A De civitate Dei 21, 26, 4-ben szereplő hipotézis

A De civitate Dei 21, 26, 4-et ugyan tárgyaltuk már, de szerepel benne egy bizonytalanság, amit meg kell próbálnunk feloldani, hogy teljesebben rekonstruálhassuk Ágoston tanítását.

940 A„non redarguo, quia forsitan verum est” (nem érvelek ezen elgondolás ellen, mert lehetséges, hogy igaz) megjegyzéshez hasonló értelmű mondatrész szerepel a De fide et operibus és az Enchiridion műben, amellyel a hippói püspök a korábban a megtisztító tűzről vagy átmeneti megpróbáltatás tüzéről tett szilárd állítását mintha relativizálná. Vajon miért szerepel benne a De civitate Dei fent említett szakaszában a „quia forsitan est”?

Ntedika három, illetve négy jelentős szövegrészt kapcsol össze az 1Kor 3,10-15 szakaszával. A De fide et operibus-t (413), az Enchiridion-t (423)-t, (az De octo Dulcitii quaestionibus-t (425 körül))⁹⁴¹ és a De civitate Dei 21, 26, 4-et (426-427).⁹⁴² Mivel ezek az irgalmasokkal szembeni küzdelemben íródtak, ebben olvashatjuk „az eredeti [ágostoni]

gondolatokat”, amelyben két újdonságot figyelhetünk meg: (1) a hippói püspök a tisztító tűz szerepét egyre inkább csak a könnyű bűnökre szűkíti, (2) és meglepő módon ezt fokozatosan a halál és a feltámadás közé, a köztes időre helyezi az idő vége helyett. Ezek közül a De civitate Dei 21, 26, 4 a legfontosabb és leggazdagabb szövegrész, melyben szintén próbatételként értelmezi a keresztényüldözést, a végidei üldöztetést és a vértanúságot is.

Ntedika véleménye szerint Ágoston korában elterjedt nézet volt egyfajta megtisztulás a halál után,⁹⁴³ így az az órigenista elképzelés is, amely szerint minden lélek egyszer megtisztul és helyreáll. Pál apokalipszise úgy beszél erről, mint ami egy fehér folyam révén történik. Ntedika úgy véli, amikor a hippói püspök a köztes időben lévő tisztulásról ír, azokat az „irgalmasok” tanításából vagy más kortárs elképzelésből veszi át. Ezt megerősítik a

940 „Nem érvelek a következő elgondolás ellen, mert lehetséges, hogy igaz. Eszerint a testi halált követően, ameddig a testi feltámadás utáni, ítéletet avagy jutalmat hozó utolsó naphoz elérkezünk, tehát a közbeeső időben az elhunytak lelke olyasfajta tűzben tartózkodik, amelyet nem érzékelnek, akiknek az erkölcsei és érzései testi életükben nem voltak olyanok, hogy fából, szalmából, szénából emelt épületeik elégjenek, mert nem lesznek ilyen épületeik; mások viszont, akik ilyen épületeket hoznak magukkal, érzékelik a tüzet: vagy majd csak odaát, vagy a földön is, odaát is, vagy csak a földön, de odaát már nem szembesülnek a világi, jóllehet ítélet alá nem eső dolgokat elégető átmeneti megpróbáltatás tüzével.” (De civitate Dei 21, 26, 4.)

941 A hippói püspök az Enchiridion 69-ben idézett szakaszt szóról-szóra megismétli a De octo Dulcitii quaestionibus 1, 33-ban (PL 40, 156). (NTEDIKA 58.)

942 Uo. 58-59.

943 Ezt megerősíti a spanyol Orosius Commonitoruima is, amit 414-ben Ágostonhoz írt. (Uo. 60 idézi PL 31, 1215-öt.)

186

bizonytalanságot kifejező fentebb említett bevezető főmondatok is,⁹⁴⁴ így amennyiben az egyházatya elfogadja a főmondattal bevezetett mellékmondatot, annyiban az ellenfelei véleményét helyesli.⁹⁴⁵

Kérdés marad azonban, hogy a hipotézis mire utal, azaz a bizonytalanság miben áll?

