A helynevek csoportosítása a valósághoz fűződő viszonyuk alapján

A Jókai-művekben előforduló helynevek funkciója és viszonyuk a valósághoz megle-hetősen összetett. A legegyszerűbb névválasztási, névalkalmazási stratégia, amikor valós helynevet alkalmaz az író, fenntartva az írói szabadságot arra, hogy részben vagy egészben kitalált történetet jelenítsen meg a kiválasztott helyszínen. A név valóságosságához nem fér kétség, így a cselekmény is valószerűnek tűnik.

Bonyolultabb a helyzet, amikor a helynév valós, de a cselekmény, a helyszín leírása alapján az derül ki, hogy földrajzilag máshol helyezkedik el. Ha összefüggést keresünk, il-letőleg valóságtartalmat, nem mindig lehet eldönteni, hogy tudatos-e ez a névfelhasználás, vagyis néváthelyezéssel van dolgunk, vagy pedig az író egyszerűen nem tudta, hogy ezen a néven létezik település, és az egybeesés a véletlen műve, esetleg valamikor hallott róla, de elfelejtette, és amikor nevet keresett, ez a név öntudatlanul bukkant fel.

Tudatos névadásról van szó azokban az esetekben, amikor az író szándékosan nevez át egy valós helyszínt, amelyet ábrázolni akar, viszont valamilyen okból nem szeretné egyértel-műen megnevezni. A név, amelyet ilyenkor választ, fiktív név.

A valóság és fikció szempontjából a legtisztább eset az, amikor kitalált helyszínnek az író kitalál egy nevet. Ezek a nevek lehetnek valószerűek, ha az a cél, hogy a történet hiteles-nek tűnjön; és lehethiteles-nek hangzásukban és/vagy jelentésükben a mondanivaló szempontjából motivált, sőt beszélő nevek is.

Külön érdekes, amikor egyazon történeten belül valós és kitalált helynevek váltakoznak, tehát a hitelesség, a hihetőség és a fikció mind szerepet kapnak a névadásnál, illetőleg név-használatnál. A valóság és a fikció szempontjából érdekes J. Soltész Katalin megállapítása, mely szerint a földrajzi nevek esetében az atmoszférateremtő szerep a leglényegesebb, a befogadás szempontjából valóságos és valószerű egyre megy: az olvasó az általa nem is-mert, kompetenciáján kívül eső neveket nem szokta visszakeresni (vö. 1979: 459). A beszélő nevek, illetőleg a hangzásukban vagy jelentésükben erősen motivált helynevek kérdésköre természetesen túlmutat ezen a problémán.

3.1. A valóságos irodalmi helynevek Jókainál

Az óriási helynévanyagot, amellyel Jókai dolgozott, korabeli és történelmi térképekből, leírásokból merítette. Nem ismerjük minden forrását, sok esetben nem tudjuk, hogy gyakran elírt adatait honnan vette, de főleg német térképek alapján dolgozott. Könyvtárában megvolt

69 A földrajzi nevek Jókai műveiben

Adolf Stieler Handatlas című munkája 1870-ből. Több művénél is bizonyítható, hogy ez egyik fő forrása volt (vö. Zöldhelyi 1981: 626). Egyébként művei helyszíneinek a felderíté-séhez világtérkép kell; bár akadnak azonosítási nehézségek elsősorban a minden bizonnyal szándéktalan elírások vagy pontatlan adatok felhasználása miatt.

A történelmi tárgyú művekben a régi korok nevei (Nagyhíd utca, Ister, Lutum stb.) is előbukkannak, ezek megfeleltetéséhez régi térképek, feljegyzések stb. kellenek.

3.1.1. Valós helyszín – pontos leírás, pontos elhelyezés

Jókai és a térkép viszonyát néhány szemléletes példával mutatjuk be. Topográfiai pon-tosságra törekvését bizonyítja a Nepean-sziget földrajzi helyzetének részletes meghatározása az országos ismertséget meghozó, korai (1845), azonos című elbeszélésben. A név egy léte-ző csendes-óceáni kicsi kopár szigetet jelöl, melyet Jókai útmutatása alapján kereshetünk a térképen: „Százhúsz [tengeri] mérföldnyire Botany-Baytől [öböl Sydney mellett] a napfor-dítókon [Baktérítő] felül fekszik három sziget: egyik a Norfolk-, másik a Fülöp-, harmadik a Nepean-sziget.” (Elb. 1: 13.) A helymeghatározás pontosságát igazolhatjuk (vö. 1. ábra).

