A lombkoronában előforduló rovaregyüttesek és rovarfajok egyedsűrűsége

Kopogtatással a vizsgálat során, összesen 10 012 rovaregyedet gyűjtöttünk a lombkoronából, amiből 9247 egyed tartozott a faji szintig határozott csoportokba. A mintákban a hangyák (kizárólag L. niger) fordultak elő messze a legnagyobb egyedszámban, őket a ragadozó bogarak (főként afidofág katicabogarak) követték (5.10. táblázat). A Dermaptera, valamint a fungivor és detrivor csoportok ugyanakkor csak kis egyedszámban kerültek elő.

5.10. táblázat. Különböző rovarcsoportok átlagos egyedszáma (± szórás) almafák lombkoronájában (összes egyedszám / 2 fa) különböző talajtakarású parcellákban. A szignifikánsan különböző átlagokat (p

< 0,05) eltérő betűkkel jelöltük. További statisztikai adatokat lásd Markó és mtsai. (2013).

UGAR GYEP VIRÁG df W P

HEMEROBIIDAE 7,4 (2,2) a 8,4 (2,2) a 6,2 (1,8) a 2, 7,9 1,430 0,2949 CICADOMORPHA¹ 14,4 (3,1) a 36,4 (14,8) ab 24,2 (3,7) b 2, 7,2 14,291 0,0071 FULGOROMORPHA¹ 3,8 (2,8) a 6,8 (4,1) ab 10,6 (4,1) b 2, 7,6 5,132 0,0387 RAGADOZÓ HETEROPTERA² 5,6 (1,3) b 3,0 (1,0) a 3,8 (0,4) a 2, 6,6 5,528 0,0388 FITOFÁG HETEROPTERA 12,4 (1,7) a 13,4 (0,9) a 9,4 (4,4) a 2, 6,7 3,354 0,0978 RAGADOZÓ COLEOPTERA³ 169,4 (24,0) b 114,0 (10,7) a 129,0 (18,2) a 2, 7,2 10,210 0,0080 FITOFÁG COLEOPTERA⁴ 11,0 (3,5) a 15,8 (5,0) ab 20,2 (4,8) b 2, 8,0 4,709 0,0446 DIPTERA¹ 32,8 (7,8) a 46,0 (5,3) ab 53,4 (11) b 2, 7,4 6,646 0,0222 PARAZITOID HYMENOPTERA³ 3,2 (1,3) a 5,8 (1,6) a 11,8 (4,4) b 2, 7,4 11,908 0,0048 FORMICIDAE⁵ 707,8 (202,1) c 217,4 (28,6) a 299,0 (25,7) b 2, 7,1 21,265 0,0010 Fajok száma / év 12,3 (1,2) a 14,0 (1,1) ab 14,6 (0,9) b 2, 7,9 5,289 0,0348 Fajok száma / 6 év 40,6 (3,5) a 48,4 (6,3) b 50,0 (3,4) b 2; 7,6 8,972 0,0099

1 A 2002-es és 2003-as adatokat összevontuk

2 A kis mintanagyság miatt, csak az összesített egyedszámokat elemeztük (Robusztus Welch ANOVA)

3 ln (x+1) transzformált adatok

4 Nem-almafogyasztó fitofág bogarak

5 Kizárólag L. niger

A három talajtakarási eljárás eltérő módon hatott a különböző rovarcsoportokra. A kabócák (Cicadomorpha és Fulgoromorpha), a nem-almafogyasztó fitofág Coleoptera-, a Diptera- és a parazitoid Hymenoptera-csoportok egyedszáma a sorközök növényborításával nőtt a

lombkoronában (5.10. táblázat). Ezzel szemben a L. niger, a ragadozó Coleoptera és a ragadozó Heteroptera-csoportok egyedszáma az UGAR-ban nagyobb volt, mint a VIRÁG kezelésben (5.10.

táblázat). A barna fátyolkák (Hemerobiidae) és a fitofág poloskák (Heteroptera) egyedszáma nem különbözött az eltérő talajtakarások között (5.10. táblázat).

Faji szinten elemezve az adatokat még változatosabb mintázatokat kaptunk. A C. carnea sl és a bivalykabóca [Stictocephala bisonia Kopp & Yonke (Membracidae)] egyedszáma nőtt a sorközök növényborításával (5.11. táblázat). Ezzel szemben a VIRÁG parcella sűrű aljnövényzete, a GYEP és UGAR parcellákhoz viszonyítva a Lygus rugulipennis Poppius (Hemiptera: Miridae) egyedszámának csökkenését eredményezte. A májusi cserebogár (Melolontha melolontha L.) (Coleoptera: Melolonthidae) imágók mindkét évben, amikor nagyobb számban gyűjtöttük őket, a VIRÁG parcellából kisebb egyedszámban kerültek elő, mint az UGAR parcellából (5.11. táblázat). A Coccinella septempunctata Linnaeus és a Hippodamia variegata Goeze (Coleoptera: Coccinellidae), hasonlóan a L. niger-hez az UGAR kezelésben szignifikánsan nagyobb egyedszámban fordult elő, mint a GYEP, vagy VIRÁG kezelésben, míg az Empoasca spp. (főként Empoasca decipiens Paoli) (Cicadellidae) és a Propylea quatuordecimpunctata Linnaeus (Coleoptera: Coccinellidae) a GYEP kezeléshez kötődött. Az eltérő sorköz kialakítások nem befolyásolták a Hemerobius humulinus L. és a Micromus angulatus Stephens (Neuroptera, Hemerobiidae) egyedszámát (5.11. táblázat).

