A konnektivizmus kritikája

A konnektivizmust születését követően nem sokkal érték kritikák. Ezek egy része azt a kérdést veti fel, hogy a konnektivizmus valójában tanuláselmélet-e?

Davis, Edmunds és Kelly-Bateman (2008) rámutatnak arra, hogy a konnek-tivizmus alapvető kritikájaként néhányan amellett érvelnek, hogy ez egy peda-gógiai szemlélet, felfogás, nem pedig tanuláselmélet.

A szerzők két tudós véleményét ismertetik röviden. Az egyik szókimondó kritikusa az elméletnek, Verhagen professzor, aki azt hiszi, hogy a konnek-tivizmus tantervi szinten lehet jelentős, abban az értelemben, ahogyan megha-tározza, mit kellene tanulnia az embereknek és milyen készségeket kellene fej-leszteniük. Azonban ahhoz, hogy a konnektivizmus elméleti szinten releváns legyen, fel kellene tárnia azt a folyamatot, ahogyan az emberek tanulnak. Ez szerinte nem történt meg.

Bill Kerr, a konnektivizmus másik ismert kritikusa arra hívja fel a figyelmet, hogy a konnektivizmus nem járul hozzá egy elmélethez vagy tanulási reform-hoz, a nyelvhasználata, szlogenjei néha korrektek, de túl általánosak új gyakor-lat bevezetéséhez azon a szinten, ahol, és ahogyan a tanulás valójában történik.

Továbbá, a konnektivizmus helytelenül mutatja be az olyan alternatív tanulás-elméletek jelenlegi, aktuális állapotát, mint a konstruktivizmus, behaviorizmus, kognitivizmus.

Ollé János (2011) éppen az egyébként sikeres konnektivista szemléletű kurzusok gyakorlati tapasztalatai alapján jegyzi meg, hogy a hálózati tanulás hatékony formája nem általánosítható, és ez az új tanuláselméletként való ér-telmezést elbizonytalanítja. A konnektivista oktatásmódszertani gyakorlati ta-pasztalatok alapján kiemel néhány pozitív, illetve problematikusnak tekinthető sajátosságot az alábbi pontokba szedhetően (Ollé 2011):

 „Az egyéni és csoportos aktivitás egyensúlyára építő oktatási folyamat motivációs rendszere nagy hangsúlyt helyez az önszabályozásra, ki-emelt szerepet szán a facilitátor és a közösség motivációs hatásainak, de a motiváció kialakítására már nincsenek hatékony eszközei.”

 „Kreatívan értelmezi az oktatási tartalom fogalmát, de az oktatási fo-lyamata nem modellezhető tartalomfüggetlen módon, hiszen feltételezi a témakörben rendelkezésre álló és hozzáférhető forrásokat.”

 „A folyamatban nehezen érhető tetten a differenciálás szemléletmódja, ami különösen hiányzó tényező az egyébként alapértelmezett magas szintű kommunikációnál és eszközhasználatban megjelenő különbsé-geknél. Nem ad releváns választ a közepesen vagy gyengén motiváltak

A konstruktivizmus tanuláselmélete 65

értékeléshez és nem a tanulásszervezéshez igazodó tanulási sajátossá-gaira.”

 „Lényeges mozzanatánál, a formatív értékelésnél domináns a visszacsa-tolás funkciója, de az oktatásszervezésben a folyamat személyre szabott korrekciójának a hiánya nem számol például a leszakadókkal.”

5.3 Ö SSZEFOGLALÁS , KÉRDÉSEK

5.3.1 Összefoglalás

A leckében a konnektivizmussal ismerkedtünk meg, amit legtömörebben megfogalmazva a hálózatelméletek pedagógiai alkalmazásának tekinthetünk.

Az elméletről rövid összegzésben, három metszetből érdemes a legfontosabba-kat újra kiemelni. Ezek a metszetek az elméletekről, a tudásról, valamint a tanu-lásról elmondottak.

