211); кeреметь ’gonosz szellemek, melyek a [csuvasok] falvaihoz közeli erdőkben lak-nak és betegségeket és szerencsétlenséget hozlak-nak rájuk; vanlak-nak közöttük fő, közepes és kisebb keremetek más néven irzam (Mil. 136; Nik. I, 496); ’csuvas és cseremisz isten-ség, és az imák helye’ (Čulkov 1782,180); ’a sátán neve, melynek az Istennel ellentétben állatáldozatokat mutatnak be, hogy a betegségeket és szerencsétlenségeket elkerüljék’
(Aleks. 9−11); кeреметь ’a falun kívül eső áldozati hely; Isten után a legfőbb istenség’, van családja: керемет-аш, керемет амаже, керемет уевли ’kiremet apja, anyja, fia’ (Pal.
158−159); a киреметь, amit ирсанnak is neveznek, a cseremisz keremethez mindenben hasonló (Geor. 177); ’néhány fa együttese, melynek áldozatot mutatnak be, ez a kiremet’
(Fuks 1840, 76); ’gonosz istenségeik és kiremetjeik a földön, erdőkben élnek’ (Fuks 1840, 126); киреметь és кирелле ’a csuvas istentisztelet helye’ (Višn. 104); ’a rossz alapja és okozója, láthatatlan, de a földön él; az embert és az ember állatait mindenféle betegséggel megtámadhatja’ (Viš. 233); ’1. áldozati fa; 2. gonosz szellem’ (Ale. 365); ’a rossz istenségek közül a legnagyobb, eredetileg Isten legidősebb fia volt’ (Artem. 57−58); ’eredetileg az Isten legidőseb fia, akit az emberek megöltek; később az embernek mindenféle rosszat és bajt okozó lény’ (Sbo. 85−88); ’pogány szent hely’ (Munk. 7; idézi még: Gomb. 12); ’a
go-189 Erre az adatra a kiremet címszónál visszatérek.
nosz szellemek birodalmában a legfőbb lény’ (Zol. 35; idézi még: Gomb. 12); ’1. az Isten legidősebb fiának a neve, akit az emberek öltek meg; 2. emberek által megöltek gonosz szellemei; 3. számtalan fa és vízmosás neve, melyek az eredeti kiremet utódai, 4. a kiremet-nek tartott szertartás neve; 5. átvitt értelemben egy jóságos szellem megnevezése’ (Magn.
1−2); ïrăsem vagy kiremet: ’kisebb jelentősségű szellemek, melyek többféle néven előfor-dulnak, nagyszámúak és nem különösebben jelentősek’ (Rek. 421–422); kirεmεt ’1. go-nosz szellem; 2. kirεmεtləχ ’azon hely, hol a kirεmεt nevű szellem tartózkodik’ (Paa. 73);
’eredetileg a meghaltak szelleme, mely lehetett jó (ïră) vagy gonosz (χayar); más eredetez-tetés szerin az Isten mellől megszökött úr, aki a földön áldozatot követel az emberektől, különben sanyargatja őket’ (Vasil. 5−9); ’földben lakozó gonosz szellem, aki mindenféle betegséget okoz az embernek és jószágainak, hogy áldozatot csikarjon ki tőlük’ (Mész.
