a toledói egyetemes gyűlésen olyanok, akik hazánk állapotait nem ismerték, sürgették és ki is mondták határozatilag a két magyar-országi rendtartomány egyesítését.
A protestánsok erőszakoskodásai, a hajdúk rombolásai 1605-ben a katholikusok köré1605-ben nagy visszatetszést keltettek, különösen pedig a király hűségében megmaradt drávántúli részeken. Újra hajlandók voltak t e h á t a főurak a kath. hit védelmére ós ter-jesztésére némi áldozatokat is hozni s igy 1606-tól kezdve u j kolostorok építései mutatják a lelkekben vóghezment gyökeres változást. A két rendtartomány egyesítéséről ezentúl szó sem esett.
Mivel Draskovich Ferencz testvére, János, 1606-ig horvát sziavon bán volt, neki nagy tekintélye volt a vidéken. Ennek segítségével az u j provinciális kivitte, hogy 1607. elején a kapronczai kolostort visszakapták2 s ugyanekkor lépéseket tett,
1 Kósa : i. m. 251. 1.
2 A Szent-László provinczia levéltára Zágrábban. Lad. Remete-Iva-nics f. Kaproneza.
hogy a bosnyák-horvát rendtartomány kezébe került zágrábi hires kolostort visszanyerje. Mivel pedig ez nem idegen, hanem más ferenezrendűek kezén volt, a szerzet generálisához fordult és Messana Archangel generális (f 1607. október-20-án) meg is parancsolta, hogy a zágrábi konvent régi tulajdonosaiknak visz-szaadassék, csak azt kötötte ki, hogy a provinciális odaküldje a testvéreket még a bosnyák-horvát testvérek eltávozása előtt.1 Ugyanez időtájt sikerült a Varasdtól nyugatra eső ormosdi (most friedaui) kolostort is megszerezni a csoport részére, mert a sal-vatorianusok azt még 1556. táján elhagyták és most sokkal távo-labb laktak, hogysem annak átvételére gondolhattak volna, ellen-ben a mariánusok a kolostort Varasdról könnyen elérhették és benépesíthették.2 Az ú j érsek és földesúr, gr. Forgáeh Ferencz, a bécsi békekötés I. szakasza értelmében a nagyszombati kolostort is 1607-ben visszaadta jogos tulajdonosaiknak, a mariánus ferenezrendűeknek.3 Testvéri szeretetüket ós buzgó munkálkodá-sukat mutatja az is, hogy Kopcsányi Pap Márton lemondva az esztergomi kanonokságról, 1608-ban közéjük lépett.4 Herovics Mátyás csanádi püspök és székesfehérvári prépost pedig, mint Draskovich Ferencnek 1616-ban kiállított okirata mutatja, leg-alább a szerzet külső tagja ós érdemeinek részese óhajtott lenni.5
A külföldi ferenezrendűek azonban mégsem voltak megelé-gedve a magyar mariánusok magaviseletével. A szigorú, minden órára megszabott rendet még mindig nem találták meg a magyarok közt s az egyes kolostorok ingatlanai még mindig megvoltak, mert a háborús idők miatt a magyar ferenezrendűek ezekre még mindig rászorultak ós magukat csupán alamizsnából fenn nem tarthatták. Azért a külföldi ferenezrendűek elhatározták, hogy legalább egy kolostort átvesznek és ebben, mint egy példakép-ben, megmutatják, hogyan akarják ők keresztülvinni a ferenez-rendűek teljes átalakítását. Evégből segítségül hívták a generális helyettesének Német-, Magyar- ós Lengyelországokra kiterjedő hatáskörrel kinevezett, nemzeti biztosát (commissarius nationalis), a volt osztrák provinciálist, Daumio Gábor Bonaventurát. Ez
