A jelen tanulmány a 2015-ben Romániában kötött háromoldalú protokollszerződést mutatja be, amelyet a katolikus Püspöki Konferencia kötött a Nevelési és Kutatási Minisztérium és a Vallásügyi Államtitkársággal, azzal a céllal, hogy rendezze a felekezeti oktatás nyitva ha-gyott kérdéseit a 2011-es tanügyi törvény után. A tanulmány célja, hogy a dokumentumon keresztül életképet mutasson a román felekezeti oktatás jogi helyzetéről, működési sajátosságai-ról. A bemutatott dokumentum pontosan kijelöli a felekezeti oktatás helyét a román oktatási rendszerben, mint teológiai elhivatottsági líceum (liceul vocational teologic), rendezi az itt tanító tanárok alkalmazásának kérdését és az egyházi tulajdon felhasználását ezekben az intézményekben.
Kulcsfogalmak: törvénykezés, egyház és állam viszonya, felekezeti oktatás, Románia, kisebbség
Bevezetés
Egy ország oktatási rendszerének jellemzése mindig nehézkes, hiszen olyan fogal-makat használunk, amelyek jelentése országonként változhat. Lukács Péter (Lukács 1992) nagyszerűen összefoglalja a dilemmát, amikor arról ír, hogy míg egyes orszá-gokban azt tekintik állami iskolának, amelyet az állam finanszíroz, magániskolának pedig azt, amelyet nem támogat anyagilag, addig máshol a magániskola is ugyanannyi támogatást kap, mint egy állami; egyik helyen, például a magániskolában mást és más-hogyan tanítanak, máshol megegyezik a módszer és a tananyag, csak a világnézetben különböznek. „…a magán és állami, vagy még tágabban a magán és a közösségi oktatás megkülönböztetése világszerte, és nyugati világszerte is igencsak különböző elveken alapul. Az viszont tény, […] a felekezeti iskolákat a közösségi iskoláktól valamilyen módon megkülönböztetik…” (Lukács 1992: 26). Pusztai Gabriella (2003) az Európai Unió országainak oktatási rendszerét vizsgálva arra keresi a választ, hogy a felekezeti oktatásnak hol, milyen státusa van. Közös mintázatot keresve megállapítja, hogy az állami támogatás szempontjából nem az számít, hogy ki és milyen világnézet mentén indít iskolát, hanem hogy milyen mértékben tér el a központi tantervtől. Másrészről a nem állami iskolák támogatásának a mértéke attól függ, hogy hány gyereket látnak
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
el (fejkvóta), tehát feladatorientált. A tanulmány végén kiemeli, hogy jól érezhető az a tendencia, mely szerint az államok újraértelmezik az oktatással szembeni felelős-ségvállalásukat, és a felekezeti iskolákat, az azokat választó szülőket és az ott tanuló diákokat asszimilálják a nyilvános szektorba. Bár az említett írás nem tér ki tételesen Romániára (a tanulmány megjelenésekor Románia még nem tagja az EU-nak), de számos megállapítása érvényes rá is.
A romániai oktatási rendszer néhány jellemzője
Románia területe a második világháború után nyerte el jelenlegi formáját Erdély hozzácsatolásával. A történelmi „régi” Románia etnikumban (román) és vallásban (or-todoxia) viszonylag homogén közeg, míg Erdély multikulturális terület, ahol magya-rok, svábok, szászok stb. éltek, akik katolikus (görög- és római), protestáns, unitárius, lutheránus, evangélikus vallást gyakoroltak. Az első világháború után a közigazgatást francia mintára akarták újjászervezni, amelynek lényege a szekularizáció, a központo-sítás és az erős állami kontroll (Szolár 2010). Ez meghatározta a felekezeti oktatáshoz való viszonyt is.
