Aracsa.
Torontál megyében a régi Becse és Bőidre — most Török-becse és Beodra — közt állott egy nagyon régi, talán még Szent-István idejében épült, szent-benedekrendű monostor. H a előbb nem, 1241-ben a tatárok pusztítása miatt elhagyták a benczések, de az erős falak századokon át ellenállottak az enyé-szetnek. 1377-ben Nagy-Lajos királyunk anyja megkönyörült a romladozó épületeken ós helyreállította azokat és kérte a pápát, hogy azt a ferenczrendűekkel népesíthesse be. 1378. január 19-én Rómában ki is állították a kolostor átvételét engedélyező levelet1
és Szent-Ferencz fiai bele költöztek. A százados romlást persze nem lehetett rögtön megszüntetni s azért az öreg, jámbor királyné 1380-ban végrendeletében még 500 forintot hagy az aracsai ko-lostor építésére.2
Több mint másfélszázadig imádkoztak azután itt Szent-Ferencz fiai a Szent-Miklós tiszteletére avatott templomban.
1533-ban még ezen, bácsi őrséghez tartozó kolostor élére Neszti Jánost állítják guardiánnak.3
1551-ben szeptemberben a török hadsereg roppant erővel érkezett Becse ostromára ós igy a ferenczrendűeknek innen menekülniök kellett. Mivel pedig Becse, Gálád várak és az egész megye ettől kezdve török kézen maradt, többé nem is térhettek ide vissza.
Bács.
A X I I I — X I V . századokban ez volt állandó székhelye a kalocsa-bácsi érsekeknek és ennélfogva Szent-Ferencz fiai ezt is korán fölkeresték. Azonban itt is nem a belvárosban, hanem az
1 Hevenesi kéziratok az egyetemi könyvtárban XXXIX. 129.
2 Fejér : Cod. Dip. IX/5. 401-405. 11.
8 Kósa : i. m. 223. 1.
attól széles érrel elválasztott külső városban építettek maguknak először kicsiny templomot még a X I I I . században. De csakhamar megszerette őket a nép ós annyira jártak hozzájok, hogy tem-plomukat három izben is nagyobbítani kellett. A templom apsisnak külső falán ma is látható, hogy háromszor emelték azt mindig magasabbra, ú g y amint a templom nagyobbítása meg-kívánta. A XV. században pedig az apsis mellé oly magas, erős tornyot építettek, hogy az a századok viharát kiállta és ma egyik legjelentékenyebb tornya Bácsmegyének.
Az bizonyos, hogy a bácsi kolostor 1316-ban már fen ál-lott és ekkor a szerémi őrséghez tartozott. 1360-ban és 1378-ban itt tartották a mariánus ferenezrendűek közgyűléseiket. 1379-ben külön őrség feje lőn a bácsi kolostor. Az új őrség egyik őre Fábián atya 1451. decz. 21-ón jelen volt Esztergomban a szerém-újlaki kolostor átadását kimondó ítélethozatalnál s az szerém-újlaki szer-zeteseket Bácsra kellett átvinniök.1 1430. táján a derzsi prépost-sági templom gondozását is rájok bizták2. 1499-ben megint itt tartották a mariánusok közgyűlésüket. 1526-ban a bácsiak ellenállottak a Budáról visszatérő, diadalmas török seregnek s emiatt azok iszonyú pusztítást vittek itt végbe. Ekkor haltak meg a bácsi ferenezrendűek is, úgy hogy 1533-ban még bácsi-nak nevezik ugyan, a közgyűlési határozatban a délvidéki őrsé-get, mégis választották őrül Segesdi Lászlót,8 de maga a bácsi kolostor üres, romban áll.4
A török világban azután egyes bosnyák szerzetesek keresték fel a romokban álló templomot, 1688-ban pedig — mint látni fogjuk — ide menekültek egy páran Boszniából ós új életre támasztották a bácsi kolostort.
Bánmonostora.
Bánmonostora, most Banostor, a régi Szerómújlaktól (Ilok) keletre a Duna mellett 1230. óta szerémi püspök székhelye volt.
1 Bullarium a gyöngyösi levéltárban 93.
2 Szerémi György emlékirata 199. 1. Az az állítása, liogy ezt Váradi Péter érsek tette és Zsigmond király segítségével Bácsból kiűzte volna a ferenezrendűeket, valótlan, mert hiszen Zsigmond király meghalt 1437-ben, Váradi pedig érsek lett 1481-ben.
