Bevezetés
Ferge zsuzsa 1989-ben megjelent „Van-e negyedik út? A társadalompoliti-ka esélyei” című könyvében felhívja a figyelmet a társadalmi életesélyek sokrétű egyenlőtlenségeire, és arra, hogy amikor beleszületik egy gyermek a családjába, már akkortól egyenlőtlenek az esélyei mindenre, a lakhatási körülményekre, az iskoláztatásra, a minőségi kapcsolatokra, ezáltal az anyagi, a társadalmi, és a szimbolikus tőkékhez való hozzájutásra, melyek korlátozzák képességeinek és egyéni jogainak érvényesítését. Vagyis a szü-lők nem csak saját életútjukat, de gyermekeikét is kijelölik, egyenlőtlen esé-lyekkel és egyenlőtlen lehetőségekkel.
A gyermekeket érintő szegénység minden országban jelentős probléma, felszámolása, enyhítése komoly kihívást jelent a szociálpolitikáknak és a társadalmak egészének. Magyarországon a gyermekszegénység témájában számos vizsgálat és kutatás készült. A nemzetközi és hazai irodalmakat te-kintve a Gyerekesély-kutató Csoport legújabb kötetében (Gyerekesélyek a végeken I. Tanulmányok a leghátrányosabb helyzetű kistérségek gyermeke-inek életkörülményeiről) Bauer (2016) készített elméleti összefoglalót, a felszámolására irányuló magyar szakpolitikák értékelését és továbbgondo-lását pedig Albert (2014) foglalja össze. Minden elméleti értelmezés valami-lyen történeti álláspontból indul ki, a magyarországi gyermekszegénység helyzetére alapvető magyarázatul a szakértők (Kovács-Vári 2004, Ferge 2008; 2010; 2012) a rendszerváltást említik, a gyermekeket tekintve a legna-gyobb veszteseknek.
Kárpátalján, Ukrajnában is hasonló folyamatok zajlottak, de a jelenlegi helyzetet befolyásolta a 2013-as krími válság is, amely közvetetten a térség magyarságát is érintette. romlott az életszínvonal és súlyosbodtak a
megél-hetési nehézségek (Sakwa 2014). Ahogyan azt a szakirodalmak jelentős ré-sze is teszi, a gyermekek ré-szegénységét a háztartásuk, családjuk helyzetébe beágyazottan vizsgáljuk, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a családok és a gyermekek jóléte nem teljesen egyezik (Minujin et al. 2006), valamint azt, hogy a gyermekek szükségletei általában kielégítettebbek, mint a háztar-tásuk felnőtt tagjainak (Darvas – Tausz 2002; Bargain – Donni – Kwenda 2011).
Kiemelt jelentőségű a gyermekek száma és a szegénység közötti össze-függés, a szegény családok körében jellemzően magasabb a gyermekszám.
Ennek különböző aspektusaira több szerző is felhívja a figyelmet (Bass 2007, Molnár 2015, Czibere – Molnár 2016). Kutatási terepünkön is több családban magas a gyermekek száma, amely szoros összefüggést mutat a családok szegénységével (Czibere – Kovách 2017, Molnár – Loncsák 2017).
A gyermekszegénységet, ahogyan ezt Sen munkája nyomán Darvas – Tausz (2003) is megfogalmazta, egy olyan összetett, többdimenziós jelen-ségként értelmezzük, amely egyaránt áll anyagi és nem anyagi tényezőkből, és amelynek következménye lehet a társadalmi kirekesztődés. Kiemelt kuta-tási dimenziónk a jövedelmi szegénységen túl a gyermekek fizikai szükség-leteinek vizsgálata, a lakókörnyezetük, az egészségi állapotuk, az oktatási helyzetük, a kisebbségi léthelyzet és az etnikai dimenzió. Az emberek lega-lapvetőbb fizikai szükségletei sem életkoronként, sem földrajzi területen-ként nem változnak. Ezek közé tartozik a meleg étel, az otthon, a kiterjedt egészségvédelem, a gyermekekről való megfelelő gondoskodás, a jelentős közösségi segítőhálózat, az írni-olvasni tudás és a megfelelő közoktatás, a munkában vagy más fontos tevékenységben való részvétel, valamint a fizi-kai és gazdasági biztonság (Gough – Alcock idézi Darvas – Tausz 2002).