1 U. o. Lad. Siklosensis.
2 Kósa : i. m. 604.
3 U. o. 252.
4 Farkas : Scriptores prov. s. Mariae 20.
5 Századok. 1877. Vidéki kirándulás 109.
csakugyan eljött Magyarországba s itt szeptember 15-re köz-gyűlést hívott össze Pozsonyba. Az összehívás jogos volt, mert Draskovich megbízatása lejárt s a magyarok nem mertek ellen-kezni. Söt az egyetemes biztosnak tekintélye és szava annyira nagy volt, hogy egy szavára megválasztották provinciálisnak a bécsi ferenczrendű iskolának egyik tanárát, Yolta Bonaventura nevű olaszt s átadták neki a nagyszombati kolostort avégből, hogy ott egy, szintén Olaszországból, a pádovai Szent-Antal provinciából való reformált ferenczrendű, Luceoli Gianbattista mind a papi, mind a világi növendékeket már az újjáalakítás (reformatio) sza-bályai szerint nevelje. 1610-től kezdődik tehát, hogy a mariánus rendtartomány a javított szabályokat tartó ferenczrendűek nevét viseli (Provincia reformata) s nem állott egyenesen a generális hatalma alatt.
De csakhamar kitűnt, hogy az olaszok nem ismerik hazánk állapotait ós igy a kormányzásban nagy hibákat ejtenek. A ma-gyar testvérek persze elégedetlenek voltak s alig várták, hogy elteljen a három óv, mindjárt az öreg nagyrabecsült Ebeczky Sándort tették meg provinciálisnak, mindamellett, hogy az 1613-iki közgyűlést is ugyanazon Daumio Gábor nemzeti biztos vezette a tárgyalást, aki 1610-ben. Ebeczky 1614-ben meghalt s a pozsonyi apáczák templomában temették el, mert régtől fogva ő volt ez apáczák gyóntatója, vigasztalója. A haláleset követ-keztében helyettes provincziálist kellett választani s a választás Kopcsányi Pap Mártonra esett, mert hat év alatt is bebizonyí-totta, hogy jól megértette Szent-Ferencz szándókát és szabályait.
Kopcsányi idejében törtónt, hogy a győri új kolostor alapkövét benn, a kerített helyen letették és igy a mariánus csoport e régi helyén újra fészket rakott.
Eltelvén három év, 1616-ban megint Daumio Gábor veze-tése alatt a közgyűlés Rudinai Jánost választotta meg provin-ciálisnak. 0 építette újra a földrengéstől ós a régiségtői meg-romlott pozsonyi kolostort ós ő vette át az Erdődyektől Nahács mellett Szent-Katalin tiszteletére emelt új, számos léleknek vi-gasztalást, segítséget n y ú j t ó egyházat és kolostort 1618-ban.
Mivel 1619-ben a 30 éves háború veszedelmei Bécs körül már nagyon elhatalmasodtak, a Bécsben lakó egyetemes biztos onnan elmenekült ós így 1619-ben nem lehetett megtartani a közgyűlést. Majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is háborút
indított II. Ferdinánd király ellen ós oly gyorsan haladt, h o g y október 9-én elfoglalta Nagyszombatot, október 16-án pedig Pozsony városát. Mindkét városban a protestáns fejedelem párto-lása miatt megint nagyon fölemelték kezüket a protestánsok és
sok-sok kellemetlenséget okoztak a ferenczrendűeknek. 1619.
december 5-ón fegyverszünetet kötöttek a hadakozó felek ós így 1620. május 29-ón meg lehetett tartani Pozsonyban a közgyű-lést. I t t talán azért, hogy Bethlen hadai jobban meg fogják kí-mélni az idegen eredetű ferenezrendűek et, megint olasz eredetű embert, Baza Antalt, a nagyszombati guardiánt választották meg.1
Szerencsére ez már több év óta Magyarországban tartózkodott, így félig magyarrá lett, a Pálffyakkal és a többi főúri csalá-dokkal jóbarátságban volt2 és így remélték, hogy igazgatása ellen semmi panasz nem lesz. A háborús időben ugyanis nagyon tapintatosan kellett föllépni, mert még sokszor a kath. főurak is feltámadtak a testvérek ellen. I g y pl. Zerdahelyi G-ábor, a királyi kamara lajstromozója már 1616-ban nagyon összeveszett a pozsonyi ferenezrendű testvérekkel, mert atyja holttestét más-hova helyezték,3 mint ahová Ő akarta s 1620-ban átállván Bethlen pártjára, Sopronban4 és bizonyára másutt is akadályokat gördített az ő élelmezésük ós működésük elé. 1620 végén kará-csony másodnapján pedig Pozsonyban történt nagy veszedelem.