3 Kósa : i. m. 222. 1.
4 Kósa i. m. 223.1.
I t t is szivesen látták Szent-Ferencz fiait és bizonyos, hogy 1316-ban itt kolostoruk volt.1 De többé nincs említés róla s ha előbb nem, 1526-ban végleg elpusztult.
Beczkó.
Beczkó várához jelentékeny uradalom tartozott Trencsón-megyében. Ez uradalmat a Lendvai B á n f f y család kihalása után számos főúri család örökölte. Nejével, Szúnyogh Katával részt kapott itt gróf Balassa II. Bálint, a költő is, 1660-ban ő kérte a mariánus ferenczrendűeket, hogy itt kolostort építsenek a hívek vigasztalására és a tévelygők megtérítésére. Adott egy kis házat és telket, csak azt kötötte ki, hogy az építendő egyház védő-szentjéül Szent-Bálintot válasszák ki. A szerzet kormánytanácsa el is fogadta az ajánlatot és 1660-ban odaküldte Által Félix atyát egy hitszónokkal és egy világi testvérrel elöljárónak. De mielőtt az egyház építéséhez fogtak volna Balassa Bálint 1664-ben meghalt ós az ő része gróf Nádasdy Ferencz országbíró birtokába került. Nádasdy szintén igérte a kolostor felépítését, de előbb elfoglalták az országos gondok, azután pedig 1670-ben árulás miatt elfogták és 1671-ben kivégezték. Igy azután mindig csak egy kis házban nyomorogtak 1689-ig. Ez évben a vesz-prémi egyházért cserébe átadták e helyet a mariánusok a salva-toriánusoknak.2
Beregszász.
Eredetileg Ruprechtszásza, majd Luprechtszásza nevet viselt és csak a XV. század közepétől kezdve nevezik Beregszásznak.
Az 1342—80. években Munkács várával együtt Nagy Lajos királyné anyja, Erzsébet királyné birta és ő határozta el, hogy ide ferenczrendű kolostort épít. Mikor Lengyelországból 1377-ben visszajött, e szá'ndékát meg is valósította. Azonban 1380-ban még nem volt készen az egész épület s azért annak folytatására végren-deletében 50 forintot ós egy gyöngyökkel ékesített miseruhát hagyott.3 A kolostor egyházának védőszentjéül a Boldogságos Szüzet választották. 1503. február 12-én itt tartózkodott Bácsai
1 Analecta Franciscana IV. 554. 1.
2 Kósa : i. m. 586. 1.
3 Fejér : Cod. Dipl. IX/5. 401-405. 11.
Dr. Karácsonyi: Szt. Ferencz rendjének története. I. köt. 1 0
András a provinciális és itt vette föl Nagybégányi Simont fele-ségével Orsolyával és gyermekeikkel együtt a szerzet világi testvéreinek sorába, mert a beregszászi kolostorral és az ott lakó testvérekkel sok jót tettek.1
1533-ban a váradi őrséghez tartozott és az ekkor tartott közgyűlésen az elöljárók Debreczeni Benedeket rendelik ide guardiánnak, hithirdetőül pedig Szalai Mártont.2 1541-ben Mun-kács vára és igy Beregszász is I. Ferdinánd kezére került. A munkácsi várnagyok ezen kolostort, mivel bizonyára a város végén volt, alkalmasnak találták volna arra, hogy várrá alakítsák, de ez ellen természetesen a testvérek tiltakoztak ós ki is vitték, hogy Ferdinánd király a munkácsi tiszteknek ezt 1543. július 12-iki levelében megtiltotta.3 Ugyancsak I. Ferdinánd 1550-ben 32 forint alamizsnával segítette őket, hogy ott maradhassanak.4
A munkácsi vár utóbb mégis csak vesztét okozta a bereg-szászi kolostornak. 1551-ben Munkács vára a református vallású Petrovieh Péter kezébe került és ő pártolta uradalmában a hit-újítókat. Erre fölbátorodva a beregszásziak, meghívtak egy Balázs nevű luteránus vagy kálvinista papot, de ezt 1553. május 8-án, midőn a városon kívül sétált valamelyik túlbuzgó katholikus, bizonyára a ferenezrendűek engedélye ós beleegyezése nélkül, sőt kérésük ellenére, lelőtte. Erre rettenetes düh fogta el a bereg-szásziakat és a következő éjjel rárohantak a ferenezrendűek kolostorára. Az ajtókat bevágták és feltörték, a szegény testvérek egy részét fölkonczolták, a többieket megsebesítették és kalodába tették s igy a kolostort megsemmisítették.5 A kolostor ennek következtében megszűnt.