A különböző városokban játszódó történetek hihetőségét, esetleges valóságalapját a so-kaktól jól ismert, de legalábbis a korabeli várostérképeken pontosan elhelyezhető utcanevek nagymértékben erősítik. Az egészen más kérdés, jelen tárgyunkhoz nem tartozik, viszont a műelemzők számára érdekes lehet, hogy mely művekbe és milyen ábrázolási céllal kerülnek be ezek az utcák. Számunkra most az az elsődleges, hogy bemutassuk, a felsorolt utcanevek valósak, azonosíthatók, még akkor is, ha megnevezésük esetenként pontatlan.

Természetesen jelen áttekintés szűkre szabott keretei közt mindössze a leggyakrabban előforduló városokra vonatkozóan csak néhány példát említünk a kritikai kiadás megfelelő helyére zárójelben hivatkozva. A térképek közlésétől – hely hiányában – el kell tekintenünk.

Ugyancsak zárójelben közöljük a mai megfelelést, azonosítást segítő információkat.

A régi pesti utcák közül a reformkort, az 1838-as nagy árvizet felidézve több egykori utcanév is előfordul a KZ-ban, pl. Városliget utca (2: 22; ma: Bródy S. u.), Úri utca (2: 240;

ma: V. k. Petőfi S. u.), Stáció utca (2: 197; ma: VIII. k. Baross u.), Nagyhíd utca (2: 201; ma:

V. k. Deák F. u.).

A RR-ban is találunk korabeli (18. sz.) pesti utcaneveket, pl. Alsó-bajor utca (343;

ma nincs meg, az V. k.-i Ferenciek templomával szemben volt), Miseriek utcája (7; ma:

Városház u.), Újvilág utca (484; nagyjából a mai V. k. Semmelweis u.).

A 17. századi Pest szörnyű állapotát leírva az olvasót jellemzően a saját korának hely-ismeretéhez utalja: „a Kígyó utca táján van felállítva a sertésállásuk, ahol mindig kész szá-mukra a posvány. Ez az egész kereskedése Pestnek… A Király utcától kezdve a Nagyhíd utcán végig egy bűzhödt árok vágja keresztül a város közepét, melynek partjait embermagas-ságnyi dudva lepi, s amely házak az ároknak feküsznek, vesszőből font és sárral tapasztott sövénnyel vannak bekerítve; … a legutolsó rongyos kalyiba ott van, hol most a redout-épület áll, azzal vége a városnak” (TVM 116). Az egykori bűzös árokról az ESM-ben is olvasha-tunk: „A Nagyhíd utca helyén vonult végig a várost védő árok, egy bűzös, dögletes hely, telehányva a partjai szeméttel, tört cserepekkel, s annál is rosszabb dolgokkal” (2: 153).

A GSz. a már említett Stáció utca (ma: VIII. k. Baross u.) környékén játszódik. Jókai e kései művében (1890) is elkalauzolja olvasóit a korabeli belvárosban. Az utcaneveket, ame-lyek nagyrészt megegyeznek a maiakkal, mi kurziváltuk a figyelemfelkeltés érdekében: „A Bécsi utcáig, ahol a nagy divatüzlet van, aminek kegyed dolgozik, könnyű eljutni az Erzsébet téren keresztül. [...] De a Hatvani utca [ma: Kossuth Lajos utca] sarkáig ilyen kegyedforma

70 T. Somogyi Magda – Tiner Tibor

kisasszonynak csak a következő marschroután át lehet elkerülni. A Stáció utcán végig; még-pedig a baloldali gyalogjárón: a jobboldali már kávéházak előtt visz el. Onnan a Széna téren [ma: Kálvin tér] keresztülvágva a Kecskeméti utcán végig a Szerb utca sarkáig. Ott azután hirtelen átvágni a jobb oldalra; mert az Egyetem téren rendesen fiatal urak csoportosulnak, akik az elhaladó szép leányt szó nélkül nem hagyják.” (117–118).