32); ’1. az ősapák kultusza, 2. végtelen sok kiremet létezik, erdőkben, tavakban, folyóknál, legtöbbjük gonosz lény’ (Nik. II, 134); ’1. az a hely, ahol a gonosz szellemeknek áldozatot mutatnak be, 2. a gonosz szellemeknek bemutatott áldozat, 3. gonosz szellem, 4. (szitok-szóként) ördög’ (Sir. 167; valamint az első három jelentéssel: Skvor. 179); ’alsóbbrendű szellemek csoportja; köztiszteletnek örvendő emberek (egyebek között ősök, varázslók) lelkeiből lesznek; ugyanígy nevezik a szent helyeket, ahol kultuszukat űzik’ (ME II, 515);
’1. demiurgosz és kultúrhős; 2. a felsőbb istenségek számára bemutatott áldozatok helye;
3. különféle kultuszok szinkretikus elegye; 4. gonosz szellem; 5. a gonosz szellem tartóz-kodási helye; 6. a kiremet-szellemeknek tartott áldozat helye; 7. áldozat a gonosz szel-lemeknek; 8. a halál megszemélyesítése; 9. démonikus gonosz szellem; 10. folklór alak;
11. szitokszó; 12. helynév’ (End. 72). II. Toponimákban gyakran előfordul, erről: Czeglédi 1982, 25−26, említ néhányat Magnickij is (Magnickij 1880), illetve Ašmarin szótárában több mint száz adat található (Ašm. I−XVII). III. Több iszlám hitű török nép nyelvében (pl. osm; tkm; az; kirg; kaz; özb.) megvan, ’csoda, kegyelem, szent által létrehozott csoda, nagylelkűség’ jelentéssel (összefoglalása: Egor. 113; Fed. II, 297; néhány egyéb jelentésár-nyalatáról: Dallos 2018a, 73–76). A szó arab eredetű: ar. ﺔﻤﺍﺮﻜ ’becsület, tisztesség; bőkezű-ség, nagylelkűség’, többeszszáma: ﺖﺎﻤﺍﺮﻜ ’csoda’ (ARS 684). A csuvasba tatár közvetítéssel került (Gomb. 12; Egor. 113; Fed. II, 297; Scher. 31−32). A tatárban ma az iszlám hitű la-kosság körében ’csoda’ jelentéssel van meg (TRS 259, 320), Bálint keresztény tatár gyűjté-seiben ’tévhit babona’ jelentéssel szerepel (WD 291), illetve szintén keresztény tatároknál a csuvaséval hasonló jelentése is volt (Sofi. 679). Scherner azt feltételezi, hogy a szó kései, 18. századi vagy még későbbi átvétel a tatárból (Scher. 31−32; valamint a hangváltozások időbeliségéhez: Scher. 14). Ennek ellentmond az a tény, hogy Csuvasföldön már 1638-ból van adatunk arra, hogy a kiremet helynévként megjelent (ez és még néhány 17. századi adat: Dimitriev 1981, 136). Basilov idéz egy másik etimológiai lehetőséget, eszerint a szó az alt. körmös ’alsóbbrendű szellemek’, tel. kürmüs ’a ház pártfogó szelleme’ szóval függne ösz-sze (ME II, 515). Ez az etimológia elvethető, csakúgy, mint Malov korábbi felvetése, amely szerint a szó héber (héber kerem ’kert’) eredetű volna (Malov 1882, 3−7 – helyeslőleg idézi:
Sal. 11). IV. hiedelemmonda: Inf. 19–22; Magn. 2–3; Mész. 35–36; 36/1, 36/2, 36/3, 37; Zem.
156, 157–158; ima: Viš. 240–241; Magn. 8–9, 46, 58, 59–60, 84–87; Mész. 126–127.
A csuvas hiedelemrendszer egyik legjellegzetesebb és legösszetettebb lénye. Már a legkorábbi feljegyzésekben szerepelt, s később is számtalan cikk és tanulmány foglalkozott ezzel a Volga-vidéken széles körben (finnugor és török nyelvű
né-peknél egyaránt) elterjedt hiedelemalakkal. A leírásokból kirajzolódó kép mesz-sze nem egységes, ugyanúgy, ahogyan a kiremet kialakulásáról szóló elbeszélések sem. A kiremet jelent egyrészt valamilyen külső, a környezetétől valamiben eltérő helyet (ez lehet egy kis liget vagy akár egyetlen magányosan álló fa, lehet víz-parti tisztás vagy egy vízmosás). Minden falu környékén van akár több kiremet is, ugyanakkor vannak nagy kiremetek, melyeket az egész csuvasság tisztelt, ilyen értelemben mondható, hogy a kiremeteknek volt valamiféle hierarchiája. A kire-met ugyanakkor egy gonosz szellem is, amely betegségeket és szerencsétlensége-ket hozhat az emberre, s amit áldozattal lehet kiengesztelni. A szellem részben helyhez kötött – áldozatot a lakhelyén kell neki bemutatni, ugyanakkor lakhelyé-től távol is képes betegséget okozni az embernek. Ugyanakkor vannak olyan le-jegyzések és értelmezések, amelyek szerint a kiremet vagy legalábbis a kiremetek egy része jóságos, vagy régebben jóságos szellem lehetett.