1567-ben a magyar király hadai visszafoglalták Munkács várát János-Zsigmond erdélyi fejedelemtől és igy oda megint visszamehettek volna a ferenezrendűek, de nem volt elég emberük és különben is roppant sok ellenségük volt ott. Ennélfogva addig, míg a kolostort újra benépesíthették, czélszerűbbnek látszott elfogadni Miksa király hadvezérének Dálnoki Székely Antalnak
1 A ferenezrendűek gyöngyösi levéltára.
2 Kósa i. m. 223—24. 11.
3 Egyháztörténelrni emlékek IV. 282.
4 U. o. V. 298. 1.
5 Blalió : Exempla antiquaram literarum a ferenezrendűek gyöngyösi levéltárában.
abbeli ajánlatát, hogy ő 150 forintért a kolostor épületét és a hozzátartozó két rétet, (az egyiket Jánosi, a másikat Csorna nevű beregmegyei falvakban), zálogba veszi, Mekcsey Péter provinciális tehát az akkori pozsonyi guardiánnal együtt megjelent a pozsonyi káptalan előtt ós elzálogosították a kolostort és annak javait Székely Antalnak. Székely Antal pedig kiállította a kötelezvényt 150 forintról, mellyel a mariánus ferenczrendűeknek tartozik a beregszászi kolostornak és javainak haszonélvezetéért.1
Csakhogy Székely Antal sokkal erőszakosabb természetű ember volt, semhogy fizetett volna. Meg is halt, mielőtt köte-lességét teljesítette volna. Megtudván ezt Meleg Boldizsár leleszi prépost ós egyúttal 1573-tól kezdve csanádi püspök, elkérte Veran-csics Antal esztergomi érsektői mint királyi helytartótól a bereg-szászi ferenczrendű és domokosrendű kolostorok javait. A királyi helytartó oly föltétel alatt, hogy a még esetleg élő szerzetèsek-nek a mindennapi életre szükséges dolgokat adja meg, ezeket a kolostorok helyreállításáig csakugyan neki ajándékozta 1573. május 20-án.2 De a Dálnoki Székely család is erősen kezében tartotta e kolostorok jószágait és sikerült Székely Antal özvegyének, vala-mint fiainak Gáspárnak és Boldizsárnak 1574-ben a királytól beiktatást nyerni e kolostor birtokába és egyéb jószágaiba. A beiktatáskor azonban Meleg Boldizsár ellentmondott.3
A mariánus ferenczrendűeket e birtokok adományozása alkalmával meg sem kérdezték, pedig ők is tartották a jogaikat.
Ennélfogva 1574. november 23-án Borhy Mátyás provinciális és Szentbalázsi Simon testvér Nagyváti Ferenczet a szepesi kamara tanácsosát bizták meg, hogy vegye el a beregszászi kolostort a Székely családtól, mert ezek az ígért pénzt sohasem adták meg.4
Már ezen veszekedésekből is látható, hogy a kolostor soha-sem került vissza, sőt állítólag 1580. táján, midőn Munkács vára Mágócsi G-áspár református főúr kezén volt, a református paplak és iskola volt a helyén, a templom romja pedig egy kovács bir-tokában volt.5
1 Kósa : i. m. 587. és a ferenczrendűek pozsonyi levéltára.
2 Blahó : Exempla an tiqua rum literaram a gyöngyösi levéltárban.
3 ü . o.
4 A ferenczrendűek pozsonyi levéltára Lad. XXXIII. f. 4. nov. 4.
5 Kósa : i. in. 587—88. 11.
Besztercze.
Erdély északkeleti részében népes, német város már a X I I I . században. Közelében, R a d n á n gazdag bányák voltak és azért ott is számos német lakott. Ezért mindjárt a tatárjárás után ide-költöztek Szent-Ferencz fiai és nagy becsületben állottak, mert már 1268-ban tanuknak hívták őket egyik nagy jelentőségű eladásnál.1 1316-ban is felsorolják e kolostort az erdélyi őrséghez tartozó, négy kolostor közt. 1341-ben a beszterczei plébános panaszt tett a Beszterczén lakó ferenezrendűek és domonkos-rendűek ellen, mintha ezek beleavatkoznának az ő plébánosi jogaiba. Ennélfogva a pápa a csanádi prépostot és az erdélyi püspökség két főesperesjét bizta meg, hogy békítse ki őket.2
A szentferenezrendűek beszterczei temploma a Boldogságos-Szűz tiszteletére volt fölavatva ós 1450. körül újra építették.
