I. Rész.
A' Levélirásmód.
A. Levél távollévőkhöz intézett Iromány, 's a' négy-szem-kőzti szóbeli Beszéllgetést kipótolja; vagy is a* Levelet úgy tekinthetjük, mint két egymástól távol lévő Személynek szóbeli Beszéllgetését; megkívántatik azért, hogy a'Levél
ben azon Hang uralkodjék, mellyen az Olvasóval beszéllnénk.
A ' honnan a' Természetiség annyiban tulajdona a' Le
vélnek , a' mennyiben azt a' környíiíállás, a' társasági te
kintet és rang megengedi.
Mivel az íráshoz nagyobb szokott lenni a' készülés, mint a' szóbeli Beszédhez , 's a' Levél nagyobb figyelemmel
olvastatik *á itéltetik-meg , mint szóbeli Beszédünk kifeje
zései : azért a' Levélírásmód sok Szót, sok Szóllásmódot nem szenved, mellyel a' közönséges Beszédben szabadon élünk. A ' Levélírásmód nagyobb szorgalmat kíván a' gondo
latok kiválasztásában 's felruházásában; mindennel, a' mi az alatsonnyal határos , ellenkezik; 's a' Levél neve alatt tsak ollyan Beszédet érthetünk, a' millyent jól nevelt 's jóerköltsű emberek folytatnak egymás között.
A ' helyes Levélíráshoz nem elég a' hibátlan, értelmes és világos írásmód; hanem Gyakorlás és az emberi szívek Esmerete, különösen pedig azon Személynek, a' kinek írunk, és azon Tárgynak, a' mellyről írunk, tekintetbevétele is megkívántatik. Hogy az Emberesmerct a' Levélírónak nagy hasznára van, azt senki sem tagadja; mert minden Nemnek, minden Életkornak , minden Kendnek külömbféle tulajdon
ságai vannak: 's mindenkinek különös temperamentum, kü
lönös hajlandóságok, különös előítéletek sajátjai. Mind eze
ket észszel kell tartanunk , ha attól mentek akarunk lenni, hogy Levelünknek sikereden , vagy épen tzélunkal ellen
kező következése ne legyen.
A ' Személyre nézve fotitoljuk-meg a'következőket:
1. Esmer-e a z , a' kinek írunk.
2. Előljárónk-e.
3. Barátunk-e vagy Ellenségünk.
4. Atyánkiia-e, gazdag 's nagytekintetű-e.
Ha Esirteretlennek írunk , azon legyünk, hogy a*
nem kedvező benyomásokat eloszlassuk; mentegessük Leve
lünk kezdetén bátorságunkat, hogy mint Esmeretlenek írunk:
hozzuk-elő, hogy ezen Tárgyban senkitől jobb tanátsot, sen
kitől fundamentomosabb oktatást 's utasítást nem várhattunk.
Az Olvasónak Kok ónjaival 's Barátjaival. való esmeretsé-günk, egy Haza, a* Tisztségnek, Hivatalnak 's a' t. egyenlő
sége, mind ollyan Tárgy, mellynek említését ezen esetben hasznunkra fordíthatjuk. Szóval, ne hagyjunk seinmit-el, a' mi által másnak hajlandóságát megnyerhetni reményijük.
Illetlen volna a mondottak említése azon Személynek írt Levelünkben, a' kinél valamiért esedezünk. Elég itt bá
torságunkat mentegetni, kérelmünket egyszerűen, de fun-damentomosan előterjeszteni, 's az Olvasót háládatosságunk-rói előre bizonyossá tenni.
Ha Elöljáróinknak írunk, mindenkor azon arányassá-go.t 's külömbséget kell szem előtt tartanunk, melly közöl
tök '& köztünk fenáll. A ' Főbbek Leveleiben az udvariság
jelentő kifejezéseket ne halmozzuk; hanem szerényen 's vi
lágosan adjuk-elő a' dolgot. Nagy Kegyességekben való kü
lönös bizodalmunknak 's fényes elmebeli tehetségeikről való nagy vélekedésünknek 's hasonló indítóokoknak említése nem lesz sikeretlen. Némelly Nagyoknál azon környűlállás előhozása, hogy jószágaikban volt szérentsénk születni, nagy hasznunkra szolgálhat.
