A kulcsfogalmak operacionalizálása

A kutatásom kiindulópontja tehát az, hogy az ifjúság, a nemzeti kisebbség és az erdélyi civil szervezetek meghatározását – vagyis mind a csoport azonosítását, mind az alanyok affiliációjának kérdését – elméleti, és gyakorlati, tehát politikai és a nemzeti kisebbség tekintetében jogi szempontból is jelentős mértékű bizonytalanság veszi körül. A fogalmak – ifjúság, nemzeti kisebbség, erdélyi civil szféra – operacionalizálása is összetett és nehéz kérdés.

Amennyiben a kulcsfogalmakat túlságosan szűken értelmezzük, akkor szinte mindent az adott fogalmi kategóriába sorolhatunk, ha viszont tág értelemben határozzuk meg, akkor pedig túlságosan heterogén kategóriákat kapunk ahhoz, hogy segítségével értelmezhessük a folyamatokat. Habár sem az ifjúság, sem pedig a nemzeti kisebbség sem homogén, egységes csoport, mégis ezen társadalmi kategóriák empirikus megragadása gyakran valamilyen csoportos elemzői keretbe szorít.

Miután áttekintettem a kulcsfogalmak – ifjúság, nemzeti kisebbség, erdélyi civil szféra – vonatkozó elméleti megközelítéseit, azt a metodológiai döntést hoztam, hogy a fő elemzési egységnek az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek intézményesülését tekintem, amely a rendszerváltoztatás után nemzeti alapon indult meg. A szakirodalom áttekintését követően arra a megállapításra jutottam, hogy nincs olyan integratív elméleti megközelítés, amely egyenlő súllyal vizsgálná az ifjúsági és a nemzeti tényezőt, ezért a nacionalizmus tudományterületéről választott sajátos perspektíva, a kisebbségi nemzetépítés az a módszertani alapállás, a kutatásom kiindulópontja, amely meghatározza a kutatás menetét.

232 Brubaker, 2006. Nemzeti kisebbségek, nemzetiesítő államok, i.m. 19.

DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2021.010

80 Az általam javasolt perspektíva, s a kulcsfogalmak operacionalizálása a következő elméleti, fogalmi keretekből vezethető le:

1. Az ifjúság nem pusztán biológiai meghatározottság, s meghaladott az az elméleti irányzat, amely az ifjúságot csupán csak a felnőttkorba való átmenetként értelmezi (Mannheim Károly);

2. A nemzeti kisebbség – s ennek integráns részét képező fiatalok csoportja – nem statikus és

„nem eleve adott” szubsztancia. (Rogers Brubaker, Kántor Zoltán, Fredrik Barth, Richard Jenkins, Losoncz Alpár);

3. A nemzeti kisebbség radikális módon szituációfüggő, nem eleve adott, ezért nem is létezik egy egyetemes teoretikus megközelítés (grand theory), amely minden nemzeti kisebbség elemzésére alkalmazható lenne, de a cél nem is ennek létrehozása, hanem a kérdéskör elméleti megalapozása;

4. Az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek intézményesülését nem lehet csupán az ifjúságra fókuszálva értelmezni, hanem a relacionális megközelítést alkalmazva, az intézményesülés, mint folyamat dinamikáját középpontba helyezve azt a társadalmi környezetet is bevonjuk az elemzésbe, amely az intézményesülést befolyásolja. (Rogers Brubaker);

5. Az erdélyi magyar fiatalok az 1989-es román forradalmat követően nemzeti alapon kezdték meg önmaguk megszervezését, s ez a folyamat a kisebbségi nemzetépítés elméleti keretén belül értelmezhető. (Kántor Zoltán)

6. Mindezt arra alapozom, hogy az erdélyi magyarság nemzetépítő kisebbség (Miroslav Hroch, Kántor Zoltán);

7. A fő elemzési egység az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek intézményesülése; s habár az erdélyi magyar ifjúság az erdélyi magyar táradalom integráns részét képezi, mégis különálló intézményrendszer létrehozására törekszik. A rendszerváltozás után új intézmények alakultak ki, s azt a folyamatot tekinthetjük intézményesülési folyamatnak, amelyet a vezető pozíciókért vívott konstans politikai harcok, valamint az intézményi struktúra átalakulásai öveznek. (Kántor Zoltán)

81 1. ábra: A nemzeti kisebbség, az anyaország és a nemzetállam triádikus relációinak mező-modellje, kiegészítve a nemzeti kisebbség szerves részét képező, attól mégis függetlenedni törekvő ifjúsági „kvázi” mezővel

Nemzetközi szervezetek, globalizáció

Anya

5. táblázat: A nemzeti kisebbség, az anyaország és a nemzetállam triádikus relációinak mező-modellje és annak elemei