Romániában a kommunizmus egy sajátos formája volt jelen, amely, ellentétben a Szovjetunió vallásellenes törekvéseivel, az ortodox vallást államvallásként privilegizál-va, a nagy nemzeti állam ideálját követve akár erőszakkal is igyekezett megvalósítani, hogy aki román nemzetiségű, az legyen ortodox. Ez az ortodoxia nemzeti érdekeket követett, együttműködött a kommunista államapparátussal, és kifejezetten nagy befo-lyással volt a politikára. Ezért nem is volt szükség arra, hogy külön intézményrendszert működtessen az oktatásban és a szociális ellátásban. Az oktatási törvényeket vizsgálva meglepő lehet, hogy az állam semmilyen formában nem támogatja a nem állami in-tézményeket, és a klasszikus értelemben vett felekezeti oktatási alrendszer is hiányzik, és még meglepőbb ez, ha figyelembe vesszük, hogy Románia kiemelten vallásos ország európai viszonylatban.
Az ortodoxia és a kommunizmus évtizedei sajátos történeti hátteret adtak a forra-dalom1 után az egyházak által kezdeményezett iskoláknak, ezek olyan iskolák, ame-lyeknek létrehozatalát az egyházak kezdeményezik, de a tényleges alapítást az állam végzi. Bár az alkotmánymódosítás és az új oktatási törvény lehetőséget adott a fele-kezeti iskolák nem állami formában történő újraindítására, ám az ortodoxiában nem volt hagyománya a laikus (nem papi pályára készülők) egyházi oktatásának, és a többi felekezet túl gyenge és szegény volt, hogy ilyen irányú érdekeiket érvényesíteni tudják.
Ha voltak is olyan új kezdeményezések, amelyeket egyházi támogatással hoztak létre, ezek inkább beépültek az állami apparátusba korlátozott autonómiával (Szolár 2010).
1 1989 decemberében az egykori kommunista diktatúra megbukott, de ellentétben a vasfüggöny többi országaival, itt az átmenet nem volt erőszakmentes.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Dronkers és Avram (2014) tanulmányában a nem állami iskolákat az EU-ban több szempontból kategorizálta. Kiemeli, hogy az ortodox államokban, Bulgáriában, Cip-ruson, Görögországban és Romániában semmilyen állami támogatást nem kapnak a nem állami iskolák, ugyanakkor a centralizáció és az ellenőrzés olyan mértékű ezekben az országokban, hogy a törvények és a finanszírozási rendszer nem is ösztönzi ezek indítását.2 A diákok elenyészően kis százaléka tanul nem állami intézményekben. Az ország jelenlegi oktatási rendszere saját történelmének terméke, és ennek ismeretében lehet igazán megérteni, de ez messze túlmutat ennek a tanulmánynak a keretein.
A romániai középfokú oktatás néhány ponton eltér a magyarországitól. A 2011-es tanügyi törvény a középfokú oktatás felső szintjén háromtípusú tagozatot határoz meg:
elméleti (teoretic), vokacionális (vocațional) és technológiai (tehnologic). A vokacionális tagozatot elhivatottsági vagy képességi tagozatnak lehet fordítani, illetve a Romániá-ban élő magyarok egyszerűen csak magyarítják vokacionálisnak. A törvény szerint a vokacionális tagozatok a következő területeken indíthatóak: katonai (militar), te-ológiai (teologic), sport (sportiv), művészeti (artistic) vagy pedagógiai (pedagogic).
A vokacionális tagozatokban 9. osztályban kötelező valamilyen képességfelmérőt tar-tani, amely méri az illető területen szükséges képességeket. A teológiai osztályok ese-tében ez egy írásbeli vizsga, az előző évek hittantantárgyon belüli ismeretekből csak az juthat be, aki a legkisebb, 7-es osztályzatot éri el a Romániában szokásos 10-es skálán.
1. táblázat. A diáklétszám megoszlása oktatási ciklusonként (2013/2014-es tanév)
Diáklétszám Megoszlás Megjegyzés
Iskola előtti 568 659
Alapfokú oktatás
1 743 254 A statisztikai
hivatal egybevonja
Figyelembe véve a diáklétszámot, teológiai tagozaton országos szinten 10 011 diák tanul 72 intézményben, a beiskolázott diákok 5%-a tanul magyar nyelven. Az országos statisztika ebben a kérdésben hiányos, nem ismeri külön kategóriaként a felekezeti oktatást, a fenti táblázat szűk kategóriája nem ad teljes képet arról, hogy hányan ta-nulnak felekezeti intézményekben. Lévén, hogy az elhivatottsági tagozat csak a 9−12.