A konnektivizmus tanuláselméletekkel kapcsolatos elvárása lehet, hogy a tanulási alapelveket és folyamatokat leíró elméleteknek reflektíveknek kell len-niük a tanulás alapjait alkotó társadalmi környezetekre. Szükséges megmagya-rázni a kapcsolatot az egyéni és a szervezeti tanulás között, továbbá le kell tudni írni azt a tanulást, ami az emberen kívüli, technológiailag tárolt és irányított, valamint azt is, hogy a tanulás hogyan történik a szervezetben.

A tudás konnektivista megközelítésben is lehet deklaratív és procedurális, de kiemelten szükséges a tudás keresésének tudása is. A hálózatban meglévő tudás nem feltétlenül elsajátított a tanuló által, de a kapcsolat révén bármikor hozzáférhető.

A konnektivizmus tanulásszemlélete a tanulást informálisnak, hálózatba szervezettnek, technológiailag támogatottnak, folyamatosnak, élethosszig tar-tónak, önszerveződőnek, más (nem tanulásinak tartott) tevékenységekbe be-ágyazottnak mutatja. Az alapvető tanulási tevékenység a technológia felhaszná-lásával és a kapcsolatok létrehozásával valósul meg, s a tanuló feladata a mintázatok felismerése. A tanulás hálózatszervező tevékenység, s alapkészség a különböző területek közötti kapcsolatok feltárása.

„Az informatizálódás elterjedésével a hálózatba szervezett tanulás – lega-lább is technikailag – utópiából valósággá válhat. Az interaktívvá vált világhálón nagymértékű spontán tudáscsere zajlik. Erre alapozva mondja ki az e-learning 2.0 és a konnektivizmus elmélete, hogy a hálózati részvétel, az információkhoz és az információk értelmezését, kontextusba helyezését szolgáló szoftverekhez való hozzáférés teljesen új, együttműködő, önszervező tanulásra ad lehetősé-get.” (Bessenyei, 2007:13)

66 A konstruktivizmus tanuláselmélete

A fenti idézet lényegében leírja, hogy a tanulás új formája és új elmélete az oktatás gyakorlatában egy új minőséget képviselhet. A pár éve szaporodó gya-korlati tapasztalatok azt erősítik, hogy van hálózatalapú, együttműködő és ön-szervező tanulás, azaz már létező oktatási gyakorlatról beszélhetünk. Az is lát-ható volt, hogy kialakultak az általánosabb érvényű konnektivista módszerek, továbbá a specializáltabb tanulásszervezési és tudásmenedzsment-eljárások.

Vagyis összességében erősnek tekinthető a konnektivizmus oktatásmódszertani beágyazottsága.

Ollé János (2011) véleménye szerint egyre többen vannak azok, akik a je-lenség újszerűségét nem vitatják, és inkább elhelyezni igyekeznek a tanulással, oktatással foglalkozó elméletek között, például oktatásmódszertanként értel-mezve. Mivel az újszerűség élménye már múlóban van, a lehetőség adott lehet mind az oktatáselméletek rendszerében való elhelyezésre, mind a gyakorlati megoldások hatékony fejlesztésére. A konnektivizmus jövőjével kapcsolatban szerinte nem számolhatunk azzal, hogy jelentéktelenné válna. Inkább az lehet a kérdés, hogy nagyobb teret nyer-e, vagy megvárja a „valódi digitális nemzedé-kek valódi digitális korszakát”?

5.3.2 Önellenőrző kérdések

1. Milyen technológiai-társadalmi változások állnak a konnektivizmus (há-lózatalapú tanulás) elméletének kialakulása mögött?

2. Milyen érvekkel lehet alátámasztani konnektivizmus tanuláselméleté-nek szükségességét?

3. Hogyan jellemezhető a konnektivizmus tanulásszemlélete?

4. Milyen különbségeket lát a leckében tárgyalt tanuláselméletek között a tanulás módját és a tipikus tanulási helyzeteket tekintve?

5. Hogyan definiálná a konnektivizmust, és hová sorolná be elméleti és diszciplináris síkon?

6. Állítson össze saját érdeklődése alapján egy olyan oktatási modult, ami konnektivista oktatásmódszertani elemeket használ fel! Érveljen az elemek felhasználása mellett! Tegye fel az elkészített modult a Moodle felület fórumára!