Kik voltak a magyarországi conventual is ferenczrendűek követei a római, hires, egyetemes gyűlésre ? nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy összes társaik nevében kijelentették, hogy elfogad-ják Szent-Ferencz szabályait a szigorúbb értelmezés szerint. I g y azután megszűnt köztük és a salvatoriánusok közt a kiilömbség.
Ezzel egyúttal fontos szervezeti változás következett be náluk.
Megszűnt a provinciális állandósága, mert a Romanum Pontifi-cem kezdetű pápai döntvény értelmében ezentúl a provinciális meghatalmazása csak három évig tartott és akkor is nagyobb dolgokban a kormánysegédek (deíinitorok) meghallgatásával döntött.
I g y érthető azután, hogy 1518. január 1-én a kassai guar-dián a kolostornak a gönczi hegyen levő szőlőjét eladja,1 mert az hozzátartozott a szigorúbb szabályokhoz, hogy a kolostorok ingatlanokat ne bírjanak.
Hogy e szigorúbb szabályokat lassan-lassan az egész rend-tartomány elfogadja, 1518. augusztus 17. előtt — tehát hihetőleg július 2-án, Sarlós-Boldogasszony-napján — Gyulai János nevű pártfogójuk segítségével Varasdon közgyűlést tartottak. E r r e megvoltak híva és össze is jöttek a kormánysegédek, az őrök, a választmányi tagok ós a többi szavazók s itt tárgyaltak arról, hogy az egyes kolostorok miként értékesítsék ingatlanaikat és ezáltal a ferenczrendűek megélhetését egyedül a maguk keze munkájára, továbbá a pártfogók es adakozók alamizsnájára épít-sék. Ennek egyik esetét őrizte meg számunkra a hibásan 1508-ra tett, de helyesen 1518. augusztus 17-én kelt és már az u j szer-vezeti szabályok értelmében kelt oklevél.
Ebben Segösdi Nagy Antal provinciális kinyilatkoztatja, hogy a verőezei kolostor ingatlanait átadja Verőcze földesurának,
1 Gyöngyösi levéltár ; Blah.0 : Exempla antiquaram litterarum.
Lendvai B á n f f y Jánosnak, a király pohárnokmesterének. Meg-bíznak benne, hogy azokat jámbor emberek becsüje szerint ma-gához váltsa s az értéket a verőczei kolostor szükségére fordítsa.
E határozatot azért hozták, mert az apostoli-szék is arra intette őket, hogy a szent szabály szigorú értelme szerint a kolostorok ingatlan javaiktól megváljanak. A kormánysegédek voltak ekkor Segösdi János, Körösi Gergely, Bucherti Mihály és Lippai Fe-rencz. Hozzájárultak ehhez a tisztelendő mesterek, Lukács és Osvát." Ezek közül Lukács bizonyára a volt provinciálist, Segösdi Lukácsot jelzi,, tehát Osvát is talán az 1512—17. években pro-vinciális lehetett. A végleges megállapodás azután O-JBudán tör-tént meg (mert talán csak ott találkoztak B á n f f y Jánossal) és igy az oklevelet az óbudai kolostorban irta alá a provinciális 1518. augusztus 17-én.1
Mutatkozott a nagy változás abban is, hogy uj pecsétet készítettek. Ennek is két mezeje volt, de a felső mezőben az angyali üdvözlet volt ábrázolva, az alsóban pedig Szent-Ferencz, tehát a régitől meglehetősen eltérő volt.2
Harmadik jele volt annak, hogy a mariánusok rendtarto-mánya ujjáalakult, hogy olyan világi confratert (vagy más néven syndicust) választottak maguknak, aki az alamizsnát magához veszi és a szükséges dolgokra fordítja. Ez persze sok gonddal járt s azért nehezen vállalkoztak rá az arra való emberek, A ma-riánusok azért fölhasználták az alkalmat s midőn II, Lajos király 1521. október havában Pécsett tartózkodott, kieszközölték nála, hogy az összes kolostoroknak gondviselőit, confratereit, az adó-zás alól fölmentette. I g y aztán természetesen vállalkoztak rá a megbízható, jámbor emberek.3
Még a védők kiválasztása tekintetében is alázatosakká let-tek. Az 1518-iki közgyűlésből folyamodott az ujjáalakult mariá-nus rendtartomány új védőért s e kérést X. Leó pápa teljesítette is, a székesfehérvári prépostot rendelvén ki az „előbb megjavított, most pedig szabálytartó" (reguláris observantiae) magyar ferencz-renezrendűek, továbbá a felügyeletük alatt álló apáczák számára.4
