/í /^aplómban részletesen lejegyeztem egy előadást,
\S V amelyet érdeklődőknek tartottam. Különböző véle-ményeket hallhatunk arról, mit kell tudnia és teljesítenie egy dramaturgnak: Mi az értelmes vagy értelmetlen, értékes vagy értéktelen munkájában?
Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, nézzük előbb, mi is igazá-ból a dráma és a dramaturgia, ki is valójában a dramaturg, s az egyetemes és magyar dramaturgia haladó hagyományai milyen csatornákon és szurokon kerültek át, hogy ma is élő részesei legyenek a drámai és színházi kultúrának? A rövid áttekintés után kiegészítésül teszem közzé a dramaturgiai alapfogaknak szótárát és az ajánló könyvjegyzéket, abból a célból, hogy ala-kuló evangéliumi társulatok elindulhassanak saját útjaikon a dráma és a színház felfedezésére.
A dráma olyan irodalmi műfaj, amiben a színházművészet és az irodalom egyszerre jelen van. A szó - Arisztotelész sze-rint - a peloponnészoszi „drán" igéből származik, amelynek jelentése: „cselekedni". Ez a művészet tehát emberi és társa-dalmi cselekvést cselekedve ábrázol. Vörösmarty szerint a dráma: „kicsinyben a cselekvő élet képe". Már Arisztotelész is
92
beszél Poétikájában a dráma „kettős létformájáról", arról, hogy a dráma szövege és előadása esztétikai és irodalomelméleti elemzés céljából különválasztható, azonban a dráma művészi teljességét, a valóság sajátos tükrözését csak a cselekvő ábrá-zolása során, az előadásban éri el.
Hegedűs Géza meghatározása szerint: „A dráma irodalmi műfaj, szövegének felépítési módja folytán alkalmas színházi -gépi kommunikáció esetén - film-, rádió- vagy televízió-előadásra. Eredetileg, egészen századunk elejéig, a drámák előadása kizárólag színpadi játék formájában volt elképzelhető.
Amióta azonban a hang és a látható mozgás rögzíthető -hanglemez, magnetofon, filmszalag - és a közvetlen érzékelése határain túlra továbbítható - telefon, rádió, televízió -, azóta a hagyományos színjáték mellett megjelent a filmjáték, a hang-és a tévéjáték.
Az irodalmi mű nem dráma, ha nem alkalmas arra, hogy egy másik művészet - a színművészet - megjelenítse. Ha például egy másik műfajban - eposzban, regényben, novellában - irt irodalmi művet elő akarunk adni, akkor át kell alakítani elő-adásra alkalmas felépítésű szöveggé, vagyis dramatizálni kell.
A dramatizált mű már dráma, de nem is azonos azzal a művel, amelyből dramatizálták. A dráma tehát irodalmi műfaj, amely ugyanúgy olvasható, mint az epika, líra vagy esszé. Célzata azonban elsősorban nem az olvasás, hanem az, hogy alapja legyen egy másik művészet - a színművészet - alkotásának: az előadásnak. Az előadás nem azonos a drámával. Az irodalmi mű egydimenziós: az időben bontakozik ki, ahogy olvassuk.
Térben, hangokban nekünk kell elképzelni. A színpadi előadás négydimenziós: a tér három kiterjedésében és az időben előt-tünk történik, személyeit látjuk, szavaikat halljuk."
93
Látjuk tehát, hogy a dráma alkalmazott művészet, „szómű-vészet", melynek műfaji sajátosságaiban, tartalmi és formai törvényszerűségeiben alkalmazkodnia kell a színpadhoz, annak mindenfajta külsőségeihez.