Ezen újra épített alakjában ma is meg van és most a beszter-czei gör. katholikusok tartják benne istentiszteletüket. A templom sekrestyéje 1909-ben lebontatván, annak a templom felől levő oldalán számos középkori falfestmény tünt elő. Ezek közül föl-ismerhető volt Imre alakja, a három király imádása, Szent-Mihály és Szent-György képei. A negyedik képen az Üdvözítő ós Szent-Bertalan képei között egy szakállas, süveges férfi kópe látható s ez alkalmasint a sekrestyét kifestető jótevő arcz-kópét mutatta.3
A beszterczei lakosokon kivül szívesen gondját viselték a barátok a Besztercze körül lakó nemeseknek is. Ennek jele az, hogy 1519-ben a Besztercze és Sajóudvarhely közt Balázsfalván lakó Cserényi László tekintélyes alamizsnát hagyott a Beszter-czén lakó testvéreknek ós erről 1519. júl. 15-én a kolozsmonos-tori konvent előtt az egész Cserényi család tanúságot tesz.4 A beszterczei tanács is 1524-ben még teljes jóindulattal van a testvérek iránt, mert Ambrus ferenezrendű testvér (hihetőleg egyúttal guardián) kérésére maga bizonyítja, hogy Koprer Ferencz özvegye kertjét a beszterczei kolostornak ajándékozta oly
kikö-1 Urkundenbueh zur Gesch. der Deutschen in Siebenbürgen I. 100.
2 Theiner: Monum. Hung. s. ill. I. 643. 1.
3 Batthyaneum. I. (1911.) 91—92.
4 Országos levéltár 1)1. 36402. pag. 141.
téssel, hogy élete fogytáig neki élelmet adjanak.1 De 1531-ben már egészen más hangon beszél a beszterczei tanács, mert hiába kérték a ferenczrendűek, hogy 1529-ben, a Péter moldvai vajda seregétől elrontott malmukat újra fölépíthessék. Nem engedik ezt, mert a ferenczrendűek úgy is azzal dicsekszenek, hogy semmi saját birtokuk nincs, örökségök sincs és igy a malmot hajtó patak sem az övék, hanem a városé.2
Ebből már sejthető, hogy 1531. után nagyon keserves állapotuk volt itt a ferenczrendű testvéreknek. Mindamellett 1533-ban még megválasztották ide guardiánnak Német Antalt (Alemannus-Sváb Antal), hithirdetőnek pedig Ipoltfy Pált, tehát a körül lakó magyarokra tekintettel magyar embert. Az erdélyi őrség élére is beszterczei ember, Beszterczey Lukács került.3 De 1552-ben Práter György meggyilkolása után elűzték őket innen.
Boldogasszony.
A régi mosonmegyei lakosok annyira tisztelték a Boldog-ságos-Szüzet, hogy három egyházat is építettek az ő tiszteletére s az azok mellett keletkezett falvakat Szent-Máriának nevezték el. Az egyik Szent-Máriafalu, most Sommerein néven osztrák község, a második most Pusztasomorja nevet visel. A harmadik Szent-Máriafalu a Fertőtó keleti partjától nem messzire Patfalva mellett keletkezett és idővel a fraknai vár uradalmához csatol-tatott.4 Fraknó várát 1622-ben Esterházy Miklós nádor szerezte meg. Ennek fia Esterházy Pál meglátogatván a Fertő mellett eső birtokát is, tapasztalta, hogy a régi Szent-Mária község magyar lakosai mind kipusztultak, a szomszéd németek a falu helyét Frauenkirche-nek hívják, mert az egész régi faluból a törökök 1529-iki és 1594-iki száguldása miatt nem maradt meg semmi egyéb, mint az egyház omladozó fala és ebben egy kis Mária kép.
Esterházy Pált e szomorú kép annyira meghatotta, hogy az egyház kijavítását elhatározta. Hogy pedig az egyház ne maradjon őrizetlenül, egy kis majort is épített hozzá.
