G. L. Solano véleménye szerint85 nincsenek olyan szentírási helyek, amelyek kifejezetten tanúskodnának a halál utáni tisztulásról, csupán olyanok, amelyek nyitottak egy halál utáni tisztulás gondolatára, és amelyek indirekte biblikus alapot adnak ehhez. A két szélsőség közül az egyik az, amelyik tagadja a halál után tisztulásra való utalásokat, mivel nem találja a halál utáni tisztulás mára kifejlődött elemeit. A másik pedig mindenáron
81 Pl.: Káin = birtoklás (etimológiailag lehetséges); Enós = ember (lehetséges); Szet = feltámadás (nem lehetséges); így Enós, Szet fia a feltámadás fia volna; Babilon = zűrzavar stb. (LIENHARD 17-18.)
82 LIENHARD 18-21.
83 Azt, hogy Szent Ágoston konkrétan milyen módon használja a Szentírást a De civitate Dei 21. könyvében a halál utáni tisztulás témájához köthető szakaszok kapcsán, majd az adott részben fogjuk látni.
84 LIENHARD 18; 22. A szerző hivatkozik Órigenész 1. Zsoltárkommentárjára, melyben szerepel ez a hasonlat, amelyet az alexandriai teológus attól a rabbitól hallott, aki őt héberre tanította.
85 SOLANO, Giovanni Ludovico, Una rilettura della dottrina sul purgatorio in: Sacra Doctrina 50 (2005/6), 7-29; 8-9.
24
szentírási „bizonyítékot” keres és használ fel, mint pl. a Mt 12,32-t.86 Amikor ezt a szakaszt érvként hozzák a tisztítótűz mellett, mivel úgy értelmezik, hogy a Szentlélek elleni vétken kívül minden bűn megbocsátást nyerhet az eljövendő világban, Solano azt válaszolja, hogy a következő világra való utalást nem lehet a tisztulásra alkalmas köztes időre vonatkoztatni, ez inkább a Szentlélek megtagadásáról, azaz az istenkáromlásról szól. A „sem ebben, sem az eljövendő világban” formulával pedig csupán azt fejezi ki, hogy ezt a bűnt soha nem lehet megbocsátani, amelyet alátámaszt az is, hogy a szinoptikusok párhuzamos helyein (Mk 3,29;
Lk 12,10) nem található meg ez a kifejezés. Más szentírási szakaszokban azonban felismerhetőek a halál utáni tisztulás alapvonásai, melyek közül mai szemmel a legjelentősebb tanú a 2Mak 12,40-46.
2.2.4. 2Mak 12,40-46
„(39A rákövetkező napon azután elment Júdás az embereivel, hogy elhozza az elesettek holttesteit, és eltemesse őket szüleik mellé a családi sírokba.) 40Ekkor azonban a jamniai bálványok fogadalmi tárgyait találták a megöltek alsóruhája alatt, pedig hát ilyenektől a törvény eltiltja a zsidókat. Erre mindnyájuk előtt világossá lett, hogy ezért kellett elesniük. 41Ekkor mindannyian áldották az Úr igazságos ítéletét, aki napvilágra hozta a rejtett dolgokat. 42Majd imára tértek és azt kérték, hogy feledésbe menjen az elkövetett bűn. A hős Júdás pedig intette a népet, hogy óvakodjék a bűntől. Hiszen tulajdon szemükkel látják, hogy mi történt az elesettek bűne miatt. 43Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámbor módon gondolkodott a feltámadásról. 44Ha nem remélte volna ugyanis, hogy az elesettek fel fognak támadni, felesleges és hiábavaló dolog lett volna imádkozni a halottakért. 45Tekintetbe vette ezenkívül azt is, hogy azokra, akik istenfélően hunytak el, igen nagy jutalom vár: 46ez szent és üdvös gondolat. Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak.”
Bálványokat találtak Makkabeus Júdás elesett harcostársainál, ami tiltott a MTörv 7,25 szerint, így a zsidók megértették, hogy emiatt a bűn miatt haltak meg. Majd imádkoztak
86 „Ha valaki az Emberfia ellen mond valamit, az bocsánatot nyer, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben.” (Mt 12,32.) Jóllehet e témakör kapcsán Ágoston is felhasználta, és elsőként használja fel ezt a szentírási a szakaszt így például a De civitate Dei 21, 24, 2-ben.