A modell elemei

Identitásmezők Nemzetépítő közegek

Anyaországi nacionalizmus (magyarországi magyarok)

Magyar állam és a magyar politikai és értelmiségi elit

Nemzetállami nacionalizmus (románok) Román állam és a román politikai és értelmiségi elit

Anyaországi nacionalizmus

Nemzetállami nacionalizmus

Nemzeti kisebbség nacionalizmusa

Nemzeti kisebbség ifjúsága

DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2021.010

82 Nemzeti kisebbség nacionalizmusa (erdélyi

magyarság; erdélyi magyar ifjúság)

RMDSZ és az erdélyi magyar politikai és értelmiségi elit; az erdélyi magyar ifjúsági elit

Viszonyok, hatások A közegek közötti kölcsönhatások,

reprezentációs konfrontációk; államközi viszonyok, az RMDSZ és államközi viszonyok, nemzeti ideológiák, mezőn belüli törésvonalak stb.

Forrás: Rogers Brubaker: Nemzeti kisebbségek, nemzetiesítő államok és anyaországok az új Európában. Regio, 2006. 17 (3). 3–30.

A különböző mezők közötti viszonyok, kölcsönhatások, valamint a referenciális csoportok és a nemzetépítő közegek által meghatározott relacionális mező elemei közötti dinamizmus értelmezése, s mindezen folyamatok korszakonkénti elemzése és értelmezése átfogó képet adhat a nemzeti kisebbségi ifjúságot, mint a függetlenségre törekvő ’kvázi’ mezőt érintő legfontosabb változásokról.

Összefoglalóan az elméleti alapvetésem a következő fő pillérekre épül: a nemzeti kisebbséget nem lehet belsőleg homogén, külsőleg körülhatárolt statikus csoportként értelmezni; az erdélyi magyar ifjúság 1989 után nemzeti elven indult el az önszerveződés útján, s ez a folyamat a kisebbségi nemzetépítés elméleti keretén belül vizsgálható; a nemzeti alapon szerveződő ifjúsági szervezetek intézményesülésére konstans változó, történelmi kontextustól függő, dinamikus folyamatként tekinthetünk; amely korszakokra bontható.

Úgy gondolom, hogy az erdélyi magyar ifjúsági szervezetek intézményesülése a kisebbségi nemzetépítés keretében írható le és értelmezhető leginkább, amely azt is magával vonja, hogy a szervezetszociológiai megközelítéssel ellentétben a fókusz nem a szervezeti szféra szociodemográfiai jellemzőire, a szervezett ifjúság alapvető dimenzióinak karakterizálására helyeződik. Az általam felvázolt kutatási paradigma makroszintű, ami azt is jelenti egyúttal, hogy nem tud kitérni a magyar ifjúsági életvilág minden vetületére, így számos releváns kérdés megválaszolására sem, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy olyan alapfolyamat leírását teszi lehetővé, amely támpontul szolgálhat a további kutatásokhoz. A középpontban az ifjúsági szervezeti szféra számbeli alakulása és szociodemográfiai jellemzői helyett a törésvonalak, s azon belül a politikai cselekvések, különböző versengő álláspontok kerülnek. Vagyis egy olyan narratíva leírására és értelmezésére törekszem, amely – figyelembe

83 véve, hogy egy nagyobb egységben zajlik, – illeszkedik az erdélyi magyarság rendszerváltozás utáni politikatörténeti és társadalomtörténeti perspektívájához.

Ugyanakkor az ifjúsági szervezetekről való gondolkodást segíti Barna Gergely definíciója, amely az ifjúsági szervezetek közös szervezeti kritériumait az alábbi módon határozta meg: „Olyan többségében fiatalokból álló csoport, amely valamely (vélt vagy valós) közösségi érdek, vagy tagjait érintő célok megvalósításáért jön létre és tevékenykedik. Ezek minimális mértékben formalizáltak (megkülönböztethetők az informális vagy ad hoc módon létrejött társasági, családi társulásoktól), tevékenységük minimális szinten megtervezett, önkéntes alapon, önszerveződésként, általában a társadalomban alulról szerveződve jönnek létre, az esetek többségében önkéntesek dolgoznak a szervezetben. Az ifjúsági szervezetek rendszerint tevékenységeikben függetlenek a kormányzattól és más állami intézményektől, de a politikai pártoktól vagy gazdálkodó szervezetektől is. Ugyanakkor a szervezetnek joga és lehetősége is van önigazgató módon, befolyásmentesen működni, tehát nem profitorientáltak, a tevékenységek alapvető célja nem a tagok vagy a vezetők jövedelmének gyarapítása.”²³³