5.11. táblázat. Különböző rovarfajok átlagos egyedszáma (± szórás) almafák lombkoronájában (összes egyedszám / 2 fa), különböző talajtakarású parcellákban. A szignifikánsan különböző átlagokat (p < 0,05) eltérő betűkkel jelöltük. További statisztikai adatok találhatók Markó és mtsai., 2013 munkájában.

UGAR GYEP VIRÁG df W P

C. carnea¹ 10,0 (3,3) a 15,6 (3,5) a 26,6 (2,8) b 2, 7,9 36,11 0,0001 H. humulinus 3,0 (1,0) a 2,0 (0,7) a 2,8 (0,5) a 2, 7,3 2,462 0,1527 M. angulatus 4,2 (1,3) a 6,0 (2,0) a 3,0 (1,2) a 2, 7,7 3,887 0,0678 Empoasca sp. 10,6 (3,2) a 31,8 (12,9) b 13,6 (3,3) a 2, 7,3 6,162 0,0273 S. bisonia² 0,0 (0,0) a 0,6 (0,6) ab 3,4 (2,9) b 2, 7,0 14,695 0,0031 L. rugulipennis¹ 5,8 (0,8) b 6,6 (1,5) b 2,8 (1,1) a 2, 7,6 13,931 0,0029 C. septempunctata¹ 84,6 (15,6) b 47,6 (8,6) a 55,8 (9,0) a 2, 7,7 9,899 0,0075 H. variegata¹ 26,0 (3,4) b 11,6 (0,9) a 13,8 (5,4) a 2, 5,8 37,928 0,0005 P. quatuordecimpunctata¹ 14,8 (6,1) a 27,4 (7,1) b 16,4 (5,0) a 2, 7,8 4,866 0,0423 M. melolontha 2005 11,6 (6,1) b 1,8 (0,8) a 1,8 (1,5) a 2, 6,6 5,764 0,0356 M. melolontha 2007 20,8 (6,9) b 17,8 (6,3) b 7,2 (0,8) a 2, 5,5 14,411 0,0065

1 A kétfaktoros ismétléses ANOVA elemzés eredményeit lásd Markó és mtsai. (2013).

2 Minthogy a szórás 0 volt az UGAR kezelésben, a robusztus Welch ANOVA helyett Brown-Forsythe próbát alkalmaztunk.

5.6.2. Megvitatás – a leggyakoribb rovaregyüttesek és rovarfajok egyedsűrűsége

A VIRÁG parcella sorközeinek növényzete szignifikánsan növelte a kabócák (Fulgoromorpha, Cicadomorpha), a nem-almafogyasztó fitofág bogarak és kétszárnyúak (Diptera) egyedszámát az UGAR parcellához viszonyítva (5.10. táblázat). A GYEP parcellában ezeknek a csoportoknak az egyedszáma köztes értéket vett fel (5.10. táblázat).

Vizsgálatunkban a parazitoid darazsak egyedszáma is több mint háromszorosára nőtt a VIRÁG kezelésben, szemben az UGAR-ral (5.10. táblázat). Ezzel összhangban a parazitáltság növekedését figyeltük meg a VIRÁG kezelésben a L. malifoliella esetén is (Markó és mtsai., 2012). Hasonlóan eredményeinkhez a sorközökbe telepített növények, szemben a sorközök fekete ugarolásával, növelték a Hymenoptera parazitoidok egyedszámát citromfák lombkoronájában (Silva és mtsai., 2010) és almaültetvényekben (Zapryanov, 1995). Már a sorközökbe telepített gyep ritkább kaszálásával is növelhető a parazitoidok egyedszáma, legalább is a gyepszinten (Horton és mtsai., 2003). Mesterséges gyomsávok pozitívan hatottak mind a Diptera, mind a parazitoid Hymenoptera-csoportok egyedszámára egy almaültetvény lombkoronájában és a gyepszintjén is (Wyss, 1996). Csupán Bostanian és mtsai. (2004) vizsgálatában nem sikerült kimutatni a talajtakaró növények egyértelmű pozitív hatását a parazitoid darazsakra (de ez összefügghet azzal is, hogy a csapdákat a virágzó növényektől távolabb helyezték el). A hüvelyes növények pozitív hatása az alma kisebb jelentőségű kártevőjére, a bivalykabócára jól ismert (Alford, 2007; Świerczewski és Stroiński, 2011).