Ntedika szerint Ágostonnak nem a halál utáni és feltámadás előtti tűz létezését illetően vannak kétségei, hanem a megtisztító tűz természetével kapcsolatban, hiszen a korábbi fejezetekben⁹⁴⁶ határozottan állást foglalt e tűz léte mellett, így nem volna ésszerű azt feltételeznünk, hogy a hippói püspök ugyanezzel kapcsolatban bizonytalanságát fejezi ki a De civitate Dei 21, 26, 4-ben. A szerző szerint a hippói püspök korábban a halál utáni tüzet az ítélethez kapcsolta, a hipotézis szerint azonban már a köztes időre tehető ez a megtisztulás.

A De civitate Dei 21, 26, 4-et összehasonlíthatjuk a De civitate Dei 21, 16-tal, hogy közelebb kerüljünk annak értelmezéséhez. Ntedikánál már láttuk a különbséget is az ideigtartó büntetés és tisztulás (tisztító kiengesztelés) között, a De civitate Dei 21, 16-tal összefüggésben pedig a „purgatoria tormenta” (tisztító szenvedések) és a „purgatoriae poenae” (tisztító büntetések) kifejezésekre hívja fel a figyelmünket.⁹⁴⁷ A „post mortem”⁹⁴⁸ kifejezést is érdemes e rész kapcsán kicsit közelebbről szemügyre venni. Ntedika szerint Ágoston ezt nem feltétlenül a halál utáni közvetlen időszakra érti, hanem általában a halál és a feltámadás között használja, így a megkeresztelt gyermekek esetében is általánosságban fogalmaz a De civitate Dei 21, 16-ban. Amennyiben a hippói püspök kifejezetten a halál utáni időszakról beszél, akkor általában a „statim post mortem” vagy a „statim post istam vitam”⁹⁴⁹ szóösszetételeket alkalmazza. Azaz a „post mortem”-mel inkább csak az evilági és a túlvilági tisztulás különbségét hangsúlyozza, azaz nem tudjuk, hogy a De civitate Dei 21, 16 szakaszban a köztes időre, vagy az utolsó ítélet „napjára” helyezi a tisztulást. Azaz Ntedika szerint a De civitate Dei 21, 26, 4-ben a köztes időben megjelenő tűzre vonatkozik

944 A három bizonytalanságot kifejező szóösszetétel a 413 utáni műveiben a következő: „non abhorret” (nem valószínűtlen) (De fide et operibus 16, 29), „incredibile non est” (nem hihetetlen) (Enchiridion 69), „non redarguo” (nem cáfolom meg) (De civitate Dei 21, 26, 4). Vö. NTEDIKA 60.

945 Ezt Ntedika a következő szakaszokkal és művekkel látja alátámasztva: De Genesi ad litteram 12, 33, 63 (CSEL 28, 1, 428-429), Passio sanctarum martyrum Perpetuae et Felicitatis 2, 3 (PL 3, 34-35), De anima et eius origine 1, 9-10; 12; 2, 10, 3, 9 és 4, 18, 27 (CSEL 60, 310-312, 348-349, 369-370, 406-407).

946 De civitate Dei 21, 13; 21, 16 és 21, 24.

947 A szenvedés és a vezeklés terminológiájának bővítésén túl megjegyezhetjük, hogy a tormenta inkább a passzív és objektív mozzanatot hangsúlyozza a szenvedésből, míg a poenae inkább a bűn következményét emeli ki, jobban köthető a vezekléshez.

948 Ez a „post mortem purgatoria tormenta” szóösszetételben szerepel.

949 A szerző a Quaestiones evangeliorum 2, 38-ra utal vissza (PL 35, 1351).

187

a hipotetikus főmondat,⁹⁵⁰ de annak lehetőségét sem zárja ki, hogy Ágoston élete vége felé akár el is bizonytalanodhatott a megtisztító tűz létezésében.⁹⁵¹

R. Eno a De civitate Dei 21, 26, 4-ben szereplő szakaszt úgy látja, mint amelyben a hippói püspök valamifajta fenntartást fogalmaz meg a halál utáni tisztulás létezését illetően.