2 Minden iskolára központilag kidolgozott tanterv érvényes, a tanfelügyelőség ellenőrzése alá tar-toznak, központosított országos vizsgákon vesznek részt a diákok.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
osztályokban értelmezhető, 9. osztályig mindenki csak „állami oktatásban” részesülhet.
A 72 intézmény, amelyekben teológiai tagozat működik, rendelkezik lelki vezetővel, igazgatóját a helyi püspök jóváhagyásával nevezik ki, akárcsak a tanárokat, munkájuk nem korlátozódik kizárólag a teológiai osztályra, felvetődik tehát a kérdés, hogy va-jon nem sorolható-e be az intézmény összes diákja a felekezeti oktatásban részesülők közé. A felekezeti oktatás azon kisebbségek számára, amelyek nemcsak etnikai, hanem vallási kisebbségben is élnek, kiemelt eszköz az identitás megőrzésében. Ezt támasztja alá Morvai (2008) tanulmánya, amely a felekezeti iskolák diáklétszámát összeveti az ország etnikai arányaival, és arra a következtetésre jut, hogy a magyar diákok jóval ma-gasabb számban választják a felekezeti iskolákat, mint a román nemzetiségűek. Mind a vokacionális iskolák számában, mind a teológiai szakon végzett diákok számában felülprezentáltak a magyarul tanuló diákok. Romániában a diákok 1,5%-a végez teo-lógiai képzést nyújtó osztályban, míg a magyar diákok körében ez az arány 10,5%. Ezt Morvai az eltérő történelmi tapasztalattal, valamint az iskola vallási és etnikai identi-tásmegőrző szerepével magyarázza.
Egyházi oktatás Romániában a kommunizmus után
Számos vitára vagy félreértésre adhat tehát okot, ha adatot kérünk/közlünk azzal kapcsolatban, hogy Romániában a diákok hány százaléka jár felekezeti iskolába, mert ez értelmezés kérdése, különösen az állami statisztikák olvasatában. Romániában a kommunizmus évtizedei után a demokratizálódás új reményeket adott a nem ortodox egyházaknak, hogy a rég múlt időkhöz visszatérve ott és úgy folytassák a munkát, ahol és ahogy az államosításkor abbamaradt. A számos terület közül a felekezeti oktatás be-indítása is terítéken volt, bár ennek helye és módja alig körvonalazódott. Akik a gyors átmenetben bíztak, csalódottan nézték az elhúzódó ingatlan-visszaszolgáltatást, és a kommunizmus szándékos elnyomását a bürokrácia tehetetlensége váltotta fel (Fóris-Ferenczi & Péntek 2011). Az iskoláknak épületre volt szüksége, tanárokra és egy olyan jogi keretre, amely szabályozza a működésüket.
Az 1991/1992-es tanévben több megyében is megindultak az első teológia sza-kos középiskolai osztályok, ezek elsősorban ortodox mintára, teológiai osztályokként, amelyek a papi szemináriumra készítették fel a fiatalokat. Az ortodox hagyományban a középiskolai szintnek megfelelő képzéssel már fontos egyházi munkákat láttak el (diakónusok, felolvasók, de paphiány esetén fel is szentelték őket). Az alapképzésben osztályokat csak későn indítottak, ismeretlen volt az óvodai vagy alsó tagozatos képzés, az ortodoxiában nem tevékenykedtek tanító szerzetesrendek. A történelmi magyar egyházak oktatási tevékenysége messze túlmutatott ezen mind jellegében, mind terje-delmében. Egyrészt általános jellege volt, nem korlátozódott a középiskolai oktatásra, másrészt a papi hivatásra való felkészítésre, ez inkább egy kívánatos hozadéka volt (Fóris-Ferenczi 2005).
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
A felekezeti iskolák (jogilag helyesebb a „teológiai líceum”) elhivatottsági intéz-ményként működnek állami finanszírozással, állami felügyelet alatt. Ahogy fent em-lítettük, ebbe a formába tartoznak még a katonai, pedagógiai, sport- és művészeti iskolák. Ezek sajátossága, hogy csak középiskolai szinten működnek, egy sajátos hi-vatásgondozó intézményként. Ebből a képzési kategóriából kiindulva szervezi meg a román állam a felekezeti oktatást, hogy akik „elhívást” éreznek a papi hivatásra, azok számára megteremtse a képzési lehetőséget. Ez a struktúra egy történeti hagyomány tovább élése a jelenben.