Schedl János biró a tanácsosok nagy részének belegyezésével két ferenezrendűt, akik békével mentek az utezán, a város haj-dúival megfogatott; bevitette azután őket a városházára s ott gyalázta, árulóknak szidta, sőt talán meg is öleti őket, ha a kolostor elöljárói oda nem sietnek és ki nem mentik őket. Oka volt e heves megtámadásnak mindenesetre a vallásgyűlölet is, de részben a biró politikai pártállása is. A meghurczoltatás és megtámadás ellen Vég Ferencz a pozsonyi kolostor hitliirdetője nyújtotta be az egész szerzet tiltakozását az esztergomi káptalan előtt Nagyszombatban.5 Viszont azt is meg kell engedni, h o g y a politikai indulatok még a ferenezrendű testvéreket is megtá-madták ós elragadták ez időben. I g y midőn a soproni tanács
1 Kósa : i. m. 253., 255.
2 V. ö. Jedlicska : Részletek a Pálffy okmánytárhoz. 23.
3 Pozsonyi káptalani levéltár eapsa 20. f. 4. nr. 3.
4 Sopron városi levéltár : Lad. I. et A. f. I. nr. 25.
5 Az esztergomi káptalan hiteles helyi levéltára, Prot. XII. 696.
tagjai az 1622. ápril 4. hirdetett országgyűlésre a soproni kolos-torban alkalmas gyűléstermeket kerestek és azt a király embe-reinek megmutogatták, Rudinai János provinciális a soproni birót és a többi soproniakat nagyon megsértette, mert Bethlen-pártiaknak és a királyhoz csupán szóval de nem szivvel hivek-nek szidalmazta.1
E zavarokban nem csoda, hogy Baza Antal néha nem ta-lálta el a helyes utat. Azért a provinciáiisi hivatalról letették és ideiglenesen a volt provincziálist állították a provincia élére.
1623-ban azután megint közgyűlést tartottak és Vég Ferenczet a volt pozsonyi szónokot választották m e g provinciálisnak.2 Vég Ferencz nagyon pontos, kedvelt szerzetes volt. Jelen volt 1625-ben a Rómában tartott egyetemes nagygyűlésen és letette az érsekújvári ú j kolostor alapkövét Az ő idejében komolyan megkezdették a kolostorok ingatlan birtokainak eladását, neveze-tesen Sopronban ós Varasdon. Ámde Magyarország prímása, Páz-mány Póter ez ellen tiltakozott, m e r t igy az egyházi javak világi kézre jutottak, ezt pedig Magyarország törvényei nem en-gedik. Fölhatalmazza tehát valamelyik egyházat, hogy a varasdi kolostor eladott birtokait magához váltsa.3
Helyreállván a béke, Német- és Magyarországban a külföldi ferenczrendűek megint megkezdték munkájokat, hogy a mariá-nus rendtartományt a szabályok teljes szigorúságában való meg-tartására birják. 1626-ban megint megérkezett egy külföldi nem-zeti biztos Galbiato Antal, a bajorországi sarutlan ferenczrendűek közül, pápai felhatalmazással és kivitte, hogy provinciálissá újra Baza Antalt választották meg és a nagyszombati kolostor élére is reformált ferenczrendűt állítottak. Csakhogy ez már magyar, Szomolányi Lajos nevű volt.4 Az ő idejében 1627-ben kapták testvérei Drávántúl a körösi kolostort.
Ugyancsak Gralbiato Antal nemzeti biztos még két ízben kivitte, h o g y olasz ferenczrendű állott a magyarországi mariá-nusok élére. 1629-ben és 1632-ben Sopronban tartották meg a közgyűléseket és az ő bíztatására az A d d a folyó-menti „Valte-lina"-ból származó Robustelli Ferenczet választották m e g
provin-1 Soproni városi levéltár Lad. I. et A. f. I. nr. 26.
2 Kósa i. m. 255.
3 Pázmány Péter levéltára I. 275.
4 Kósa: i. m. 255—56. 11.
ciálisnak. Bizonyára az volt a "szándéka, liogy az átalakítás (reformatio) így sebesebben menjen.