A Jókai-regények visszatérő helyszíne Bécs, így a bécsi utcák neveinek gyakori előfor-dulása is jellemző. Az érdekes az, hogy ezeknek a neveknek szinte mindegyike máig fennma-radt. A Maximilián utca (FGy 2: 15) a kivételek közé tartozik, 1919 óta Mahler nevét viseli, így a térképen az Opera mellett ma Mahlerstrasse néven találjuk. Az utcáknak a (Jókaitól) magyarra fordított nevükkel is találkozhatunk valamely regény lapjain, de az azonosítást ez sem akadályozza, pl. Verestorony utca (= Rotenturm Strasse, ÉK 529). Tucatszám lehetne sorolni az idevonatkozó példákat, de a továbbiakban – terjedelmi korlátok miatt – csak a legismertebb utcákat említjük egy-két regénybeli előfordulásukkal, pl. Kaiserstrasse (KEF 1:

233), Singerstrasse (a város központját a Ringgel összekötő utca, uo.1: 217),: Kärtnerstrasse (ML 320), Bank gasse ~ Bankgasse (uo. 379, KK 2: 33, 165).

A szintén gyakori színhelyként szereplő párizsi utcák esetében sem jellemző a névvál-tozás, némelyik ugyan többféle írásmóddal olvasható, de ma is jól beazonosíthatók, és akár a térképet böngészve, akár a helyszínen sétálva, az olvasó fel tudja idézni a Jókai-regények cselekményét. Itt is csak néhány példát van módunk említeni, pl. Rue des Blancs Manteaux (utca a levéltár mellett 20), Rue des Ours (helyesen: Rue aux Ours, NV 5), Rue Mouffectard

~ Mouffetard utca (szűk utca a diáknegyedben, uo. 35, EMN 117), Rue Rivoli ~ Rue de Rivoli (NV 44, JNy 85), Rue Saint Martin ~ rue St. Martin (NV 5, ÉK 453), Rue Arras (EMN 118), Rue Vivienne ~ Rue de Vivienne (uo. 109, JNy 111).

3.1.2. A helyszínek, helynevek forrásai – névválasztási, névadási motivációk

A művek keletkezésének hátterét feltáró tanulmányok csak közvetetten keresik a választ a névadási motivációkra. A valós helyszínek kiválasztása a cselekményhez többféle forrásból táplálkozhat azon túl, hogy az író a valóság illúzióját akarja kelteni, illetőleg bevallottan a saját élményeit közvetíti, esetleg valamely történet krónikásaként tünteti fel magát.

A nyilvánvaló életrajzi kapcsolat miatt néhány hely kiemelt szerepet töltött be Jókai életé-ben, és ez tükröződik műveiben is. Az író által nagyon jól ismert, különösen kedvelt helyszí-nek több művében is visszatérően megjelenhelyszí-nek. A tárgy bősége és általános ismertsége miatt az idekapcsolható regények közül csak egy-kettőre utalunk. Komárom (ECs, AE), Pozsony (EMN, MM); Tardona és a Bükk (TH, BL); Pest és Buda, illetőleg Budapest (KZ, SzB, GSz).

Nagyon fontosak a különböző úti élmények, utazásai, tanulmányútjai szinte nyomon kö-vethetők regényírói munkásságában. Erdélybe többször is elutazott, legjelentősebbek az 1853-ban, 1858-ban és 1876-ban tett nagyobb utazásai, ahol számos településre ellátogatott, van, ahová többször is (vö. 2. ábra). Ezek hatása több művében elég közvetlenül megjelenik (BV, SzG). Különösen igaz ez az EI esetében, amely műre egyébként tudatosan készült, és a regény olasz földön játszódó részei is saját élmények hatása alatt születtek, tehát a helyszínek való-ságossága szinte kézzel fogható. Megjegyzendő, hogy erdélyi tárgyú műveket már azelőtt is szívesen írt, hogy személyesen járt volna Erdélyben, de a későbbiekben is nagy hatással voltak rá olvasmányai, különösen Orbán Balázs műve. Az utazásokkal kapcsolatban érdemes megem-líteni 1899-es hortobágyi útját, amelyből a „pusztai regénye” fakadt (SR 1892).