Az „ifjúsági” ismérvvel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy ifjúsági szervezetnek tekinthető minden olyan szabad társulás, amely az alábbi három kritériumnak megfelel: a formális vezető a szervezetet ifjúságiként határozza meg, vagyis az ifjúsági ismérv megjelenik a célok megfogalmazása során; a vezető, a vezetőség aktív tagjainak és tagságának a többsége fiatal; valamint a célcsoport többsége is fiatalokból áll.²³⁴

Végül magyar ifjúsági szervezetnek tekinti azokat a szervezeteket, amelyek vezetői és tagjai is magyar nemzetiségűek.²³⁵

A disszertáció nagyrészt leíró módszerre építő nacionalizmuskutatás, amelyet az erdélyi tanulmányútjaim során megismert, fiatalok által elindított civil kezdeményezések bemutatásával egészítek ki. Az erdélyi civil szféra sajátosságaiból fakadó dilemmákra reflektálva úgy gondolom, hogy az esettanulmányként bemutatásra kerülő civil kezdeményezések esetében valóban civil jellegről beszélhetünk.

Végül fontos megjegyezni, hogy az erdélyi magyar ifjúsági szervezeteket más megközelítéssel is lehet – sőt, meggyőződésem, hogy érdemes is lenne – vizsgálni. Például az elitelméleti megközelítés módszerével az erdélyi ifjúsági mezőt az ifjúsági elit karrierútjának

233 Barna, 2004. Erdélyi magyar ifjúsági szervezetek, i.m. 85–112, itt. 89.

234 Vagyis az ifjúsági szervezetek körén kívül helyeződnek azok a szervezetek, amelyek fiatalokról/fiataloknak szól, de nem fiatalok működtetik, illetve azon önszerveződések és mozgalmak is, amelyeket fiatalok kezdeményeztek és működtetnek, de a célcsoportjuk nem pusztán az ifjúság. Amennyiben elfogadjuk az ifjúsági szervezetek ezen meghatározását, az esettanulmányokban ismertetett civil kezdeményezések nem tekinthetők ifjúsági szerveződéseknek.

235 Barna, 2004. Erdélyi magyar ifjúsági szervezetek, i.m. 85–112, itt. 89.

DOI: 10.15774/PPKE.BTK.2021.010

84 elemzése szempontjából lehetne vizsgálni, s olyan kérdésekre lehetne választ adni, mint például, hogy az ifjúsági elit miképpen tudta kamatoztatni az ifjúsági szervezetekben szerzett tapasztalatait a későbbiek során, illetve hogy ifjúsági szervezeti tevékenységét politikai ambíciói determinálták-e? A diszkurzív politikatudományos elemzés az erdélyi magyar nyilvánosság ifjúsági aspektusának értelmezéséhez vezethetne közelebb, s ezzel a módszerrel a nyilvános terek alakulása is értelmezhetővé válna. Az erdélyi magyar ifjúsági szervezetekkel kapcsolatos szakirodalom, sajtóanyagok, interjúk feldolgozása során kirajzolódott az erdélyi ifjúsági szféra azon sajátossága, amely szerint a helyi szervezetek és az országos ernyőszervezetek (MISZSZ, MIT, MIÉRT) közötti olló kinyílt. A köztük lévő szakadék mértékét ifjúságszociológiai megközelítéssel érdemes lehet feltárni, amely magába foglalja a helyi ifjúsági szervezetek és a MIT/MIÉRT stb. közötti viszonyrendszer vizsgálatát is.²³⁶ Az erdélyi magyar ifjúsági szféra szervezetszociológiai elemzésével pedig a szervezetek, csoportok funkcióinak, szervezetszociológiai jellemzőinek meghatározásához, a szervezett ifjúság alapvető dimenzióinak karakterizálásához juthatnánk közelebb. Továbbá fontos lenne külön kitérni az erdélyi magyar ifjúsági szervezeti mező egyéb sajátosságaira is, mint például hogy mennyire beszélhetünk „független” szféráról, a nagy ernyőszervezetek (MISZSZ/MIT/MIÉRT) mennyiben tekinthetők „ifjúsági” szervezeteknek, valamint hogy mit is értünk pontosan erdélyi ifjúsági civil szféra alatt?

236 Az általam alkalmazott kutatási perspektíva a helyi és országos szervezetek „utóéletére” sem tud kitérni, mint például, hogy mi történt az Alakulási korszak (1989-1990) legfontosabb ifjúsági szervezeteivel, a MADISZ-okkal:

hol és miért szűntek meg, valamint programjaik miképp váltak például Kolozsváron a jelentős civil szervezetek alapjaivá.

85

II. RÉSZ

2. AZ ERDÉLYI MAGYAR IFJÚSÁGI SZERVEZETEK INTÉZMÉNYESÜLÉSE