A 2011-es román tanügyi törvény a fent leírt hagyományt viszi tovább, bár lehető-séget teremt arra, hogy alapítványi vagy magániskolákat is működtessenek intézmé-nyek, alapítványok vagy magánszemélyek jelentős önköltségen. A törvény értelmében, ha a diák elhivatottságot érez valamely szakma iránt, akkor az államnak biztosítania kell a képzést, ha viszont egy felülről jövő nevelési elvet akarnak átadni a diákoknak, akkor az már nem tartozik az állami képzés hatáskörébe. Ebben a megközelítésben az egyház is egy felülről megvalósítani kívánt nevelési elvet közvetít, így az említett teológiai osztályokon kívül nem támogat más típusú felekezeti képzést. Az egyházak nem vállalták, hogy a felekezeti oktatást „nem állami” formában szervezzék meg, mivel ez komoly megterhelést jelentene minden egyházmegyére, minden egyházra. A román oktatási rendszer szándékosan nem kedvez a nem állami intézmények indításának, melynek oka abban ragadható meg, hogy az oktatással kapcsolatban megjelenik a de-centralizációtól való félelem, amely szinte minden állami területre érvényes. Az intéz-mények finanszírozása, működése, felügyelete, a tanárok versenyvizsgája és a tananyag is központosított.
Az említett 2011-es törvény, bár sok szempontból előrelépést jelent, hiszen tétele-sen foglalkozik a teológiai líceumokkal, mégis több kérdést nyitva hagy:
• Mikor és milyen körülmények között indíthat nem vokacionális osztályt vagy épp nem középiskolai osztályt (óvoda, elemi osztályok)?
• Van-e beleszólása az intézménynek abba, hogy kik legyenek az ott tanító tanárok?
• Milyen kompetenciája van az egyháznak, amely ugyan nem fenntartó, de az intéz-mény mégis felekezeti jellegű?
Érthető, hogy nagy várakozás és számos politikai tanácskozás előzte meg a doku-mentumot. Az is világos volt, hogy amit az ortodox egyház (a lakosság 87%-a ilyen vallású) „kiharcol magának”, azt kell követnie a többi kisegyháznak is.
Jelen tanulmányban a római katolikus egyházzal aláírt dokumentumot vizsgáltuk meg, de ez formailag és elviekben teljesen megegyezik más felekezetek szerződésé-vel. Bár a katolikus egyház egyetemes jellegű és a pápa irányítása alatt központosított vezetésű, amelyben a görögkatolikusok mint keleti rítusgyakorlók (úgy, mint az ör-mények vagy a kopt keresztények) jelennek meg, mégis a fejezetcímekben kiemelik a görögkatolikus hitoktatást és felekezetet. Ebben nem fölösleges ismétlést kell látnunk, hanem olyan pozitív megerősítést és elismerő politikát, amely újra kiemeli a görög-katolicizmus létjogosultságát a kommunizmus évtizedei után. A rendszerváltás előtt
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
a görögkatolikus vallást teljesen betiltották, a híveket kényszerítették, hogy ortodox vallásgyakorlásra térjenek át, templomaikat elvették stb. Ezek visszaszolgáltatása és a felekezet konszolidációja összetett jelenség. A protokollban tehát a szóhasználat szim-bolikus jelentőséggel is bír.
A dokumentumról
A szerződést 2015. május 11-én iktatta mindhárom aláíró fél. A dokumentum ter-jedelme 6 oldal cikkelyekbe rendezve. Két nagyobb egységet foglal magában, a közok-tatást és a felsőokközok-tatást külön tárgyalva. A dokumentum elérhető eredeti formában az államtitkárság honlapján, román nyelven (Protocol Cu privire la predarea disciplinei religie [cultul romano-catolic de limba română, romano catolic de limbă maghiară și greco catolic], în învățămăntul preuniversitar de stat, și cu privire la organizarea învățămăntului teologic catolic, 2015).
A dokumentum címében a római és görögkatolikus hittanoktatás rendezését, vala-mint a teológiai jellegű oktatási intézmények működését hivatott szabályozni. A pro-tokollszerződés három intézmény: a Nevelési és Kutatási Minisztérium, a Püspöki Konferencia, valamint a Vallásügyi Államtitkárság együttműködéseként jött létre.