1 Berger : Urkunden-Regesten aus dem alten Bistritzer Archive III.
122. 1.
2 Egyháztörténelmi emlékek 182. 1.
3 Kósa : i. m. 224—25. 11.
4 Csánld : Magyarország történelmi földrajza I I I . 676—86, 690. 11.
A sok szenvedés, betegség, aggodalom közt a környék népe segítőül kereste föl a helyreállított Mária templomot s ezt látván Esterházy elhatározta, hogy az ájtatoskodók lelki vigasz-talására a ferenezrendű atyákat ide telepíti. A ferenezrendűek elvállalták a lelkivezetést s 1670-ben Verner Bazil atyát küldték ide elöljárónak. Esterházy pedig hozzáfogott a kolostor építésé-hez s 1679-re annyira kész lett, hogy azt a ferenezrendűek rendes gyülekezetté, konventté emelhették és Miskey Félixet, a későbbi provinciálist küldték ide első guardiánnak. A hivek buzgóságából ós ajándékából három kápolna is épült az egyház körül és zarán-doklataik még jobban sokasodtak. Esterházy ezt látván 1680-ban ide hozatta és a nagy oltárra helyeztette azt a Mária szob-rot, amelyet 1622-ben F r a k n ó várában találtak és amely előtt édes anyja N y á r y Krisztina és első felesége Esterházy Orsolya annyit imádkoztak, a régi Mária képet pedig az egyik mellék-oltárra helyeztette át. Ugyanez évben kiállította az alapító leve-let s a kolostorban lakó szerzetesekről bőven gondoskodott.
De az ú j alkotásnak még egy iszonyú zivatart kellett kiál-lani. 1683-ban a Bécs ostromára siető török hadnak útjába esett.
Esterházy Pál nádor ennélfogva úgy intézkedett, hogy a Mária szobrot és képet azért ékesebb fölszereléssel együtt Fraknó várába kellett vinni. Két ferenezrendű atya Diószegi Antal guardián és Szablics Márk vállalkoztak, hogy a' nép vigasztalására és a kolostor védelmére visszamaradnak. Azt hitték, ki tudják engesz-telni az ellenséget, de az nem könyörült, hirtelenében mindent fölégetett, elpusztított és a két ferenezrendűt is rabságba ejtette, úgy hogy csak később sok pénzért lehetett őket kiváltani.
A török bécsi veresége után Miskey-Félix, a volt első guardián sietett Boldogasszonyra, hogy itt a kolostort annyira, amennyire helyreállítsa. Sikerült is ez neki s a hivek oly nagy számmal jöttek ide vigasztalást, segítséget keresni, hogy az egy-ház kicsinynek bizonyult. Esteregy-házy Pál tehát elhatározta, hogy egészen új egyházat épít. 1695-ben tette le az új egyház alap-kövét Leitermayer Bernardin guardián ós hét óv alatt elkészült a ma is fennálló hatalmas egyház. A ferenezrendűek szokása szerint az egyház tornyát is eredetileg a sekrestye fölött kezdték építeni, de az, amidőn már öt méter magas volt, egyszerre csak lesülyedt, Azt mondta erre a n á d o r : úgy látszik, hogy a Boldog-ságos-Szűz kéttornyú egyházat kíván tőlem. Ezt nem tagadhatom
meg. Ezért aztán az egyház homlokzatát díszítette két erős toronnyal. De nem csupán a nádor, hanem az ország főpapjai és főurai is hozzájárultak e kegyhely díszítéséhez. Némelyek az ú j oltárok költségeit vállalták magukra, mások képeket, ismét mások felszereléseket ajándékoztak. S ennélfogva, midőn 1702-ben Mattyasovszky László nyitrai püspök és királyi kanczellár a boldogasszonyi ú j egyházat fölszenteló s a Mária szobrot újra a főoltárra helyezé, ez nem csupán az Esterházy család és a ferenczrendűek, hanem egész Nyugat-Magyarország örvendetes napja vala.
A kolostor pedig annyira tágas vala, oly szép termekkel, oly bő alamizsnával rendelkezett, hogy 1690-től kezdve a ferencz-rendűek majdnem mindig itt tartották közgyűléseiket. 1711-ig itt volt a köz- vagy az időközi gyűlés 1690-ben, 1691-ben, 1702-ben, 1703-ban ós 1810-ben.1
Búcsú-Szentlászló.