Ha személyes Esmerőseinktől már,kaptunk Levelet, akkor ennek Hangjához alkalmaztassuk írásmódunkat.
A ' midőn írunk, azt képzeljük, hogy személyesen be-széllünk a' Levél Olvasójával, ha tehát annak- véralkatját, (temperamentumát) 's characterét esmérjük, ezek szabjanak rendet, a' mennyiben lehet, írásunk módjának. Az enyelgő Levél tsak vídámkedvú embernek tetszhetik ,' a' sokfogla-latosságúnak röviden , a' komolynak és korosnak méltóság' gal 's untató szószaporítás nélkül írjunk; a' szomorúnak, szenvedőnek szerentsés esetekről, vígságokról említést ne tegyünk. Nagytekintetű Esmerőseink eránt jelentsük ki tisz
teletünket, de földig le ne alázzuk magunkat, 's a' Levelet hízelkedéssel ne tetézzük. De ezeknek elhagyása a' hiú 's kevély embereknél nem volna tzélerányos; mert ezek
ked-\ ellik megalázásunkat, 's örömest olvassák önditséreteket,
inelly okból megkívántatik ,• hogy ezekből ügyesen tsepeg-t essünk valamitsepeg-t a' nekik küldendő Levelekbe.
Sokkal nagyobb figyelemmel kell azoknak írnunk, kik az illetőnél magok felől többet nem tartanak, nehogy az, a' ki hízelkezéssel kívánná kedveket 's hajlandóságokat megnyerni , tőlök mint szemtelen kinevettessék.
A ' Szépnemhez intézett Leveleinkben hízelkednünk kell a* hiúságnak. A ' Szépnem kedveili a' dit^érést és enyelgést, 's egy kellemetes tréfa - minket kegyelmébe ajánlhat, 's örökre kedvesekké tehet előtte. D e , ha talám korosabb Asz-szonyságtól kérnénk is valamelly dologban tanátsot, őrizked
jünk , több esztendei tapasztalásáfa hivatkozni; ez legérzé
kenyebb pont a* Szépnemnél , melíy mindenkor ifjabbnak kíván látszani.
A z Erdemek illendő előhozása is használhat; mert egy Erdemekkel! teljes embes legfőbb tiszteletünkre méltó.
\együk tekintetbe a' szerentse állapotját is. Igaz ugyan, hogy a'gazdagság valódi elsőséget senkinek sem ád, -de ke
vés gazdag találtatik, a' ki azt elhinné. Ezen esetben hagy
juk őket véleményeknél, 's me,g hem fogjuk őket sérteni.
Mivel tehát a' hiúság elválhatatlan társa a' gazdagságnak:
ő erántok való viseletünket inkább szere ntséjek állap óljá
hoz , mintsem társasági helyheztetésekhez alkalmaztassuk.
Atyánkfiainak 's Barátjainknak olly Kifejezésekkel, olly Hangon írjunk, a' mellyen négy szem közt szoktunk vélek beszállni. Szóllásmodunk szívünkből ömledő, tiszta, természetes legyen.
V saját dolgainkat tárgyozó Leveleket, midőn tudnil-lik , vagy áliapotfrak felől tudósítunk valakit, vagy mástól | megnyerni kívánunk: valamit, nagy figyelemmel írjuk; mert ezek halál vélekedő emberek kezeibe juthatnának, a' mi pedig írva van, írva marad; ezekben magunkról a' legsze
rényebben szállj unk, tulajdon érdemeinket, ha tsak külö
nös szükség nem kívánja, ne emeljük; gyakori önemlege-tésunk nagy önszeretet ünket árúlná-el; őrizkedjünk legin
kább másokkal egybehasonlítani magunkat. — A z efféle Le
velekben röviden fejezzük-lü gondolatjainkat, 's tsekélysé-gekkel a' Levelet ne hoszszabbítsuk. Ha valamelly szeren-tseben részesült íink: ne tulajdonítsuk azt Erdemeinknek;
mert tsak akkor tartatik az ember szerentséjére méltónak, ha szembe nem tűnteti , hogy azt megérdemelni véli.
