A lakóhely fogalma és jelentősége a választójogi

A Vjt. 1. §-a a következőképpen határozza meg a lakóhely fogalmát: „[a la-kóhely] a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény szerinti lakóhely, lakóhellyel nem rendelkező állampolgár esetében a tartózkodási hely.”²¹² A Vjt. tehát egy merev hivatkozással defi niálja a lakóhely fogalmát. A lakóhellyel összefüggésben azonban három fogalmi kategóriát is elkülöníthetünk: egyfelől az ún. egyszerű lakóhely fogalmát, amely alatt azt a helyet értjük, ahova az érintett személyt állandó vagy átmeneti jelleggel bizonyos fi zikai vagy pszichikai tényezők kötik. Ilyen lehet például alvásának szokásos helye, azon hely, ahol házastársa vagy családja él, illetve esetleg az a hely, ahol huzamosabb ideig (bár átmeneti jelleggel) tartózkodik. A második

211 Pl. http://index.hu/belfold/2017/08/20/a_tobbseg_nem_tamogatja_a_hataron_tuli_magya-rok_szavazati_jogat/, valamint http://index.hu/belfold/2017/10/03/dk_ne_szavazhasson_aki_

nem_elt_magyarorszagon/, továbbá: http://index.hu/belfold/2017/10/31/a_dk_megvonna_a_

hataron_tuliak_szavazati_jogat/

212 A Vjt. által hivatkozott, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 5. § (2) és (3) bek. szerint pedig: „(2) A polgár lakóhelye: annak a la-kásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lala-kásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitel-szerűen otthonául használ, továbbá – a külföldön élő magyar és nem magyar állampolgárok kivételével – az a helyiség, ahol valaki szükségből lakik, vagy – amennyiben más lakása nincs – megszáll. (3) A polgár tartózkodási helye: annak a lakásnak a címe, ahol - lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül - három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik”.

5. A lakóhely követelménye…

72

fogalmi kategória az ún. rendes (vagy szokásos) lakóhely, amely alatt azt a helyet érthetjük, ahol általában tartózkodik az adott személy, azaz ahova életvi-tele rendszerint köti. A fentiek mellett harmadrészt megkülönböztetjük az ún.

házassági lakóhelyet is, amelyet elsősorban olyan helynek tekinthetünk, ahol a házastárs jogán tartózkodhat a másik fél. Választójogi értelemben azonban ezek közül csak az egyszerű lakóhely fogalmának tulajdoníthatunk jelentőséget.²¹³ Fontos kiemelni azt is, hogy a lakóhely²¹⁴ pontos meghatározása²¹⁵ és annak az egyes személyekhez kapcsolása, valamint ennek egy nyilvántartásban (jelen esetben a lakcímnyilvántartásban) való rögzítése elengedhetetlen az állam megfelelő működése érdekében.²¹⁶ Ennek pedig immanens eleme a lakcímnyil-vántartás és választói névjegyzék kapcsolata is (hiszen a Nemzeti Választási Iroda – a továbbiakban: NVI – a lakcímnyilvántartásból nyeri ki az adatokat, amely alapján a választói névjegyzéket összeállítja).²¹⁷ Fontos kiemelni azt is, hogy az állandó belföldi lakóhely meghatározása nem tekinthető egyszerű vál-lalkozásnak. Kérdés ugyanis, hogy például egy olyan személynek, aki tartósan egy külföldi államban él, de nem jelentkezik ki előző állandó lakóhelyéről, és erre az államok sem kényszeríthetik, továbbra is fennáll-e a szoros kapcsolata az állampolgársága szerinti államával (feltéve, hogy nem kettős vagy többes állampolgár), amely a választójogosultsághoz megköveteli a belföldi lakóhely meglétét. A Velencei Bizottság az 580/2010. számú jelentésében²¹⁸ e vonatko-zásban három kategóriát különböztet meg. Az elsőbe azon belföldi szavazók tartoznak, akik a választás napján valamilyen rövid ideig tartó okból (pl.

tanulmányok folytatása, üzleti út stb.) külföldön tartózkodnak, így ők nem is tekinthetőek igazi külhoni szavazónak. A második kategóriába sorolhatóak

213 Az egyes kategóriák kapcsán részletesebben ld. M C i. m. 1153–1168.

214 A lakóhely értelmezése és fogalmi meghatározása régre visszanyúló vita tárgyát képezi. Egy 1905-ben, a Michigan Law Review folyóiratban megjelent rövid értekezés pl. a residence és a domicile fogalmak közötti különbséget elemezte, kiemelve, hogy a residence jelentésében egy sokkal korlátozottabb, helyiségileg pontosabb meghatározást takar, mint a domicile kifejezés. Ld. S (1905) i. m. 483–484.

215 William Fenton Myers többféle módon is lehetségesnek tartja a lakóhely meglétét. Így pl.

álláspontja szerint egy nő a házasságkötéssel jogosulttá válik férje lakóhelyét sajátjának tekinteni. M i. m. 516.

