A falusi vendéglátás – ausztriai tapasztalatok

A falusi vendéglátás kiépítésére számunkra legtanulságosabb példát Ausztria nyújtja.

Ausztriában már az 1960-as években kiadták a parasztcsaládok a szabad szobákat, a többnyire belföldi vendégeknek. Az 1970-es éveket a termelési fázis jellemezte, tehát a szobák kialakítása, az ellátás megszervezése. Az 1980-as éveket a marketing, tehát a piac megfigyelése, a tendenciák, célcsoportok elemzése, speciális kínálatok fejlesztése, országos marketing- és reklámkoncepciók kidolgozása, valamint az értékesítés jellemezte. Az 1990-es évek a minőség jegyében teltek el. Megtörtént a házak osztályba sorolása, ami a vendégek számára áttekinthetőbbé és biztonságosabbá teszi a kínálatot és a vendéglátókat is ösztönzi, hogy a szolgáltatásuk minőségét megőrizzék. A minőségi kategóriákat virágokkal jelzik. A szobák sajátosságain kívül a jelzés tartalmazza az ökológiai szempontokat, az arculatot, a saját előállítású termékek kínálatát, valamint az élmény minőségét. A központi egységes adatfeldolgozási, fogadási és nyilvántartási rendszerre épülően kerül kialakításra az alkalmazandó marketing.

Mindezek önmagukban nem tudtak volna létezni és hatékonyan működni, ezért az

„Urlaub am Bauernhof” („Üdülés parasztgazdaságban”) fejlesztése érdekében az osztrák Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztérium szervezési és marketing-koncepciót dolgozott ki.

Ennek szellemében a vidéki vendéglátók, a regionális vendégkör, a tartományi szövetségek valamint az Üdülés Parasztgazdaságban Szövetség egy olyan zárt szervezetet alkot, amelynek minden eleme konkrét feladatokat lát el. Ilyen módon ez az idegenforgalmi szolgáltatás egyenrangú partnerévé vált az osztrák idegenforgalmi szervezetnek, amelyekkel hatékony együttműködést folytat.

A falusi turizmus esetében a térség viszonylag érintetlen természeti környezete, a hangulatos falvak, a táj változatos képe az alapvető vonzerő. A helyi hagyományokat

felelevenítve azonban egy-egy település sajátos arculatot kaphat. Így alakultak ki Ausztria-szerte speciális kínálatféleségek, mint például az

- üdülés bortermelő gazdánál, - üdülés biogazdaságban,

- gyermeküdültetés parasztgazdaságban, - lovasüdülés parasztgazdaságban, - kerékpáros-üdülés parasztgazdaságban.

Ezek az üdülési formák alkalmasak az érintett vendégrétegek közvetlen megszólítására és ilyen módon a kereslet növelésére is. A falvak adottságainak figyelembevételével folyamatosan szaporodik a helyi időtöltésre lehetőséget adó ötletek kidolgozása és megvalósítása. E törekvések lényege, hogy keresik a helyi, sajátos vonzótényezőket: a hagyományos kézműves mesterségek műhelyeivel (szövés, fazekasság, fafaragás) a tanulni vágyókat, az ökogazdaságukból származó termékekkel az egészséges életmódhoz tartozókat célozzák meg. Az aktív pihenést kedvelőknek tevékeny kikapcsolódási lehetőségeket kínálnak (pl. lovasturizmus, kerékpáros turizmus, erdei-hegyi turizmus).

Az ausztriai falusi turizmus a konkrét turisztikai szolgáltatásokon túl több tevékenységet is magába foglal, így a termékelőállítást, a termékfeldolgozást, a termékértékesítést. Tehát egy térség speciális kulturális és természeti erőforrásait, kiegészítve a helyben megtermelt, feldolgozott termékek értékesítésével.

