A hatás tartalma

Lehet a hatás egyértelmően erıs és egyértelmően pozitív, a tartalma azonban eléggé eltérhet, hiszen lehet a hatás kognitív vagy emocionális, kellemes vagy más jellegő, megerısítı vagy éppen megrendítı. Ugyanolyan irányú és erısségő hatás tartalma lehet homogén és ötvözhet eléggé ellentétes elemeket: elgondolkodtathat és felzaklathat, meghathat és alakíthat, felzaklathat és állásfoglalásra késztethet, szórakoztathat és igazolhat minket.

Könnyen belátható (és persze bizonyítható is), hogy a hatás tartalmát még nehezebb vizsgálni, mint erısségét és irányát, hiszen ez nehezebben foglalható szavakba, s ez esetekben nem lehet a szavakat elıjeles számokkal helyettesíteni. A nyitott kérdésre (Hogyan hatott? Mit érzett?) adott válaszok többsége („jó volt”, megfogott”, „tetszett”, „érdekes volt”) nem sokat árul el arról, hogy milyen húrokat pendített meg a mő az olvasókban. Interjú keretében persze meg lehet kérdezni, ki lehet faggatni az olvasót, hogy miért tetszett, mit is jelent hogy „jó volt”, de erre ritkán adódik lehetıség. Mind a kérdıívek kitöltetése, mind az interjúkészítı segítségével kitöltött kérdıív esetében leggyakrabban olyan választható válaszokkal próbálkozunk, amelyek elızı − nyitott kérdésekkel operáló vizsgálódások tapasztalatai alapján állítunk össze. Ettıl azonban ez az eljárás eléggé problematikus marad, ugyanis számolni kell azzal, hogy az általunk felkínált „elgondolkodtatott”, „meghatott”, „megrendített, „felkavart”, „fejtörést okozott”,

„igazolta elképzeléseimet”, „új összefüggéseket tárt föl” mást és mást jelent mind az egyes olvasók, mind az egyes olvasórétegek esetében. Faktoralanalízissel − erre nincs mindig lehetıség⁸⁰− valamennyi feltárható abból, hogy hogyan kapcsolódnak össze (hogyan

értelmezik egymást) a kérdezett által kiválasztott válaszok.⁸¹ Meg lehet kérdezni, hogy mit jelent az olvasó számára az „elgondolkodtatott”, „meghatott”, „megrendített, „felkavart”, „fejtörést okozott”, „igazolta elképzeléseimet”, „új összefüggéseket tárt föl”, és alkalmazható az ennél egyszerőbb, de legalább ennyire hatásos eljárás⁸²: megkérni a kérdezettet, hogy fogalmazza meg az általunk ajánlott válasz-lehetıségek ellentétét.

EGY ÖRKÉNY- ÉS EGY SÁNTA-NOVELLA PÉLDÁJÁN

32 féle választ kínáltunk⁸³ a Mit érzett a novella elolvasása után? kérdésre, amelyek közül hetet lehetett kiválasztani. A két novella hatásának tartalmát a 17 éves magyar gimnazisták körében a következı választások tükrözik:

80 Nem csak anyagi okokból, hanem a minta mérete és szerkezete miatt sem.

81 Mást jelent a „fejtörést okozott”, „ismereteket közölt” ,„új összefüggéseket tárt föl” és a „látóköröm tágította”, és mást a „fejtörést okozott”, „látóköröm tágította”, „megrendített” és „alakította világnézetem”, és megint mást a

„fejtörést okozott”, „felkavart”, „felbosszantott” együttese.

82 Amit Huszár Ágnes ajánlott.

83 Az eljárásnak − min erre Huszár Ágnes is felhívta figyelmemet − több gyenge pontja van: a) néhányuk jelentése túlságosan közel egymáshoz (megrendített, felkavart, meghatott), ez ugyan egyfelıl lehetıséget ad az árnyalásra, másfelıl nem differenciál eléggé, b) néhány kifejezés tipikusan értelmiségiek által használt, c) nem

felkavart

Az irodalommal kapcsolatos (általános) elvárások között elsısorban az „elgondolkodtasson”,