216 Ld. bővebben: B i. m. 15–37.

217 Többek között emiatt találta az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek az előzetes regisztráció kötelezettségét az 1/2013. (I. 7). AB határozatában a magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgárok esetében, és emiatt tartotta azt elengedhetetlennek a magyaror-szági lakóhellyel nem rendelkező választópolgárok viszonylatában (hiszen az ő esetükben az állam nem vezet nyilvántartást a lakóhelyükről).

218 Report on out-of-country voting, Study No. 580/2010, CDL_AD(2011)022.

5. A lakóhely követelménye… 73

azon személyek, akik huzamosabb ideig (több hónapot vagy évet) tartózkodnak külföldön, de kinti életük ideiglenes. A harmadik csoportba azon állampolgá-rok sorolhatóak, akik tartós, akár letelepedési céllal hagyták el az országot, így hazatérésük erősen kérdéses. Erre való tekintettel Halász Iván úgy véli, hogy a belföldi lakóhely meghatározása során több tényezőt is fi gyelembe kell venni (ld. később részletesen).²¹⁹ Jelen esetben az egyik megválaszolandó kérdés tehát, hogy a belföldi lakóhely megléte lehet-e (elsősorban) az aktív választói jogosultság feltétele.

A belföldi lakóhely követelménye mind a nemzetközi,²²⁰ mind pedig a magyar választójogi szabályozásban gyakran jelent meg az aktív választói jogosultság egyik feltételeként, és kezdetben összekapcsolódott a vagyoni cenzussal, hi-szen a vagyontárgyak határozták meg az illetőséget is (ld. pl. az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról szóló 1848. évi V. törvénycikk 2. §,²²¹ valamint a legközelebbi közös hongyűlésre küldendő követek népképvi-selet alapján való választásáról szóló 1848. évi II. erdélyi törvénycikk 3. §). Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. törvénycikk már az állandó lakóhely fogalmát használta, aminek akkor felelt meg a választójogo-sult, ha legalább egy éve ugyanazon községben lakott vagy ott lakással bírt.²²²

219 Ld. a kérdés tekintetében: H (2018b) i. m. 13.

220 Ld. többek között: N i. m. 75-122. Naar 1880-ban megjelent írásában pl. úgy fogalmaz, hogy a belföldi lakóhely követelménye minden államban magától értetődő módon a választó-jogosultság feltétele. A kérdés pusztán az, hogy mi alapján teszünk különbséget a lakóhely és a tartózkodási hely kötött. A témában ld. továbbá: S i. m. 14–20.

221 1848. évi V. törvénycikk 2. §: „[…] választók:

a) Kik szabad királyi városokban, vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben 300e. ft.

értékű házat vagy földet, egyéb községekben pedig eddigi urbéri értelemben vett 1/4 telket, vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot, kizáró tulajdonul, vagy hitveseikkel, s illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen bírnak.

b) Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhellyel vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak.

c) Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek.

d) Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, academiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segéd-lelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választó kerületben, mellyben állandó lakásuk van.

e) Kik eddig városi polgárok voltak, ha a fentebbi pontokban leirt képességgel nem bírnak is”.

222 Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1913. évi XIV. törvénycikk 1. §-a szerint „az országgyűlési képviselőválasztói joga van a férfi nemhez tartozó minden magyar állampol-gárnak, ha a választói életkort elérte, állandó lakóhelye van és a választói joghoz megkívánt különös kellékek valamelyikének megfelel. A 3. § pedig úgy fogalmaz, hogy a választói

jogo-5. A lakóhely követelménye…

74

Az 1919-es választási szabályozás (5.985/1919. ME. rendelet) szerint pedig a választásra jogosultnak legalább fél év óta ugyanabban a községben kellett laknia.²²³ A helybenlakás időtartamát az 1922-es ME. rendelet (2.200/1922.

ME. rendelet) két évre,²²⁴ az 1925-ös törvény²²⁵ és az 1938-as törvény pedig hat évre szigorította.²²⁶ Hollósi Gábor tanulmányában azonban kiemeli, hogy a helyben lakás megkövetelt időtartama alól számos és egybehangzó kivételt találunk a fenti jogszabályokban. Az 1919. évi ME. rendelet az helybenlakás alól egyrészt azokat mentesítette, akik a rendkívüli viszonyok miatt kény-szerültek lakóhelyüknek az elhagyására, másrészt a közalkalmazottakat „ál-talában” véve. Az 1922-es ME. rendelet az első kivételt törölte és azt egy új rendelkezéssel helyettesítette, amely az egyhelybenlakás megkövetelt ideje alatt a lakóhely egyszeri megváltoztatását bárkinek lehetővé tette. Másrészt az 1922-es ME. rendelet a második kivétel alá 1922-esők körét jelentősen kibővítette: bármily rövid ideig tartó helybenlakás is elegendő volt tisztviselőknek, tanároknak és lelkészeknek, továbbá mindazoknak, akik középiskolát végeztek és állandó állással rendelkeztek.²²⁷ A változást az 1945. évi VIII. törvény²²⁸ hozta meg, ez ugyanis feltételként már csak azt határozta meg, hogy az állampolgár 1945.