Mennél fontosabb a' deiog, a'mellyet megnyerni
óhaj-"tftnfc, annál nagyobb udvarisággal írjunk. Ezen Levelekben a' hibátlan és folyó írásmód kiváltképen szükséges. — Mit vei pedig áz emberek nem kötelesek teljesíteni kérésünket;
• az okosság azt tanátsolja , hogy őket legalább annak meg
tételére bírni törekedjünk, a' mi nekik nagy alkalmatlan
ságot nem okoz.1 «
Ha valakinek jótéteményjeit köszönjük, azokat magasz
talni nem árt, tsak ez által az igazságot meg ne sértsük;
mert a' háládatos Jól tévőjének további Pártfogására "'s K e gyességére számot tarthat. Hogyha talám Jóltévőnjviiek már tettünk is szolgálatot, azt ne említsük, sőt Szolgálatra való készségünknek említése is felesleges.
Ha valakit megbántottunk : legjobb megbékélíésre ve
zető mód , elkövetett hibánkat őszintén megvallani, meg
bánni 's a* megsértettet arról bizonyossá tenni, hogy min
dent el fogunk ezután távoztatni, a' mi a* megbántásra szol
gáltathatna alkalmatosságot. Ha az„ igazzal nem ellenkezik, ifjúságunkul vagy hirlelenkedésünl/e'l mentegethetjük magun
kat. Ha a' kornyűlállás úgy hozza magával, a' megbántott-nak értésére adhatjuk , hogy neki sem volt egészen igaza, mindazáltal ezen pontot igen gyengén éréntsük, nehogy újó
lag adjunk okot a' megsértésre.
Ha tapasztaltuk, hogy az ilíyen eset másoknál is tudva van , igyezzünk önrészünkre hódítani azokat, mcllyhez úgy jutunk legkönnyebben, ha jobb véleményt gerjesztünk
ben-nek a' jelen esetről, 's kinyilatkoztatjuk, melíy kellemet
lenek előttünk a' történtek. Előhozhatjuk azon indítóoko
kat i s , mellyek az efféle tselekedetre mintegy kínszerítet-tek bennünket.
A ' Levélben a' gondolatoknak is helyesen 's természe
tesen kell egymás után következni; minekelőtte tehát az íráshoz fognánk,, vegyük j ó l gondolára azon Tárgyat, a' mellyről írni akarunk, hozzuk a* szükséges rendbe, hogy azt egy tekintettel általnézhessük. Legtanátsosabb: gondo
latjainkat papirosra feljegyzeni, ismételve elolvasni, ,'s a' megkívántató jobbításokat megtévén, a' Levelet tisztára leíriií.
A ' Kezdet, melly nem minden Levélben szükséges, rö
vid légyen, 's meszsze tárgyakról ne szöifjon ; a' Berekesz
tés hasonlóképen rövid legyen.
A ' Leve'í helyessége minden Szónak megkívántató Be
tűivel való írását, annak a' sor végén (ha a' szükség úgy hozza magával) helyes Megszakítását, 's a' Kűlömböztető Jelek helyes használását megkívánja. — Sokan a' Mondást tsak félig írják-ki, 's'Szűnetvonást (—) tesznek utána; de képes-e az Olvasó mindenkor kipótolni az elhagyottat? — A" helytelen írás és a' Kűlömböztető Jelek elhagyása, vagy helytelen használása a' jártas szemet megsérti, 's ezen
hi^á-48 M á s o d i k S z a k a s z .
nyokból az Olvasó az írónak ügyetlenségét 's míveletiensé-gét szokta következtetni.
Ne éljünk esnieretlen , (megavult vagy igen új) vidéki vagy idegen Szókkal , a' mennyiben Nyelvünk a' jelenvaló ideának felruházására elegendő; kerüljük az idegen Nyel
vekből kőltsönözött Mondásokat: mert nem mindenkor tud
hatjuk , hogy az Olvasó ezen idegen Nyelvben jártas.
A ' Kezdőnek azt tanátsoihatni, hogy írásbeli Foglalá
sát eltévén, azt egy kis idő múltával olvassa-el, önmaga fogja akkor a' hibákat fellelni, 's szemébe fog "tíínni, mi volt a*Levél helyességének híjtányja. Mennél, tisztább az il-lycn első Foglalás, annál jobban volt az író az íráshoz elkészülve; a' változtatások s kitör ülések az elmének nem a* megkívántató állapotban való voltát jelentik.