1 Kósa : i. m. 163-64.- 11.
2 Látható az 1522. febr. 1-én kelt oklevélen a gyöngyösi levéltárban;
3 Kósa : i. m. 169.
4 Monumenta Romana Eppatns Yesprimiensis IV. 260—61.
1520. augusztus 1-én még Segösdi Nagy Antal nevében mond le az egri őr, Segesdi János, a varannai kolostor ingatlan birtokairól.1
1522-ben azonban már Segösdi Anthim nevű provinciális ad ki hivatalos igazolványt.' Ugy kellett tehát történnie, hogy az 1520-iki, deczember hóban özvegy Zapolyai Istvánnó költsé-gén tartott közgyűlésen őt választották meg.
1522-ben február 1-ón Csapy Györgyöt és nejét különösen azon jótéteményért, hogy 300 forintot adott a kassai kolostor építésére, a szerzettől véghezvitt jótettek érdemeiben részessé teszi.2
1521-ben Carpiban (Olaszországban, Modenától északra) tartották a ferenczrendűek egyetemes gyűlésüket. I t t jelen volt a mariánusok részéről Segösdi Lukács, a volt provinciális és itt is fejezte be életét. Alig hihetjük, hogy Segösdi Lukács egye-dül ment volna Carpiba, mert hisz magában úgysem jelenhetett volna meg a mariánusok képviseletében s azért azt kell vélnünk, hogy Segösdi Anthimmal, a provinciálissá! együtt ment oda s ez hozta meg a tiszteletreméltó, buzgó, volt provinciális halála hírét.
Segösdi Anthim idejében a keresztény megbocsátás szép példáját adta a mariánusok közül Szemenyei Lukács pécsi őr, mert testvérének, Gerencsér Ambrusnak megöletóséért nemcsak nem állott bosszút, hanem elment Szemenyére ós ott testvéreit, rokonait is rábírta, hogy az Úr-Jézus haláláért bocsássanak meg a bűnösöknek, Lendvai Márkus Mihálynak ós Miklósnak. A. bűnö-sök fejük megváltásáért szívesen fölajánlottak 40 forintot, de Szemenyei ezt sem fogadta el, hanem azt rendelte, hogy ebből a szemenyei ferenczrendű templom n a g y oltárára csináljanak egy szép oltárképet.8
Segösd' Anthim idejéből ismeretes még a nyitrai őr, Mor-thályosi Lőrincz, aki 1523. január 6-án eladja a nyitrai kolostor rétjét Gercselyi Sebestyén nyitrai kanonoknak.4
1523. elején Magyarországba érkezett a generalis biztosa, a flórenczi származású Alemani András ós legalább is január
1 Országos Levéltár: Dl. 23428.
2 Soós család levéltára a Nemzeti Muzeumban. 1763-iki hitelesített másolat.
3 Pozsonyi levéltár : lad. X X X I I I . fasc. 3. nr. 7.
4 Egyháztörténelmi emlékek a hitújítás korából. I. 78.
25-én, vagy már január Í8-án Budán közgyűlést tartott a ma-riánus ferenezrendűek vezetőivel.1 I t t provinciálissá választatott Lippai Ferencz, a volt kormánysegéd (definitor). A korai köz-gyűlésnek az volt az oka, hogy az ez év május 24-re kitűzött egyetemes közgyűlésre a megbizottakat megválaszthassák. ILS valóban sietniök kellett, mert az egyetemes közgyűlés helyéül a messze Spanyolország egyik jeles városa, Burgos volt kivá-lasztva.
Ugyancsak ez Alemani András megjelent a cseri (salvato-riánus) barátok ez évi febr. 11-iki közgyűlésén is és őket is ki-kérdezte. Igy aztán felkészülve megjelentek mind a mariánus, mind a salvatoriánusok követei és maga Alemani András is az egyetemes közgyűlésen. Ott végbemenve az új generalisválasztás májas 28-án, az ú j generalis Alemani Andrást, a volt biztost és Prato Ferenczet, a generalis Íródeákját bízta meg a mariánusok és a salvatoriánusok egymás közötti ügyének rendezésével.
Először is abban állapodtak meg, hogy a két rendtarto-mányt a mennyei pártfogók neveiről különböztetik meg ós pedig a régi rendtartomány hivatalos neve lesz Provincia Sanctae Mariae in Hungaria Ordinis Minorum, a volt observáns csoporté pedig Provincia Sancti Salvatoris in Hungaria Ordinis Minorum, vagy röviden Provincia Sanctae Mariae ós Provincia Salvatoris.