A preambulumban elismerően nyilatkoznak az egyház több évszázados nevelői és oktatói munkásságáról, amelyben iskolafenntartói tevékenységéért és a román felső-oktatás beindításában vállalt szerepéért méltatják (Románia területén az első egyete-mi szintű képzés a Bolyai Egyetem elődjéhez, a katolikus jezsuita rendhez köthető).
A második pontban az alkotmány egyházi autonómiára vonatkozó előírásaira hivat-koznak, kiegészítve egy 2006-os törvénnyel, amely az egyházak vezetésének autonó-miáját biztosítja, valamint a 2011-es tanügyi törvény egyetemi autonómiára vonatko-zó előírásaival.
A harmadik bekezdés igazán érdekes, mert kiemeli, hogy a vallásos nevelés exp-licit módon hozzájárul a lelki fejlődéshez, felelősségteljes felnőtt életre készít fel a keresztény értékeknek köszönhetően. Megjegyzi továbbá, hogy a felekezeti iskolák végzett diákjainak „egy része” egyházi pályára lép. Figyelemre méltó a szóhasználat, mert egyrészt legitimálja, hogy az iskola az egyház számára képez munkaerőt, más-részről elimeri, hogy nem korlátozható egyetlen munkaerőpiaci szegmensre a feleke-zeti iskolát végzett diákok elhelyezkedése. Kiemeli, hogy a megyés püspök felelős az egyházmegyében élő katolikus közösség neveléséért, méltányolva, hogy számos ok-tatási intézményt alapítottak magyar és román nyelven. A preambulum azzal zárul, hogy megjelöli a protokollszerződés célját. Az 1993-ban kötött szerződés óta (amelyet az oktatási minisztérium kötött az egyházakkal) megváltozott a társadalmi helyzet, új igények jelentek meg, megváltozott a törvényi keret is, és remélhetőleg a jelenlegi dokumentum hatékonyabb keretet biztosít úgy az egyháznak, mint a közösségnek.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Törvényi keret
Ez a fejezet megjelöli azokat a törvényeket, határozatokat, amelyek mentén a pro-tokollszerződést megkötötték. Nyolc dokumentumra hivatkozik tételesen, ezek kö-zött van Románia Alkotmánya (Constituția Romăniei), a 2011-es oktatási törvény, a 2003-as munkatörvénykönyv, kisebb rendelkezések az iskolák szervezésére és mű-ködésére vonatkozóan, de ott vannak a 2008-ban elismert vatikáni dokumentumok, az 1983-ban megjelent Codex Iuris Canonici (jogi rendelkezések) és az 1990-ben megjelent, a keleti egyház jogállására vonatkozó dokumentum, a Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium.
Első fejezet: A magyar és román nyelvű római katolikus és görögkatolikus hitoktatás a közoktatásban3
Az első cikkelyek (Art.1−Art.3) biztosítják mindenkinek, hogy vallásos meggyőző-désének megfelelően részesüljön hitoktatásban. Ám az iskolai hitoktatás programját, tanmenetét és a tankönyveket a Nevelési és Kutatási Minisztérium hagyja jóvá, együtt-működve a Püspöki Konferenciával és a Vallásügyi Államtitkársággal. A 4. cikkely ar-ról rendelkezik, hogy ki taníthat az iskolában hittant. Csak az oktathat, akinek írásos ajánlása/jóváhagyása van a megyés püspöktől. A jóváhagyás visszautasítását írásban közli a püspök megfelelő indoklással. A jóváhagyás visszavonását csak súlyos dogma-tikai vagy erkölcsi kihágások esetén kezdeményezheti a püspök. Ezt írásban mind az alkalmazó iskola, mind a tanár felé közölni kell, majd a munkáltató a megfelelő jogi lépések betartása mellett felbontja munkaszerződését a tanárral. A 6. és 7. cikkely arról rendelkezik, hogy a püspök kijelölhet egy felelős személyt, aki a vallás-tanfelügyelővel (Romániában tantárgyanként van egy felelős tanfelügyelő, minisztériumi kinevezés-sel) együttműködik minden probléma megoldásában és a szakfelügyeleteken is részt vehet.