Mielőtt rátérnénk a dramaturg munkájának ismertetésére, nézzük meg milyen tulajdonságai és lehetőségei is vannak az előadásra alkalmas szövegnek, a drámának? A kérdésre a dra-maturgia tudománya válaszol. A dradra-maturgia a színjáték belső törvényeivel, szerkezeti felépítésével és színpadi hatásával foglalkozó tudomány. Francia nyelvterületen a szót „dráma-írás" értelemben is használják. Megkülönböztethető az elméleti és gyakorlati dramaturgia. Az elméleti dramaturgiát Lessing vezette be, s azóta is az ő értelmezésében használják. Az el-méleti dramaturgia leíró és magyarázó módszerrel kutatja a színművek szerkezeti törvényeit, s a formai elemek kapcsola-tából logikai összefüggő rendszert igyekszik felépíteni. Ebben az értelemben lehet beszélni egy színjátéktípus vagy egy drá-maíró dramaturgiájáról. Gyakorlati dramaturgián a dramaturg tevékenységét értjük, amely egy darabnak színszerűvé tételére, színpadi előkészítésére irányul. Nem áll szemben az elméleti dramaturgiával: annak eredményeit hasznosítja a gyakorlatban.
Az első dramaturgiának Arisztotelész Poétikáját tekinthetjük.
A dramaturgia újkori virágzását a XVH. századtól számítjuk, a francia klasszicista dráma kialakulásától, amikor Mairet, La Ménardiére, de főleg Boileau, D'Augbignac, Corneille és má-sok munkái, vitái és a színpadi gyakorlat nyomán formálódott a francia klasszicizmus dramaturgiája. A dramaturgia történeté-nek jelentős állomását képviselte később Lessing, Diderot, Freytag, Lawson, Brecht, a magyarok közül Vörösmarty, Baj-za, Szigligeti, Csiky, Hevesi.
94
A magyar dramaturgia haladó hagyományait nagyobb kor-szakokra oszthatjuk:
/. Az előzmények idején nem beszélhetünk egységes dra-maturgiai korszakról. Mégis a Bánk bán előtti magyar drámairodalom két legerőteljesebb, sőt talán legszínpad-szerűbb drámai alkotása ebből a korból való: Bornemisz-sza Elektrája, s az Elektra elő- és utóBornemisz-szava (1558). A kor-szak 1790-ig tart. Kiemelkedik ebből a korkor-szakból: Bes-senyei György.
2. Küzdelem az állandó színházért (1790-183 7)
A dramaturgia fő feladata a magyar dráma és a magyar színjátszás megteremtése (Kelemen László, Kazinczy, Kármán, Csokonai, Kisfaludy, Katona József, Kölcsey Ferenc).
3. Küzdelem a színszerűségért, a költői színvonalért és a polgári dráma kialakításáért (1837-1849)
Ez a romantikus dramaturgia kora (Bajza, Vörösmarty, Toldy, Garay, Henszlmann Imre).
4. Az akadémizmus kora (1850-1880)
A dramaturgia a realizmus és az antirealizmus harcainak csatatere. Népszínmű és népdráma vitája. Küzdelem a magyar társadalmi drámáért (Gyulai Pál, Salamon Fe-renc, Greguss Ágost, Szász Károly, Csengery Antal, Jó-kai, Szigligeti, Vajda János, Zilahy Károly).
5. A kritikai realizmus dramaturgiája, a polgári dekadencia kezdetei (1880-1920)
A haladó dramaturgia igyekszik szakítani a feudális örökséggel. Küzdelem a valóság ábrázolásáért (Csiky
95
Gergely, Paulay Ede, Bródy, Thury, Péterffy Jenő, Amb-rus Zoltán, Ignotus, Hevesi Sándor).
6. A két háború közötti időszak dramaturgiája (1920-1945) (Hevesi, Móricz)
A dramaturg maga irodalmilag és esztétikailag képzett színházi szakember, a színház állandó alkalmazottja, az igazgató művészeti tanácsadója. Feladatkörébe tartozik a beküldött színdarabok lektorálása, elutasító vagy elfoga-dó véleményezése, szükség esetén átdolgozási javaslat készítése, a drámaíróval való együttműködés a színre ke-rülő darab végső szövegének kidolgozásában. Feladata a műsorterv kidolgozásában való közreműködés, a műsor-füzetek szerkesztése, írók felkérése új darabok írására, s munkájuk segítése. Több világhírű író dramaturgként kezdte színházi munkásságát: Lessing, Ibsen, Brecht.