A háttérinformációk összegyűjtése, a háttéranyagok összeállítása

III.4.1.A MŰSORSZERKESZTÉS KIINDULÓPONTJA: A HÁTTÉRANYAG

Amikor egy szerkesztő-riporter kap egy feladatot, egy feldolgozásra váró témát, akkor első lépésként össze kell szednie azzal kapcsolatban minden háttérinformációt. Mielőtt elindul, hogy felgöngyölítse, leforgassa a témát, interjúkat készítsen, képbe kell kerülnie minden apró részlettel kapcsolat-ban, ami csak addig napvilágot látott az ügy kapcsán. A legcélszerűbb, ha háttéranyagot készít a saját maga számára, amelybe később is belenézhet, ellenőrizhet benne információkat, adatokat. A háttéranyag összeállítása sok-szor a szerkesztőasszisztens feladata. Ha azonban a szerkesztőnek nincs asz-szisztense, akkor saját magának végzi el ezt a munkát.

A háttéranyag összeállítása napjainkban jellemzően digitálisan történik:

készítője egy szöveges dokumentumba bemásolja a témában fellelt, interne-ten közzétett cikkeket vagy azok néhány részletét. Összeszedi az érintettek, potenciális interjúalanyok nevét, intézményi kötődéseit, elérhetőségeit, a ve-lük kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Összegyűjt minden fontos in-formációt, adatot, amelyekkel tisztában kell lennie ahhoz, hogy nekiindul-jon a munkának. A háttéranyag a téma felgöngyölítése folyamán is bővül saját jegyzetekkel, a telefonálással vagy személyes beszélgetések során gyűjtött információkkal.

Ha összegyűlt az összes szükséges információ, akkor a háttéranyag alap-ján minden bizonnyal jó és lényegre törő kérdéseket fogalmazhat meg a ri-porter. Háttérismeretek nélkül, rutinból is lehet kérdezni, de fennáll a veszé-lye, hogy csak olyan kérdéseket sikerül megfogalmazni, amiket már sokan feltettek előttünk: unalmassá, közhelyessé, sablonossá válhat az interjúnk – és talán épp a lényeg sikkad el!

Háttéranyagra a műsorvezetőknek is szükségük van, hiszen az alapján válnak képessé érdekes, izgalmas, fordulatos, újdonságértékkel bíró beszél-getések lebonyolítására.

Ha pedig szerkesztett anyag, bejátszás készül, akkor a háttéranyag kivá-ló kiindukivá-lópontot jelenthet a narrátorszövegek megírásához. (Természetesen csak az ellenőrzött információkat szabad felhasználni, idézésnél pedig meg kell adnunk a forrást.)

III.4.2.HÁTTÉRINFORMÁCIÓK AZ INTERNETRŐL

Ha adott egy feldolgozandó téma, a szerkesztő-riporter első dolga többnyire az, hogy böngészni kezd az interneten, rákeres a vele kapcsolatos

kulcssza-vakra. Ha felmerülnek számára ismeretlen fogalmak, akkor azok jelentésé-nek utánanéz, elolvassa és kivonatolja a témában megjelent cikkeket. Ter-mészetesen a papír alapú sajtót is lehet szemlézni, ám napjaink szerkesztői inkább a világhálót választják, hiszen a legtöbb nyomtatott újság tartalma ma már fellelhető és gyorsabban áttekinthető rajta.

Ha tudományos téma vár feldolgozásra, utána kell nézni az adott terület alapfogalmainak, a tudományág adott szegmensében zajló kutatásoknak. Ha közéleti vagy politikai témában forgatunk, akkor alaposan tárjuk fel előz-ményeit, olvassunk utána annak, hogy melyik politikai oldal milyen véle-ményt képvisel az ügy kapcsán. Ha megemlékezésre vagy jubileumi ünnep-ségre megyünk, feltétlenül legyünk képben a történelmi háttérrel.

Ha portrét kell készítenünk, tanulmányozzuk az interjúalany életrajzát és munkásságát. Ha kulturális vagy művészeti témát kapunk, nézzünk utána a kritikáknak. Ha például egy képzőművészeti kiállításról kell tudósítanunk, akkor tudjunk meg mindent a kiállítók személyéről, a tárlat hagyományai-ról, a hozzá köthető irányzatokról.

Ha népszerű, a sajtóban gyakran szereplő személyekkel kell interjút ké-szítenünk, akkor különös figyelmet kell fordítanunk a felkészülésre és a kérdéssorok összeállítására: ne kérdezzük meg sokadjára ugyanazt, amit már mások is számtalanszor megkérdeztek az illetőtől, és amelyre nyilván-valóan olyan választ ad, amit a nyilvánosság már számos helyen hallhatott.