Mivel most már a mariánusok is szigorúan megtartották a szabályt és igy tulajdonképpen egy szerzet volt mind a kettő, a salvatoriánusoknak nem volt szabad többé Szókesf ej érvárra, Pozsonyba, Debreczenbe és Lippára járni szentbeszódeket tartani.
Kivételt csak akkor lehetett tenni, ha Zapolyai János, az erdélyi vajda, meglátogatta az ő városait, Lippát és Debreczent, ekkor salvatoriánus atya is tarthatott szentbeszédet, de csak a v a j d a színe előtt. '
Az alamizsnagyűjtós kölcsönösen szabad volt az egész or-szágban, kivéve azt, hogy a Szakolczán lakó salvatoriánusok nem mehettek Pozsony városába kéregetni.
Ha a főpapok a salvatoriánusokat Pécsre, vagy Szókes-fejérvárra hívják, elmehetnek ugyan oda, de nem gyóntathatnak mindenkit a plébánia-templomokban, hanem csak azoknak gyó-nását hallgathatják meg, akik őket odahívták. E szabályt keli
1 Toldy : Analecta '296. 1.
megtartani a mariánusoknak is, h a olyan helyre hívják őket, ahol salvatoriánusok laknak. Egyáltalán nem maradhatnak a másik rendtartomány területén, csak 8 napig s ha tovább kellene ott maradniok, engedélyt kell kérni azon hely guardiánjától.
A Capistranói Szent-János szenttéavatására szükséges költségekhez a mariánusok is kötelesek hozzájárulni, ha meglesz a szentté-avatás.
Mivel Nagyváradon mind a két rendtartománynak volt kolostora, a körmenetek alkalmával a mariánusok, mint régeb-biek, bírtak elsőbbséggel.
Ami ezenkívül még szükséges volt a béke és egyetértés fenntartásához, azt a két rendtartomány provinciálisa köteles volt mielőbb tárgyalni és elhatározni és kiközösítés terhe alatt köteles volt mind a két csoport az egyezségi pontokat őszintén, minden kifogás, vagy magyarázat nélkül megtartani.1
A mariánusok provinciálisa legalább is október havában visszaérkezett hazánkba. 1523. október 6-án már Nagyváradón volt és itt vette föl Bajoni Benedeket, a püspök tiszttartóját, nagy jótevőjüket, a confraterek közé.2
U j életnek kellett volna kezdődnie ezentúl a mariánus fe-renczrendűek házaiban. Meg is kezdődött az bizonyos mértékben, mert pl. 1524-ben a segösdi kolostor ingatlan jószágait is vissza-adták az alapítónak, 1526. márcz. 19-én pedig Csentei Balázs, a nyitrai őr két szőlőt eladott a nyitrai éneklőkanonoknak,3 de egyszerre három oldalról is közelgett a szörnyű veszedelem.
Egyik volt a török hódítás, a másik volt a hitújítás, a harmadik hazánknak 2—3 részre szakadása.
1526-ban letelvén Lippai Ferencz három éve, őt — ha lemondott is — újra megválasztották.
Ugyancsak ez évben nagy romlás érte a mariánus rend-tartományt Szolimán török császár hadjárata alkalmával. Három kolostorukat : a bánmonostorit, bácsit és az óbudait a törökök kirabolták, lakhatatlanná tették és az el nem menekült testvé-reket megölték. I s t v á n f f y Miklós történetírónk tudósítása szerint magában a mohácsi csatában is részt vett egyik ferenczrendű,