25
a megholtakért, hogy teljesen feledésbe menjen az elkövetett bűn, ezután pénzt gyűjtöttek és küldtek a jeruzsálemi templomba, hogy „engesztelő áldozatot” ajánljanak fel a meghalt katonákért a feltámadás reményében, amiről helyesen gondolkodtak a Makkabeus szerzője szerint. Jóllehet „szent és üdvös” volt az ő elgondolásuk arról, hogy emiatt „nagy jutalom vár” rájuk, de mindamellett maradt valami, amitől meg kellett szabadulniuk, ugyanis azért végeztek engesztelést a halottakért, hogy „bűneiktől megszabaduljanak.”
G. L. Solano szerint a Lev 4-5 tanúsága alapján Izraelben az élők bűneiért lehet engesztelő áldozatot bemutatni, ám a 2Mak 12,40-46 első ízben azt a meggyőződést is kifejezi, hogy az imádság és az engesztelő áldozat hatékony az elhunytak bűneinek elengedésében is.87 Majd idézi Ruiz de la Peña-t: „Anélkül, hogy ez a töredék kifejezetten tanúsítaná a purgatórium létét, figyelemreméltó az a fejlődés, ami a halottakért végzett áldozatot bemutatja a kevésbé differenciált zsidó liturgiában. (…) Innen a túlvilági bűnhődés kifejezett eszméje már csak egy lépés.” 88
Candido Pozo felhívja a figyelmünket, hogy nem Makkabeus Júdás áldozatbemutatásról vallott egyéni meggyőződését tanúsítja a szöveg, hanem a zsidóság hitét mutatja be, hiszen a szent szerző hozzáteszi: „mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról.”89
Marmion úgy látja, az összegyűjtött pénz az áldozat bemutatásáért a 2Mak 12,40-46-ban nemcsak a feltámadás hitét fejezi ki azok számára, akik istenfélőként haltak meg. Hiszen a szerző hozzáteszi a jámbor elhunytakért való imádság fontosságát is.90
XVI. Benedek pápa kiemeli, ez a szentírási szakasz annak a korabeli tanúja, hogy az élők halottakért való imádsága segítség az elhunytaknak a köztes állapotban,91 akikre feltámadás vár.92
87 SOLANO 9-10.
88 Uo. idézi: PEÑA, Juan L. Ruiz de la, L’altra dimensione, Escatologia cristiana, Roma, Borla, 1998-at.
89 POZO, Candido, Teologia dell’aldilà, Torino, Edizioni Paoline, 1986, 492.
90 MARMION, Canon John, Purgatory Revisited, in: The Downside Review 112 (1994), 123.
91 XVI.BENEDEK, Spe salvi 48. A kölcsönös adásból és a keresztény élet és üdvösség közösségi jellegéből kiindulva eljut oda, hogy a különböző életek miként fonódnak egybe, továbbá röviden elmélkedik a másokért való imádság ésszerűségéről és létjogosultságáról, valamint mások üdvösségére segítéséről.
92 Vö. POZO 492.
26 2.2.5. 1Kor 3,10-15
„10Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá. 11Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat. 12Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít, 13mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája. 14Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. 15Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.”
A fenti szentírási szakasznak a halál utáni tisztulással való kapcsolatáról számos vitát folytattak. G. L. Solano meglátása szerint ez a szakasz eredeti értelmében egy figyelmeztetés az evangélium munkásainak, hogy hogyan építsék az egyház épületét, mivel Jézus Krisztuson kívül nem lehet más alap. Ennek felépítménye készülhet maradandó és jó anyagokból (arany, ezüst, drágakő), de akár selejtesekből is (fa, széna, szalma), mely utóbbi az alappal, Krisztussal nem összeegyeztethető tanításokat szimbolizálja. A 13. versben szereplő tűz az isteni ítélet jelképe,93 melyet megerősít J. M. O’Connor,94 aki azt úgy értelmezi, hogy az ítélet napja teszi nyilvánvalóvá mindenkinek a munkáját. Akinek a műve, amit az alapra, azaz Jézusra épített megmarad, jutalmat nyer, méghozzá „azonnali jutalmat”.
Ha azonban nem marad meg a Jézus-alapra épített munkája, mert az isteni ítélet tüze elégeti, akkor „megbüntetik”, „mindazonáltal ő megmenekül, de mintegy tűz által.” Tehát azzal a károsodással, amelyet az illető „elszenved”, nem fogja elveszteni az üdvösséget, csak ahhoz tűzön kell keresztülmennie, tehát „nehézségekkel, szenvedéssel, aggodalommal” kell szembenéznie. Solano ugyanakkor úgy látja, ez az elképzelés magában foglalja a halál utáni tisztulás elgondolását, hiszen az elmondottak leginkább a halál utáni jövőre vonatkoznak. Ez nem egy elhalasztott egyetemes ítélet, a nem megfelelő anyaggal dolgozó munkások már a választottak közé soroltattak, inkább csak a tökéletlenségeikért szenvednek, a kötelességeik elhanyagolásáért, amelyeket nem vetettek alá az evangéliumnak. Az ezért járó büntető
