Még aznap küldtek választ az úrnő levelére a Conventből:
Páter Péter delegáltatik a jövendő patrónus nevelésének ma-gasztos munkájára. Holnap fogja installálni magát.
Páter Péter az új szerephez új jelmezt kapott. A tegnapelőtti kolduló barátot nehéz lett volna felismerni a mai selyempalás-tos, csatcipős alakban, aki a hóna alatt egy roppant nagy kutya-bőrbe kötött könyvvel közeledett a madocsányi kastély orszá-gút felőli bejárata felé. A kastély és a kolostor mintegy ezer lépésnyi távolban lehettek egymástól.
Annak a kastélynak a kapuját más ember sem igen szerette megközelíteni. Először is az udvar tele volt mindenféle fajta vadászkutyával, s a sok kopó, agár, sinkorán, falkástul rohant a közeledőre, s még a szekérről is lehúzta az embert. Azután meg az úrfinak az a szokása volt, hogy a hajdújával, a pecérjével, 141
a vadászával, meg a bolondjával együtt lesbe állt, s az azon.
menőkre lövöldözött szélpuskával, fogadásból, hogy ki el annak a kalapját vagy süvegét. Az udvarban benn meg a pávakakas repült a látogató fejére, s a szemét akarta kivágni.
Minden ember és állat arra volt itt betanítva, hogy a jövevényt abajgassa.
Azon a napon, amelyen Páter Pétert várták a kastélyba, az úrnőnek volt annyira gondja, hogy a szélpuskákat elzárja szerelmetes magzatja elől; a jezsuita kerek kalap nagyon alkal-mas céltáblának; a kutyák egy részét is átverette a hátulsó udvarba, csak a kopók, vizslák hagyattak künn; de maga még-sem ügyelhetett rá, hogy az érkező kegyes atya kellő tisztelet-t tel fogadtassék; mert éppen akkor hozták neki az erdő-kerülői, hogy az éjjel a mitosini földesúr egész csapat vaclásszal átjött tutajjal a Vágon, sok szarvast, dámvadat összelőttek;
a vadászokat, akik ellenállni akartak, kikötözték a fákhoz, s aztán az elejtett vadakat magukkal vitték. Az úrnő féktelen díihbc jött e hírre, rögtön futtatott kasznárok, ispánok után, s rettene-tes megtorlásra készült, fegyveres erőhatalommal. A madocsá-nyi és mitosini várkastélyok között régi ellenségeskedés volt, amit a földesurak saját rovásukra szoktak eligazítani; s hogy egyszer az egyik birtok leányágra maradt, csak amiál rosszabb lett a viszony: az asszony még engesztelhetlenebb. Tehát éppen ebben az órában. annyira elfeledteté a hadikészülődés a páter jövetelét az útasszonrıyal, hogy a ınegérkezőt nem fogadta 3 kapuban más, mint a kutyák és a bolondok: ez utóbbiakhoı sorolva a kedves fiucskát is.
Kilenc kopó és vizsla rohant egyszerre a barátra, amint annak a gyászalakja a kapuban ınegjelent. A szerzetes azonban nem tett úgy, ahogy megijedt emberek szoktak tenni, előre-hátra táncolva, kapkodva, ami kész nevetség a nézőnek; hanem megállt szép csendesen a kutyák előtt; (magának is volt néha-napján ilyen vadászebfalkája), s mikor azok csaholva körül-fogták, szétnyitotta előttük a nagy, móles könyvet, s aztán
hirtelen becsapta. Arra a vadászkutyák azt hitték, hogy lőttek, s akkor aztán ahány, annyífelé futott, keresni, hogy mit lőttek me .
É barát pedig szépen besétált az udvarra.
A kis úrfi, meg a hajdú, meg a pecér, meg a bohóc, éppen labdáztak az udvaron.
- Ihol jön az instruktor! - kiálta Matyi, a hajdú.
- Hogy nem ették meg a kutyák! - szörnyűködött Petykó, a pecér.
- Hajítsd hátba azt a barátot! - kiáltá a kis úrfi a bohóc-nak. A labda éppen amıak a kezében volt, ha azzal odatalál neki a selyempalást közepébe, ottmarad a sáros folt.
Herskó, a bolond, szót fogadott, ahogy mondták.