1 Kósa : i. m. 199—201. 11.
2 Egyliáztörténelmi emlékek. I. 101.
8 Nyitrai káptalani levéltár : f. I. nr. 19.
még pedig őszerinte Szegedi Antal nevű, II. Lajos király gyón-tatója és udvari hitszónoka. Maga is személyesen küzdött ós arczán súlyos sebet kapott, de mégis sikerült neki lóra kapni, elmenekülni és bár elcsúfított arccal még sokáig élt. Mivel Ist-v á n f f y a mariánusok pozsonyi kolostorában gyakran megfordult, magát az eseményt az ott élő ferenezrendűek elbeszélése nyomán jól megjegyezte, de a névben alighanem tévedett. 1533-ból is-merjük a mariánus ferenezrendűek javarészét, de azok között Szegedi Antal nevűt nem találunk (van hat Szegedi nevű, de egyik sem Antal). Élt azonban még ekkor is Segösdi, vagy Segesdi Antal, a volt provinciális ! Csak ezt választhatták olyan fontos állásra, mint a királyi udvar hitszónoksága s azért biztosra vehetjük, hogy ő volt ott Mohácsnál bátorítani a királyt és a többi magyar vitézeket.1 1548-ban a jnariánusok provinciálisa szintén Antalnak nevezi II. Lajos király volt hitszónokát s az ő tudósítása szerint is élt ez Antal testvér 1532-ben.2
1529. elején hazánk nyugati része jórészt I. Ferdinánd kezén lévén, Székesfejérvárt egybegyűlhettek a szavazó atyák s Lippai Ferencz helyébe Körösi Gergelyt, aki a szlavóniai Körös városból származott és igen buzgó szerzetes volt, választották meg provinciálisnak. Ennek kellett megjelennie egyik társával együtt a Pármában (Olaszországban) tartott egyetemes gyűlésen s itt újra előterjeszté a salvatoriánusok részéről őket ért sérel-meket. Az egyetemes gyűlés, hogy a további súrlódásoknak elejét vegye, a burgosi határozatnak a szentbeszédek tartásáról szóló részét módosította. Megparancsolta, hogy Szókesfejérvárt, Po-zsonyban, Debreczenben és Szegeden a salvatoriánus atyák egyik évben tarthatnak ugyan szentbeszédet, de a másik évben nem.
Ugyanekkor gyóntathatnak is ott, de máskor nem.8
Nagy veszedelem érte a mariánusokat Szolimán török csá-szár 1529-iki hadjárata alkalmával. Ha előbb nem, ekkor teljesen lerombolták az óbudai kolostort, nemkülönben a kismartonit, s megrongálták a győrit. Pozsonyból a ferenezrendűek egy időre biztosabb helyre vonultak, de ebből is nagy veszedelem szárma-zott. A pozsonyi városi tanács ugyanis föl akarta használni ez
alkal-1 Kósa: i. m. 212.
2 N. R. A. f. 339. nr. 33.
3 Kósa : i. m. 212. 1.
mat és rá akarta tenni a kezét az ő kolostorukra, templomukra, egyházi fölszereléseikre és abból plébánia-egyházat akart készí-teni. Szerencsére ott volt Segesdi Nagy Antal ós ő elment a királyhoz s ott hivatkozva érdemeire, meg társai érdemeire, védelmét kérte. I. Ferdinánd mindjárt 1529. november elején megbízta Szalaházy Tamást, a fökanczellárt, hogy visszaadassa a kolostort a ferenczrendűeknek. A király parancsa ós Szalaházy közbelépése meg is termette gyümölcsét és a mariánusok vissza-kapták kolostorukat.1 Ellenben az 1528-iki ostrom alkalmával megrongált trencsóni kolostort 1531-ben kénytelenek voltak elhagyni.2
Körösi G-ergely két év múlva meghalt s igy megint szükség volt rá, hogy közgyűlést tartsanak. Ekkor mutatkozott a mariá-nusok történetében a hazánkban dúló pártviszályok átka. Az ország nagyobb része Zapolyai János király kezén volt és a Ferdinánd-pártiak nem kaptak engedélyt a közgyűlésen való megjelenésre. 1531. Gyertyaszentelő-Boldogasszony napjára volt a gyűlés kitűzve Székesfejérvárra s az február 1-től február 4-ig tartott. A fennmaradt szertartásrendből meg lehet állapítani, hogy 22 kolostor követei jelentek meg s ezenkívül a zágrábi, pécsi, fejérvári és egri őrök. A követeket küldött kolostorok voltak : a) a fejérvári őrségből : a fejórvári, keszthelyi ; b) a pécsiből: a pécsi, segösdi, kanizsai, szemenyei, kapronczai ós ludbrégi ; c) a zágrábiból : a zágrábi, verőczei, garbonaki, kosz-tajniczai és pozsegai ; d) az egriből : csupán az egri ; e) a vára-diból : a váradi, debreczeni, beregszászi és telegdi ; f) a bácsi-ból : a szegedi és lippai ; g) a győriből : csupán a szombathelyi ; h) az erdélyiből : csupán a szászsebesi.