A kiremetek kialakulását a csuvasok alapvetően kétféleképpen magyarázták, az egyik elképzelés szerint halott emberek lelkei váltak kiremetté, más mondák alapján úgy tűnik, hogy égi eredetűnek vélték. A halott emberekből kiremetté váló képzet alapján több kutató vélte úgy, hogy a kiremet-hit a halottkultuszból vagy az ősök tiszteletéből alakult ki (pl. Mész 38; AšmVv. 36). Ezt az elképzelést talán finomítja, ha megjegyezzük, hogy valójában nem egy általános, minden halott lel-kére vonatkozó hiedelemről van szó, s ráadásul még csak nem is arról – a csuvas mellett sok más nép hiedelmeiben gyakran megtalálható – képzetről, mely szerint a „nem természetes halállal meghalt emberek” lelke az élő emberek számára veszé-lyes lényként tovább létezik.190 A sokféle rendelkezésünkre álló mondában, ame-lyek a kiremetek keletkezésére vonatkoznak, van olyan, amiben egy orosz ikon-árust rablók támadnak meg, megölik, pénzét elszedik, az ikonokat pedig szanaszét hagyják az erdőben (Mész. 37).191 Van az adatok között tatár vagy baskír katona,192
190 Bár a kiremetté válásnak sok esetben (de nem mindig) előfeltétele, hogy valaki erőszakos ha-lált haljon, ugyanakkor ez önmagában még nem is elegendő kritérium – hiszen egyetlen olyan mondát sem ismerünk, amelyben például megölt csecsemő lenne a kiremet előképe, ugyanak-kor van olyan kiremet, amelyik úgy keletkezett, hogy egy természetes halállal meghalt bűbájost nem megfelelő helyre temettek el (az utóbbi adathoz: Fuks 1940, 126−127).
191 Egy másik változat szerint egy Torganzi nevű csuvas szállásadó ölt meg egy orosz házaló ikokereskedőt, akinek ikonjait faágakra akasztotta (Magnickij 1882, 165). Ebben az esetben azonban Torganzi vált kiremetté (a neve is Torganzi kiremet). Megjegyzendő, hogy a fent emlí-tett mondában sem feltétlenül az orosz ikonárus maga vált kiremetté, talán inkább arról van szó, hogy a szanaszét heverő ikonok (csuvasul az ’ikon’ jelentésű szó az a tură, mely egyben ’Isten, istenség’ jelentésű is, lásd → Tură), és a bűntett miatt az adott hely vált kiremetté.
192 A Pugacsov-féle felkelés a csuvas történeti mondákban is nyomot hagyott (Dimitriev 1986, 72), ezen kívül több kiremet keletkezését is magyarázták a korabeli vérengzésekkel, hol a felakasztott orosz papokat, hol a megölt lázadó katonákat tekintve valamely kiremet előképének (Magnickij 1919, 229).
csuvas földbirtokos (Magn. 4; Mész 36),193 csuvas rablóvezér (AšmVv. 36.), csu-vas bűbájos (Fuks 1940, 126−127; Mész 36.)194 is. Ezeket a kiremetté váló egykori embereket úgy tűnik, hogy valamilyen kívülállás jellemzi – vagy idegenek (tatár, orosz), vagy speciális társadalmi helyzetűek195 (gazdag birtokos vagy éppen rabló, nősülését túlságosan sürgető fiatalember,196 a nem evilági erőkkel kommunikáló bűbájos).