Hanem a barát fél kézzel elkapta a hozzá hajított labdát, s úgy sújtá azt vissza a bolondhoz, hogy annak éppen a pofáját ta-lálta el vele; még a medvebőrsüvege is lerepült a fejéről.
Az úrfinak ez nagyon tetszett.
- I-Iisz ez derék barát! Gyere ide, te barát! Hát te tudsz labdázni? Mi a fránya? Azt gondoltam, a barát csak inıádkozni tud. Hát el tudod-e ütni annyira a labdát, mint a Matyi? Erős.
legény ám a Matyi. Nézd, hová repült a labda? Majd az ablakot ütötte ki. Hadd lám, mit tudsz te?
Páter Péter fogta az ütőfát, s úgy elütötte a labdát, hogy az túlrepült a kastély tetején.
Ezzel mindenkinek a bámulatát kivívta.
-- Derék barát ez! - mondá az úrfi. Ezzel lesz jó játszani a longát meg a métát.
- Hát méltóságod már diákul is tud? - szólt Páter Péter, megméltóságosurazva a gyereket, aki őt csak tegezte.
- Diákul? Dejsz attı.ıl döglik a légy.
- Lám pedig ,,longa" annyit tesz, hogy ,,hosszú", „meta”
pedig azt, hogy ,,határkő". Így tanuljuk meg játszva a tudo-mányt.
- Igazán?
143
_ A tanulrıivalót sárkánynak ragasztjuk, s sárkányzás köz-ben ránk ragad a tıidomány.
_ Hát te sárkányozni is tudsz? Láttál már ilyen nagy sát-kányt, mint az enyim? Látod, milyen vastag spárgán ereszt-jük fel. Ezt a spárgát a Matyi egy rántással ketté tudja szakítani.
Mutasd meg, Matyi.
_ Az semmi sem- szólt Páter Péter, s aztán ő háromszoro--san összefonta a spárgát, s úgy szakította azt ketté.
_ Hüh! Ez már derék barát. Hogy hívják diákul a sárkányt?
_ Draco.
_ Hát a papirost?
_ Charta.
_ Hát az abrincsot?
_ Arcus.
_ Hát hisz én akkor azt már mind megtanultam: drákó, kártya, árkus! Könnyen megy ez, Herskó.
_ Könnyen is menjen, szólt bele a bolond, egy kis törpe, -embertelen nagy fejjel, csúnya torz pofával. Mert a méltóságos asszony megparancsolta, hogy az instruktor egy esztendő alatt megtanítson az úrfinak mindent; de úgy, hogy az úrfi ne tanul-jon semmit.
_ Hát hisz ezt nem is szokták máskülönben _ mondá Páter Péter. _ Az úrfi mellett tartanak egy másik fiút, akinek ,,vir-gácsfiú" a neve. Ha az úrfi nem tanulja meg a leckét, akkor a virgácsfiú kap helyette vesszőt.
_ Ez a virgácsfiú te fogsz lemii! _ szólt nevetve a kis úrfi, akinek rendkívül megtetszett ez a pedagógiai rendszer. A barát pedig egészen megnyerte a kedvét ezzel a bevezetéssel.
A bohócnak legtöbb esze volt közöttük: az mindjárt észre-vette, hogy ez az új ember őket, régieket leszorítja a gyékény--ről: jobban ért a kutyához, mint a pecér, erősebb kezíí, mint a hajdú, s tréfásabb, mint a bolond. Valamivel meg akarta őt zavarni.
_ Hát ezt a nagy bolond könyvet minek hoztad magaddal?
Í
így """ í"`._*_""'1`1'-'I-1"'T!$L.-.-v.".:“"" "?*-3',_Í.2.._ - -_-T7Í_.Í'„3C--z' al-70.1;-_”
Etánzzrššišiii L H L j iiSı.i;×Kasn`östo
iıtgfeăărrel fr! §0kf.,I'é!ăvm3fı1,egčut\~re6fn. Dnıiıpcılcn, IV. Koraaıhcfcıeg-iıteza 9. tt
„.._...:!"'7:'ı:.'F"'“"'-'°'-7„'ălfiIP"z'=-~ z _- % :ez-_-...ıııfırııia-`_zA-1::-xx.-:.77 -Dua:--z--_-'::::ı:'R--„-„-.::=. f - ` "-""“"..ı=-1'-?"""“`“'“"`