Robustelli nem lehetett gyűlöletes, vagy legalább is kevésre becsült személy a magyar főurak és főpapok előtt, mert hiszen épen az ő idejében alapította meg Esterházy Miklós nádor a kismartoni kolostort, a győri püspök helyreállította a szombat-helyit, a nyitrai püspök pedig — csakhogy most már más helyen, bent a kerített városban — a nyitrait. Második megvá-lasztása után Robustellinek 1633-ban el kellett mennie a Toledoba összehívott egyetemes nagygyűlésre. De társaival együtt csak Barcellonáig jutott el, mert ő a nagygyűlésen természetesen Galbiato Antalra, az ő pártfogójára a volt németországi biztosra szavazott volna. Ámde a spanyol király mást akart s azért a barcellonai kolostorban addig tartóztatta Galbiato híveit min-denféle hiábavaló ürügyek alatt, mig a nagygyűlés mást (Campaneo Jánost) választott. Visszajövet rettenetes veszedel-meken estek keresztül a tengeren. Ez az út annyira megviselte Robustellit, hogy a visszaérkezése után félévre Sopronban meg-halt. (1634. márcz.)1 A három év hátralevő részére Végh Ferencz lett a helyettes provinciális. Ez időtájt erősen folytatták a szom-bathelyi kolostor építését, megkapták a régi ivanicsi kolostort és kísérletet tettek Komáromban lábukat megvetni.
Az 1635-iki Pozsonyban tartott közgyűlésre a generális egy spanyol származású, sarutlan ferenezrendű atyát Chomár Mihályt küldte hazánkba nemzeti biztosúl. Ez nem erőszakolta az olaszok választását és igy Végh Ferenczet újra megválasztották provinciálisúl, csak hogy Végh nemsokára meghalt és igy 1636.
október 18.-ára Chomár egyetemes biztos ú j közgyűlést hívott össze és ekkor már közbeszólt a választásba. Ennek lehet tulaj-donítani, hogy ekkor már nem a provincia kebeléből választottak provinciálist, hanem az ő titkárját az osztrák csoport egyik tagját, Taurity (de Tauris) Pált választották meg.
Kormányzati szempontból az ú j választás szerencsés volt.
Taurity kitűnő theologus és az egyetemes biztos oldalán a provinciák vezetésére nagyon kiképzett férfiú volt. Megmutatta ezt mindjárt azzal, hogy a testvérek teendőire ríj, fontos
szabá-1 Somlyai Mihály salvatoriánus provinciális tudósítása. A gyöngyösi levéltárban.
Dr. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjének története. I. köt. 8
lyokat alkotott és azokat az egész kormánytanácsosai, köztük a rendtartománynak akkoriban még egyetlen őrével, Kopcsányi Márton Bonaventura val, továbbá az egyetemes biztossal is megerő-síttette.1 0 újra megtartotta a régóta elhanyagolt időközi ós kor-mánytanácsi gyűléseket. Nevezetesen időközi gyűlést tartott 1637.
november 7.-én Kismartonban és 1639. február 11.-ón Nagyszom-batban. A közgyűlésekre és időközi gyűlésekre vonatkozó irato-kat, végzéseket mind összegyűjtötte és levéltárba helyezte, a szerzetekben szokásos anyakönyvek vezetését megkezdte : neve-zetesen a beöltözöttek, a fogadalmat tett és a fölszentelt és végül a meghalt testvérekről rendes anyakönyveket kezdett vezetni.
Megkezdették és végre is hajtották az ő idejében a soproni kolostor ingatlainak eladását, még pedig úgy, hogy maga a város vette meg azokat, de ez ellen a magyar főpapság újra tiltakozott és megbízta a győri püspököt, hogy azokat vásárolja
vissza valami más egyházi czélra.
Taurity Pál horvát ember volt ós igy nem csodálkozha-tunk, ha a régi Szlavóniára különös gondot fordított. I g y örömmel fogadta 1638-ban az Erdődyek, a ferenczrendűek nagy pártfogóinak abbeli ajánlatát, hogy Krapinán új kolostort ala-pítsanak és Remetinczen az egykojri pálos kolostort fölélesszék (1639.). 1639-ben pedig a régi kapronczai kolostort mind az ottani plébános, mind a zágrábi püspök ellenére helyre akarták állítani, még pedig a belvárosban, pedig ez nagyon sok kellemetlen, visszás támadásra adott okot. Ennek következménye lön azután, hogy a szlavóniai kolostorokból u j őrséget kellett alkotni, mert abban az időben a provinciális nem könnyen mehetett le Szlavóniába és a hét kolostort felügyelet nélkül hagyni nem volt tanácsos. 1639-ben megkísérelték régi, várrá alakított keszthelyi kolostorukat visszaszerezni, fönt pedig Trencsénme-gyóben Jakusith György az egri püspök kezdett nekik építeni u j kolostort Pruszkán (most Poroszka) az oroszlánkövi uradalom főhelyén.