Szala-Egerszegtől délre, Hetes és Sándorháza községek közt hajdan a Pölöske patak egy nagy mocsarat alkotott. Ennek közepén egy kis hátasabb hely volt. Jámbor lelkek régen, még az Arpádkorban építettek ide egy kis egyházat Szent-László tiszteletére. Az építkezés módja mutatja csupán, hogy még a X I I I . században rakták annak falait, mert román styl-ben készült, egyébként Írásbeli emlék nincs róla. Lehet, hogy az erős kath.
vallású Hetési Pethe család is javítgatott rajta valamit, ha innen ós nem a somogymegyei Hetésről származott.
Midőn 1602-ben a török Kanizsát kezére kerítette ós a vidéken levő templomokat iszonyúan elpusztította, ezt a kis egy-házat nem bántotta, mert oly eldugott helyen volt s a hozzá-jutás lovas katonának oly veszedelmes volt, hogy ide nem me-részkedett jönni.
Ám a szegény, annyira üldözött kath. nép annál sziveseb-ben fölkereste e kis egyházat, hogy bajában segítséget, vagy legalább is enyhülést nyerjen. Mivel pedig nagyobbrészt papok nélkül jött ide s papokat az akkori szörnyű paphiány miatt itt is ritkán talált, nem végezhette úgy ájtatosságait, mint kellett volna. Könyörült rajtuk azért Széchényi Pál veszprémi püspök és kérte a ferenczrendűeket, hogy e búcsiijáróhely lelki
veze-» Kósa : i. m. 520-26. 11.
tését, gondozását vállalják magukra. A mariánusok meg is tet-ték. Kiválasztották maguk közül Diószegi Antal atyát, aki mint láttuk a boldogasszonyi kolostor történeténél, már 1683-ban is kész volt lelkét odaadni a kath. hívekért és elküdtók ide elöl-járónak.
0 épített itt azután egy kis házacskát az időjárás viszon-tagságai ellen ós megkezdte az istentisztelet-tartást. A nép sze-génysége miatt azonban nem foghatott mindjárt hozzá új, nagyobb egyház építéséhez. Azután jött a Rákóczi felkelés és így csak' 171-4-ben következett be az új egyház alapkövének letétele.1
Buda.
Az 1243—44. években IV. Béla a mai budai hegyen új, erős várost építtetett. Az erős, biztos helyre számosan felköl-töztek és így az ú j budai vár csakhamar mintegy fővárosa lőn az országnak. A ferenezrendű testvérek is letelepedtek tehát itt még pedig a város déli részén a város ós az épülő királyi palota közt a mai várszínház helyén ós Evangélista Szent-János tiszte-letére itt szép templomot építettek. E kolostor azután csakhamar kedves szállóhelye lőn azon magyar uraknak, akik a király látogatására Budára jöttek ós ennek köszönhetjük első említését is. 1266—70. közt a Berkiben, Budától nyugatra lakó Beszter-fia Demeter gazdag, nemes ember ú g y rendelkezett, hogy akár-hol hal meg, őt a budai ferenezrendűek egyházában temessék el és jobbik lovát nyergestől, fékestől, továbbá lovagi fegyverzetét odaadják a ferenezrendűek templomának, mert a provinciális és a többi testvérek ezt már az ő életében megengedték neki.
Ezenkívül még két fegyvert hagy nekik. Neje szintén ott vá-lasztja nyugvóhelyét ós kéri az ő urát, hogyha túléli őt, adjon át temetése napján két, násfa nevű ékszert, egy nyakbavalót, egy három márkát érő lovat, egy arannyal szőtt övet, adja oda a pirosbársony (purpur) kárpitot, a bíbor (bissus) kárpitot, lenta-karót ós egy szőnyeget.2
1 Kósa : i. m. 545—46. 11.
2 Hogy e levél 1266—70. közt kelt, bizonyos abból, hogy Berky Demeter csak 1266-ban kapta meg egészen a végrendeletileg a margitszigeti apáczáknak hagyományozott Sóskút falut és a végrendelet készítésekor IV.
Béla király még élt. Hazai Okm. 121—22. A végrendelet is a ferenezrendű testvérek jelenlétében történt.
Mekkora szeretettel volták a ferenczrendű testvérekhez a
Mekkora szeretettel volták a ferenczrendű testvérekhez a