szeptember 1-jén rendelkezzen lakhellyel.²²⁹ Az 1947-es választójogi törvény (1947. évi XXII. törvénycikk) pedig a választói névjegyzék összeállítása vagy helyesbítése évének május 1-jén való Magyarországon lakást követelt meg.²³⁰ Az Alkotmány átfogó módosítását végrehajtó 1989. évi XXXI. törvényig a

sultsághoz megkívánt állandó lakóhelye annak van, aki e törvény hatályosságának területén legalább egy év óta ugyanegy községben lakik, vagy lakással bír”.

223 5.985/1919. ME. számú rendelet, 1. §

224 2.200/1922. ME. számú rendelet, 1. §–3. §

225 1925. évi XXVI. törvény, 1. § (1) bek., 2. § (1) bek. és 4. § (1)–(4) bek.

226 1938. évi XIX. törvény, 19. § (1) bek., 20. § (1) bek., 21. § (1) bek., 22. § (1) bek., 24. § (1)–(4) bek.

227 H i. m. 123–124.

228 A választójognak a szocializmus időszakában való fejlődéstörténetét ld. részletesebben:

H (2017) i. m. 170–194.

229 A nemzetgyűlési választásokról szóló 1945. évi VIII. törvénycikk 4. § (1) bek. szerint:

„Nemzetgyűlési választójoga van minden magyar állampolgárnak, aki huszadik életévét be-töltötte vagy a választói névjegyzék összeállításának évében betölti és 1945. évi szeptember hó 1-én Magyarország 1937. évi december hó 31-i határain belül lakott [...]”.

230 Az országgyűlési választásokról szóló 1947. évi XXII. törvénycikk 5. §-a szerint „az 1945:VIII. tc. 4. §-a (1) bek. első mondata akként módosul, hogy országgyűlési választójoga van minden magyar állampolgárnak, aki húszadik életévét betöltötte vagy a választói név-jegyzék összeállításának, illetőleg helyesbítésének évében betölti, feltéve, hogy a választói névjegyzék összeállítása, illetőleg helyesbítésre évének május hó 1. napján Magyarországnak a békeszerződésben megállapított határain belül állandó lakóhelye van [...]”.

5. A lakóhely követelménye… 75

választójogi szabályozás nem tartalmazott lakóhelyre vonatkozó előírást. Az Alkotmány módosítása azonban ismételten előírta az állandó lakóhely követel-ményét a választójoghoz. Az 1989. évi XXXIV. törvény pedig a szavazásban akadályozottként jelölte meg azt, ha valakinek nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelye.²³¹ Az 1994-es Alkotmánymódosításban az állandó lakóhely fogalmát a „Magyar Köztársaság területén élő” kifejezés váltotta fel, 2002-ben pedig ismét a „lakóhely” fogalma került az Alkotmányba.²³²

A választójognak a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező állampolgá-rokra való kiterjesztésére a hatályos szabályozás bevezetését megelőzően (de a rendszerváltást követően) is több kísérlet volt. Az első alkalomra 1993 őszén került sor, amikor is az Antall-kormány idején egy alkotmánymódosító javas-latban törölték volna el a választójognak a magyarországi lakóhelyhez kötöttsé-gét. Ezzel kapcsolatban Boross Péter úgy fogalmazott, hogy „[a]z alkotmányos jogegyenlőség megköveteli, hogy külföldön élő honfi társaink ugyanúgy részt vehessenek a választásokon, mint az itthon élő állampolgárok”. Salamon László pedig kifejtette, hogy „[…] a választójog állampolgári jog, és minden magyar állampolgár joggal tart igényt gyakorlására”. Ellenzői oldalról Tölgyessy Péter azt emelte ki, hogy vérségi leszármazás elve miatt azt sem tudhatjuk pontosan, hogy mennyi magyar él külföldön. A vita ellenére azonban a választójog kiter-jesztése nem történt meg.²³³ A második kísérletre 2002–2003-ban került sor, amikor is hazánk EU-s csatlakozására tekintettel módosították a választójogi szabályozást, azonban a tényleges változtatásra ekkor sem került sor.²³⁴

231 Az 1989. évi XXXIV. törvény ezen szabályozása az Alkotmánybíróság 3/1990. (III. 4.) AB határozata nyomán került meghatározásra, amely döntésében az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a törvény azon részét, amely szavazásban akadályozottként jelölte meg azt, aki a szavazás napján külföldön tartózkodik. Ld. erről továbbá: T K.

(2017) i. m. 821–835., továbbá: T K. (2018) i. m. 937–943.

232 B (2014a) i. m. 183.

233 Ld. bővebben: K L. (2014) i. m. 95–103.

234 Uo. 103–113.

5. A lakóhely követelménye…

76

5.2. A választójog és a belföldi lakóhely kapcsolatával