A' Kezdőt a' Levélírásmód kimivelésében nem kevéssé segíti:
1. A ' hibátlan Irományok olvasása.
2. Az Ongyakorlás. Készítsen p. o. a' kezdő kivona
tokat ; tegye a' kötött Beszédet folyó Beszédre által; pró
bálja az olvasottElbeszéllést emlékezetéből leírni; használja az indulatok nyugalmának 's az elme vidámságának kedvező pillantásait , 's írj a-le illy énkor támadó gondolatjait.
II. R
é S Z. ; A' Levelek belső Formaságai.A ' Levélnek vagy akármelly Írásbeli Foglalásnak tsí-nossága tiszta, fejér 's rendesen körülnyírt Papirost, *s jó fekete Tentát kíván. Ha az írást Porzóval behintettük, azon legyünk , hogy az ott ne maradjon , nehogy az Olvasó annak ledörzsölésével vesztegesse idejét. A ' Förangiíaknak külden
dő Levelekben tanátsosabb Porzóval nom élni , hanem in
kább várakozni, míg a' Tenta megszárad. A z írás tisztasága hasonlóképen ajánltatik; illetlen volna a' Tentapetsétekkel és Igazításokkal tele Levelet elküldeni.
Írjunk, a' mennyire tőlünk kitelik, olvashatóan, te
gyünk inkább nagyobb , mint igen kis betűket. A ' Levelet ligy írni, hogy az Olvasónak nagy munkájában kerül an
nak tartalmát megérteni, vagy épen minden törekedésének ellenére azt megfejteni nem képes, sokkal illetlenebb 's roszszabb, mint homályosan beszállni; mert a' jelenlévő Beszél,lőt ismételve kérdezhetjük, h a , a' mit mondott, nem értettük , nem úgy a' távollévő Levélírót. A ' szép kézírás
A ' L e v e l e k k ö z ö n s é g e s e n . 49-nem kevéssé ajánló , tsak haszontalan vonásokkal ne fátyo
lozzuk betűinket.
A ' hivatalbeli és atyafiságos's barájtságos Leveleknek [ Postapapirost szoktunk használni; de, hogy a' főrangú Sze-i mélyeknek hollandSze-iaSze-i vagy VelSze-inpapSze-iroson írjunk, az Sze- illen-I dőség hozza magával.
A ' Főrangúakat kiváltképen külömbféle szerentsekívá-I nások alkalmatosságával aranyszélű Papiroson írt Levekkel
1 megtisztelni, megavult szokás, 's már ma az efféle Papiros I többnyire tsak Szerelemleveleknek használtatik. Negyed-I vagy nyoltzadíven tsak meghitt Barátok írhatnak egymásnak.
Nagy illetlenség volna a' Papirost egészen beírni, de*
• fél Lapokat tisztán .hagyni szinte szükségtelen. A ' Czímet a*
m Papiros szélétől mintegy négy ujjnyi távolságra kezdhetjük, I '& a' Lapnak bal 's alsó részén szintannyi tisztát kell hagy
nunk. Ezen fisztát Tisztelethelyeknek (Respectplatz)
szok-• ták nevezni.
A ' Czím és st* Levél kezdete közt annyi hely maradjon
• tisztán, a' mennyit a'Papiros felszéle *s a' Czím közt
hagy-• tunk. Mennél hagyobbrangá a z , a' kinek írunk , és mennél
• több tisztelettel tartozunk n e k i , annál nagyobbak legyenek
• a* Tisztelethelyek. t
A' második 's harmadik Lapon az írást ne ott kezd
jük , a' hol az első Lapon a' Czím van írva, hanem a' L e -I vél első Rendjének erányjában.
A' Levél végén úgy intézzük dolgunkat, hogy a* Vég-I czím -és a' Névaláírása közt elegendő hely maradjon, melly
• tiszta hely annyival nagyobb legyen, mennél nagyobbrangú I az Olvasó. Ezen ürességen az Aláírásig vonást is húzhatunk, I nehogy, ha Levelünk történetből idegen kézre jutna, valaki I Nevünk Aláírásával viszszaéljen.