Egy másikfajta elképzelés szerint a kiremet eredetileg égi származású volt, a földre vagy büntetésből került, vagy az emberek bűne miatt. Már egészen korai feljegyzésekben szerepel, hogy Isten első szülött fia volt Kiremet, akit az emberek a sátánra hallgatva megöltek (például Inf. 19–22;197 Artem. 58).198 Az emberek az-tán félve Isten haragjától fiának testét elégették, hamvait szétszórták. Mindazon helyen, ahová a hamu hullott, fák sarjadtak ki. Ezek aztán az emberhez ellensé-gesen viszonyultak (első részletes leírása: Sbo. 85). Szintén égi származását fel-tételezi több más monda, ezekben azonban vagy egy angyal vagy maga Kiremet ellenszegül Istennek, s büntetésül kerül a földre.199
Néhány szerző nem tartja kiemelkedő jelentőségűnek a kiremetet vagy azt csak egy tabukkal körülvett helyként értelmezi, ahol gonosz szellemek laknak (pl. Rek.
421–422). Ohotnikov például arról ír, hogy az összes addigi kutató félreértette a kiremet jelentését, az ugyanis csak egy bizonyos hely és nem jelent semmiféle
193 A monda szerint egy gazdag ember, hogy még több földet szerezzen magának, fiait négy ve-rembe ásta, hogy azok a kérdezősködő népnek mondják azt, hogy ez is az ő földje. Az úr nagy földeket szerzett így, de fiai meghaltak a vermekben és kiremetté vált mind a négy verem.
194 A bűbájosság eredetét is a kiremethez köti egy monda, ennek szövegét Magn. 2−3. számon ho-zom.
195 Itt némiképpen pontosítani szeretném Goto Masanori megfigyelését, aki kifejezetten magas társadalmi-gazdasági státuszú csuvasokat említ (Goto 2007, 147), véleményem szerint ennél bővebb a kép, hiszen nem csak gazdag, hanem valamiképpen az átlagostól – akár fölfelé, akár lefelé eltérő – emberekről van szó.
196 A nősülését túlságosan sürgető fiatalembert az Isten a patakba küldi menyasszonyért, majd a fiatalember, hogy ne éhezzen, segítséget kér újra az Istentől, aki úgy rendelkezik, hogy az em-berek a levágott állatok vérét neki szenteljék (Zemljanickij 1869; hozza még: Mang. 6−7; Mész.
34−35.
197 Ezt a mondát a szövegyűjteményben Inf. 19–22. számon közlöm.
198 Illetve Pallasnál például az az adat szerepel (Pal. 159), hogy tor (→ Tură ’Isten’) másik neve a keremet aš (kiremet aššĕ ’kiremet apja’).
199 Egy ilyen mondát Zemljanickij feljegyzése alapján Magnickij is közöl (Zemljanickij 1869, 5;
Magn. 5−6; Mész. 34). Ennek rövid tartalmi kivonata: Kiremet az Isten egyik elöljárója volt, de megtagadta az engedelmességet és elszökött. Amikor megtalálták, bíróság elé vitték és életfogy-tig tartó börtönbüntetésre ítélték, az Isten azonban ezt túl nagy büntetésnek érezte, helyette azt az ítéletet hozta, hogy Kiremet a patakokban és erdőkben élhet, s azt ehet, amit az emberek jut-tatnak neki. Kiremet később megházasodott és temérdek gyermeke és unokája lett. Egy másik monda szerint Kiremet eredetileg egy angyal volt, de szófogadatlansága miatt az Isten ledobta a földre, az emberek nagyon megijedtek tőle, és áldozni kezdtek neki, nehogy ártson nekik (Mész. 36).
természetfeletti erőt (Ohotnikov 1920, 27).200 Timofejev arról írt, hogy abban a kis, elzárt faluban, ahol tanítóként dolgozott, a kiremet tisztelete semmiben nem tért el más szellemek és istenségek tiszteletétől, így különösebb félelem vagy szo-rongás sem tapadt e képzethez, szemben azzal a faluval, ahol felnőtt –, noha az kereskedelmi utak találkozásánál feküdt, tehát sok szempontból nyitottabb hely volt (Timofeev 2002, 55).