A helyszínválasztásban nagy szerepet játszottak az olvasmányélmények, illetve eseten-ként a közvéleményt is foglalkoztató hírek, események. Elég csak arra utalni, hogy a

deb-71 A földrajzi nevek Jókai műveiben

receni krónikák olvasása számos elbeszélést is ihletett, Lőcse történetének egy időszakát is regénybe foglalta (LFA).

Az inspiráló hírek, események több kalandos történet megírására ösztönözték a nagy mesemondót. Így született az utolsó regénye is (APNI 1904), amelyet a déli tengereken hajózó különc Habsburg főhercegnek, az Orth Jánosként közismert János Szalvátornak a közvéleményt és a sajtót erősen foglalkoztató 1890-es eltűnése ihletett. A főherceg ugyan feltehetőleg a tengerbe veszett, de Jókai szerint csak kivonult a világból egy távoli szigetre.

Az írót sosem tartotta vissza, hogy valós helyszíneket elsősorban a képzelet alapján kellett ábrázolnia. Természetesen olvasott különböző beszámolókat, de ahol hiányzott az ismeret, hiányos volt a mások leírása, fantáziáját hívta segítségül. Így tudja megjeleníteni többek között az Északi-sarkot (EÉP), Dél-Amerikát (JSzR stb.).

Arról már volt szó, hogy erdélyi útjai előtt is többször helyet kapott különböző erdélyi tájak ábrázolása az egyes műveiben. Közismert, hogy a megkapó tájleírást a Vaskapu külön-leges látványáról (AE) még jóval azelőtt alkotta, hogy ő maga személyesen járt volna arra.

Meggyőzően írt orosz tájakról, városokról is (KEF, SZH, JSzR) anélkül, hogy bármelyiket maga is látta volna.

3.2. A fiktív helynevek

Jókai történeteinek nagy része valóságalapú, vagy legalábbis elbeszélésükkor az írója a valóság látszatát igyekszik kelteni. A helyszínválasztás is ehhez igazodik. Ugyanakkor sok esetben a valóságot el kell rejteni, át kell alakítani, hogy senki ne ismerjen magára, illetve véletlenül se lehessen valakit azonosítani. Jókainál elsősorban ehhez kellenek a kitalált hely-nevek, amelyek megfejtése már a szövegkritikai kutatások terepe.

3.2.1. Valós helyszín átnevezése

Tipikus névadási stratégia, amikor az író egy a valóságban létező települést részben vagy teljesen beemel művébe úgy, hogy azonosítható legyen, de más, kitalált nevet ad neki. Pon-tosan leírja a kis bükki falut és az odavezető utat (BL 81, 84), amely egyértelművé teszi a látkép és a térkép alapján, hogy Alacskára kell gondolni (vö. 3., 4. ábra), de a regényben ez a település Barátfalvaként jelenik meg.

3.2.2. Fiktív helyszín fiktív névvel

Jókainál gyakoribb, hogy valószerű történet valószerű helyszíneként számos valós jel-lemzővel, valós környezetbe helyezett településnek ad fiktív nevet, mégpedig valószerűt.

Pl. Kárpátfalva, Nagykunmadaras, Szentirma, Tiszavárad (EMN), Lankadomb (MM), Nemesdomb, Körössziget (KEF), Fertőszeg (NV), Bondavár, Bonda-völgy (FGy) stb. Ezek-ben az esetekEzek-ben nem egyszerű átnevezésekről van szó, annak ellenére, hogy némelyiküknél elég nyilvánvaló, hogy mi szolgált a fikció alapjául. Országnév is akad ilyen, pl. Kin-tseu leírásában (JSzR) Kínára találunk utalásokat, bár nem azonosíthatjuk a kettőt.