A gyermekek egészségére, fejlődésük korai szakaszának jelentőségére is több szerző felhívja a figyelmet (Bass 2007, rácz 2016). Bass a prenatális és perinatális időszakok vizsgálatával bizonyítja a szegénység és megfosztott-ság növekedését a gyermekek körében. Kitér a korai terhesség, a terhesség időszakában az anya életmódja, táplálkozása, káros szenvedélyei, a terhes-ség alatti rossz munka- és lakáskörülmények súlyos következményeire.
Az oktatás és a gyermekesélyek kapcsolata az egyik legkutatottabb hazai és nemzetközi téma a gyermekszegénységgel összefüggésben. A gyermekek életesélyeit és későbbi lehetőségeit jelentősen befolyásolja az oktatásban való részvételük és annak minősége (Bauer 2016). Gazsó – Laki (2004) is
felhívja a figyelmet a tudásjavak kiemelt szerepére a modern, tudás alapú társadalmakban, mely kijelöli a fiatalok esélyeinek és társadalmi mozgás-tereinek mértékét és milyenségét. A legkorábbi meghatározó intézmény, amely a szegénységben élő gyermekek fejlődését támogatja, az óvoda. Ez képes családi szocializációs hiányokat pótolni, valamint a kirekesztettséget kompenzáló hatása is jelentős (Havas 2004; Darvas – Tausz 2005; Hámori – Köllő 2011). Az iskola esélyegyenlőtlenségeket kompenzáló hatásáról meg-oszlanak a vélemények, több vizsgálat is azt bizonyítja, hogy az iskolai rend-szer nem képes az otthoni hátrányok csökkentésére, sok esetben újabb ki-rekesztettségi dimenzióként van jelen a szegénységben élő gyermekek min dennapjaiban (Ferge 1976; Andor – Liskó 2000; Földes 2005; Bass 2007, Czibere 2012).
A szegénységkutatásokban fontos szerepet kap az etnikai dimenzió, az általunk vizsgált térségben is egyértelműen rosszabb a helyzete a cigány származású gyermekeknek. A cigány származásúak kisebbséget alkotnak a ma gyar kisebbségen belül is.
Elemzésünk rendszerszintű keretét a Welch-féle (1987) humánökológiai modell szolgáltatta. Welch rendszerszemléletű modelljében az egyén a ter-mészetes és mesterséges támogatórendszerek középpontjában helyezkedik el, a társadalmi stabilitását pedig a belső tényezők és a környezeti hatások különböző szintjeihez való kapcsolódási lehetőségei adják. Hét szintet kü-lönböztet meg: a fizikai, az intraperszonális, az interperszonális, a családi, a helyi közösségi, a kulturális és az állami, nemzeti szintet. A szintek szorosan kötődnek egymáshoz, és hatnak egymásra, ha egyes szinteken változás, hi-ány áll be, azaz egész rendszer diszfunkcionális működésével jár együtt. Az egyes szintekhez kapcsolódóan az egyénen belüli és az egyént körülvevő erőforrások határozzák meg az egyén életminőségét, társadalmi előremene-telét (Hegyesi – Talyigás 1996).
Tanulmányunk a kárpátaljai, ukrajnai magyarság gyermekszegénységét mutatja be, az elméletekben is említett, és a klasszikus vizsgálatokban hasz-nált dimenziók mentén. Elsődlegesnek tartottuk a téma feltáratlansága mi-att a térségen belül a szegénységben élő gyermekek deprivációs különbsége-inek kategóriáit bemutatni és leírni, jellemezni megfosztottságukat. Célunk továbbá, hogy a humánökológiai rendszerelmélet keretei között értelmez-hetővé váljanak a térségi gyermekszegénység rendszerszintű összefüggései.