„tágítsa látóköröm”, „szórakoztasson”, „újat mondjon”, „alakítsa világnézetem”, „ismereteket közöljön”, „tárjon fel összefüggéseket” szerepelt. Ezeket az igényeket szemlátomást az Örkény-novella volt képes jobban kielégíteni. A Meddig él egy fa? hatása valamivel kellemesebb, a Nácik hatása pedig valamivel mélyebb és mozgósítóbb volt. Józsa Péter (1974) arra hívta fel a figyelmet, hogy a legkülönbözıbb mőfajú, témájú és értékő mővek érzelmi fogadtatása

esetében még a legrétegzettebb olvasótáborban is eléggé jelentıs mértékő társadalmi konszenzus figyelhetı meg. A magyar diákok között az Örkény-novellát a lányok, a Sánta-novellát a fiúk fogadták kedvezıbben. A diákok körében az érzelmi konszenzus, ha gyengébb mértékben is, de az országhatáron túlra is kiterjedt, és körében, s fıképpen a magyar, lengyel és bolgár diákok körében volt erıs. Az orosz diákok körében az átlagosnál gyakoribbak voltak a

„csalódást okozott” és a „közömbösen hagyott” érzések.

A tizenéves diákok és a középkorú szakmunkások érzéseit összehasonlítva a Meddig él egy fa? esetében meggyızı mértékő az érzések hasonlósága, a Nácik esetében pedig csak egyetlen réteg töri meg az érzelmi konszenzust: a 40-50 éves magyar férfi szakmunkások. A megrendülés, a keserőség, az elgondolkodás érzéseit a félelem, a zavar, a valamit tenni kellene érzése ötvözte vagy helyettesítette. Lehetséges lenne, hogy körükben a novellabeli hatalmukkal perverz módon visszaélı "elvont nácik" a második világháborút és a "konkrét nácikat" idézik fel? Ezzel is számolni lehet. Csakhogy a bolgár, a lengyel és az orosz

szakmunkások érzéseiben nem bukkannak fel ezek az elemek! Lehetséges. hogy a személyes történelmi tapasztalat (vagyis az, hogy mi magyarok a nácikkal is azonosítható németek oldalán harcoltunk) ekkora erejével kell számolni? Lehetséges, ám a kutatás idejében 40-50 éves férfiak 1944-ben még csak 10-20 évesek voltak, így csak kisebb részük részesülhetett közvetlenül olyan brutális élményekben, amelyek felidézése félelmet vagy akár bőntudatot is derül ki, hogy az a megjelenı valóságszeletre vonatkozik-e, vagy a mővészi megformálásra, d) az érzelmi hatásra utalók között a negatív, a kognitív hatásra utalók között a negatív konnotációjú szavak vannak többségben.

84 „Alakította világnézetem”, „igazolta elképzeléseimet”: elszörnyülködve olvashatják egyesek ezeket a

válaszlehetıségeket, melyek azt sugallják, hogy a mővészet a történelmi tapasztalat illusztrálására van hivatva.

„mérıeszközöm azonban ebben a vonatkozásban védhetı. Elször is az akkori (hetvenes éveg végi) olvasókat jócskán érintette a lenini tükrözéselmélet, másodszor is mint olvasói elvárások máig élnek. És még valam: immár ez a kuatás is (a maga máig használható eszközeivel) történelem.

ébreszthetne bennük. Csakhogy számolni kell a közvetett élmények hatásával is. Az akkor még tizenéves, de a férfi szerepre készülı, azt kényszerbıl olykor ki is próbáló fiúkra apjuk, bátyjuk, idısebb férfi rokonaik példája és elbeszélt élményei jóval erısebben hathattak, mint a velük azonos korú lányokra (Fogarassy, Kamarás 1981:80-87).

AMESTER ÉS MARGARITA PÉLDÁJÁN

Az Örkény- és a Sánta-novellához képest a Bulgakov-regény hatásának tartalmában nagyobb arányban szerepeltek a kellemes hatásra utaló elemek (szórakoztatott,

gyönyörködtetett, felvidított), ami érthetı, ha arra gondolunk, hogy ez a regény − szemben a halálról és az embertelenségrıl is szóló novellákhoz képest − felfogható szerencsésen végzıdı, megható és ugyanakkor humoros történetnek is.