Ellenben hiányoztak : a) a győriből : a győri, soproni, po-zsonyi ; b) a nyitraiból : a nyitrai ós nagyszombati ; c) az egri-ből : a lőcsei, kassai, varannai ; d) a pécsiegri-ből : a varasdi ; e) az erdélyiből : a beszterczei ós nagyszebeni ; f) a bácsiból : az ara-csai ; g) a zágrábiból : a nekcsei és szeglaki.
A gyűlés szolgálatára kirendeltek névsorából kitűnik, hogy az egész közgyűlés (káptalan) felügyelője Miklai Mátyás, a fej ér-vári őr volt (talán már koránál fogva is), a Szentlélek segítségül
1 Kósa: i. m. 214-15.
2 Czeizel Gábor : A szentferenczrendűek Trencsénben. Nyitramegyei Szemle 1910. okt. 10.
hívására mondott szentmisét a provinciálisnak kellett mondania s azon minden testvérnek jelen kellett lennie. Az éneket Segösdi Lukács, továbbá a pécsi és beregszászi guardiánok vezették.
Meg volt az is határozva, hogy az étkezésnél négy asztalnál ülnek és közben alkalmas fölolvasásokat fognak tartani. A fel-szolgálásra ki voltak jelölve Palereczi András és Csorgai János misés pap testvérek és Sódos György kispap. A nyilvános hatá-rozatok kihirdetésére Szegedi Elek, a pécsi hitszónok volt kije-lölve. Azok számára, akik gyóntatásra és igehirdetésre akartak fölhatalmazást kérni, bizottság küldetett ki s ez a fejérvári és pécsi igehirdetőkből állott. A felmerült viták eldöntését az egri, pozsegai, váradi és lippai guardiánokból álló bizottságra bízták.
Szolgálatra voltak még rendelve Nesthi Mihály és Demeter miséspapok, a fölszenteletlen testvérek közül Babócsay Lukács, Péter a kamarás (canaparius), Horvát András, Szentmarjay Se-lyester, Kálmáncsi Mihály, Kerékgyártó Mihály, Szegedy Máté, Bácsai Benedek ós Sárközi Albert.1
A közgyűlés provinciálisul újra Lippai Perenczet választotta meg s ez a gyűlésről egyenesen Debreczenbe ment. F e b -ruár 19-én már innen ajánlja Pempflinger Márk nagyszebeni királybíró jóindulatába az ú j erdélyi őrt és egyúttal a nagy-szebeni ferenczrendűeket is s kéri, hogy mint jó atya, javítsa meg az esetleg előforduló hibákat is.2
Lippai 2 évig tartó vezetése idején sok szomorúságot ért meg. A török elpusztította a szenesei, kosztajniczai kolostorokat, a hitújítók pedig most már nem csupán rágalmakkal, hanem erőszakkal kezdték üldözni testvéreit. Sopronban már 1524-ben lutheránus tévedésekről vádolták Kristóf ferenezrendű hitszóno-kot. A király megbízásából Szegedi Gergely hittanító ment oda vizsgálatot tartani. A vizsgálat azonban fényesen igazolta Kristóf testvér ártatlanságát.3 De 1530-ban Dévai Mátyás volt ferenez-rendű, hitújító Kassán úgy fellázította ellenük a polgárokat, hogy ki akarták őket kergetni. A király kénytelen volt védel-mükre az esztergomi prépostot és Nagy Imre alnádort Kassára küldeni, hogy a népet lecsillapítsák.4 A beszterczei tanács pedig
1 Kósa : i. m. 217—18. 11.
2 Egyháztörténelmi emlékek. II. 119—20.
3 U. o. 1. 159—70.
4 U. u. II. 177. 1.
ugyancsak ez évben nem engedte meg az ott lakott ferencz-rendűeknek, hogy a város ostroma idején lerombolt malmot újra fölépítsék, mert hisz saját szabályaik szerint nem szabad semmit sem birniok.1 Azt persze nem vették tekintetbe, hogy a félre-vezetett nép immár alamizsnát nem ad, másként megélniök pedig lehetetlen.
Megkísérelte Lippai azt is, hogy a római pápa intésével ós egyházi büntetésekkel riassza el a rájuk támadókat, különösen azokat, akik megakadályozzák azt, h o g y a keresztény h ivek nekik alamizsnát adjanak, náluk gyónjanak és temetkezzenek.
Folyamodott tehát 1532. május havában az apostoli szentszék-hez. A pápa ez év jun. 8-án az esztergomi érseket bízta meg a mariánusok védelmezésével.2 Ámde ennek keze százszorosan meg volt kötve s nem segíthetett rajtuk.