Az utolsó éveiben a laxisták ellenében – azért, hogy a bűnösök ne a túlvilági tisztulásban reménykedjenek, vagy ne gondolják felcserélhetőnek a keresztény életet a halál utáni tisztulással – az evilági tisztulást hangsúlyozta, ami megpróbálja mindazt, ami a krisztusi alapra épült. Azaz Eno szerint Szent Ágoston inkább a halál utáni megtisztító tűz létével kapcsolatban fogalmaz meg bizonytalanságot az adott fejlődési szakaszban, és a kutató

„látszólagosnak” nevezte a fenti bizonytalanságról tanúskodó kijelentést.⁹⁵²

I. Moreira gondolatmenete szerint a hippói püspök a halál utáni tisztulás létezése felől fejezi ki bizonytalanságát, azaz csak mérlegeli ennek a lehetőségét, amelyet a lelkek másként élnek meg, ki lassabban, ki gyorsabban. A tűz számára sokkal inkább az evilági megpróbáltatások szimbóluma. A tisztulás nem lehet más, mint a lélek⁹⁵³ haladása a cél felé.⁹⁵⁴

A Nitrola⁹⁵⁵ a hipotézis kapcsán megjegyzi: Ágoston abban bizonytalan, hogy mi a tűz (ignis quidam), ehhez pedig hivatkozik A. Michelre,⁹⁵⁶ Y. Congarra,⁹⁵⁷ G. Moiolira.⁹⁵⁸

Ha összegezni szeretnénk, hogy mire utal a De civitate Dei 21, 26, 4-ben szereplő

„non redarguo, quia forsitan verum est”, akkor a következőt állíthatjuk. Véleményünk szerint világosan látszódik a tűz fejlődésének az íve, semmi nem indokolja, hogy Ágoston a megtisztító tűz létét kétségbe vonná, ennek tendenciózusan az ellenkezője olvasható ki.

Afelől nincs kétségünk, hogy Ágoston a halál utáni megtisztító tüzet is metaforikusan érti, de sem a mondatszerkesztésből, sem a korábbi gondolatmenetből nem következik, hogy a bizonytalanság kifejezetten a létére utalna. Oszthatjuk tehát Ntedika álláspontját, mely szerint a tűz természetében lát valamilyen bizonytalanságot. Így ezen a mezsgyén kutatva elvben gondolhatunk arra is, hogy Ágoston a kétségeit arra vonatkoztatta, hogy a tűz általi megtisztulás a köztes időben, azaz halál és a feltámadás közötti időszakban történik, hiszen

950 NTEDIKA 61-64.

951 Jóllehet Ágoston után a tűz a túlvilági tökéletlen lelkek esetében egyre nagyobb szerepet kapott. (Uo. 51.)

952 ENO 197-199.

953 Az amerikai szerző idézi a De Genesi ad litteram 12, 33-at.

954 MOREIRA 33.

955 NITROLA 530-533.

956 MICHEL, A., Purgatoire in: VACANT, A. - MANGENOT, E. - AMANN, É. [ed.], Dictionnaire de théologie catholique, Paris, 1930-1950, 1222.

957 CONGAR, Yves, Il mistero della morte e la sua celebrazione (Il purgatorio 224-272), Alba, 1958, 240.

(NITROLA 533.)

958 MOIOLI, Giovanni, L’”escatologico” cristiano, Proposta sistematica, Milano, 1994, 188.

188

– Ntedika véleménye szerint – a 413 előtti időszakban a korábbi teológiai hagyománnyal összhangban az utolsó ítélet tüzéhez kapcsolta ezt a tüzet.⁹⁵⁹ Az is elképzelhető azonban, hogy a hippói püspöknek akár a megtisztító tűznek egy más szempontjával kapcsolatban merülhettek fel kétségei, így pl. azzal, hogy milyen az a tűz, miben áll a szenvedés, meddig terjed ki ez a tűz vagy kik érzékelik a tüzet. Továbbá a tűznek a földi élettel való analógiájáról is kifejezhette bizonytalanságát.. Tehette ezt akár olyan módon, hogy az evilági megtérésre teszi a hangsúlyt a halálunk előtt, nehogy hamis irgalmat lássunk a halál utáni tisztulásban.⁹⁶⁰