93 SOLANO 10-11.
94 BROWN, R. E. - FITZMAYER, J. A. - MURPHY, R. E. [- et alii], Nuovo Grande Commentario Biblico, Brescia, Editrice Queriniana, 2002, 1048-1049. (BROWN, R.E. - FITZMAYER, J. A. - MURPHY, R.E. - THORDAY A., Jeromos Bibliakommentár II., Az Újszövetség könyveinek magyarázata, Budapest, Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, 2003, 345.)
27
szenvedés pedig ideiglenes, de akinek a műve vizsgálat alatt állt a selejtes felépítménye ellenére az igaz alap miatt biztosan az üdvösségbe fog jutni.95
J. R. Busto Saiz szerint Szent Pál értékeli az emberi erőfeszítéseket, és az alapján mindenki meg is kapja azt, ami aszerint neki jár. Ez kiegészíti a hitből fakadó megigazulásról szóló vélekedését, de teljesen egységes az apostol többi levelének szellemiségével.96
G. Barbaglio inkább az ítéletre vonatkoztatja e részt. A Megfeszített Krisztus az alap, amelyben mindenkit figyelmeztet, hogy ne tévesszük el a szemünket az üdvösségről, mert a földi életünk alapján kapjuk a fizetségünket, ezért építő és felelős magatartásra hív. Arról azonban nem ír részletesebben az apostol, hogy miben áll a fizetség. Ebben az értelmezésben súlyos, ha valaki silány anyagból építkezik, de még inkább az, ha semmit nem épít.97
J. Le Goff az 1Kor 3,11-15-ben szereplő Krisztus alapján lévő felépítményeket az egyes emberek érdemeivel hozza összefüggésbe, azonban a szakaszban szereplő próbát, amelyen minden embernek végig kell mennie, az utolsó ítélethez köti.98
R. Eno a tűz felől közelít, ugyanis a Szentírásban szereplő tűz képe eleve hordoz egyfajta jelentést: ehhez rendszerint fájdalom, büntetés és tisztítás kapcsolódik, és rendszerint ilyen értelemben is használták a szent szerzők. Eno ebből a szempontból közelít az 1Kor 3,12-15 szakaszhoz, amelyet a legfontosabb szentírási verseknek tart a halál utáni tisztulás szempontjából. A levelet eredetileg a korinthusi pártoskodás ellen írta Szent Pál, és ebben a szakaszban rámutat, hogy Krisztusra, mint jó alapra a keresztények a munkájukkal különböző dolgokat építenek, jókat és rosszakat is. Ezt kommentálják rendszerint az egyházatyák úgy, hogy ennek megfelelően milyen sorsuk lesz majd. Még a Krisztushoz nem illő építménnyel is megmenekülnek, „de csak mintegy tűz által.”99
I. Moreira a szakasz alapján két tüzet különböztet meg: az első megpróbál, és így megvizsgálja minden ember művét, a másik tűz segítségével pedig a tökéletlen keresztények is üdvösségre juthatnak. Lehetséges, hogy egy tűz két megnyilvánulásáról van szó, de lehet, hogy két tűzről. Akik tűz által üdvözülnek, nem azonnal üdvözülnek, hiszen még addig büntetést kell szenvedniük, ami igen fájdalmas lehet, mivel a tűz metaforáját használja Szent Pál.100
95 SOLANO 11.
96 BUSTO SAIZ, José Ramón, ¿Se salvara como atravesando fuego? 1 Cor 3,15b reconsiderado in: Estudios Eclesiásticos 68 (1993), 333-338; 337-338.
97 FILIPPI,Alfio [ed.], Commentario del Nuovo Testamento, Testo integrale, Bologna-Varese, Centro editoriale dehoniano, 2014, 785-786.