Módszertan
A tanulmány célja a kárpátaljai magyarság gyermekszegénységének feltárá-sa a megkérdezett 139 háztartás 253 gyermekéről gyűjtött információk alapján. Az adatfelvételt a gyermekes háztartások körében végeztük, azzal a szándékkal, hogy bemutatásra kerülhessen kiket és milyen arányban érint körükben a gyermekszegénység.
A térség teljes népessége a mérhető és hivatalos szegénységi küszöbök alatt él. Mivel nem tudjuk a szegénységben élőket jövedelmi helyzetük alap-ján elkülöníteni a nem szegényektől (hiszen jövedelmi helyzete alapalap-ján a jelentős többség szegénynek tekinthető), ezért azt a megoldást választottuk, hogy a szegénységben élő gyermekek helyzetét deprivációs szintjük alapján kategorizáljuk, és határozzuk meg a szegénységük formáit és súlyosságát.
A depriváltság a társadalmi egyenlőtlenség egy olyan dimenziója, amely nemcsak az egyenlőtlenséget, hanem annak mértékét is figyelembe veszi.
Bármilyen is legyen az abszolút jövedelmi szint vagy az életszínvonal egy országban, akkor is kiszorulhatnak nagyobb csoportok a társadalmilag fon-tosnak tekinthető gyakorlatokból vagy szükségletkielégítésekből (Ferge 1984).
Egy háztartást akkor neveztünk depriváltnak – szükséget szenvedő-nek –, ha a következő kilenc tényezőből három feltételnek nem tudott felelni, súlyosan depriváltnak, ha legalább négy feltételnek nem tudott meg-felelni. 1) képtelen a nem várt kiadásokat fedezni; (2) nem engedhet meg magának évi egy hét nyaralást az otthonán kívül; (3) nem képes a különféle tartozások törlesztésére; (4) nem engedheti meg magának legalább kétna-ponta hús-, csirke- vagy halételt fogyasztását; (5) nem képes az otthonát megfelelően fűteni, valamint ha a háztartás kénytelen lemondani (6) a mo-sógépről, (7) a színes tévéről, (8) a telefonról vagy (9) a személyes használa-tú autóról.
1. táblázat
Gyermekes háztartások között és a gyermekek közötti depriváció mértéke Háztartások
(fő) Háztartások
(%) Gyermekek
(fő) Gyermekek
(%)
Nem deprivált 69 50,0 102 40,3
Deprivált 21 15,2 28 11,1
Súlyosan deprivált 48 34,8 123 48,6
Összes 138 100,0 253 100,0
Forrás: Saját szerkesztés
A megkérdezett háztartások fele deprivált vagy súlyosan deprivált. A ta-nulmányban nem teszünk különbséget a deprivált és a súlyosan deprivált háztartások között, azonban a depriváltak közel háromnegyede egyben sú-lyosan deprivált is. Ha egy család legalább két feltételben hiányt szenved, akkor nagyobb valószínűséggel kerül a súlyosan deprivált csoportba, mint csupán a depriváltba, azaz valamely három kategóriában jelen lévő hiány maga után vonz további hátrányokat is. Szignifikáns1a kapcsolat a gyerme-kek száma és a deprivációs szint között, tehát egy család minél több ténye-zőt nélkülöz, annál magasabb a gyermekszám a háztartáson belül.
A gyermekekre vonatkozó kérdőív főbb dimenziói a következők: a gyer-mekek fizikai szükségleteinek kielégítettségét mérő kérdések; az egészségi állapotukra vonatkozó kérdések, mint a krónikus betegségek, a születési súly, fizikai, szellemi fejlettségük; az oktatási lehetőségeiket, a megfelelő ta-nulási feltételek meglétét, iskolai, óvodai eredményességüket korosztály-specifikusan mérő kérdések; a szabadidő eltöltésére vonatkozó kérdések és a szülők aspirációira vonatkozó gyermekeik továbbtanulására irányuló kér-dések.
1 Az eredmények a kereszttábla elemzés szerint szignifikánsak a bootstrapping (95%-os konfidenciaintervallum, 1000-es minta) előtt és után is. Chi-square = 11,027; df = 2;