1638. nov. 6.-án Taurity vezette Chomár biztos megbízá-sából a salvatoriánusok galgóczi közgyűlését is (L. o.).
Ezek után mintegy természetes volt, hogy 1640. július 24.-én Arco Ferencz nemzeti biztos vezetése alatt a
Nagyszom-1 Pozsonyi levéltár. Lad. 85. nov. 6. Hibásan 1690-re téve.
batba egybegyűlt közgyűlés Taurity Pált újra provinciálissá választotta, illetőleg erre fölkérte és az egyetemes biztos erre kapott hatalmánál fogva mindjárt meg is erősítette.
Az 1640-iki közgyűlés különben nem csupán provinciális választásról emlékezetes, hanem több nevezetes intézkedéséről is határpont a mariánusok életében.
Ennek megérthetése végett összefoglaljuk először is a rend-tartomány fejlődését az 1606-tól lefolyt 34 év alatt. 1606-ban a kolostorok száma már csak 4 volt. Ellenben 1640-ben az ideig-leneseket is beleszámítva már 20 és pedig Dunán innen kelet-keztek: Szent Katalin, Érsekújvár, Nyitra, Pruszka és ideiglene-sen Komárom; D u n á n t ú l : Győr, Kismarton, Szombathely és ideiglenesen Keszthely ; a Drávántúl : Zágráb, Ormosd, Ivanics, Körös, Krapina, Remetincz és Kaproncza.
A drávántúli kolostorok, teliát a varasdival együtt 8, mind az ott lakó sziavon, tót katholikusok lelkigondozásával foglal-koztak, a dunáninneniek közül pedig a szentkatalini, a pruszkai és részben a nyitrai, ismét részben a nagyszombati kolos-torokban is olyan testvérekre volt szükség, akik a szlovák-tót nyelvet értették. Emiatt a mariánusok csoportja 1640-ben már épen nem volt olyan tiszta magyar, mint pl. 1533-ban, hanem részben más nemzetiségekből állott. Előmozdította ezt az is, hogy 1610-től kezdve gyakran állottak olaszok a tartomány élén és természetesen nem csupán magyarokat vettek föl tagoknak, hanem mindenféle nemzetiségűeket. Ennek következménye, hogy 1636-ban a kormánytanács már a következő tagokból állott: Brian Antal atya, F e f f n e r Bernardin atya, Gadolius László atya, Králich Dániel atya tanácsosok. Kopcsányi Márton Bonaven-tura volt az Őr és Taurity Pál provinciális. Tehát 6 közül csak egy volt magyar, az öreg Kopcsányi.1
Ezt tudva könnyen megérthetjük az 1640-iki közgyűlés második határozatát. Ez úgy szól, hogy ezentúl a közgyűlések (káptalanok) és időközi gyűlések felváltva tartassanak meg, egy-szer a szoros értelemben vett Magyarországon, másodszor a Tótországban, de úgy, hogy a sziavon őrségnek Magyarország-hoz közelebb eső kolostorai jelöltessenek ki a gyűlések tartására (tehát Yarasd ós Ormosd). A nyolczadik határozat pedig az volt,
1 Pozsonyi ferenezrendű levéltár Lad. 35. nr. 6.
h o g y a sziavon őrségek növekedése végett Varasdon bölcseleti iskolát (tehát a mai gimnáziumok felső osztályainak megfelelő
osztályokat) kell fölállítani.
Örvendetes jele a szerzet emelkedésének az, hogy a nagy-szombati hittudományi iskola nagyon föl virágzott. Pázmány áldásos keze itt is nagy dolgokat müveit. Az 1633 — 36. években fölépítette a mariánusoknak nagyszombati kolostorát mintegy 40.000 forinton oly nagyra, hogy abban 60 testvér ellakhatott.