Sokkal több leírás azonban arról tanúskodik, hogy a kiremet nem csak az egyik legjelentősebb lénye a csuvas hiedelemrendszernek, de az egyik legfélelmetesebb is. A kiremet egyéni és közösségi szinten is okozója különféle betegségeknek és szerencsétlenségeknek. Mind egyénileg, mind közösségileg, mind rendszeresen, mind pedig esetileg áldoztak a kiremeteknek. Az áldozatok jellegét és mennyi-ségét minden esetben a javós határozta meg,201 a nagyobb, közösségi áldozatok alkalmával állatot is áldoztak. Olyan adataink is vannak, hogy lopás esetén a falu minden lakójának olyan esküt kellett tennie, amely kiremetre vonatkozó önel-átkozást is tartalmazott, vagy olyan vízből kellett inni, amely valamely kiremet forrásából származott, s a bűnösök annyira féltek a kiremettől, hogy inkább be-vallották bűnüket.202
A kiremet a csuvas hiedelemrendszer lényei egyik csoportjának is tekinthető (ilyen értelemben tárgyalja többek között Salmin is), bár néha nehéz megmon-dani, hogy egy adott lény valójában egy kiremet, amelynek saját neve van, vagy egy különálló hiedelemlény, amely sok szempontból hasonlít a kiremetekhez (pl. → Valem χuža, Čemen203). Tovább bonyolítja a képet, hogy néhány leírásban
200 Ugyanakkor Ohotnikov igen hosszan ír arról, hogy a hely maga milyen félelmetes volt, hogy sem beszélgetni, sem nevetni, sem hangosan dobbantani nem volt szabad, s hogy gyermekko-rukban mennyire féltek a közlébe is menni e helyeknek.
201 Érdekes leírást közöl erről Mészáros. A javós a kiremetek neveit sorolta, és amelyik névnél va-lamilyen jelzést észlelt, az a kiremet okozta az adott betegséget vagy bajt – tehát annak kellett áldozatot bemutatni. Ez a jelzés lehetett többféle, bizonyos helyeken a javós a beteg ütőerén tar-totta a kezét, és amikor az erősebben vert, az volt a jel, másutt a javós félrőfnyi cérnára ólomgo-lyót erősítettt, azt tartotta a beteg fölé, így sorolta a neveket. Ahol az ’inga’ kilengett, az a kiremet volt a baj okozója (Mész. 269).
202 Két ilyen esetet is említ Goto (Goto 2007, 147−148).
203 Egy Čemen nevű helyi kiremetről Miľkovič írt részletesen, mint olyan nagy jelentőségű kiremetről, melynek a csuvasok rendszeresen mutattak be áldozatot, első sorban a betegségek elkerülése miatt, de a környékbeli menyasszonyok sem mentek férjhez úgy, hogy neki előtte ne áldoztak volna (Mil. 215–216). A későbbi kutatás újabb adatokat nem jegyzett fel, Ašmarin szótárában csak helynékvéként van meg a szó, illetve két olyan összetételben, melyek egy-egy kiremet megnevezései: Čemen kiremečĕ, Čemen kĕlli (Ašm. XV, 172). A nagyobb összefoglaló munkák közül csak Salminnál (Sal. 427–428), és a ČM-ben (396–397.) található rövid említé-se, mindkét helyen Miľkovič leírását foglalják össze. Magam találtam még olyan imaszöveget, amiben a megszólított lények között szerepel a Čemen név. Ezt 1905-ben V. Nikiforov jegyez-te le, egy „Háznép kásája” szertartáson mondott imaként. Itt szerepel a Čemen śïrlax! formula (az imaszöveg kiadása: PK 182: 483. ima).
az adatközlők gyakorlatilag szinonímaként kezelik például a kiremet a yĕrĕχ és az ïră szavakat.