Szemben a fönti csoportokkal, a L. niger, a ragadozó bogarak és a poloskák éves összes egyedszáma a három sorköz kialakítás közül, az UGAR parcellában volt a legnagyobb (5.10.

táblázat). A lombkoronában gyűjtött katicabogarak (C. septempunctata, H. variegata) és ragadozó poloskák (főként Nabis (s. str.) p. pseudoferus Remane) a gyepszinten is gyakoriak és lárváik általában lágyszárú növényeken fejlődnek ki. Adataink alapján arra következtethetünk, hogy ezek a ragadozók, függetlenül a gyepszint kialakításától, gyorsan kolonizálják azokat az almaültetvényeket, ahol a zöld alma-levéltetvek felszaporodnak (5.11. táblázat). Ezzel szemben a P. quatuordecimpunctata a GYEP kezeléshez kötődött, és ősszel fordult elő nagyobb számban a lombkoronában, azaz nem aggregálódott az UGAR kezelésben felszaporodó zöld alma-levéltetű telepeken (5.11. és 5.8. táblázat). Erre Olszak (1986) megfigyelései adhatnak magyarázatot, melyek szerint a P. quatuordecimpunctata számára az A. pomi nem megfelelő táplálék.

A két Hemerobiidae faj, a H. humulinus és a M. angulatus nem kötődött egyik talajtakarási módszerhez sem, azaz sem az Aphis fajok nagyobb egyedszáma, sem a virágzó növények nagyobb borítása nem befolyásolta egyedsűrűségüket (5.11. táblázat). Ezzel szemben a C. carnea sl egyedszáma nőtt a vegetációs periódus során, és júliustól az imágók a VIRÁG kezelésben aggregálódtak, annak ellenére, hogy a zöld alma-levéltetvek és a hozzájuk kapcsolódó mézharmat mennyisége is az UGAR kezelésben volt nagyobb (5.8. táblázat, 5.5.

ábra). Egyes adatok arra utalnak, hogy a Chrysoperla spp. imágók a gyepszint és a lombkoronaszint között ingáznak (Principi és Canard, 1984; Horton és mtsai., 2009), illetve Smith és mtsai. (1996) és Wyss (1996) megfigyelései szerint a gyepszinten virágzó lágyszárúak pozitív hatással voltak a Chrysoperla spp. imágók számára alma és pekándiófák lombkoronájában.

Porcel és mtsai. (2013) megfigyelései szerint a herbicid kezelések beszüntetése a C. carnea imágók egyedszámának növekedését, míg a lárvák számának csökkenését eredményezte olajfaültetvények lombkoronájában. Ez utóbbi jelenség egyik lehetséges magyarázata, hogy a

gyepszint borításával megnőhetett a tojásokat és lárvákat fogyasztó ragadozók és parazitoidok egyedszáma is (Porcel és mtsai., 2013). Vizsgálatunkban a C. carnea imágók száma ugyan jelentősen növekedett a VIRÁG kezelésben, de ez nem segítette a zöld alma-levéltetvek elleni biológiai védekezést.

A talajtakaró növényzet manipulációja nem volt hatással a teljes fitofág poloska-együttesre, de a domináns L. rugulipennis a VIRÁG kezelésben kisebb egyedsűrűségben fordult elő a lombkoronában, mint a másik két kezelésben (5.10. és 5.11. táblázat). A gyümölcsültetvények aljnövényzete általában növeli a fitofág poloskák egyedsűrűségét a lombkoronában (Killian és Meyer, 1984; Kinkorová és Kocourek, 2000), bár a L. rugulipennis és a L. lineolaris (Palisot de Beauvois) (Heteroptera: Miridae) fajokat a takaró növényzet a lágyszárú szinten tarthatja. Például és gyepszint nagyobb gyomborítása csökkentette a L. rugulipennis okozta gyümölcskártételt őszibarack- és a L. lineolaris okozta gyümölcskártételt almaültetvényekben (Tavella és mtsai., 1996; Bostanian és mtsai., 2004).

A májusi cserebogarak (M. melolontha) mind Európában, mind Magyarországon fontos almakártevők (Homonnay és Homonnayné, 1990; Alford, 2007). Az imágók a lombkoronában táplálkoznak, míg a lárvák különböző gyomok és hüvelyesek gyökerén fejlődnek.

Vizsgálatunkban az imágók egyedszáma nagyobb volt a VIRÁG kezelésben, mint az UGAR-ban, míg a GYEP kezelés nem adott egyértelmű eredményt (5.11. táblázat). Lehetséges, hogy a májusi cserebogár nőstények előbb hagyják el azokat a fákat, melyek alatt a tojásrakáshoz kedvező növényborítás nagyobb, mint azokat a fákat, melyek alatt hiányzik az aljnövényzet.