A példákat még hosszan lehetne sorolni.

Az interneten talált információkból többnyire összeállíthatjuk a háttér-anyagunk nagy részét.

III.4.3.KAPOTT SAJTÓANYAGOK

Napjainkban gyakori, hogy az intézmények, szervezetek, kormányzati szer-vek sajtóreferensei, kommunikátorai, valamint a kommunikációs cégek se-gítik a médiában dolgozók munkáját azzal, hogy kész háttéranyagokat kül-denek nekik a rendezvényeikhez, kiállításaikhoz, megmozdulásaikhoz, in-tézkedéseikhez kapcsolódóan. Ezeket nevezzük sajtóanyagnak.

A készen kapott sajtóanyagok előnye, hogy meggyorsítják a felkészü-lést, illetve az anyagok megszerkesztését. A sajtótájékoztatókon, eseménye-ken nem kell mindent feljegyzetelni, hiszen a tények, adatok ott vannak az anyagban! Csökkenti a félreértések, hibás számadatok, rossz megfogalma-zások napvilágot látásának esélyeit. Számolnunk kell azonban azzal, hogy ezek az anyagok szubjektívek: igyekeznek minél jobb színben feltüntetni a küldő intézményt, az esetleges ellentétes álláspontok, kritikák megfogalma-zását pedig mellőzik. Egy ilyen sajtóanyag kézhez kapása tehát nem mente-síti a szerkesztő-riportert attól, hogy más forrásokból is tájékozódjon, alapo-san feltérképezve az ügy hátterét.

III.4.4.HAGYOMÁNYOS KUTATÓMUNKA

Noha az interneten ma már szinte mindent megtalál az újságíró, amire szük-sége van a felkészüléshez, olykor mégis szükség lehet hagyományos kuta-tómunkára. Ha például egy-egy jelenség tudományos hétteréről, történeté-ről, hatásáról szeretne forgatni, akkor érdemes felkeresni a könyvtárakat, le-véltárakat. Adott esetben készíthet önálló felméréseket, elemzéseket, köz-vélemény-kutatásokat is.

III.4.5.AZ INFORMÁCIÓSZERZÉS FONTOS ESZKÖZE: A TELEFON

Az internetről, sajtóból, szakirodalomból való tájékozódás után a következő lépés az, hogy kiderítsük, ki/kik illetékes/ek nyilatkozni az adott téma kap-csán. Az interjúalanyok felkutatásában, illetve a találkozók leszervezésében nagy szerep jut a telefonnak. Igaz, ma már a közösségi oldalakon, elektroni-kus üzenetekben is megbeszélhetünk találkozókat, a leggyorsabb módszer azonban a telefonálás. (Általában nincs idő arra, hogy félnapokat, napokat várjunk az írásbeli válaszokra.)

Egy-egy forgatást többnyire számos telefonhívás előz meg. Fel kell hív-nunk az illetékes szerveket, az intézményeknél el kell érnünk az illetékes munkatársakat. Ám nem csak az interjúk leszervezésére használhatjuk a te-lefont, hanem olyan információadalékok kiderítésére is, amelyeket be sze-retnénk építeni a narrátorszövegbe.

III.4.6.UTÁNAJÁRÁS, INFORMÁLIS TUDAKOZÓDÁS, BENYOMÁSOK MEGSZERZÉSE

Nem minden információ szerezhető meg a számítógép vagy a telefon mel-lett ülve. A jó szerkesztő-riporter igyekszik minél több dologról a saját sze-mével meggyőződni, személyes tapasztalatokat szerezni. Az igazán hiteles riportok leforgatásához szükség van valamiféle „beépülésre” is. Fontos, hogy a műsorkészítők belülről lássák azt a közeget, amelyet ábrázolni kí-vánnak, ismerjék az adott közegben uralkodó hangulatot, megértsék és át-érezzék a motivációkat. Minél több benyomást szereznek a téma közegéről, annál valószínűbb, hogy hitelesen tudják ábrázolni mind képen, mind szö-vegben.

Fontos megjegyezni, hogy egy szerkesztő-riporter nemcsak a vezetői irodák előszobáiban vagy a sajtószóvivőkkel szemben ülve szerezhet érté-kes információkat, hanem például egy kocsmában, kávézóban, piacon, or-vosi rendelő várójában vagy a tüntető tömegben elvegyülve is.

IV.

A televíziós műsorszerkesztés