Külön kérdéskörbe tartoznak a Jókai-művekben kevésbé jellemző, helynévrendszerhez nem illeszkedő, valószerűtlen fiktív nevek, pl. Otthon (JSzR), Tuhutum vármegye (KK), illetve a titkolózó nevek: X vármegye, Y vármegye (KZ).

3.2.3. Fiktív nevek – néváthelyezések

Meg kell említeni, hogy találunk olyan települést, amelyet Barátfalva néven is említenek, Fényes Eleknél (1851) is megtalálható. Ez a burgenlandi Ollersdorf (korábban Ullersdorf),

72 T. Somogyi Magda – Tiner Tibor

melynek a magyar neve a Barátfalva. Feltehető, hogy Jókai erről nem tudott vagy nem vet-te figyelembe, és a történethez ő találta ki a nevet. Ugyanezzel a feltévet-telezéssel élhetünk a Kőhalom (KZ) és a Dudar (BL) helynevek esetében is, amelyek szintén megtalálhatók valós helynévként már Jókai korában is, de egészen más vidéken.

3.2.4. A fiktív helynevek a névrendszerben

Jókai fiktív helyneveit vizsgálva könnyű arra a következtetésre jutni, hogy az írót a nédáskor a valószerűségre törekvés vezette elsősorban. Az elnevezéseket egyértelműen a va-lós nevek hangalaki és morfológiai sajátságainak analógiája alapján alkotta meg nemcsak a magyar, hanem az idegen nyelvűnek szánt nevek esetében is. Erre jó példa a Monte Vierge (ÉK), amelynek a mintája a Jungfrau volt. Ugyancsak itt említhető a Prusznóc mint szlovák (tót) falu neve (KH). Nagyon jól illeszkedik a hasonló nemzetiségű Rimóc, Varbóc stb. te-lepülések valós nevei közé.

A magyar falu- és városnevek között is gyakoriak a Szent- előtagúak. Így hihető Szentirma (EMN, KZ) létezése is, az olvasó nem firtatja hogy volt-e Irma nevű szent (vö. Farkas 2007: 150). Még inkább jellemzőek az utótagok, amelyek fiktív előtagokkal vagy létező, de csak más utótagokkal kapcsolt előtagokkal együtt szolgálnak helynévként Jókai számára, pl. Almásfalva, Kárpátfalva, Kokánfalva, Petrőcfalva; Bondavár, Dolnavár, Tiszavárad;

Fertőszeg, Körössziget, Lankadomb, Nemesdomb, Bonda-völgy.

Megjegyzendő, hogy a Kis Miska birtokaként említett (EMN) Almásfalva fiktív volta meglepő, annyira beleillik a valós nevek sorába. Almás nevű települést többet is találhatunk a különböző jelenkori és történeti névtárakban, de Almásfalva csak egyetlenegyszer bukkan fel egy 1601-es székely oklevélben (vö. Szabó T. 2005: 7), feltehetően ebben az esetben alkalmi névkiegészülésre bukkantunk. A településnevekben nagyon elterjedt -falva utótag ingadozó használatával többen foglalkoztak, legutóbb Tóth Valéria (2008: 70–79) és Bárth János (2010: 196–197).

A Jókai-példák közül a -falva utótagúak közül Petrőcfalva érdekes még mint a korabeli névadás tipikus esete az írói ábrázolásban:

„– Hiszen nem is azt kérdeztem, hanem hogy hová való szolgabíró vagyok én?

– Petrőcfalvi! Tudja meg ön. Ezentúl nem Prusznóc, hanem Petrőcfalva; minden falunak magyar neve lesz, minden embernek magyar neve lesz.” (KH 1: 25).

Jókai a helynévalkotás során élt a névképzőkkel is. Az -s képzőt alkalmazza pl. a Burjános (FV), Madaras (EMN), Szunyogos (KEF), a -d-t, – ahogy erre Bényei Ágnes is felhívja a figyelmet (2007: 59) – pl. a Talpad (EMN) és a Pityód (ÉK) faluneveknél. Érdekes, hogy a szóképzéssel létrehozott fiktív nevek között gyakrabban találunk jelentésükben motivált beszélőnévszerű helyneveket.