Maga I . Ferdinánd király annyira becsülte őket, hogy bi-zonyára felesége, Anna magyar királyleány, bíztatására ő is, mint II. Lajos király, közülük választotta ki egyik udvari hit-szónokát, Kassai Kristófot3 (aki 1524-ben Sopronban működött).
Ennek kérésére tehát szívesen adott ki rendeleteket a mariánu-sok védelmére, de ezeknek se volt hatásuk.
Szolimán török császár 1532-iki sikertelen hadjárata után Ferdinánd ós János királyok egy évre fegyverszünetet kötöttek.
Ez alkalmat a mariánus ferenczrendűek fölhasználták és nagy-váradi kolostorukba 1533. Cantate vasárnapra, vagyis május 1 l-re közgyűlést hirdettek, még pedig azért ide, mert a költ-ségeket a váradi püspök, Czibak Imre szívesen kiszolgáltatta.
Ennek a közgyűlésnek határozatai napjainkig fönmaradtak ós mint a lenyugvó nap, még egyszer bevilágítják a mariánusok múltját.4
E határozatok nyomán mi is megrajzoljuk a mariánusok szervezetének kópét 1533-ban, a majdnem teljes romlás előtt.
Először is megválasztották provinciálissá Miklai Mátyást, a székesfejérvári kolostor helyreállítóját szótöbbséggel. Az egye-temes közgyűlésre a provinciálissal együtt menő első őrré (custos
1 Egyháztörténelmi emlékek. I I . 182.
2 Egyháztörténelmi emlékek. I I . 199.
3 U. o. 252—53.
4 Kiadta nyomtatásban Kaiser Ferdinánd : Tabula provinciáé s. Maria 1533. Budapest, 1908.
custodum) megválasztották Matusnyai Mátyást. Kormánysegédek lettek Szegedi Gergely, Szegedi László ós Debreczeni Péter.
Nagyváradon felállították a hittudományi főiskolát (studium) s annak igazgatójává tették Segösdi Nagy Antalt, a pécsi őrt.
A régi 10 őrségből a szerémi már 1444-ben megszűnvén, 9 — bár megfogyva — de fönnállott. Nevezetesen :
a győri őrséghez tartoztak : a győri, pozsonyi és szombathelyi
kolos-torok 4
a nyitrai 51 u a nyitrai és
nagy-szombati 2
a fejérvári 11 ii a fejórvári, keszthe-lyi ós falkosi . . 3 a pécsi 11 a a pécsi, segösdi,
kani-zsai, szemenyei, va-rasdi, ludbrégi és kapronczai . . . . 7 a zágrábi 11 u a zágrábi, verőczei,
garbonaki, nekcsei, szeglaki és
pozsega-vári 6
a bácsi 11 n a szegedi, aracsai ós
lippai 3
a váradi 11 u • a váradi, telegdi, debreczeni, szatmári és beregszászi . 5 az erdélyi 11 n a szászvárosi,
nagy-szebeni és beszterczei 3 az egri 11 ii az egri, kassai, lőcsei
és varannai 4 Összesen : 37 A hittudományi iskola igazgatójának megválasztása után megválasztották győri őrré Lippai Ferenczet, a volt provinciá-list, nyitrai őrré Szeyli Balázst, fejérvári őrré Kovászi Balázst, pécsi őrré Segesdi Nagy Antalt, a hittudományi előadót, váradi őrré Debreczeni Pétert, zágrábi őrré Mathusnyai Mátyást (aki egyúttal első őr is volt), bácsi őrré Segösdi Lászlót, az erdélyi őrré pedig Beszterczei Lukácsot. Az egri őr nevét a másoló tévedésből kihagyta.
Megválasztották azután a guardiánokat, kivéve a győrit, a nekcseit és a nagyszebenit. Ide vagy nem találtak alkalmas em-bereket, vagy az illető kolostorok oly szomorú állapotban vol-tak, hogy nem vállalkozott a guardiáni állásra senki, megbízták tehát a provinciálist, hogy ide belátása szerint rendeljen guar-diánokat.
A nagyobb városokban mindenütt szükség volt ez időben külön igehirdetőkre. Ilyet választottak 19-et, hét helyen pedig a guardiánt rendelték ki igehirdetőnek. Hót helyen szükség volt ónekvezetőre, nyolcz helyen pedig orgonánjátszó testvérre;
három helyen az apáczák gyóntatóját, hét helyen pedig a
három helyen az apáczák gyóntatóját, hét helyen pedig a