A' L e v é l , a' mint feljebb mondatott, olvasható kéz-H írást kíván ; úe annyival inkább megkívánja azt a' Névnek
| 's helynek Aláírása; ki nem menthető gondatlanság a'Nevet olvashatatlan vagy épen betűkhöz sem hasonló vonásokkal aláírni.
Ha Esmeretlennek írunk, Tisztségünket, Hivatalunkat 's a't. tsatoljuk Nevünk Aláírásához, ezeket valamint Veze
ték- 's Kérésztnevünket egészen írjuk-*.!, kiváltképen ha főbbrendű az Olvasó.
Sokan Leveiknek hánytvetettségét ezen Szókkal: „ra-ptim, sietve1" mentegetik; ezen mentegetés illetlen, ha a' [sietségnek valódi oka volna is.
Az Utánírás, melly rövidítve U. I. vagy P. S. (Postscri-jiluni) betűkkel jeleltet ík-meg , hasonlóképen hely tejen '\
4
7
50 M á s o d i k S z a k a s z .
vigyázatlanságunkat és gondatlanságunkat árúlja-el. Ezzel kiváltképen a'Nagyobbakhoz írt Levelekben ne éljünk; de ha feledékenységből elhagytunk is valamit; ne sajnáljuk kis fáradtságunkat', 's beiktatván az elmaradtát illő hclyjere , írjuk még egyszer le a' küldendő Levelet*
-A ' Levelet saját kezünkéi írni legillendőbb; de Nagy
jaink 's Kereskedőink és mások, kiknek Levelezése nagy ki
terjedésű ezt nem tehetik j 's azért a' Titoknokjaik és Se
gédjeik által írt Leveleknek tsak Neveiket írják saját ke
zeikkel alá; azokat pedig az e' végre készített Könyvbe lemásoltatják, hogy, ha a' szükség kívánja, tartalmaikat mindenkor megtudhassák. A ' Kereskedők és EsmerŐsök a' tévedés eltávoztatása tekintetéből a* Levél első lapjának bal részén az Olvasónak Nevét, jobb részén pedig a' Helyet, H a v a t , Napot és Esztendőt jegyzik-fel. —• A ' Kerelemleve-lekben 's más Nagyok- 's Elöljárókhoz küldendő írások
ban a* Helyet, Havat, Napot és Esztendőt a* Névaláírás eleibe kell tennünk; arra pedig főképen figyelmezzünk, hogy sem az említett T á r g y a k , sem a' Végczím vagy az első Titulusnak ismételése el ne maradjon*
Ha azon Hely, a* hová a' Levél menendő, Vagy a' hon
nan küldetik, esmeretlen, Vagy több hasonlónevű Hely ta
láltatik, akkor azt a' F o l y ó , Hegy vagy Varos nevének feltételével közelebbről meghatározni szükséges. P. o. Sajó-Keresztűr, Bodrog-Keresztúr , Kassa-Ujfaiu 's a' t.; mert az első esetben a' Levél könnyen eltévedhetne, a' másodikban pedig a' Válaszoló nem tudná hová utasítani Válaszát.
III. R é s z .
A' Levelet külső Formaságai.A ' főrendű Személyeknek írt Levelek többnyire nyoltzad-rétbe szoktak öszszehajtatni. A ' közönséges Levelek tizen
hatodrétbe való egyszerű öszszetétele legillendőbb 's legal-kalmatosabb. A ' külömbféle mesterséggel öszszehajtogatott Levelek felbontásakor a' Vevő türedelmét gyakran elveszíti, gyakran pedig az írást el is tépheti, mellyre nézve a* Le
velek mesterséges Öszszehajtogatása nem tanátsolt a tik.
Azoknak, kiknek tisztelettel tartozunk, mindenkor Borítékban küldjünk Levelet; azon Levelek is megkívánják a' Borítékot, mellycknek három. Lapja be van j'rva , mert Könnyen megeshetnék, hogy az írásnak egy része a'
petsé-A ' L e v e l e k k ö z ö n s é g e s e n . 51 teles által olvashatatlanná tétetnék, vagy a' felbontáskor megszakít atn ék.
A ' Borítékot tiszta fejér, de se véknyabb Papirosból, mint a* L e v é l , se igen durvából ne tsináljuk, az igen vékony könnyen elkopik, 's gyakranannyira általlátszó, hogy az alatta lévő írás is elolvasható. A ' Boríték tisztaságára is különös figyelemmel legyünk.'