98 LE GOFF, The Birth of Purgatory 43-44.
99 ENO 185.
100 MOREIRA 18-19.
28
XVI. Benedek pápa101 inkább az emberek üdvösségére vonatkoztatja ezt a szakaszt.
Pál apostol alapján állíthatjuk, hogy a keresztény lét elsősorban egy közös szilárd alapra épül: Jézus Krisztusra. Ha rá építettünk, már nem szakadhatunk le róla a halál után. Az üdvösséghez azonban tűzön kell átmennünk, hogy Istennel egyesülhessünk. Utal más teológusokra, akik szerint a tűz a Krisztussal való találkozás, maga Krisztus, és ha őt tettük meg alapnak, akkor ez a találkozás éget ki, alakít át, és végül gyógyít meg minket egyfajta boldog fájdalomban.102
G. L. Solano hangsúlyozza, az exegéták többsége szerint ez a szentírási hely ugyan nem igazolja a halál utáni tisztulást, mégis egy ideiglenes földöntúli büntetésre figyelmeztet.103 S. Cipriani szerint explicit utalás nincs a fenti szakaszban a bűnök megtisztítására, még kevésbé egy olyan tűzre, amelyen keresztül valamiféle tisztulás következik be, de ezt nemhogy nem zárja ki a szöveg, hanem bennfoglaltan feltételezi is.104 Akik nem fogadják el, hogy ez a szakasz bennfoglaltan alátámaszthatja a halál utáni tisztulást (pl. J. Gnilka), ők a következő megállapításokat teszik: Szent Pál nem az egyéni találkozásról, hanem a végső ítéletről ír; e szakasz nem szól a tűz tisztító jellegéről; illetve a felépítmények minőségbeli különbségei inkább az igehirdetők életszentségének különbözőségéből fakadnak.105
Ha az 1Kor 3,10-15-ből a mai értelmezés szerint kifejezetten nem is alapozhatjuk meg a halál után tisztulást, számunkra mégis kiemelkedő ez a bibliai passzus, hiszen a patrisztikus hagyományban ez a szakasz a halál utáni tisztulás legfontosabb szentírási alapjául szolgált, és Ágoston De civitate Dei 21. könyvében is kiemelt hivatkozási pontnak számít. Ezt a részt az egyházatyák közül először Órigenész vonatkoztatta a világ végére.106 A nyugati egyházatyák közül Szent Ambrus, Szent Jeromos, Nolai Szent Paulinus és Ambrosiaster a fenti szakaszt szintén az utolsó ítélethez kapcsolják, és úgy látják, hogy a pokol tüzéről és egyfajta tisztító tűzről is szó esik, jóllehet alkalmasint e szerzők is csak egy
101 XVI.BENEDEK, Spe salvi 46-47.
102 Benedek pápa úgy látja továbbá, hogy ebben a krisztusi szeretetben az igazság és a fájdalom is jelen van, melyben végül önmagunkká válunk és Istené leszünk, és ez által menekülünk meg. Ha kizárólag kegyelem volna az átalakulás, akkor a földi élet értékét redukálná, és az igazságosság nem érvényesülhetne megfelelően.
Ha azonban csupán igazságosság volna, akkor viszont csak félnivalónk lehetne, nem volna benne remény. A tisztulás időtartama a földi időhöz nem mérhető. (Ez a gondolatszál már nem csupán exegézis, Benedek pápa az 1Kor 3,10-15-ből kiindulva tanít a halál utáni tisztulásról, és a halál utáni tisztulás szentírási kiindulópontjaként tekint erre a szakaszra.)
103 SOLANO 11.
104 CIPRIANI, Settimio, Insegna 1 Cor 3 10-15 La dottrina del purgatorio? in. Rivista Biblica (1959), 25 43, 41.
105 PUSKÁS Attila, XVI. Benedek pápa tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában in: Teológia 42 (2008), 185-214, 204-207.
106 CIPRIANI 28.
29
tűzről beszélnek, amely egyszerre tisztít, és a kárhozottakat égeti. Szent Hilarius ezt a nehézséget úgy oldja fel, hogy csak a köztes állapotúakat érinti az ítélet tüze, a kárhozottak és az üdvözültek sorsa már a halál pillanatában megkezdődik, és ez számukra az Úr napja.
A keleti atyák főként Aranyszájú Szent Jánost követik az 1Kor 3,10-15 exegézisében, aki az utolsó ítélethez kapcsolja a szakaszt és a páli levélben szereplő tüzet a pokol tüzének nevezi.
Úgy látja, ha valakinek a tevékenysége nem állja ki a próbát, annak a műve elhamvad, de ő maga megmarad (megmenekül), az örök szenvedést okozó tűzben. Az ő elgondolása mérvadó Keleten, így hasonlóképp magyarázza ezt a szakaszt Küroszi Theodórétosz, Mopszvesztai Theodórosz, majd a 7-8. században Damaszkuszi Szent János és az őt követő tekintélyes atyák. Ezzel szemben Nazianzoszi Szent Gergely egyetlen keleti atyaként szétválasztja az utolsó ítélet kapcsán a pokol tüzét és a tisztító tüzet (πῦρ καθαρσίον, πῦρ καθαρτήριον).107