A kiremetek hierarchiájáról több kutató megemlékezett már, ennek első leírá-sát Miller adta, a 18. század első felében általa gyűjtött anyagok alapján.204 Miller leírása szerint a kiremeteknek három nagy csoportja van, a családi-nemzetségi, a faluhoz kötődő és az ennél jóval nagyobb területen, 10–20 faluban vagy még annál is kiterjedtebben ismert és tisztelt kiremetek (Miller 2001, 113–114).205 A 18. szá-zad második feléből Miľkovič leírása részletesebben felsorolja az általa ismert kiremeteket,206 amiket Miľkovič is osztályozott. Eszerint vannak nagy, közepes és kis kiremetek, a nagyok név szerint a következők: vïlarï ïrăsem ’minden kiremetnek az apja’; śerti kepe ’földi sors’ (a vïlarï ïrăsem négy fia közül a legidősebb) Kutăr sultan; Sĕve śinči ïrăsem ’szentek, akik Svijažban találhatók’; Čilnĕ śinči ïrăsem ’a Čiln’ folyón található szentek’. A közepesek: Malim Xuśa; Mintüpe ïrăsem; Ašulvar ïrăsem; a kicsik: Kĕśĕn ïrăsem; Vătalăχ ïrăsem.207 Ezeken kívül minden falu mellett van még vagy 5–6 kiremet, és minden áldozati helyen is, melyek neve mamalya (→ Mamale). Ezen kívül minden csuvas hisz még 12 kiremetben, amely saját fa-lujában és a szomszédos falvakban van (Mil. 138; Nik. I, 496).
Višnevskij más alapon osztályozta a kiremeteket, amiket ő a rossz és gonosz alapelveként értelmezett. Úgy vélte, hogy a kiremetekre vonatkozóan volt néhány általánosan használt név – ilyen például földi lakhelyük alapján az anatra vïrta-kan208 ’lent nyugvó vagy fekvő’. Mivel a kiremetek száma igen nagy, hiszen az álta-lánosan ismert kiremetek mellett minden falunak voltak saját kiremetjei, ezeknek létezett egy főnöke, az ulput kiremečĕ ’földbirtokos (vagy úr) kiremetje’, mely lak-helyét szabadon választotta meg, ezért irĕkre vïrtakan ’ahol eszébe jut, ott nyugvó’
[szó szerint: ’szabadon fekvő’] néven is említették. Višnevskij az összetett nevű formákat úgy értelmezte, hogy ezek a nagy kiremet segítőit, alárendeltjeit jelen-tik, melyek közül a következőket jegyezte le:209 Măn kiremet umĕnče210 ’A kiremet
204 Millernél szerepel elsőként a Borodon név is, mely Skvorcov megfejtése szerint a Xura Tăvan nevű kiremet Iľminskben (Mill. 113; Skv. 141).
205 Illetve Miller e hármas hierachikus tagolást nem csak a csuvasok, hanem a marik és udmurtok vonatkozásában is megfogalmazta.
206 Miľkovičnál úgy szerepel a felsorolás, hogy „rossz szellemek, vagyis kiremetek és їrăk”. Az általa felsorolt nevekben, ahogyan lentebb látható, egyetlen helyen sem szerepel a kiremet szó.
207 Mil’kovič 1827-es cikkében a Severnyj arhiv folyóiratban némiképp másként szerepelnek ezek az alakok, erről lásd az „Isten- és szellemlisták” fejezet „Mil’kovič listája” alfejezetet.