A gazdaságokban előállított hagyományos termékek magas hozzáadott értéket képviselnek. Így az érték hozzáadásával a termelő közelebb kerül a végső felhasználóhoz, amihez elengedhetetlen a különböző marketingmódszerek alkalmazása. Fontos látnunk azt is, hogy a termelőnek növelnie kell a megtermelt termék értékét, melyet kétféle módon tehet meg. Alternatív értékesítési utakat (direktmarketing) kereshet, vagy/és a gazdaságában feldolgozza a megtermelt alapanyagokat.

Direktmarketing során a termelő a következő lehetséges utakat választhatja:

- A terméket a termelő házhoz szállítja, jellemzően tej és zöldségfélék esetében alkalmazható.

- A terméket a gazdaságban árusítják egyszerű standokról vagy a saját boltjukban.

- „Szedd magad” akciók keretében kertészeti termékek esetén járható lehetőség.

- A terméket hagyományos piacon értékesítik – vagy piaci standokon vagy zöldségboltban – de a gazdálkodó végigköveti az egész marketingfolyamatot.

A direktmarketing előnye, hogy a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem eredménye nem oszlik el háromfelé, hanem a termelőnél marad, biztosítva az elérhető legmagasabb nyereséget.

A másik módszer amivel egy termék értéke növelhető, a gazdaságban megtermelt nyersanyag feldolgozása. Az előállított késztermékek vagy részben feldolgozott termékek (a tejből joghurtot vagy sajtot készítenek, a gyümölcsből lekvárt főznek, a szőlőből bort készítenek, stb.) házias jellegűek. Ezen falusi ízek vonzóak a fogysztók számára, azonban egyértelműen látnunk kell, hogy csak bizonyos fogyasztói rétegek, piaci rések igényeit elégítik ki.

Az elmúlt években az osztrák gazdaságokban egyre jobban előtérbe kerül a falusi, tanyai mezőgazdasági termelés kihasználására épülő turisztikai kínálat szerveződése. A tájak speciális konyhája, egyedi ízvilága különleges vonzerőt jelent. A falusi vendéglátók tájjellegű speciális ételkülönlegességeikkel nemcsak a helyi turistaforgalmat, hanem az átmenő turizmust is fellendíthetik.

Az ausztriai falusi turizmus tapasztalatait a következőkben összegezzük, értékeljük és követendő példákat fogalmazunk meg a hazai falusi turizmus fejlesztési lehetőségeire vonatkozóan. A falusi turizmus keretében a vendégek számára egy olyan szolgáltatási csomagot kell kínálni, mely a térség egyediségére, különlegességére próbál építeni. Ez mind a helyben megtermelt, feldolgozott termékek értékesítését, mind pedig a térség egyedi kulturális és természeti erőforrásait foglalja magába. A vendéglátást, szálláskínálatot össze kell kapcsolni a saját előállítású termékek (bor, gyógyfű, teák, ecetek, olajok, tej és tejtermékek, lekvárok, házias húskészítmények stb.) közvetlen eladásával, hiszen a falusi vendéglátó a frissességet, a természetközeliséget, a megbízható eredetet tudja élelmiszereivel eladni a vásárlóknak. Tehát elengedhetetlenül fontos kialakítani a direktmarketing lehetőségét az adott térségben, ami mögött ott vannak a házilag előállított hagyományos és tájjellegű (sok esetben ökológiai eredetű) különleges minőségű termékek és a koordinált kapcsolatrendszer a gasztronómiai és borutakkal.

A falusi turizmus egyértelműen a helyi erőforrásokra alapoz, ezeket fölhasználva képes lassan kiteljesedő szerves fejlődést indukálni a vidéki térségekben. Ideális esetben a falusi turizmus az egyéni-, kis és középvállalkozások valamint a kistérségeken belüli együttműködések gerjesztője és integrálója, kikényszeríti a marketing-szemléletmód kialakulását. Úgy gondoljuk, hogy megfelelően szabályozott együttműködésben egy adott

térség termék-előállítói, vendéglátóipari szakemberei, kézművesei, népművészei, iparosai egyaránt megtalálhatják számításukat.