A ' magyarul írt Levelet magyar Felülírással elküldeni legillendőbb. A' Vezeték- 's KeresztneVet 's a' Lakhelyet, a' mennyiben lehet, .írjuk nagyobbatska betűkkel, vagy, ha a' hely nem engedné, húzzunk vonást alatta, hogy szem
betűnőbb legyen. A z illyen 's hasonló Neveknél: Molnár, Kováts, Lakatos, nem tsak a' Keresztnevet, hanem a' Tiszt
séget, Hivatalt, Mesterséget 's a' t. pontosan jegyezzük-fel, külömben a' Levél eltévedésére könnyen adhatunk alkalma
tosságot. Ide tartozik az i s , a' mi a' hasonlónevű Helyek
ről az 50-dik lapon mondatott. A ' nagyobb Városokba kül
dendő Levelek Borítékjára az útszának nevét 's a' Háznak számát feltenni szükséges , kivévén a' közönségesen esmért Főrendíiek Leveleit.
Valamint a' Levél Belsőjének , úgy a' Felülírásnak is tisztának , minden vakarás és igazítás nélkül valónak kell lenni, melly könnyen lehetséges; mivel, ha talám hibát ejtenénk i s , egy líj Borítéknak készítése 's egy Felülírás nem sok időnkbe kerül.
Ezen szók: „ c i t o , citissime" bízvást elmaradhatnak;
mert ezek kedvéért a' Levél egy pertzel sem érkezik hama
rább az illető helyre.
A' Petsételésről és Postabérről ezeket kell megjegy-zenú'nk: a' Nagyokhoz, Elöljárókhoz , 's azokhoz külden
dő Leveleket, a' kiknek tisztelettel tartozunk, veres Spa-nyolviaszszal petsételjük; a' külömbféle színűvel tsak j ó Barátok petsélhetik egymásnak írt Leveleiket; fekete viasz-szal petsételt Leveleket szinte tsak Barátjainknak 's Atyánk
fiainak küldhetünk , nem pedig Idegeneknek, annyival k e - ' vésbé nagyobb Rendén lévőknek.
Ostyával tsak az úgy nevezett Biliétek petsételtethet-nek, de a' Kereskedők 's más Polgárok tiszti Leveleiket is Ostyával szokták petsételni.
A ' fontostartalinií Levelet, midőn attól félünk, nehogy valamelly titkunk kinyoniozása miatt felbontassák , elsőbb Ostyával 's ennekutánna Viaszszal petsételni nem sikeretlen, mert az Ostya a' Papirostól nem olly könnyen elválható , mint a' Viasz. A ' Petsételéskor pedig arra kell vigyáznunk, hogy a' Borítéknak négy hegyét a' Viasz jól öszszefogja,
nehogy önmagunk adjunk valaki újvágyának alkalmat a' Levél feltörésére. Hogy a' Pelsét nyomása tiszta fótatlan legyen, a' Viaszt ne kíméljük, 's j ó l dörgöljük-szét a*
Papiroson.
A ' Nemesi Rend czímeres Petsétnyoniákkal é l , a' Pol
gáriak pedig, tetszések szerint tisztjek, mívek vagy mestersé
gek jelképével metszetnek magoknak Petsétnyomókat. A ' Pe-tsétnek fonák felnyomása vigyázatlanságnak a'jele, 's illetlen.
A ' Levelek vagy Expressussal, vagy Alkalmatossággal, vagy Postán szoktak küldetni. Ha az Expressusnak a' vitel árát megfizettük, azt a' Borítékra feljegyzeni el ne mulas
suk , nehogy kétszer kívánja a' vivő fáradtságának jutalmát.
— Nagyrangú Személynek Levelet alkalmatossággal küldeni, vagy abba tovább küldés végett más Levelet zárni nem il
lik. — Ha saját dolgainkban írunk valakinek, a' Postabért meg szoktuk fizetni , meily a' Borítékon balfelől ezen olasz szóval „franco" jegyeztetik-meg.