208 Višnevskijnél: анатра вырдагган.
209 A nevek után Višnevskij fordítását adom meg, ha fordítását pontosítani akarom, azt szögletes zárójelben hozom.
210 Višnevskij adatait a főszövegben a mai ortográfia alapján latinra transzliterált formában adom meg. Višnevskijnél a következő formák szerepelnek: Мун кереметь увынче, Мун кереметь пюлюхсь, Мун кереметь пуче, Мун кереметь кебе, Мун кереметь хаярь, Мун кереметь тибери; valamint Мун кереметь амуж, Мун кереметь пюлюхсь амуж.
személyéhez közeli’ [a Nagy kiremet előtti]; Măn kiremet Pülĕχśĕ;211 Măn kire-met puśĕ ’A kirekire-met lakhelyének ajtóját kitáró’ [Nagy kirekire-met feje vagy vezetője (?)212]; Măn kiremet kepe ’A kiremet követe’; Măn kiremet χayar ’Nagy kiremet szolgája’ [Nagy kiremet rossz(a)]; Măn kiremet tĕperĕ (tipiri)213 ’a Nagy kiremet lakhelyének takarítója’ [a Nagy kiremet-tipiri]. E formák közül a Nagy kiremetnek és a Nagy kiremet hírnökének van anyja is: Măn kiremet amăšĕ ’a Nagy kiremet anyja’; Măn kiremet pülĕχšĕ amăšĕ [a Nagy kiremet hírnökének anyja]; A kireme-teket Višnevskij szerint még cselekvéseik alapján is kettéválasztották a csuvasok, és megkülönböztettek xayar (’rossz, gonosz’) kiremeteket és yăvaš (’békés, nyu-godt’) kiremeteket (Viš. 232–233). 214 Višnevskij azokat a kiremet neveket, melyek valamilyen tulajdonnév előtaggal állnak (például Surăm kiremet, Vïlri kiremet) nem hiedelemlénynek, hanem helynévnek tekintette (Viš. 234).
Sboev hétféle kiremetet sorolt fel a legáltalánosabb kiremetek neveiként: aslă kiremet215 ’a fő kiremet’ – a nagy, általánosabb csapások (aszály, éhség, pestis) ese-tén több falu együtt áldoz a nagy vagy fő kiremetnek, míg a kisebb, helyi kireme-teknek a helyi, családi szerencsétlenségek miatt áldoznak. Kĕmĕl kiremet ’ezüst kiremet’ – vállalkozások, nagyobb haszonnal kecsegtető üzletek előtt ennek a ki-remetnek visznek ezüstpénzt vagy ónpénzecskéket, hogy ne tegye tönkre vál-lalkozásukat. Pilĕk tüpĕ kiremet ’kiremet, amely öt halmon helyezkedik el’ – fe-hér bárányt áldoztak neki. Čărăšlăvăr kiremet ’lucfenyő erdőben fekvő kiremet’;
Xĕrlĕ-śïr kiremet ’kiremet, akitől a föld termékenysége függ’, ez nem keveredik a Xĕrle-śïr-turăval, ez ugyanis a föld termékenységének növelésén igyekszik, a kire-met pedig a föld termékenységének megfosztásán. Hogy e kirekire-met pusztításának következményeit megszüntessék, a csuvasok öt évenként csikóáldozatot mutat-tak be.216 Yăvăš kiremet ’békés kiremet’, ez, ha bajt okoz is az embereknek, azok nem nagy súlyúak és könnyű őt kiengesztelni, valamilyen apró állat feláldozásá-val. Xayar kiremet ’rossz, kegyetlen kiremet’ – a legkegyetlenebb, legfélelmetesebb
211 Itt Višnevskij nem adott meg jelentést.
212 Višnevskijnél Мун кереметь пуче alak található, ami nehezen értelmezhető, s az a jelentés, amit Višnevskij megad hozzá, sem könnyíti meg, hogy pontosan rekonstruálni lehessen ennek a kiremetnek a nevét. A pušĕ javítást Skvorcov javasolja (Skv. 253), ez jelentéstanilag nehezen értelmezhető, hiszen a Nagy Kiremetnek valószínűleg nem volt külön feje vagy főnöke, s ha lett volna, az a kiremetek sorrendjében előrébb állna (lásd még: → Puś).