P. Berger a humort kis transzcendenciának, a nevetést pedig a másik világba való átlépésnek tartja. A regény humorára való reagálás mértékére utal az a tény, hogy az

"Elıfordult-e, hogy nevetett a regény olvasása közben?" kérdésre eléggé magas volt a nem válaszolók aránya: 14 százalék. A középiskolások nevettek rajta legtöbbet, s a két értelmiségi réteg (a humán értelmiségiek és a mérnökök) mutatkoztak legkevésbé fogékonynak Bulgakov humora iránt. Talán a fekete humor inkább taszította ıket. Behemót tréfái a válaszolók 30, Woland 27, a moszkvaiak viselkedése 23, Margarita boszorkánysága 6, Iván ámokfutása 4, a varieté-jelenet pedig 3 százalékát mulattatta. A középiskolásokat és a szakmunkásokat

elsısorban Behemót nevettette meg. Woland "humora" iránt a humán értelmiségiek bizonyultak leginkább fogékonynak, a moszkvaiak viselkedése pedig leginkább a bölcsészeket ingerelte nevetésre. Margarita boszorkány-szerepben a középiskolásokat mulattatta elsısorban.

A "Tudna-e említeni olyan részletet, amelyre azt lehet mondani, hogy szép?" kérdésre adott válaszokból mindössze 10 százalékot tett ki a nemmel válaszolók aránya. Ez az arány két rétegnél tért el jelentısebben: nem véletlenül éppen azoknál, akik legkevésbé érezték és érzékelték Bulgakov humorát; a mőszaki értelmiségiek (35 %) és a vallásos értelmiségiek (29

%) körében. Különbözı típusú válaszok gyakorisági sorrendje így alakult: a címszereplık szerelme 32, a bibliai rész 19, a befejezés 11, Pilátus ábrázolása 8, a bál leírása, Margarita repülése és Wolandék repülése az őrben 4-4 %. A humán értelmiségiek válaszaiban az átlagosnál jóval gyakrabban a címszereplık szerelmének és a bibliai "történetnek" az említése.

A mőszaki értelmiségiek Pilátus ábrázolását, a középiskolások a befejezést tartották kétszerte nagyobb arányban szépnek, mint a többiek, a vallásos értelmiségiek pedig Lévi Máté

magatartását, és a Mester kiszabadítását (Kamarás 1997:271-275).

A^Z ISKOLA A HATÁRON PÉLDÁJÁN

Az Iskola a határon hatására utal a „Milyen jelzıkkel illetné a regény egészének hangulatát?”

kérdésre felkínált válasz-lehetıség: unalmas, megható, szórakoztató, nyomasztó, iszonyatos, felkavaró, titokzatos, izgalmas, filozofikus, megrendítı. Az a tény, hogy csaknem valamennyi vizsgált rétegben a „felkavaró”, a „filozofikus”, a „megrendítı” és a „nyomasztó” szerepelt leggyakrabban, egyértelmően érzékelteti, hogy a regény hatását tekintve − vagyis az érzések szintjén − eléggé erıteljes konszenzus tapasztalható. Valamennyi csoportban többségben voltak azok, akikre pozitív hatással vagy pozitív hatással is volt a mő. Ugyanakkor mindegyik csoportban található kétféle kisebbség: azok, akikre a regény negatív hatással volt, és azok, akikben negatív érzéseket is keltett a mő.

Természetesen mind az "izgalmas", mind a "szórakoztató", de még a "felkavaró", a

"titokzatos" és a "filozofikus" is különfélét (sıt, különbözı elıjelő véleményt) jelenthet személyenként és csoportonként. Egyesek a cselekményes mőveket tartják izgalmasnak, mások azokat is, amelyekben belsı történések dominálnak. Amikor G. Schulze arra

figyelmeztet, hogy az izgalmas séma a magas kultúrához is kapcsolódik, nem kifejezetten ilyen

mővekre gondol, mint az Iskola a határon (1998: 186-204). Annak ellenére, hogy ez a mő nem az izgalmas sémában íródott, az ebben a sémában otthonos olvasóinak egy része megpróbálta ebben a sémában olvasni, s ez részlegesen sikerült is nekik.

ASORSTALANSÁG PÉLDÁJÁN

A Kertész Imre-regény esetében is az elıbbi tíz „hatás-jelzıt” lehetett ⁸⁵ választani. Ez esetben is ugyanazt a négy elemet említették leggyakrabba, azzal az eltéréssel, hogy ezúttal a

„nyomasztó”, a „felkavaró” és a „megrendítı” került − holtversenyben − az élre, és − érthetıen

− sokkal kevesebben tartották ezt a regényt izgalmasnak vagy szórakoztatónak, mint az Iskola a határont.