A katolikus (görög és római, román és magyar nyelvű) teológiai oktatás szervezése egyetem előtti és egyetemi szinteken
A második fejezet 8. cikkelye megerősíti, hogy a teológiai oktatás a líceumi, közép-iskolai oktatás része vokacionális elhivatottsági jelleggel. Ezzel a kijelentéssel továbbra is szűkös törvényi keretben tartja a felekezeti iskolákat, hiszen nem tér ki a felekezeti iskolák elemi osztályaira vagy épp óvodás csoportjaira. A vokacionális teológiaosztályt úgy látja az állam, hogy az egyházak számára készít fel fiatalokat a lelkészi munka segítésére (például sekrestyésnek, hittanórákban segíteni). Ebben az értelmezési ke-retben nincs is létjogosultsága az óvodai vagy elemi oktatásnak, hiszen ezek a szin-tek nem bocsátanak ki munkába állítható fiatalokat. Ez az egyik nagy problémája a 2011-es oktatási törvénynek, mely továbbra is megoldatlan.
3 Az eredeti román szövegben egyetem előtti oktatás, „preuniversitar” szerepel szó szerint, amibe akár az óvoda is beleérthető.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
A 9. és 10. cikkely arról rendelkezik, hogy egy katolikus intézmény alapítását az egyház kezdeményezheti; különálló jogi személyként vagy egy másik intézmény ré-szeként. Hasonló megoldást választottak Marosvásárhelyen, ahol a katolikus osztályok a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban kaptak helyet. A 11. cikkely a beiskolázási tervek kapcsán kiemeli, hogy ezeket az iskola megtervezi, de jóváhagyása a mindenkori tör-vényeknek megfelelőn történik, jelenleg ez a tanfelügyelőségek hatáskörébe tartozik (Romániában minden iskola beiskolázási tervét a megyei tanfelügyelőségek hagyják jóvá, az iskolák egyedül nem dönthetnek arról, hogy hány osztályt vagy óvodai cso-portot indítanak).
A protokollszerződés előtti időszakban számos partikuláris értelmezése volt a tan-ügyi törvény azon részének, amely a tanárok felekezeti iskolában történő alkalmazá-sáról szól. A törvény megemlíti, hogy a pedagógusok felvétele csak az egyházak írásos jóváhagyásával történhet, ám ezt sokan csak a hittant tanító tanárok esetében tartották alkalmazhatónak. A 14. cikkely megerősíti, hogy bár a törvényi előírásoknak meg-felelően (központosított versenyvizsgával4) történik az alkalmazás, ehhez valamelyik egyházi intézmény írásbeli ajánlására van szükség. Ebben az esetben már általános al-kalmazásról beszélhetünk, minden tanár esetében kéri az ajánlást. Ennek a cikkelynek van két alpontja, az első az igazgató kinevezése kapcsán ugyancsak kötelezővé teszi az egyházi ajánlást, a másik (c) pont pedig lehetőséget ad, hogy olyan személyt alkalmaz-zon az iskola, aki lehetőleg pap, és akinek a feladata a spirituális élet irányítása.
A protokollszerződés előtti időszakban számos partikuláris értelmezése volt a tan-ügyi törvény azon részének, amely a tanárok felekezeti iskolában történő alkalmazá-sáról szól. A törvény megemlíti, hogy a pedagógusok felvétele csak az egyházak írásos jóváhagyásával történhet, ám ezt sokan csak a hittant tanító tanárok esetében tartották alkalmazhatónak. A 14. cikkely megerősíti, hogy bár a törvényi előírásoknak meg-felelően (központosított versenyvizsgával4) történik az alkalmazás, ehhez valamelyik egyházi intézmény írásbeli ajánlására van szükség. Ebben az esetben már általános al-kalmazásról beszélhetünk, minden tanár esetében kéri az ajánlást. Ennek a cikkelynek van két alpontja, az első az igazgató kinevezése kapcsán ugyancsak kötelezővé teszi az egyházi ajánlást, a másik (c) pont pedig lehetőséget ad, hogy olyan személyt alkalmaz-zon az iskola, aki lehetőleg pap, és akinek a feladata a spirituális élet irányítása.