213 Lásd a → Tipiri címszót.
214 Višnevskij megjegyzi még, hogy a kiremetek nem egyforma erővel tevékenykednek, ezért a csu-vasok megkülönböztetnek dühödt és nyugodt kiremeteket (Višn. 233).
215 Sboev átírását egységesítettem és a mai csuvas helyesírás szerinti latin betűs átírását adom meg fent. Az ott szereplő alakok Sboevnél így szerepelnek: Асли-кереметь, Кюмюль-кереметь, Пилик-тюбе-кереметь, Чиришлавар-кереметь, Херле-сирь кереметь, Йиваш-кереметь, Хайар-кереметь.
216 Sboev itt megjegyzi, hogy az ilyen áldozatokkor az imákban mindig előfordul Mikul-Tură neve – de senki nem tudta neki megmondani, hogy milyen okból került ide e keresztény szent neve (Sbo. 87). A Mikul-Tură alakról lásd még a → Tură címszót.
istenség. Az embereknek mindenféle bajt és szenvedést okoz, és ez számára élve-zetet okoz. Fekete állatot (lovat, bikát vagy kost) áldoznak neki, az okozott sze-rencsétlenség nagyságától függően, a javós tanácsa szerint (Sbo. 86–87).
Mészáros, az ulxasi gyűjtése alapján csak ötféle, különböző rangú kiremetet sorolt fel, akiknek a csuvasok rendszeresen áldoztak. Ezek: a fő jó (Aslă їră), a főbbiknél kisebb, a két főbbiknél kisebb, a három főbbiknél kisebb, a legkisebb (Mész. 39).
A kiremet a csuvas hiedelmek egyik legfőbb és egyben az egyik legnehezeb-ben értelmezhető alakja. Ennek nem csak az az oka, hogy a csuvasok számtalan kiremet létét feltételezték, hanem az is, hogy a rá vonatkozó elképzelések olyan tág körűek és kevéssé behatárolható jellegűek, hogy a kiremet mindenféle, egy-mással olykor ellentétes jelleget is magába tudott olvasztani. A szakirodalomban vita folyik arról, hogy a kiremetek félelmetessé válásához mennyiben járulhatott hozzá az ortodox hittérítés, amely a kiremetet valamilyen módon a sátán szino-nimájaként értelmezte (erről pl. Vovina 2002; Goto 2007). A kérdés tisztázásá-hoz adalékkal szolgálhat az a tény is, hogy a kiremet-képzet többféle formában hozzátapadt az ortodox hit valamilyen objektumához – a csuvasok a 19. század második felében és a 20. század elején gyűjtött adatok szerint kiremetként tekin-tettek akár egy-egy templomra, akár a templomban található ikonra, de halála után akár még a pap vagy a sekrestyés egykori lakhelyére is (erről bővebben:
Dallos 2012).
Kuykărăš
I. ’kincshordó képzelmi alak’ (Mész. 49; 96); kuykărăš, kuykăruš ’mesebeli madár, mely gazdaggá teszi az embert; madár tojásából kikelő kígyó (?)’ (Ašm. VI, 255–256); ’ördög, gonosz szellem’ (Ašm. I, 166). II.’1. (folklór) a szerencse madara, 2. csöndes ember’ (ČRS).
A nagyon szorgalmas emberre azt mondják, hogy „úgy dolgozik, mint a kuykărăš” (Mész.
49). IV. hiedelemleírás: Mész. 49.
Ez a hiedelemalak részletesebben csak Mészárosnál szerepel, Ašmarin mesebeli lényként ír róla, illetve egy helyen az alpastăval együtt ördögként, gonosz
Ez a hiedelemalak részletesebben csak Mészárosnál szerepel, Ašmarin mesebeli lényként ír róla, illetve egy helyen az alpastăval együtt ördögként, gonosz