Ha a' Levélbe Pénzt, Váltólevelet 's a' t. zárunk, vagy ahoz valamelly Tsomót (Paquetot) mellékelünk, azt a'Borí
tékra szinte balfelől feltenni szükséges. P. o. Benne 21)0 Vf(. vagy: Ide mellékelve egy Ládátska 's a' t.
IV. R é s z.
A' T i t u l u s o k .
Sokan a' Titulusokkal keveset gondolnak; de sokan an
nyit tartanak azok felől, hogy, ha nekik kisebb Titulust adnánk, nem kedvezően ajánlanák magánkat. Az illendőség azt hozza magával, hogy kinekkinek az őtet illető Czímeí adjuk meg. Azon hiú 's kevély emberekre ^pírl^-nézve pedig, kik az okét illetőknél nagyobb Titulusokra vágynak, a/, okosság azt tanátsolja, hogy e' részben indúlatjok 's hajlan
dóságaikhoz alkalmaztassuk magunkat.
Minden Titulus négy tárgyat foglal magában: a* jMeg-szóllítást, a'Levél folyamatjában való Nevezést, az Alá
írást és a' Felülírást, mellyeknek bizonyos arányosságban kell egymáshoz állani.
Ha valaki tőbb Titulust visel, akkor a'legfőbbet hasz
náljuk. P. o. Ha a' Püspök egyszersmind Belső Titkos Ta-uátsos, Czímje ez: ,,Nagy Méltóságú és Fő Tisztelendő"
mint Püspöknek, pedig: „Méltóságos és Fő Tisztelendő." Ha az Ügyész egyszersmind Táblabíró, a' „Tekintetes"
Titulus-sal szóllíttatik-mag. — A ' Megszóllításhoz többnyire Mel
léktitulus is járúl. P. o.
Tekintetes, Nemzetes és Vitézlő Fő Szolgabíró U r , ' Jóakaró Uram!
A z Aszszonyok Férjeiknek Titulüssaiban részesülnek.
Ha főbbrangú Aszszony alsóbbrendű Férjfiúnak Hitvese, születési Títulussát megtartja. P. o. A ' Grófné Grófné ma
rad , ha alrenfjű Nemeshez ment is férjhez.
A ' Levél folyamatjában való Megnevezés és a' Végczím többnyire a' Megszóllítás inássalérthetőjéből formált magá
banérthető. P. o. Méltóságos, a' Levél folyamatjában: Mél
tóságod ; Nagyságos , Nagyságod. De gyakran a' Megszóllí
tással a* Levél folyamatjában is élünk. P. o. ezekkel: T e kintetes U r , Tisztelendő U r , Nemzetes Ur 's a' t.
A ' Berekesztésnek Formái külömbfélékc Nagy Kegyel
mébe , Uri Kegyelmébe 's a' t. ajánlott, tartozó mély tiszte
lettel, tökélletes tisztelettel 's a' t. vagyok , holtig maradok, eletem fogytáig maradok, élek, halok; nagy Kegyességébe, Uri Kegyességébe, Kegyességébe ajánlott, 'a a' t. vagyok, maradok 's a' t.
Az Aláírásra való nézve polgári Helyheztetésünket leg
inkább pedig a' Levél Olvasójától való függésünket vagy függetlenségünket kell tekintetbe vennünk. P. o. egy kis-sebbrangú a' főbbrangú Személynek írt Levelet így alá nem írhatja: kész szolgája, vagy köteles szolgája; hanem ígyi alázatos szolgája.
Atyánkfiainak 's Barátjainknak írt Leveleinkben a' szívnek szelídebb érzetei szóllanak , ezeknek tehát-a* Meg-szóliitásban, Megnevezésben és Aláírásban rendet szabni nem szükséges.
A ' Levél-felűlírásokat lásd a' Toldalékban.
K ü l ö m b f é l e T i t u l u s o k a' b e t ű r e n d s z e r i n t .
A.
A c a d e m i a i O k t a t ó : Nemzetes , Tudós Oktató Ur ,
Nagy j ó Uram!
• A d ó s z e d ő , F ő : ~) A l - A d ó s z e d ő : P p A 1 - J e g y z ő : < lá
I s p á n y : \ S z o l g a b í r ó : 3 LA I
IA1
lásd Vármegyetisztek.
54 M á s o d i k S z a k a s z .