Mivel pedig a jezsuiták kollégiuma is itt virágzott, majd az egyetem is itt nvilt meg, a mariánusok is ideküldték növendé-keiket a hittudomány tanulására, úgy hogy az közös intézménye legyen az összes kolostoroknak (studium generale). Természetes, hogy a nagyszombati kolostor bevételei ennyi növendék tartá-sára nem voltak elégségesek, azért rendelte a közgyűlés, hogy a többi kolostorok kivált a ruházat megszerzésében segítsék a nagyszombatit.
A guardiánok már megint nagy hatalmat szereztek maguk-nak ós ebből sok visszaélés származott. Még azt is megtették, hivatkozva a provinciális állítólagos szóbeli engedélyére, hogy más kolostorba mentek át. Azért a közgyűlés azt határozta, hogy ha valaki a provinciális írásbeli engedélye nélkül más kolostorba menne át, mint hitehagyottat büntessék meg s ha a rendtar-tomány közgyűlésétől alkotott szabályokat nem olvastatja föl, mint azt kell, a guardiánságtól fosztassák meg. A farsangi túlzások meggátlására a testvéreknek húshagyó hétfőn és kedden sehova sem volt szabad kimenniök ebédre és még kevésbé volt szabad otthon húst enni. A déli harangozást minden kolostorban meg kellett tartani.1
Taurity Pál második kormányzósága idején is megtartotta az időközi gyűléseket és pedig 1641. június 3-án Kismartonban és 1642. márcz. 30-án Pozsonyban. Ez utóbbi gyűlésből készült azután Romába az egyetemes nagygyűlésre menni. El is ért oda ós 1642. június 7-én az egyetemes közgyűlés őt egyetemes kor-mánytanácsossá választotta. Nagy tekintélyét ekkor fölhasználta arra, hogy a mariánus rendtartomány nagyszombati iskoláját ünnepélyesen (ad iubilationem) studium generale rangra emelte a szerzet generálisa és igy ennek joga volt nem csudán a
magyar-1 Pozsonyi levéltár Lad. XXXV. nov. 6.
országi hittudományi iskoláira, hanem az összes ferenezrendű iskolákra képesített előadókat (lector generalis) kinevezni. Taurity ebben a hittudományi iskolában maga is volt előadó, sőt fárad-hatatlan munkakedvét mutatja az, hogy a provinciális teendői mellett 1639-ben inég a nagyszombati terhes guardiánságot is magára vállalta.1 Megérte azt is, hogy Batthyány Adám a német-újvári kolostor építését megkezdte s Magyaróvárt is megvetették egy kis kolostornak alapját.
A három év teljes elteltét be sem várva, Arco Ferencz meglátogatta a mariánusok kolostorait és 1643. ápril 18.-ra össze-hívta a közgyűlést Kismartonba. Itt azután, mivel Taurityt már többé megválasztani nem lehetett, Kirinies Gábort az ormosdi (1639-ben varasdi) guardiánt választották meg. Ez 1643-ban előbb a dunáninneni kolostorokat látogatta meg és a nagy-szombati romladozó templom helyett újnak építését határozta el.
Azután Dunántúlra, október közepén pedig Tótországba (Szla-vóniába) ment. I t t vette hirét, hogy I. Rákóczy György háborút indított a király ellen és azért sietve visszatért. 1644. június 15-ón megtartotta az időközi gyűlést Pozsonyban ós mindinkább rossz hirek érkezvén, gondoskodott róla, hogy a nagyszombati Klára-szűzek Kismartonba menjenek. 0 maga is Kismartonban keresett biztos helyet és ott október 26-án meghalt.2
Kirinies halála ntán a nemzeti biztos úgy intézkedett, hogy a jövő közgyűlésig a szlavóniai (tótországi) kolostorokat az egyik kormánysegéd Jagasich György igazgassa, a szoros értelemben vett Magyarországon pedig a pozsonyi guardián Folnai Bernardin legyen a helyettes provinciális.
Alig vette át Folnai a tartomány vezetését ós vitte vissza a nagyszombati Klára-szűzeket kolostorukba, a férfi testvéreket pedig régi állomásukra, 1645-ben Rákóczy megújította a háborút és most már Nagyszombat felé közeledett, sőt azt május 28-án
Alig vette át Folnai a tartomány vezetését ós vitte vissza a nagyszombati Klára-szűzeket kolostorukba, a férfi testvéreket pedig régi állomásukra, 1645-ben Rákóczy megújította a háborút és most már Nagyszombat felé közeledett, sőt azt május 28-án